BINCZE DIÁNA IBOLYA
Mindennapi rutinunkhoz tartozik, hogy nyomtatva és egyre inkább a világhálón tájékozódunk a hírekről. Reggel a munkába utazva az okostelefonunkon értesülhetünk hazánk és a nagyvilág történéseiről, legkülönbözőbb híreiről. Ma már természetes, hogy mindezt magyarul tehetjük. De nem volt ez mindig így.
1780 januárjában Pozsonyban jelent meg az első magyar nyelvű időszaki lap, a Magyar Hírmondó. Rát Mátyás evangélikus lelkész, újságíró álmodta meg, és a lap az ő tevékenysége alatt élte virágkorát. Céljának tekintette, hogy a magyar társadalom kultúrával szembeni közönyét eloszlassa, felrázza a szellemi tespedtségből.
Az olvasókhoz immár magyarul is elérhettek a politikai és gazdasági hírek, a tudományos eredményekről, az iskolaügyről és a kulturális kezdeményezésekről szóló információk.
Rát kommentálta a híreket: többletinformációkban gazdag, olvasmányos stílusa nem igazodott a nyugati referáló lapok egyhangú irányvonalához. Mivel Magyarországon még nem alakult ki a polgárság, így az előfizetők nagy része főrendi és köznemes, földbirtokos, értelmiségi és egyházi személy volt. A laptól megkapták a minőségi információt, a megbízható híreket.
Rát evangélikus líceumi tanulmányai után, 1772-ben egy nagy körutazást tett Magyarországon és Erdélyben, ezalatt jobban megismerte a magyar nyelvváltozatokat és hagyományokat. Olyan ismeretségeket szerzett, amelyek áldásosak lettek a hírlap szempontjából is. Tőlük kapott megbízható belföldi híreket: az egyház emberei demográfiai adatokkal szolgáltak, az orvosok a tapasztalataikat osztották meg, a professzorok a disszertációkról, az írók és a könyvkötők a frissen megjelent kiadványokról, könyvekről tájékoztatták. Természetesen ezek még csak nyers információk voltak: a cikkírás, a korrekció és a szerkesztés feladata mind rámaradt.
A külpolitikai híreket külföldi lapok tudósításaiból szerezte. Ezeket nem egyszerűen lefordította, hanem véleményt alkotva róluk: átdolgozta, át is írta őket. Írásait nevelő célzat, jobbító szándék hatotta át: meg akarta értetni olvasóival a külpolitikai események okait és következményeit, a gazdaság és a politika összefüggéseit. A tudatosabban gondolkodás meghonosításán fáradozott.
A lap megjelenésekor még nincs kialakult, egységes köznyelv. Minden tudósító az anyanyelvjárásán küldte az információit: ezekből próbálta meg az újságírás nyelvét megalkotni. „Ami a magyarságot illeti, amellyel a Magyar Hírmondó élni fog, az az alföldi Tisza melléki, de a Duna mellyékivel és az erdélyivel elegyedett lészen. Ezt tartja az író leghelyesbbnek. Magamagán mindegyik igen szűk, és azoknak a sokféle dolgoknak megírattatására, melyek itt elő fordulnak, nem elégséges.” idézi Süld Erzsébet.
Rát a nyelvújítók közé tartozott, nyitott volt az idegen szavak átvételére és újak létrehozására is. A következő, ma is használt szavainkat is neki köszönhetjük: népdal, újságíró, közgyűlés, népesség, bányászat, pártatlan. Ebben az időben még nem létezik a magyar kultúrát ösztönző intézmény. A Magyar Tudós Társaság alapítása 1825-ig még várat magára. Ilyen körülmények között nagyot és maradandót alkotni olyan erős motivációt, vágyat és kitartást kíván, ami előtt 240 év múlva is megemelhetjük a kalapunkat.
Forrás: Evangélikus naptár a 2020. évre, Luther Kiadó, Budapest, 2019.
http://forumszemle.eu/2005/06/11/varagya-szilvia-magyar-hirmondo-az-elso-magyar-nyelvu-idoszaki-lap/
http://ki2.oszk.hu/kf/kfarchiv/2001/2/suld.html
Megint egy nagyszerű írás született a „tollából”. Hatásos a bevezetés és a lezárás is, s az egész cikk mindvégig ébren tudja tartani az olvasó érdeklődését.