MÁLNÁSI FERENC (KOLOZSVÁR)

A 16. századi magyar és az európai történetírás egyik legjelentősebb alakja, az európai római katolikus egyháztörténet jeles személyisége, de a román és a magyar történetírás, a román és a magyar irodalomtörténet is egyaránt magáénak vallja. Nevét sokrétű munkásságával tette halhatatlanná, és élete végéig aláírásával is vallotta nemzetiségét, hűségét szüleihez, hazájához, a Magyar Királysághoz, melynek kancellárja, gubernátora, régense volt, és római katolikus vallását sem tagadta meg.

Oláh Miklós édesapja Stoian (latinosan Stefanus) Ungro-Valachiából (Havasalföldről) menekült (?) Erdélybe. Mátyás király (1458–1490) vitéze volt, majd Szászváros királybírója, a sókamrák tisztviselője, előkelő polgár. Édesanyja Huszár (más néven Császár) Barbara, aki Hunyadi János családjával állt rokonságban, de a Bogáti és a Gerendi családokkal is. Oláh Miklós 1493. január (mások szerint augusztus) 10-én született a Magyar Királyság Nagyszeben (Sibiu, Hermannstadt)) városában. Neve, Oláh, etnikai származását jelzi, hiszen a szó a vlah (román) szóból ered. Édesapjától természetesen románul, édesanyjától természetesen magyarul tanult meg. Az iskolában pedig – egyebek mellett – latinul. A szorgalmas diák a váradi káptalannál tanult tovább, onnan került II. Ulászló király (uralkodása: 1490–1516) udvarába apródként. Kispapként Szakmáry György pécsi püspök mellé szegődött, aki felszentelését követően kanonoknak nevezte ki a művelt fiatalembert. Tudásának köszönhetően komáromi főesperes, majd  II. Lajos király (uralkodása: 1516–1526) és Mária királyné titkára lett, s a mohácsi csata után is a királyné mellett maradt, Németalföldre is elkísérte. Brüsszeli évei alatt levelezni kezdett tudósokkal, korabeli gondolkodókkal, pl. Rotterdami Erasmussal, akinek halálára 1536-ban verset írt. Brüsszelben született meg Hungaria és Attila című műve, melyet 1568-ban tanítványa, Zsámboki János (Johannes Sambacus) adatott ki Bázelben. Ebben a Thuróczy-krónika alapján Buda és Visegrád településekről, Erdélyről is szólt.  I. Ferdinánd király (uralkodása: 1527–1564) udvarába került, s a tudós humanistát kancellárrá, és zágrábi, később egri püspökké nevezte ki. Élete utolsó éveiben, 1553-tól 1568-ig esztergomi püspök és érsek, királyi kormányzó, ebben a minőségében segítette a jezsuita rend Magyarországra történő telepítését. A katolikus iskolarendszer fejlesztésére fordította erejét, a nagyszombati káptalani iskolát akadémiai rangra emelte, könyvtárat alapított, papi szemináriumot nyitott, ösztöndíjakkal támogatta legtehetségesebb növendékeit. Bőkezűségének köszönhetően emelkedtek ki a következő nemzedék jelentős tudósai, pl. Zsámboki János, Forgách Ferenc és mások.

Oláh Miklós jelentős műveit latinul írta: pl. Catholicae ac Christianae Religionis…,  Chronicon,  Ordo et Ritus Sanctae Mitropolitanae Ecclsiae Strigoniensis…,   Psaltirium Strigoniense… (kottával ellátott kötet).

A magyar, de az egyetemes kultúra ügyét szellemi és kézzelfogható kincseivel egyaránt odaadóan szolgáló esztergomi érsek  emlékét hűen őrizzük.  Az Erdélyi Múzeum Egyesület alapítása körül fáradozó Kemény József Oláh Miklós emlékezete címmel 1858-ban idézte a neves főpap alakját.  Nicolae Iorga még renegátként emlékezett rá, de Ion Lupaş,  Ştefan Bezdechi, Corneliu Albu, I. S. Firu, A. Sacerdoţeanu és mások jeles humanistaként, történészként, főpapként mutatták be. Jakó Zsigmond a Magyar Országos Levéltárban megőrzött nemeslevélre bukkant, amely igazolja, hogy a neves humanistát, főpapot bárói címmel nemesi rangra emelték. A levél elemzését Kovács András végezte el, majd Tonk Sándor a két oklevél szövege alapján tett kísérletet az Oláh család származásrendjének, genealógiájának tisztázására. Jakó Zsigmond a Korunk hasábjain méltatta a tudós iskolalapító, katolikus főpap munkásságát. 1993-ban, születésének 500. évfordulóján a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszéke nemzetközi konferenciát rendezett a tiszteletére, a munkásságáról szóló előadások szövegét kötetben jelentette meg: A humanizmustól a felvilágosodásig címmel (Marosvásárhely, 1994).

A kolozsvári egyetem filológia karának épületébe igyekvő diákok a szobra előtt lépnek be az épületbe, de Szebenben, Esztergomban, Szászvároson is szobor őrzi emlékét, várja a tisztelőit. Nagyváradon, Nagyszalontán, Szebenben utca, Szászvároson iskola viseli nevét…  S ma már a világhálón is megtalálhatjuk az életéről, munkásságáról, egyházi pályafutásáról szóló írásokat, korabeli képeket, aláírását, püspöki címerét, valamint a sírkövét bemutató  videót.

A katolikus hit, a magyar, de az európai kultúra bástyájának megerősítésében munkálkodó jeles elődünk utat mutatott nekünk is. Kívánjuk, hogy nyugodjék békében (requiescat in pace), kövessük példamutató életét, legyünk mai korunk humanistái, tanításait adjuk át növendékeinknek!