A Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő (KAV) ősének tekinthető anyanyelvi versenyt Zsigmond Győző magyartanár szervezte meg első ízben 1983-ban a Székelyudvarhely melletti Bikafalván.

Előzmények. Az  1980-as évek második felének anyanyelvi mozgalma

 

Egy év múlva, a szomszédos Felsőboldogfalván a névadó születésének 200. évfordulóján sikerült az iskolai szintű játékos vetélkedőt körzeti, régió szintű megmérettetéssé alakítani. Az akkori hatalom azonban nem nézte jó szemmel a magyar nyelv művelését, ápolását célul kitűző versenyt, így Zsigmond tanár urat száműzték Hargita megyéből. Kovászna megyébe, Dálnokba került. A megfélemlítés azonban nem bizonyult hatásosnak, hiszen Zsigmond Győző a magyar és más tantárgyak tanítása mellett továbbra is ragaszkodott az anyanyelvi verseny megszervezéséhez. Szerencsére sikerült elnyernie Tulit Ilona, magyar szakos tanfelügyelő és háromszéki kollégái támogatását, így 1985 és 1990 között az anyanyelvi vetélkedő megyei szintű versennyé nőtte ki magát. Tiltakozás az anyanyelv elsorvasztása ellen, a magyar kultúra védelme, az anyanyelv becsületének őrzése kovácsolta erős közösséggé, és adott erőt a Kovászna megyei magyartanároknak, hogy a tanítókkal, más szakos tanárokkal, iskolaigazgatókkal és szülőkkel összefogva folytassák e felelősségteljes, szükséges és hasznos, ámde komoly kockázatokkal járó munkát. 

A ’80-as évek Kovászna megyei anyanyelvi vetélkedőinek színhelyei voltak: Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Barót, Kovászna, Sepsikőröspatak, Mikóújfalu, Barátos.

1990-ben a vetélkedő Zsigmond Győző javaslatára hivatalosan is felvette a magyar őshaza nyomait kutató tudós, Kőrösi Csoma Sándor nevét: „A nemes célért önfeláldozóan küzdő ember, Kőrösi Csoma Sándor neve méltán kötődik a nehéz, hosszú út elé néző anyanyelvápoló mozgalom nevéhez. Csoma sorsa és útja is példázza: az igazi nemzeti érdek nem önös. A magyarság őshazáját felkutatni kívánó székely-magyar vándor tudós egyúttal az egész emberiség ügyét is szolgálta azzal, hogy ismeretlen részét tárva fel a világnak, az ott lakók nyelvének tudományos ismertetésével ajándékozta meg a nagyvilágot. (…)
Magyarsága, székely-magyar volta vállalásában példát vehetünk Csomáról. Természetes hát, hogy Kőrösi Csoma Sándor nevét büszkén viseli Erdélyben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének nyelvművelő mozgalma – honismereti rendezvénye.” (Zsigmond 1995: 4)

 

Zsigmond Győző, a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő elindítója és  hűséges játékvezetője a 2005-ös kovásznai döntőn

Az anyanyelvi mozgalom intézményesülése, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének létrejötte

 

Ugyancsak Zsigmond Győző volt az, aki 1991 decemberében javaslatot tett arra, hogy a Kovászna megyében évek óta működő, de az intézményes keretet nélkülöző anyanyelvi mozgalom (nyelvi vetélkedők, magyar irodalmi táborok) hivatalos formát kapjon. Tulit Ilona ezúttal is vállalta a segítőtárs szerepét, s az RMPSZ egyik első küldöttgyűlésén közbenjárt annak érdekében, hogy napirendre kerüljön egy erdélyi nyelvművelő társaság létrehozásának szükségessége. A jelenlévők az ötletgazdát, Zsigmond Győzőt bízták meg az AESZ megszervezésével, tagságának kiépítésével mint alapító mindenes elnököt.

1992. március 27-én a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban a KAV alkalmával sor is került az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének(AESZ) alapító közgyűlésére. A jelenlévő 31 alapító tag továbbra is bizalmat szavazott Zsigmond Győzőnek, aki vállalta az  elnöki  tisztséggel járó számtalan feladatot a mozgalom egész Erdélyre való kiszélesítése érdekében.

 

Az 1990-es évek nyelvi vetélkedői

 

Az AESZ fő rendezvénye A Magyar Nyelv Napjai, az ehhez kapcsolódó szakmai konferencia, a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő, ill. a mesemondó verseny, amelynek helyszínei Erdély települései voltak: Nagybánya, Szatmár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Déva, Brassó, Csíkszereda, Udvarhely, Nagyenyed, Marosvásárhely, Zilah, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna. 

A vetélkedő céljáról idézem Tapodi Zsuzsa szavait, aki Zsigmond Győző után a legtöbbször volt játékvezetője a KAV-nak: „Az általános műveltség mellett a feladatok a tudatos nyelvhasználatra, a nyelvhelyesség, helyesírás hiányosságaira hívták fel a figyelmet, az írásbeli kommunikáció különböző műfajait, az idegen szavak helyes használatát vagy elkerülésük módját, a szövegszerkesztést és értő előadást gyakoroltatták. (…) Amikor egy-egy nyelvhelyességi kérdésről döntött a csapat, értékrendről, emberi tartásról is határozott. A játékos gondolatébresztés a személyiségformálás hathatós eszközének bizonyult.(…)Az alapvető cél a felkészülés során elsajátított ismeretek rögzítése mellett a csapatverseny-jellegből fakadó összetartás, együttműködési készség fejlesztése.” (Tapodi 2012: 45)

1995 óta Péter Sándor magyar szakos tanár kezdeményezésére külön a szakközépiskolások számára is megrendezik a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt előbb csak a Kovászna megyei versenyzők számára, majd más megyéket (Brassó, Hargita) is bevonva.

 

A középiskolások vetélkedőjének játékvezetője Tapodi Zsuzsa (Kovászna, 2008.)

A KAV kovásznai döntői (2001-2009)

 

2001 és 2009 között az AESZ társszervezője a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont és annak vezetősége, (magyar)tanári közössége volt. Ezt a megtisztelő, de ugyanakkor nagy felelősséggel és sok munkával járó feladatot csak igazi csapatmunkával lehetett elvégezni. A csapatvezető mindvégig Incefi Tünde-Anna tanárnő volt, aki vállalta, hogy segítőtársaival együtt megszervezi a vetélkedőt, anyagi támogatókat keres, versenyfelhívásokat fogalmaz, gondoskodik a vendégek fogadásáról, programjáról, az ünnepi műsorokról, a termek előkészítéséről. Maga mellé állította, megnyerte az ügynek az iskola vezetőségét, Becsek Ede, majd Simon István igazgatót, a más szakos tanártársakat, diákokat, szülőket, helyi vállalkozókat egyaránt. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy egész Kovászna számára ünnep volt a rendezvény. Iskolánk Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpada is mindig készségesen vállalta az ünnepélyes megnyitókon vagy záróünnepségeken való fellépést, eredeti, különleges produkcióival hozzájárulva a rendezvény színvonalának emeléséhez.

 

A vetélkedő jelene

 

A 2010-es év újabb fordulatot jelentett a KAV történetében. Kilenc év után ugyanis a vetélkedő nem külön rendezvényként, állandó helyszínen, hanem a Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat részeként évente változó helyszínen zajlik.

 

Összegzés

 

Az elmúlt három évtized alatt több mint 30 neves irodalmi vagy történelmi személyiség életét és munkásságát követte végig játékos csoportvetélkedő formájában a KAV. Sepsiszentgyörgytől Temesvárig, Nagybányától Csíkszeredáig “vándorolt” a Zsigmond Győző által útjára indított rendezvény. Az idők során több változáson ment keresztül, ami a verseny előkészítését, szervezését, lebonyolítását illeti, de mindvégig sikerült a kezdetekkor kitűzött célt követnie: a tudatos nyelvhasználatra, a nyelvhelyesség, helyesírás fontosságára felhívni a figyelmet, értékrendet, emberi tartást közvetíteni, a játékos gondolatébresztés által a személyiségformálás hathatós eszközének lenni. Az elmúlt 30 év alatt erdélyi magyar diákok és tanárok ezrei kapcsolódtak be a versenybe, és gazdagodtak szellemileg, erkölcsileg általa. Csak az utóbbi 13 év alatt 22 különböző általános iskolai és 16 középiskolai csapat ért el kimagasló eredményeket (I, II., III. helyezést vagy dicséretet) a versenyen. Megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsük a legjobbakat: a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot, a Móra Ferenc Általános Iskolát Székelyudvarhelyről, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumot, a Németh László Gimnáziumot Nagybányáról, a Mikes Kelemen Elméleti Líceumot Sepsiszentgyörgyről, az Ady Endre Elméleti Líceumot Nagyváradról, a  marosvásárhelyi 2-es számú Általános Iskolát, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Elméleti Líceumot és a csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumot. Ők azok, akik az utóbbi 10-15 évben a vetélkedő leghűségesebb és legeredményesebb résztvevői voltak. De nem csupán a nyerteseket illeti elismerés, hanem mindazokat, akik valaha is bekapcsolódtak a versenybe, vállalták a felkészüléssel járó rengeteg munkát, a helyszínre való utazás fáradalmait, a megmérettetés nehéz feladatát. És természetesen köszönet jár azoknak a tanárkollégáknak, akik szívügyüknek tekintették és tekintik ma is azt, hogy továbbéltessék ezt a hagyományt.

Végül, hadd idézzem Mészely József szavait, aki a kisiskolások anyanyelvi vetélkedőjének elindítója, hozzáértő játékvezetője volt több éven keresztül: “Sokan abban látták, látják e felmenő rendszerű vetélkedő különlegességét, hogy nem követte, követi a hagyományos példát, azaz nem magoláson alapszik, sokkal inkább a felfedezésen, kreativitáson és az előzetes gyűjtőmunkán. (…) Úgy érzem az anyanyelv szeretete, a nyelvvel való bíbelődés fontosságának a tudatosítása, a szárnypróbálgató alkotómunkára való ösztönzés és a tehetséggondozás indokolja ma is e versenyforma létjogosultságát.”^[1]

Irodalom

Tapodi Zsuzsa

2012 Jó mulatság, szép munka. Személyes emlékek az anyanyelvi mozgalom történetéből. In: Nyelvét megtartó közösség – közösségét megtartó nyelv. Az AESZ két évtizede a nyelvi közösség szolgálatában. T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2012: 44-47.

 

Zsigmond Győző

1995 Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Értesítője. Sepsiszentgyörgy

 

^[1]Az interjú teljes szövege a http://orszavak.nyeomszsz.org/pdf/10_meszely_j.pdf internetes oldalon olvasható. (2013.08.08.) Az interjút készítette Lampert Bálint doktorjelölt.

---

Névjegy: A szerző, Molnár Juliánna (1976) Sepsiszentgyörgyön született. Nyolc évig a Székely Mikó Kollégium diákja, 1994-ben a  Mikes Kelemen Elméleti Líceumban érettségizett.. Osztályfőnöke, dr. Erdély Judit biztatására felvételizett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-néprajz szakára. Az egyetemet 1998-ban fejeztem be, azóta a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum magyartanára. Életrajzához ezt teszi hozzá: „Az évek során tanítványaim szép eredményeket értek el Kriza János ballada- és mesemondó versenyen, a Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedőn, a Mikes Kelemen tantárgyversenyen és egyéb rangos, hazai versenyeken. I-es fokozati szakdolgozatomat dr. Zsigmond Győző tanár úr irányítása alatt írtam a Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedő történetéről. Ennek egy tömör összefoglalója az elküldött írás”.