A Bolyai Műhely Alapítvány, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a PKÜ Kazinczy Műhely és a Magyar Szemiotikai Társaság közös, korosztályokon átnyúló rendezvénye.

Hogy jelent meg Kós Károly arca egy fejfán, valamint a paksi Tulipán-lakótelepen. A művészettörténet „nyelvei” kapcsán Baldavári Eszter (művészettörténész) bemutatta, hogy magyar művészettörténészeknek négy generációja nyúlt vissza a népművészethez.

Keller Péter (mérnök, Gárdonyi Géza dédunokája, s egyben a Balaton-közeli Szőlősgyörök művelődési életének szorgalmazója) Gárdonyi „száz” arcáról beszélt. Előadását az író A Balaton című versével, s annak József Attila-i párhuzamával zárta. Gárdonyi vallotta: A Balaton az Isten költeménye.

Leülök egy kőre s elmerengek hosszan

az éjjeli csendben az alvó fa alatt.

Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:

Balatont álmodom s melléje magamat.

A rakodópart alsó kövén ültem,

néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam, sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.

Mintha szivemből folyt volna tova,

zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

A második nap Sipos Imre (szerzetes, teológus, biológus) az evolúcióról gondolkodott. Egyszer történt meg, nem ismerhető meg. Egy nem megtervezett folyamat véletlenszerű eredményei vagyunk? Hogy lehet ennyi véletlen? Leibnitz is kérdezi: Miért van valami, miért nincs semmi?  Önmagától lesz élettelenből élő, tudattalanból tudatos? A transzcendens többlet: a rendezőre való rákérdezés.

Gózon Ákos (az Élet és Tudomány, Természet Világa főszerkesztője) Bábelt az összezavarás és a sokszínűség jegyében értékelte, és a közös tudásra, annak változására hívta fel a figyelmet. Csepeli György (szociálpszichológus, Budapest–Zamárdi) a mesterséges intelligencia lehetséges következményeit mérlegelte A jelen helyzet: digitalizáció + datafikáció + összekapcsoltság. A „robot sapiens” antropomorf, tehát társsá válik, de nem társ, figyelmeztet a szociálpszichológus. Sok minden eltűnik az életünkből, megjelenik a „fölösleges ember”, tovább terjed a „planetáris idiotizmus”, de ami szerinte megmarad: esztétika, etika, vallás; a művészet nem minden ága. Például nem szeretne most festő lenni. Törekednünk kell az érzelmek, azaz a „szív” demokráciájára. Korzenszky Richárd (szerzetes, tanár) szubjektív gondolatokat fogalmazott meg az ember tragédiájáról. Az ember szüntelen vágya a Paradicsom iránt, a káoszból kozmosz teremtése. De rendet nem rakni, hanem tartani kell, ahogy egyszer egy diákja mondta.

A Bábel című film vitáját Nagy Tibor vezette: a film egy rossz szándék nélküli puskalövés nyomán  elindult, négy földrészre (Marokkó, USA-Mexikó, Japán) kiterjedő tragikus lavinát mutat be – különböző kultúrákat, magatartásformákat (nomád marokkói kecskepásztorok, amerikai család, mexikói esküvő, japán fiatalok, siketnéma lány).

A harmadik nap Nagy Dániel (szemiotikus) filozófiai megközelítésben a Bábel átok vagy áldás kérdést taglalta. Balázs Géza (nyelvész, néprajzkutató) a nyelvek, kultúrák és országok reménytelen küzdelmét vázolta. Minya Károly (nyelvész) az angol mint a világ eszperantója kérdést mutatta be. A történész a múltban keres példát mai kérdésekre: Bartal Csaba (a Múlt-Kor főszerkesztője) Petőfi eltűnésének mítoszait vizsgálta. Csicsely Tamás (mérnök) a 160 nemzetiséget számláló Grác magyarságának rétegződését mutatta be.

A Kazinczy Műhely (Lózsi Tamás, Pölcz Ádám, Terdikné Takács Szilvia) vitafórumot szervezett a hungaropesszimizmusról – kis többséggel mintha az optimistábbak szerepeltek volna jobban, de bőven maradt tér a pesszimistáknak is.

 

A Zamárdi szabadegyetemet Balázs Géza alapította 2021-ben. A nulladik rendezvény témája A harmadik út volt; 2022-ben a Valósághajlítás: az erről szóló kötetet is bemutatták most Zamárdiban. A szabadegyetem előadásait idén már számos zamárdi lakos látogatta, sőt egy-egy napra Budapestről is érkeztek érdeklődők.