Lesz itt a Felvidéken vagy a Csallóközben magyar ember ötven év múlva? Vagy páran itt maradunk folklórelemnek, hogy mutogassanak, mint a kurta szoknyát? Sorozatunkban a beolvadás miértjeire keressük a választ. 

Gyurgyík László szociológus, demográfus, a Selye János Egyetem oktatója és a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa

Gyurgyík László szociológus és demográfus évek óta a szlovákiai magyarság szerkezetét vizsgálja. A számok nem hazudnak: fogy a felvidéki magyarság. Vajon miért? 

– Az asszimilációval a rendszerváltás után kezdtek érdemben foglalkozni – kezdi a beszélgetést Gyurgyík László. – Voltak témák, melyek az előző rendszerben tabunak számítottak. Gyönyör József és Janics Kálmán munkásságában voltak ezzel kapcsolatos mozzanatok. A változások után került előtérbe a magyarság fogyásának kérdése. A magyarok száma egy ideig még NÖVEKEDETT is. Igaz, kisebb mértékben, mint az országos népességé, de 1991-ig kimutatható volt. A 2001-es és a 2011-es népszámlálási adatok viszont rendre magyarságfogyást mutattak. Ez a kérdés nemcsak nálunk került elő, hanem a többi határon túli területen is. Nálunk a fogyás főleg a nemzetiségváltással magyarázható. Az is igaz persze, hogy a magyaroknak alacsonyabb a termékenysége, és magasabbak a halálozási mutatói is, mint a szlovákságnak.

– Ma számos magyar család dönt úgy, hogy szlovák iskolába íratja a gyermekét. 

– Fontos, hogy a család MILYEN településen él. Nem mindegy, hogy magyar többségű, magyar kisebbségű vagy szórvány jellegű településről van szó. Egy 20-30%-os vagy még kisebb magyarsággal bíró településen jóval nagyobb az esélye a vegyes házasságnak. Sokan gyerekkori vagy fiatal felnőttkori traumáikat vetítik be az iskolaválasztás kérdésébe. A férfiak régebben a katonaság idejéből szereztek traumatikus tapasztalatokat, mikor nem tudták rendesen az államnyelvet – és ebből mindenféle konfliktusok adódtak. Ilyenkor a legfőbb szempont az volt, hogy a gyerek ne élje át azt, amit a szülőnek kellett. Manapság a munkahelyi interjúknál adódhatnak gondok: valakinek esélyt sem adnak, mert nem beszéli tökéletesen a nyelvet. Ám azoknál, akik úgy akarnak jót a gyereküknek, hogy a szlovák iskolát választják, a bumeráng visszaüthet. Amikor 2000-ben az asszimilációs vizsgálatot készítettem, több olyan magyar családdal is beszéltem, amelyek magyar kisebbségű településen éltek, és úgy gondolták, gyereküknek jobb lesz a szlovák iskola. Hozzá kell tenni, hogy a faluban NEM VOLT magyar nyelvű oktatás. Eltelt pár év, és a gyerekek ma már nem akarnak magyarul beszélni a szülőkkel. A szülők ezt azért nem akarták. A kulturális kapcsolatoknak kétféle jellege van: A „hozzáadott kapcsolat”, amikor benne vagyok egy kultúrában – és egy más kultúrából kiegészítek, ami gazdagítja a sajátomat. A másik a „helyettesítő”, amikor az eredeti kultúrát kiszorítják a másik kultúra elemei. A vegyes házasságoknál megfigyelhető mindkét forma. Általában az a tapasztalat, hogy ha a házastárs nem tud magyarul, akkor a közös nyelv az államnyelv lesz. Viszont a házasságban megjelennek a magyar kultúra elemei is: például a feleség magyar, és magyaros ételeket is főz. Ám inkább már csak szlovák rendezvényekre járnak, a magyarok elmaradnak, esetleg a magyar rokonsággal nem tartják a kapcsolatot… 

– A vegyes házasságban született gyerekek nemzetiségét meghatározhatja, hogy melyik szülő a magyar?

– A nemzetiség alakulását elsősorban az állam nemzeti jellege határozza meg, azaz a magyar állam idején a magyar, a csehszlovák állam idejében a SZLOVÁK FÉL irányába történt a hasonulás. Persze az sem mindegy, hogy a vegyes házasságban a férfi vagy a nő a magyar nemzetiségű. 2000-ben 12 településen – 3 városban és 9 faluban – zajlott a vizsgálat, és többgenerációs lekérdezés volt. A megkérdezett személyek szüleinek, felmenőinek nemzetiségében szépen kirajzolódtak a változások. A korábbi generációk esetében – a századforduló és az első világháború közötti időszakban – inkább az apa dominált a társadalomban. Ha az apa magyar volt és a feleség szlovák, akkor nagyobb arányban hajlottak a magyar felé, mint ha az anya volt magyar. Ahogy az emancipált világ felé tartunk, ez a határ elmosódik. Az anya szerepe inkább a nyelvtudásnál mutatkozik meg: a magyar anya megtanítja magyarul is a gyerekét. Különbség, hogy a gyereknek mi az anyanyelve és mi a NEMZETISÉGE. Ha az anyuka magyar, és tartja kötődését, akkor a gyerekekkel magyarul fog beszélni. Erősebb lesz a magyar nyelvtudás, és ezek a gyerekek jobban megtanulnak magyarul. Sokan úgy lépnek házasságra, hogy ez a kérdés a nagy, rózsaszín ködben fel sem merül. Azokban a vegyes házasságokban, amelyekben az egyik házastárs szlováknak vallja magát, de benne van a magyar kultúrában is, ismeri a magyar nyelvet, a döntés nem jelenik meg túl nagy problémaként. Ám abban az esetben, ha a házastárs nem tud magyarul, vagy nincsenek magyar felmenői, teljesen szlovák, kevésbé tudja elfogadni, hogy a gyereke ne szlovák iskolába járjon. Voltak olyan ismerőseim, akik a komoly kapcsolatukból azért léptek ki, mert ebben a kérdésben nem tudtak megegyezni. Továbbá a foglalkozás is befolyásolhatja az iskolaválasztást. Kimondottan hivatalnoki és államigazgatási dolgozóknál nagyobb az esély, hogy a gyermek szlovák iskolába kerül. Képzeljünk el két tanárt, az egyik magyar iskolában, a másik szlovák iskolában tanít. Mindkét tanár magyar. Sokkal nagyobb esélye van annak, hogy a szlovák iskolai tanárnak a gyerekei szlovákul tanulnak majd, mert az iskola is befolyásolja őt. Nem feltétlen a felettesek, hanem inkább a MUNKAKÖRI KÖRNYEZET. Ha valaki azt hallja a kollégáitól, hogy a gyermeke nem fog tudni érvényesülni, ha majd magyar iskolába jár, nem mond ellent, mert meg akar felelni a környezetének.

– Miként látja a jövőt?

– Szoktuk szidni a régi rendszert. A régi rendszer demográfusainak viszont könnyű dolguk volt. A vasfüggöny mögött könnyű volt az embereket „megszámolni”. Ma mindenki mozog. A rendszerváltás utáni időszakban és főleg az Európai Unióba lépés után az egyik legnagyobb probléma az ELVÁNDORLÁS. Országos szinten se tudjuk, hogy hány ember dolgozik külföldön – és általában a Magyarországon tanuló hazai diákok sem térnek vissza. A magyarság fogyásában egyre hangsúlyosabb a migráció. A magyar lakosság nagyobb arányban él leszakadt térségben, sokkal többen vannak ráutalva, hogy külföldön dolgozzanak. Ezáltal később alapítanak családot is, mert nem tudnak hosszabb távra tervezni. A távingázás általában szétzilálja a családot, és körülményesebb családot alapítani – és ezek a családok sokkal törékenyebbek, több a válás. A következő tendencia, hogy a 90-es évek közepétől a magyar házasságkötések aránya az országoshoz viszonyítva csökkent. Emelkedik a párkapcsolatban élőké. Az Európai Unióba lépés óta a vegyes házasságokkal kapcsolatosan a statisztikák kimutatják, hogy egyre több a nemzetközi vegyes házasság. A magyar–szlovák vegyes házasságok aránya 30% körüli. Ám felerősödtek a határon túli magyar párú kapcsolatok is, csak ezek nem kerülnek be közvetlenül a szlovákiai statisztikába. Csupán azok, amelyek Szlovákiában köttettek. 

A vegyes házasságok nem a házasságra lépő felek nemzetiségét formálják át, hanem elsősorban a gyermekekét. A vegyes házasságokból született gyerekek 80%-a szlováknak vallja magát.

MÉG NÁLUNK FOGY A LEGKEVÉSBÉ A MAGYAR Ha nézzük a magyarság fogyását a Kárpát-medencében délről észak felé, azaz a Vajdaságtól haladva a Felvidékig, akkor azt látjuk, hogy nálunk a legjobb a helyzet. A Kárpátalján és nálunk a legalacsonyabb a magyarság fogyása. Erdélyből már a Ceausescu-éra alatt is százezrek költöztek ki. A Délvidéken alacsony a születések száma, magas a migráció, és sok a vegyes házasság.

A szlovák iskolát látogató gyereket teljesen más kulturális hatások érik. Előbb-utóbb elmondhatja magáról, hogy jobban tud szlovákul, mint magyarul. Míg annál, aki magyar iskolát látogat, megmarad a prioritása a magyar nyelvnek. Aztán eljutunk a párválasztáshoz: sokkal nagyobb az esélye annak, hogy aki szlovák iskolába járt, az nem magyar társat választ magának. Meghatározó persze, milyen közösségbe jár, kikkel kerül kapcsolatba.