A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét képviselve érkeztem Debrecenbe, a Kocka Kör tehetséggondozással foglalkozó újabb nemzetközi rendezvényére 2014 júniusában. Ez ideig két ízben képviselhettem a csehországi szórványban élő magyarságot a Kocka Kör szervezte tudományos tanácskozásokon előadásokat[1] is tartva, tudományos közleményeket[2] is közölve és szakmai híradást[3] is megjelentetve. Azokban az években a Prágai Károly Egyetem egyetemi docensi beosztású vendégtanára voltam, ebbéli tudománydiplomáciai feladatkörömben hungarológiai, magyar nyelvészeti diszciplínákat is oktattam és mindeközben a magyar nyelvet tanítottam idegen nyelvként közvetítő nyelv nélkül. Miután 2010-ben lejárt a kétoldalú államközi szerződésben rögzített kiküldetésem, hazatértem Magyarországra, de a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével ma is töretlen az emberi, szakmai és közösségszervező, közösségépítő kapcsolatom. Ennek folyományaként képviselhettem a CSMMSZ-t a debreceni illetőségű Kocka Kör 2014. évi júniusi nemzetközi tanácskozásán.

Ez a híradás, vagy másképpen: tanúságtevés azt is körvonalazza, hogy a Magyarországról a Balassi Intézet szervezésében lektori, vendégoktatói vagy vendégtanári teendők ellátására érkező tanárok előtt – a fogadó egyetem falain túl, az ellátandó órákon át és a tudományszervező teendőkön keresztül – jelentős kultúraközvetítő lehetőségek kínálkoznak az adott ország magyar civil szervezeteivel összefogva, és ezekkel az alkalmakkal élni érdemes, sőt lelkiismereti feladatunk is egyúttal.

A szeretet – vallom sokakkal együtt – nem csupán egy emberi érzés, hanem cselekedetekben megvalósuló jóság. Azok az emberek, akikről legalább jelzésül, de az értéküket semmiképpen sem kurtítva szólok az alábbiakban, nemcsak szerelmesen szeretik a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, hanem tetteikben igazolják is mindezt az emberek előtt.

Három emberről és dolgaikról, elért eredményeikről adtam hírt a debreceni tanácskozás résztvevői előtt, most meg az „e-Nyék” olvasóinak, tisztelegve a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége búvópatakként, de figyelemre méltó eredményességgel végzett tehetségmentő, tehetségfejlesztő, illetőleg tehetséggondozó, valamint a hungarológiát istápoló munkájáról.

Az egyik Tat’ána Poljaková, elismert magyar anyanyelvű írónő (80 éves volt, amikor megjelent az első elbeszéléskötete a CSMMSZ jóvoltából); a másik egy Prágában tanuló szlovákiai magyar egyetemista, Kecskés Katalin, aki színjátszó kört hozott létre; a harmadik Alžběta Vaculíková cseh anyanyelvű hungarológus egyetemista, műfordító.

János evangéliumából egy apokrif így őrzi ezeket a sorokat: „Lucerna sum tibi, ille qui me vides. / Janua sum tibi, quicunque me pulsas.” A teljesség felé című kötet belső borítóján Weöres Sándor vallomásos műfordításában ekképpen olvasható: „Lámpád vagyok, ha látsz engem. / Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.” A kulcsszavak: lámpa – ajtó, látás – zörgetés.

Kell-e, lehet-e ünnepibb indítása a Csehországban élő, gyönyörű kort megélt asszony, Taťána Poljaková bemutatásának, aki az ajtaján tessékeli be szerény csendes hajlékába, Ostravában, az úton lévőt, a fáradót, a jó szóért, a biztatásért érkezőt.

Lehetett-e elismerőbb üdvözlése 2010-ben, a születésének akkor a huszadik évfordulóját ünnepelő Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének a jubileum erőt adó, számadásra buzdító évében, köszöntendő a Szövetség tagságát, mint közzétenni Taťána Poljaková „Családi históriák” című elbeszéléskötetét,[1] amelyik nemcsak egy családi, széles rokoni kapcsolatrendszert láttat színes, szomorkás, tanulságos, vissza-visszaemlékező elbeszélések tükrében, hanem nyilvánvalóan a csehországi szórványban létező magyarság küzdelmeire is fénycsóvát vet.

Akik úgy döntöttek Kelet-Európa kárpát-medencei térségében a sorsmozdító 1989–90-es esztendőkben, hogy – Nagy László szavai nyomán – dúlt hitekből katedrálist állítanak, mert az Élet élni akart és akar ezután is, azok történelmet írtak. Példát adó, sokat megélt férfiak, asszonyok, tetterőtől telt fiúk és lányok érezték úgy, hogy a Csehszlovákiából létrejövő-létrejött Csehországban otthon-lévő magyaroknak közösségre, országos szervezetre van szükségük. Ezek a vágyak nem szélbe szórt homokként, tóba hordott vízként illantak tova, hanem tetteket szültek, és így szerveződtek magyar alapszervezetekbe Brünntől Ostraváig, Pilsentől Prágáig, Teplicétől Olomoucig, újabban Lovosicében a csehországi szórványban élő magyarok, akik a magyarságtudatukhoz erősen kötődtek és kötődnek eloldhatatlanul, hisz Árpád hős magzatjaiként őrzik a közép-európai magyarság szüntelenül gyarapodó értékeit, vallják magukénak a hungarológia elért, megőrzött, fejlesztendő vívmányait.

Számosan vannak, akik mindig remélték ezen a földön, Csehországban egy, a gyökereihez híven, de korszerűen ragaszkodó, erős magyar közösség megteremtését, létrejöttét. Sokan éltek is a történelem kínálta nagyszerű eséllyel. Nekik, az akkori hitükben erőseknek ma is ezt mondhatjuk: „Köszönjük a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének 1990-ben történt megalakítását!”

Az alapítók között volt és van szellemi frissességének, kicsattanó egészségének örvendvén Taťána Poljaková, aki az elmúlt években kitartó lelkesedéssel lapozgatott népes, nagy múltú családja legendáriumában, és osztotta meg élményeit a Prágai Tükör olvasóival. Tehette, mert büszke lehet Taťána Poljaková arra a szellemi és neveltetésbéli örökségére, amit reáhagytak szülei, nagyszülei, fel- s lemenő rokonai mindahányan.

Krónikásunk, miközben önmagát és tekintélyes rokonságát utazta be az időben, a mindenséget járta be, és az útja némelyik pillanatát elibénk tette… Szemlélődünk… Kit keresünk ezeken a lapokon, a „Családi históriák” elbeszéléseiben? Nem lepődhetünk meg, amikor önmagunkra ismerünk az örömökben, a csínyekben, a reményekben, a múlttá vált történésekben…

A Családi históriák megörökítője önmaga és rokonsága mélyére, mint egy mélységes mély kútba szállt alá. A ma emberének nagy szüksége van ilyen mélyálomszerű visszatekintésekre, hogy felfokozott, értékes személyiségekké válhassunk mindahányan. Kétségtelenül támaszunkká lehet ebben Taťána Poljaková elbeszélésfüzére. Ha másért nem, hát azért, mert ráébresztenek ezek a miniatűrök Weöres Sándor intésének örök igazára: „A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.”

Taťána Poljaková elbeszéléskötetét 2010-ben a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége jelentette meg. Cselekedte mindezt azért, hogy világosságot tegyen a tartóra, azaz fényt árasszon a csehországi szórványban élő magyarok élettörténeteire, küzdelmeire, vágyaira, örömeire, és a gyakorta tartós vendégségbe érkezett szomorúságra is. Ennek a kiváló humorral megáldott asszonynak, Taťána Poljakovának az egyes elbeszéléseit a „Prágai Tükör” című folyóirat 2004 óta közölte mind a mai napig és közli ezután is, mert vágyva vágyják ennek a közéleti és kulturális lapnak az olvasói a széles népszerűségnek örvendő író keserédes, fanyarkás humorral áradó történeteit. Honnan Taťána Poljaková tehetsége? „Mélységes mély a múltnak kútja” – válaszolhatjuk meg a kérdést Thomas Mann metaforikus kifejezésével. Taťána Poljaková egyéni stílusú, egyelőre egykötetes író, a csehországi szórványban élő magyarok lankadatlan alkotókedvű krónikása. Az ő tehetségét fel kellett fedezni, majd teret kellett nyitni számára, hogy érvényesülhessen, és ebben a tehetségmentő értékteremtésben a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége volt a biztos hátországa. És Taťána Poljaková tehetsége érvényesült is, mert szerte a világban, ahol kisebb-nagyobb magyar közösségek élnek, nem kevés nosztalgikus figyelemmel, mindemellett fokozódó írásvággyal olvassák Taťána Poljaková családi históriáit, ugyanis egy-egy miniatűrben ott a kisebbségi és/vagy szórvány létbe kényszerített magyarság önmagát megmutató tükre. Tehetséges szerzőnk elbeszélései hasznos adalékként járulnak hozzá a csehországi hungarológia írott családtörténeteket feldolgozó fejezetéhez.

Isten éltesse Taťána Poljakovát, legyen még további teremtőereje további elbeszélések írására! És mit is mondhatunk újra és újra, alkotásra buzdítván őt? Íme, ezt: köszönjük a lámpát s az ajtót és a tengert…

Köszönet illeti a Rákóczi Anna országos elnök vezette Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét, mert hitet és továbbéltető reményt nyújtott azzal, hogy felkarolta Taťána Poljaková tehetségét, segítette ennek a kedves emlékező krónikásnak a talentumai gyarapítását mindannyiunk örömére, mindezzel együtt a csehországi hungarológia adattárának az árnyaltabbá tételét is szorgalmazva.

A szlovákiai szülőfalu csendes-békés családi tűzhelyénél tanult magyarul Kecskés Katalin, és mert nem volt más lehetősége, hát szlovák nyelvű óvodába és iskolába járt, hogy a sikeres érettségi után – Fazekas Mihály ízes kifejezésével élve: a „dalmahodó hegyeken túli” Prága városába érkezzék közép-európai tanulmányokat végezni. Itt találkoztunk a Károly Egyetemen, itt tisztelt meg engemet, egyetemi vendégtanárát azzal, hogy valamennyi nyelvgyakorlattal összefüggő órámra eljárt, legyenek azok bármelyik évfolyamon is.

Ismerve és tanári gyakorlatomból is tudva a régi igazságot, miszerint nyelvet használata közben lehet tartósan és sikeresen tanulni, minden alkalmat megragadtam, hogy Kecskés Katalin ne csak a Prágai Károly Egyetem falai között töltekezzék magyar nyelvű grammatikai, morfológiai és lexikológiai tudnivalókkal, hanem az élet, mert az sokszínű, éppen ezért az élet sokszínű terepein kamatoztassa csendes szorgalommal gyarapuló anyanyelvtudását. Ezen az úton, a tehetsége kibontakoztatásában biztos segítője lett a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége.[2] A 2009. októberi tanévkezdés után egy hónappal már jelentős feladatokat kapott „A magyar nyelv és kultúra különös találkozásai” nemzetközi tudományos és kulturális szimpózium egyes programjaiban, jelesül: verseket mondott, műsorszámok felvezetője volt, tolmácsolt magyar, szlovák és cseh nyelveken, majd beszámolót írt a rendezvényről.[3] Természetes volt Kecskés Katalin számára, hogy rendszeresen jelen legyen a Kokes János főszerkesztette Prágai Tükör című folyóirat életében, így írásaival – az egyetemista szemszögéből – a csehországi hungarológia értékfeltáró szándékát kamatoztathatja.

Ezek után, a sikerrel teljesítette megmérettetéseket követően fontos szerepet kapott Kecskés Katalin a „Szabad szerettem volna lenni mindig…” című, Radnóti Miklós előtt tisztelgő oratorikus műsor bemutatásában az Ostravai Magyar Alapszervezet klubjában, majd a Brünni Magyar Alapszervezet zsúfolásig megtelt nézőterén.

2010 tavasza óta Kecskés Katalin nélkül nincsen Összhang elnevezésű hagyományos kulturális seregszemle Prágában, ahol a csehországi szórványban élő magyarok gyűlnek össze, ha kisközösségekben csupán, akkor is, tanúbizonyságát adni annak, hogy él, virul a magyar nyelvű kultúra Csehországban.

Rendszeres résztvevője Kecskés Katalin a Prágai Magyar Alapszervezet rendezvényeinek azok gondos szervezőjeként, sikeres előadójaként. Ezért is kapott meghívást a Szövetség országos szervezőtitkárától, Farkas Évától a csehországi magyarok évente megvalósuló művelődési táboraiba, a festői Koutyba, ahol a mese sokszínűségéről és Gárdonyi Géza időszerűségéről lelkesítő előadásokat tartott éppúgy, amiként a gyermekek érdeklődését is fokozó művelődéstörténeti foglalkozásokat is vezetett.

Mindezek után talán nem meglepő Kecskés Katalinnak a kultúránkat gondozó tevékenységét továbbépítő cselekedete, amelynek keretében – a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége támogatását is élvezve – Prágában színjátszó kört hívott életre kortársaiból. Ez a közösség a Gulyás Színház nevet vette fel, és rövid idő alatt két emlékezetes előadást is tartott a csehországi magyarok szeretetétől övezve. A karácsonyváró műsorukkal mutatkoztak be költészetünk ünnepköszöntő szemelvényeiből Kecskés Katalin összeállításában, majd Radnóti Miklós „Naptár” című kötetét szerkesztette zenei és képzőművészeti alkotások füzérébe, ekképpen tisztelegve a 70 éve meggyilkolt költőnk emléke előtt.

Kecskés Katalin személyisége és tehetsége azért is mozgósító erejű a csehországi magyarok számára, mert erősen feltételezhető az eddigi tapasztalatok alapján, hogy élet- és magatartásmintát nyújt kortársainak kultúránk szórványban élő közösségei által történő további éltetése, a hungarológia csehországi gondozása érdekében. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének fontos, hogy ezután is teret és támogatást biztosítson Kecskés Katalinnak a magyar nyelvű, gyökerű kultúra megőrzésében megmutatkozott tehetsége továbbfejlesztésére.

A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége által is támogatva jutott el Alžběta Vaculíková oda, hogy a 2013–14. tanévnek a tavaszi egyetemi szemeszterben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megírta a Kosztolányi Dezső Čapek-fordítása című diplomamunkáját, amelyikben körültekintően mutatja be Kosztolányi Dezső Karel Čapek „R.U.R.” című művének a fordítását. A dolgozat szerzője, a már eddig is komoly hungarológus és műfordító tevékenységet igazoló Alžběta Vaculíková az R.U.R. című Čapek-színdarab értelmezésével és a műfordítás problematikájába való bevezetéssel tárta fel a Kosztolányi-fordítás értékeit, eddig rejtett üzeneteit. Alaposan értelmezte a dráma nyelviségét, a műfaj meghatározását és azt is, hogy a kritika miképpen fogadta mind Čapek alkotását, mind Kosztolányi műfordítását. A magyar bemutatót és kritikákat nézve: egyrészt a tapasztalatok, másrészt a kutatói hipotézisek kiváló alapot nyújtottak Alžběta Vaculíkovának a Kosztolányi-féle R.U.R.-fordítás tanulmányozásához. A dolgozat bepillantást ad Kosztolányi fordítói szemléletébe, és konkrét példákon igazolja Kosztolányinak a Čapek-dráma, az R.U.R. fordításakor végzett munkáját.

A kétségtelenül tehetségében továbbfejlesztésre érdemes Alžběta Vaculíková a dolgozatában meggyőzően tárta fel Kosztolányi Dezsőnek a műfordítói jelentőségét, tanúként hívta az R.U.R. meglévő két magyar nyelvű változatát és a szerzők közötti levelezést is. A Kolos Ernő és Polák József fordítótársak munkáját összevetve azt állapította meg Alžběta Vaculíková, hogy Kosztolányi milyen változásokat tett az élvezetesebb magyar nyelvű szöveg érdekében. Dicséretesen értékelte dolgozatában Alžběta Vaculíková a fordításban megmutatkozó Kosztolányi-féle Čapek-dráma világképét is.

Alžběta Vaculíková együttműködése a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével nem új keletű. Jiří Zeman hungarológus nyomán kezdett érdeklődni a magyar kultúra iránt. A 2006/07. tanévben, amikor egyetemi hallgató lett, még nem beszélt magyarul Alžběta Vaculíková. Ugyanakkor erősen kötődött, igaz, még csupán érzelmeiben, a magyar nyelvű, magyar gyökerű kultúrához. Példás szorgalommal tanult meg magyarul, minden alkalmat megragadva és értékesen felhasználva arra, hogy rendszeresen a célnyelvet használók, elsősorban magyar anyanyelvűek körében lehessen, akikkel érdemben használhatja a frissen tanultakat, ezért rendszeresen jelen volt a Prágában vendégeskedő magyar költők, írók irodalmi estjein, és a választott szemelvények interpretálásával népszerűsítette azok alkotásait. Alžběta Vaculíkovát kezdettől a magyar irodalom és a cseh irodalom kapcsolatai foglalkoztatták, vagyis ízig-vérig hungarológusnak tekinthető volt, mára kétségtelenül azzá is fejlődött. Ebben a fejlődésben akkor nyújtott elévülhetetlen támogatást a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Alžběta Vaculíkovának, amikor a Prágai Károly Egyetemen a 2006/10. tanévekben vendégtanárként tevékenykedő dr. H. Tóth Istvánt arra bátorították a Szövetség vezetői, hogy gondozza ennek a tehetségígéret fiatalnak a publikációs tevékenységét a „Prágai Tükör” című közéleti és kulturális folyóiratban. E hárompólusú (= Alžběta Vaculíková – dr. H. Tóth István – CSMMSZ) együttműködésnek az lett a folyománya, hogy Alžběta Vaculíková egyetemi hallgatóként 2010-től három esztendőn át nemcsak ismert, elismert és méltán ünnepelt magyar szerzőkről írt különös hangulatú esszéket, hanem a magyar irodalmi életbe kortárs alkotókként belépők műveit[4] ajánlotta a csehországi szórványban élő magyaroknak megismerésre, elolvasásra, intellektuális vitára. Mi lenne más ennek a fiatalnak a nemes cselekedete, ha nem a talentumai példaértékű kamatoztatása a magyar nyelv ápolása, a magyar nyelvű kultúra népszerűsítése terén?

Kijelenthető, hogy a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége tehetséggondozó tevékenységének is jelentős szerepe volt abban, hogy Alžběta Vaculíková a legfiatalabb csehországi hungarológusként a legígéretesebb hungarológussá válhatott. Hogy ez a minősítés nem elhamarkodott és magamutogató lelkendezés, nyomatékul álljon itt az a tény is, hogy Alžběta Vaculíková sikeres műfordítói pályázat keretében ültette anyanyelvére, a cseh nyelv különös hangulatú világába Kuncz Aladár Fekete kolostor című regényének húsz oldalát, amely próbafordítás meg is jelent a PLAV folyóirat 2013. évi 8. számában. Lefordította Almássy Bettina A felhők is a mennyország részei? című színművét, amely egyik részlete 2012-ben, a Divadlo Na Zábradlíban tartott színházi napok alkalmával hangzott  el. Miközben az ELTE hungarológia szakán az államvizsgájára készül Alžběta Vaculíková, ez idő tájt Hamvas Béla terjedelmes munkáját, a Scientia Sacra, illetőleg Karinthy Frigyes Mennyei riport című regényét ülteti cseh nyelvre. A kétségtelenül nagy reményekre jogosító Alžběta Vaculíková fordítói munkájában figyelemmel van a magyar-cseh fordítói gyakorlat elévülhetetlen eredményeire, ugyanakkor határozottan képviseli a korszerű fordítástudomány napjainkban teret nyerő filozófiáját, miszerint a célnyelvre ültetendő alkotás művelődéstörténeti hátterét is be kell vonni a fordítói szemléletbe, ezért is kapott műfordítói ösztöndíjat a magyar államtól, hogy a balatonfüredi alkotóházban dolgozhasson 2014 nyarán.

Mit kívánhatunk a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének? Ugyanilyen lankadatlan szenvedéllyel segítse illetékességi körében a tehetségígéretek felcseperedését, a hungarológia további népszerűsítését.

Mit kívánhatunk, mit kívánhatok én, egykori egyetemi tanára Alžběta Vaculíkovának? Kutassa továbbra is szűnni nem akaró érdeklődéssel a magyar irodalom értékeit, majd helyezze ezeket korszerű, nem utolsó sorban igényes műfordításokban a cseh olvasók elé. Hasonló hozzáértéssel, amit bizonyított az egyetemi diplomadolgozatában, folytassa a magyar és a cseh kultúra, illetőleg szépirodalom összehasonlító kutatását-elemzését.

Említhettem volna a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének más közösségeiből is példákat arra nézve, azt bizonyítandó, hogyan nyit lehetőségeket, illetőleg teremt alkalmakat a Szövetség a soraiban jelentkező tehetségei megmutatkozására, gyarapodására, magyar kultúránk széles körben megvalósuló népszerűsítésére. Kétségtelen, hogy a Szövetség valamennyi alapszervezetében vannak a maguk érvényességi körében méltán elismert tehetségek a költészettel, az énekművészettel, a képzőművészettel kapcsolatban, amiként a szépírói, vagy éppen szociografikus jellegű irodalom művelése kapcsán is. Erről érdemes lenne egy, a CSMMSZ lehetőségeit kibontva részletes tényfeltáró, elemző és sokoldalú értékelő kutatást végezni.

Itt és most olyan példás személyekről akartam szólni, akik nyilvánvalóan a Szövetség egésze életében elismerésre méltóak.

Tisztelettel rögzítendő, hogy a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége a Magyar Köztársaság elnökétől igen magas kitüntetésben részesült 2010-ben anyanyelvű kultúránk széles körű, a többségi cseh társadalmat is megszólító sikeres megőrzésében, népszerűsítésében végzett tevékenységéért. Ez a tiszteletre méltó tény arra serkentett engemet Debrecenben, most 2014 júniusában, a Kocka Kör nemzetközi tanácskozásán, hogy előadásom befejezéséül, egyértelműen a távlatokra figyelve hírrel hirdessem a Rákóczi Anna országos elnök vezette Szövetség határokon is átívelő más tehetségmentő, a hungarológia hadállásait is erősítő tetteit.

2009-ben, a Magyar Nyelv Évében a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Országos Elnöksége arról értesült, hogy a cseh anyanyelvű, ám a magyar nyelvtan szerkezete és tanítása iránt fogékony Radek Patloka egyetemi hallgató magyar nyelven könyvet írt azoknak, akik közelebbről szeretnék látni a magyar nyelvtan felépítését, rendszerezett világát. A Szövetség felkarolta, és támogatni érdemes ügynek tekintette a Bevezetés a magyar hangtanba és alaktanba nemcsak idegen ajkúak számára című könyvnek[5] a megjelentetését. Ez a hagyományosnak nevezhető, nyelvpedagógiai szempontból azonban mindenképpen korszerűnek tekinthető nyelvtankönyv a magyar nyelvi formákat nem öncélúan, hanem felhasználóbarát aspektusból rendszerezi, ezért az egyetemi oktatáson túl is haszonnal forgatható.

Minden bizonnyal kíváncsiak az „e-Nyék” olvasói is arra, hogy miért alakult úgy, egyáltalán miért lehetséges az, hogy a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, egy civil társadalmi szervezet ennyire eredményesen van jelen a tehetséggondozás és a hungarológia népszerűsítése dolgában.

Sokféle tény, adat, összefüggés tárható fel a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének a hungarológiát pártoló és a tehetséggondozással összefüggő nemes törekvéseiből. Ezek feltárásakor, rendszerbe állításakor egyértelműen láthatóvá válik, hogy abból a kapcsolatrendszerből ágaztak és szövődnek tartalmasan tovább, amelyik kapcsolati háló akkor jött létre, amikor Rákóczi Anna a Szövetség országos elnöke és dr. H. Tóth István a Prágai Károly Egyetem vendégtanára lett. Az országos elnök nyitottsága, szervezőkészsége és a Balassi Intézet által Csehországba kiküldött vendégtanárnak a nemzetközi színtereken edzett hungarológiai diszciplínákat oktató és kultúraközvetítő képessége úgy találkozott, hogy otthonra lelt ebben a munkakapcsolatban a debreceni illetőségű Kocka Kör a maga személyiségfejlesztő attitűdjével, valamint tehetség-felfedező és tehetséggondozó filozófiájával. Ebben a szövetségben a tehetségre figyelő hungarológiagondozás a legfontosabb, ezért ezt művelendő és fejlesztendő kívánunk cselekedni a távlatokra figyelve.

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:”Table Normal”; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:””; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:”Calibri”,”sans-serif”; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}