Ahogy Ady Endre írta, az amerikai magyarokban is élt a vágy, hogy környezetüket megismertessék szülőföldjük életével és történelmével. Ahhoz azonban, hogy ezt a nagyközönségnek is elmondhassák olyan szinten kellett megtanulniuk angolul, hogy írásukat könyvben közreadhassák. Úgy tűnik, hogy ennek eljött az ideje, mert több angol nyelvű regény és életrajz jelent meg, a közelmúlt magyar történelmét is mutatva.

Csak, hogy néhányat említsünk: Thassy Jenő hatalmas önéletrajzi írásának első kötete, a RISKY REGION (Veszélyes vidék), a húszas évektől a második világháború befejezéséig követi nyomon a magyar történelmi eseményeket, egy arisztokrata család sarjának élményei kapcsán. Várdi Huszár Ágnes regénye, MIMI, szintén egy arisztokrata család történetének hátteréül az 1939. és 1945. közötti háborús évek Magyarországát mutatja be az amerikai olvasónak. Lakatos Magdolna írása, THE ROAD TAKEN (Az úton) elsősorban a forradalom és menekülés önéletrajzi leírása.

Zachár Sári (Shari Vester) most megjelent könyve DEGREES OF COURAGE (Bátrak voltak) az egész huszadik századot jeleníti meg egy magyar család három nemzedéke, nagyanya, anya és lánya, élettörténetének leírásában. „Sok amerikai alig tud mást Magyarországról, mint gulyás és Zsazsa Gábor, semmit az ország küzdelmeiről” írja a szerző. „A te élményeid megörökítése kellett ahhoz, hogy mi is emlékezzünk a nácik és a szovjetek által elkövetett gaztettekre” teszi hozzá a könyv egyik amerikai olvasója. Hiába szabadkozik a szerző a megszokott módon, hogy „Az események és személyek kitaláltak – kivéve az ismert történelmi tényeket – ezért élő személyekkel való hasonlóságért a szerző nem vállal felelősséget”. Nyilvánvaló, hogy önéletrajzi és családi élmények elmondásáról van szó. Ennek felismerése adja az olvasó számára a hitelesség bizonyosságát.

A történet 1900. július 31-én egy fiatal asszony temetésével kezdődik, mintegy szimbolikusan előrevetve a XX. század jövőbeli tragédiáit. Az özvegyül maradt férj kilenc gyermekének gondja a legidősebb testvér, a 18 éves Angéla vállára nehezedett. A Monarchia tisztviselőjét eredetileg Csehországból helyezték Sopronba, így lett az osztrák család magyarrá. „Ubi bene, ibi patria” – mondta a latin közmondás, valóban a Monarchia nagy „olvasztótégelyének” egyik legkedveltebb helye Magyarország volt. Így magyarosodott el számos német, szlovák, horvát, zsidó család az évek során. Angéla is magyarnak nevelte testvéreit, majd a saját kislányát, amely egy őt megkörnyékező katolikus pap növendéktől született. Csak sajnálni lehet az anyai felvilágosítás nélkül felnőtt fiatal lányt, aki az évek során megállja a helyét és anya helyett anyja lesz kisebb testvéreinek is. Közben azonban egyre sötétebb felhők gyülekeznek a századvég egén, majd az ország világháború utáni szétdarabolása következtében a Selmecbányáról Sopronba telepített József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnőki Kara hallgatói hoztak új szint a város életébe.

A hallgatók között volt Zachár Jenő, aki végzés után Angéla lányát, Ilonkát, becenevén Lensit, vette feleségül. Az ő életük sem lett mentes a történelem viharaitól, néhány évi viszonylagos nyugalom után a második világháborúba sodródott az ország. Közben azonban megszületett a harmadik generációt képviselő kislány, Sárika. Az ő korának a története képezi a könyv nagyobbik részét. Nem csoda, hiszen volt miről beszámolni. Bombázások, nyilas terror, zsidóüldözés-mentés, szovjet megszállás, kommunista hatalomátvétel, forradalom, majd a kétségbeesett tépelődés, amely akkor oly sok fiatal előtt felmerült: menni, vagy maradni. Nemcsak az események, de az egyéni történetek is mind ismerősek azok számára, akik azokban az időkben éltek. Melyik vidéki fiatal ne ismerne magára Sári elszánt igyekezetében, hogy felkerülhessen Budapestre az egyetemre. Akármelyik vidéki városban élt, a főváros vonzóereje szívta magához. Az ország tragédiáját egyénileg is átélte, amikor az újonnan szerzett diplomáját feladva, Sári, mint a kétszázezer, többségében fiatal, magyar menekült egyike, az ország elhagyása mellett döntött. Már Los Angelesben érte a hír édesanyja haláláról és ezzel a könyv története, amely temetéssel kezdődött, ugyanazzal végződik.

A regény mintegy naplóként olvasható. Pontos dátumok és valós történelmi események idézése adja a történetek hátterét. Nem takargatja a kegyetlen magyar valóságot és fejezetei címei elárulják, hogy értéssel követte az eseményeket. „A háború pokollá változott”, vagy „A terror évei” őszintén beszélnek a megélt borzalmakról, mégis úgy érezhetjük, hogy a valóság megmutatása mellett, amikor a magyar vezetők felelősségét kellene felvetni a történtekért, szeretné szülőhazáját minél kedvezőbb színben feltüntetni amerikai olvasói előtt. Valahogy olyan formán felmentve az ország vezetőit minden felelősség alól, mint ahogy a közelmúltban elfogadott „Alaptörvény” bevezetője (preambuluma) közli. Eszerint Magyarországot 1944 márciusa és 1990 májusa között megfosztották önrendelkezésétől, tehát áldozatnak, nem felelősnek kell tekinteni.

A Degrees of Courage egy magyar család három nőtagjának az élettörténetén keresztül mutatja be Magyarország XX. századi történelmét. A sors kihívásaival bátran szembeszálló asszonyok sorsán nemzedékeik problémáit ismerhetjük meg. A hiszékeny hívőt kihasználó pap, a kicsinyes vidéki társadalom előítélete, a háborúk nyomora, az önkényuralmi elnyomás, a politika változásai és terrorja ellenére mind a hárman bátran megállták helyüket a kihívásokkal szemben. A nagyanya minden viszontagságon felülkerekedett, az anya nehezen viselte a rámért végzetet, de a végén felemelt fejjel búcsúzott szeretteitől, a lány a saját javára fordítva a sorsot kezdte el új életét. Ő az, aki California-i Palm Springs-beli otthonában megírta ezt az 566 oldalas könyvet. További információ és még további részlet olvasható a www.sharivester.com internet címen. Akiket érdekel, azok ott, vagy az Amazonnál megrendelhetik. Kiváló ajándék amerikai barátoknak, vagy magyarul már nem tudó leszármazottainknak. Úgy tűnik, hogy az ilyen visszaemlékezések, írások vették át az amerikai magyarok hagyományápolása gondját, amikor a több mint száz éve alapított templomok és intézmények kétharmada megszűnt.