Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

A kapcsolatok értéke — Headway Project 2018

2018.09.13. csütörtök, 22:11

1 831 megtekintés

TUBA MÁRTA (ÉRD)

 

Az Oxford University Press az utóbbi években projektfelhívással is népszerűsíti a Headway tankönyvcsaládot. 2017-ben a téma kellően tág, a versenyfelhívás kellően megengedő volt ahhoz, hogy egy csoportommal benevezzünk (megtekinthető itt). Mindössze a tankönyv egy választott fejezete kellett ahhoz, hogy inspirálja a munkámat abban az esetben is, ha éppen nem ebből tanítok az iskolában.

A Headway tankönyveket 1986 óta ismerem. A John és Liz Soars szerzőpáros ezzel a sorozattal vezette be a kompetencialapú nyelvoktatást, noha akkor még nem így nevezték. Több évig a Headway sorozat jelentett választási lehetőséget a magyar kiadók tankönyvei mellett, és megfizethető ára miatt sok nyelvtanár – főként tagozaton, két tanítási nyelvű képzésben, nyelvi előkészítő osztályban – ezt választotta. A Headway-ből igazán kommunikatív nyelvtudásra lehetett és lehet szert tenni. A tankönyv vívmányaira épültek az újabban megjelent sorozatok.

A csoportot, amellyel beneveztem a versenyre három éve magyarra is tanítom, ezért szerettem volna, ha a projektmunka nyelvészeti és irodalmi kérdést is feldolgozna. Tudtam, hogy az inspiráló keret az „Art” lesz (középhaladó tankönyv, 3. fejezet), csak azt nem tudtam, mi legyen a szűkebb téma. Itt játszott a kezünkre a véletlen: 2017. november 8-án a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában kiállítás nyílt Lewis Carroll: Alice in Wonderland c. regényének illusztrációiból, és én ezzel a csoporttal tavaly pont ezt a könnyített olvasmányt olvastam el az Oxford Bookworms sorozatból! A kiállítás Viive Noor, észt képzőművész ötletére épült, aki 19 országból 71 barátját kérte fel, hogy születésnapjára illusztrálják Alice utazását. Az alkotásokat 2015-ben Tallinn-ban, az Észt Gyermekirodalmi Központban lehetett először megtekinteni, azóta több helyre vándorolt, és a 2017-es budapesti állomás után 2018-ban Oxfordba érkezik. A képek között három magyar alkotás is szerepel: Holló Anna, Rófusz Kinga és Szegedi Katalin munkája (Vappu Thurlow: It’s Always Six O’clock. In: It’s Always Tea-Time. Eesti Kujundusgraafikute Liit. 2015. 15-22.).

Pályázati tevékenységünk projektszerű volt, hiszen a témát részben én hoztam, részben a tanulók – a könnyített olvasmányt ők választották. A megvalósítást az általam kialakított vegyes csoportokban végezték. A csoportmunkák témáját én javasoltam, de több lehetséges tárgykörből a diákok választottak.

Novemberben eldöntötték, hogy indulunk a pályázaton, és megbeszéltünk egy hozzávetőleges ütemtervet. A diákok megszerezték a szülői beleegyezést, hogy az elkészült pályázati anyagot nyilvánosságra hozhassuk. Az iskolavezetés támogatta, hogy megnézzük a kiállítást. Az Oxford Kiadó munkatársai, Bakos Annamária és Esztergályos Kolos tanácsadással és a tankönyv legújabb kiadásának példányával segítettek bennünket. A kiállítás katalógusát az Észt Intézetben vettem meg.

Ezután elkezdődött a munka: minden pénteki órán végeztük, lépésről lépésre. A három téma az idő, a hatalom és a változás volt. Közösen elolvastuk – Kosztolányi Dezső fordításában – a három választott fejezetet: Könnyek tava (változás), Bolondok teadélutánja (idő), A királyi krokettpálya (hatalom). A szövegből kiemeltünk állításokat, amelyek segítségével a diákok rövid esszét írtak magyarul, amit azután lefordítottak angolra. A plakátokra az illusztrált esszészövegeket ragasztották fel, majd egy videofelvételen néhány szóban angolul el is mondták, miről írtak. A két hónapos tevékenységről ők készítették a pályázatra beküldött kisfilmet.

Mit is nyertünk? Önismeretet. A tanulók átélték, hogy az irodalmi és képzőművészeti alkotó tevékenység motivál, és jó érzés értéket teremteni. Szövegeikben reflektáltak életkori változásaikra, tudatosult bennük, hogy ők is átkerülnek egy másik világba, ahol nekik kell meghozni a saját döntéseiket. Megtudták egymásról, hogyan dolgoznak. Ki milyen szerepben jobb, milyen szerepet nem vállal. Van, aki eddig is tudta magáról, hogy nem jó vezető, de most kimondta, hogy nem alkalmas erre a szerepre. Megfigyelhették, ki hogyan működik együtt a csoportban: megbízható vagy az utolsó pillanatban teljesíti a feladatot, esetleg az önálló munkába menekül? Ki mennyire lelkiismeretes: pótolja-e a hiányosságait vagy nem, csak a minimumot teljesíti vagy többet is? Mennyire segítőkész: informálja-e hiányzó társait a munkafázisokról?

Nekem alkalmam nyílt visszatekinteni három éve tartó pedagógiai tevékenységemre. Szaktanári és emberi kapcsolatunk erejét bizonyítja, hogy vállalták a nevezést. Ők is, én is megtapasztaltam, mit jelent nyolc héten át dolgozni egy cél eléréséért. Jól gazdálkodtam az idővel: könnyen tudtam a belső és a végső határidőket tartatni, mert ismerem őket, számoltam a hiányzásokkal. A nehézséget az jelentette, hogy kikre delegáljam a csoportvezetői feladatot, mert az osztálynak nem ebben a részében vannak a vezéregyéniségek, ezt nem is tudtam jól megoldani.

Várjuk az eredményhirdetést. „Nem azért csináltam” – mondta az a diák, aki a kisfilmet készítette, mikor beírtam neki irodalomból egy ötöst. Én sem azért csináltam…

Rófusz Kinga: Alice’s Tea-Time (szeretlekmagyarorszag.hu)

(A szerző felvétele)

(A szerző felvétele)

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu