HORVÁTH FLORENCIA (BUDAPEST)

A magyar nyelv hete hatodik napján Mészáros Márton kereste a választ arra a kérdésre, hogy miért olvasunk verset, méghozzá olyan szerzőkkel együtt a választ, mint Ágh István, Bánkövi Dorottya és Kukorelly Endre. A három költő először azt a kérdést kapta, hogy mióta olvasnak verset, hogyan találkoztak a magyar költészettel.

Kukorelly a zene erejéről beszélt, arról, hogy a dallam belemossa a szöveget az ember agyába, majd arról beszélt, hogy általánosságban ez már gyerekkorban kialakul. Ezt alátámasztva Hölderlint idézte: „Költőileg lakozik az ember.” Szerinte eleve benne van mindenkiben a költészet, akár olvasóként, akár íróként. Ágh arról beszélt, hogy az édesanyja rengeteg verset olvasott neki kicsi korától kezdve, mondhatni ezek segítségével tanította meg beszélni. Elmonda, idősebb testvérei irodalomtankönyvét egészen korán elkezdte lapozni, de a család könyvespolcain is rengeteg lírai kötet helyet kapott. Bánkövi Weöres Sándor versein keresztül került kapcsolatba a költészettel, még kazettára is mondta gyerekkorában a megtanult szövegeket. Adyt, József Attilát és Petőfit említette a klasszikusok közül, illetve a család barátját, Csoóri Sándort, akik kamaszkora meghatározó olvasmányélményei voltak. Kukorelly első meghatározó verse a Családi kör volt, amelyet az unokanővére tanított meg neki és a költő húgának egy nála töltött hétvégén. Arról is beszélt, hogy az önmagát hibásan kifejező gyereket kijavítják a szülők, így tanul meg helyesen beszélni, ám szavai költőiségét betakarják a szabályok. Ha a gyereknek szerencséje van és megfelelő impulzusok érik, akkor az iskola segít ezeket újra felszínre hozni. Felelevenítette az emléket, amikor kapott egy szerelmes verset egy osztálytársától, amit a lány neki írt, s hogy ezen mennyire elcsodálkozott, hiszen eszébe  se jutott, hogy ilyet bárki megtehet. Mikor rájött, hogy nemcsak a tankönyvben szereplő, évszázadok óra elhunyt klasszikusok számítanak költőnek, kezdett el verseket írni, rímekbe szedve írta meg a lánynak szánt válaszát.

Mészáros megkérdezte vendégeit, milyen memoritereket tanultak diákként, emlékeznek-e azokra. Ágh idősebb barátiról mesélt, akik beszélgetés közben gyakran idéztek egy-egy verssort. A szerző szerint a memoriter nem más, mint az érték megmaradásának lehetősége. A Toldi részletei, Petőfi A Tisza és Ady Dózsa György unokája című verseit kellett kívülről tudnia. Elmondta, ő volt az iskola szavalója, minden ünnepségen megkértik, mondjon az alkalomhoz illő verset. Talán ennek hatása volt, hogy már tíz évesen verseket írt. Bánkövi sajnálattal elevenítette fel gimnáziumi éveit fe, az ő osztályának nem kellett megtanulni szövegeket, annak ellenére, hogy a párhuzamos osztálynak igen.

Az irodalomoktatással kapcsolatos problémák kerültek szóba Mészáros megkérdezte a három költő véleményét, mit gondolnak a sok pedagógus szerint felesleges verselemzésről. Kukorelly azt mondta, a verset nem érteni, hanem élvezni kell, és ha ez megvan, akkor lehet nekiállni kutatni, hogy mi miért van. Arany János híres soraival példálózott, ami annak ellenére, hogy nehezen érthető, nyelvileg tökéletes: „Ötszáz, bizony, dalolva ment / Lángsírba velszi bárd.” Ágh a legnagyobb problémának azt gondolja, hogy a vers taszítja a fiatalokat, hiszen kötelező dologként tekint rájuk, szerinte nem tudnak kilépni a tankönyv kereteiből.

Mészáros azt kérdezte interjúalanyaitól, mint jelent nekik az 1964 óta ünnepelt költészet napja, amelyre a válaszolók egyöntetűen azt mondták, jelentéktelen dolog az életükben, hiszen minden nap ezzel foglalkoznak, ám jó érzéssel tölti el őket, ha találkoznak április 11-én ilyen jellegű posztokkal a közösségi oldalakon. De Kukorelly véleménye szerint ők maguk is felelősek azért, hogy saját szövegeik olvasóra találjanak, ezért is tartja fontosnak a rendhagyó irodalomórákat, iskolai előadásokat, amelyekre az iskolák kortárs költőket, írókat hoznak.

Ezután a piacra tértek ki, a marketingértékekre, arra, hogy általánosságban legnagyobb költőink is alig kapnak figyelmet. Ágh szerint elvették a költészet elől a levegőt, ma már nincs akkora tekintélye annak, aki ír, nem olyan kiemelkedő dolog, ha valaki verseket ír. De azt is elmondta, ez a jelenség pontosan tükrözi az írás szerepét, a költészet helyzetét, hiszen: „A költészet nem a Talpra magyar elszavalása március 15-én, hanem intim kapcsolat Rilkével.”

Kukorelly elmondta, az oktatáson múlik, hogy a gyerekekből olvasó felnőttek válnak-e, ő például akkor kezdett másként nézni a versekre, amikor a magyartanárnője felolvasott az osztálynak egy József Attila verset és elsírta közben magát. Szerinte a könyvek tekintetében nem a történet az igazán fontos, hanem az, hogy nyelvileg milyen. Bánkövi véleménye alapján az olvasási technika is fontos, figyelembe véve azt is, hogy líráról vagy prózáról van szó.

Zárásként Mészáros arra kérte vendégeit, említsenek olyan kortárs költőket, akiket jószívvel ajánlanak a nézőknek, olvasóknak. Csukás István, Lázár Ervin, Borbély Szilárd, Térey János, Kemény István, Szijj Ferenc és Sziveri János neve hangzott el.

A költészet világa mindig kicsit kiemelkedőbb, eltérőbb, mint az irodalom többi területe. Három költ, három generáció mondta el véleményét erről úgy, hogy ők maguk is teljes mértékben érintettek benne. Tanulságos este volt.

A videó itt nézhető vissza.