Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

A nagy triász: Arany–Petőfi–Tompa ex libriseken

2017.06.26. hétfő, 21:33

1 932 megtekintés

VASNÉ TÓTH KORNÉLIA (BUDAPEST)

Kettős bicentenáriumot ünnepelünk idén, a magyar költészet két jeles alakja, Arany János (1817–1882) és Tompa Mihály (1817–1868) születésének 200. évfordulóját. 


Mindkettejük személyes baráti köréhez tartozott Petőfi Sándor (1823–1849), ők hárman alkotják a nagy triászt. Fontos helyet foglalnak el a 19. századi romantika, a népnemzeti irány irodalmában, a nemzeti reprezentációban. Saját koruk és az utókor által megjelenített ábrázolásaik közül – a narratív hagyomány részeként – számtalan festménnyel, szoborral, dagerrotípiával, fotóval találkozhatunk; kisgrafikákon, ex libriseken, alkalmi grafikákon való megjelenésük módozatai, formái viszont kevéssé ismertek.

Napjainkban a vizuális kultúra növekvő jelentőséget kap az egyéni és nemzeti narratívák megalkotásában, a megismerésben, a nemzetkarakterológia meghatározásában. A kisgrafikák sajátos szerepet töltenek be a nemzet szimbólumrendszere szempontjából. Az ex libriseket mint emlékezeti helyeket, ill. az emlékezeti helyek kisgrafikákon, ex libriseken való előfordulását nyomon követve Arany–Petőfi–Tompa vonatkozásában számos új összefüggésre, megformálásra lelhetünk. Megfigyelhetjük, az eredetileg könyvjegyként funkcionáló ex librisek miként válnak „élő múzeumok”-ká, azaz hogyan építik, alakítják a nemzeti hagyományt. Áthallásokra, művészeti ágak közti átjárásokra is példákat találunk. Az értelmezés során mi, befogadók is szerepet kapunk az emlékezet, a kultusz formálásában.

 alt 

Vasné Tóth Kornéla az Arany-esszékonferencián, 2017. június 24-én. (Kép: BG)



A kultusz megteremtésében kiemelkedően fontos szerepet játszanak a portréábrázolások, melyek sajátos felidézései művelődés- és tudománytörténetünk, nemzeti történelmünk jeles alakjainak. A portré mellett, annak szimbolikájában az alkotói eszköztár széles köre felvonul, gyakran megjelenik az a történeti, tárgyi és természeti világ is, amelyben az illető élt, alkotott, máskor a személy attribútuma, státusszimbóluma szerepel, és előfordul szöveg beidézése is. Kezdjük Arany János ex libriseken szereplő portréinak bemutatásával.

„Nincs az országban térség, amely az emberi reprezentáció készségét és szándékát, kollektív-monumentális igényét annyira kifejezné, mint e páratlan téregyüttes” – írta a szegedi Dóm térről Bálint Sándor, a „legszögedibb szegedi”. Méltó volt ez a tér arra, hogy 1930-ban itt kapjon helyet a magyar történelem leghíresebb száz magyar alkotójának tiszteletére alapított Nemzeti Emlékcsarnok, a Szegedi Pantheon. Arany János kétszeres életnagyságú portréját, Stróbl Alajos alkotását 1930-ban eredetileg a szegedi szoborcsarnok nyugati szárnyán helyezték el. Később került át mostani helyére, Madách Imre és Petőfi Sándor szobra közé. Petőfi mellett a másik oldalon Stróbl Alajos szobra látható, Damkó József alkotása. A Stróbl-hagyatékból származó Arany-portrészobor a tárgyilagos, realisztikus ábrázolás tipikus példája. Az Arany-szobrot 2017. március 2-án, Arany születésének 200. évfordulóján megkoszorúzták, emellett bajuszversekkel, idézetekkel tűzdelték körül, és szavalatokkal emlékeztek a nagy költőre. E szobrot örökíti meg a szegedi Bakacsi Lajos linómetszetű ex librise a nevemre szólóan. A határozott kontúrokkal megrajzolt és kimetszett ex librist idén, a bicentenáriumra rendeltem a grafikustól. Stróbl szegedi Arany-portréja sok hasonlóságot mutat a Budapesten, a Margitszigeten 1912-ben felállított Arany-mellszoborral, mely szintén az ő alkotása. Napjainkban már ez is egy szoborpark része, a magyar irodalom, képzőművészet és zene nagyjait megörökítő mellszobrok egyike.

Az erdélyi Balajti Károly grafikus idén egy egész ex libris sorozatot tervezett az Arany-bicentenáriumra, a számítógépes grafika adta lehetőségeket kiaknázva. A Tamburás öreg úr (1877) szövegét idéző ex libris szoborportréja alapjául a nagyszalontai Csonka-torony bejáratánál található, 1907-ben Stróbl Alajos által tervezett és Szeszák Ferenc által kivitelezett Arany-féldombormű szolgált. Az ex librisen balról látható másik, lehanyatló arccal a grafikus a költő elesettségét ábrázolja, ahogy Arany maga is vallja a versben:

„Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is »minden nap feled egy-egy nótát«”.

Arany portréját a Csonka-toronnyal örökítik meg az erdélyi Torró Vilmos és Árkossy István ex librisei. A Szalonta főterén álló Csonka-torony a település egykori várának őrtornya, már csak ez őrzi a hajdani vár emlékét.  A tornyot Petőfi is lerajzolta 1847-es nagyszalontai látogatása során, és verset is írt róla Csonka torony címmel:

„Idétlen rom, mogorva, puszta váz,/ Falai között senki sem tanyáz.”

Az akkor üres torony napjainkban fontos szerepet játszik az Arany-kultusz ápolásában. Mivel Arany szalontai szülőháza nem maradt fenn, eleinte egy emlékszobában, majd 1899-től a toronyban működik a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum.

Arany emlékét nemcsak portré ex librisek idézik. Ide tartoznak a műveire reflektáló illusztratív ábrázolások. Ha a kép a szöveggel együtt szerepel, az írott nyelvi forma is kódoló tényező, a kép részeként, a kép elemeivel közvetlen kölcsönhatásban. A két médiumot, a képet és a versszöveget együtt vizsgálva, ezek együttes értelmezésében bomlik ki a jelentés. Ezt figyelhetjük meg a következőkben!

Arany művei közül a Toldi bemutatása a legnépszerűbb az ex libriseken. Az 1846-ban készült elbeszélő költemény sikere egy csapásra megváltoztatta Arany irodalmi státuszát. Műve főhősét, Toldit ereje teljében láthatjuk a petrencés rúddal, ill. a farkaskaland hőseként Petry Béla, Drahos István, Várkonyi Károly ex librisein.  A farkasokkal megküzdő Toldit több szobrász is megörökítette, például Fadrusz János (1902), Holló Barnabás (1928). Fadrusz alkotása kompozíciójában rokonítható a Drahos-exlibrisszel, mindkettőn a nőstény farkast a magasba emelő, a másikra lecsapni készülő Toldit láthatjuk. Ugyanez a kompozíció szerepel a Zsákodi Csiszér János tervezte Toldi Miklós Érdemérmen (1935) is, mely Magyarország első állami sportkitüntetése.

Toldi aztán „[…] a vadakhoz lépe,/ Gyorsan fölvetette őket a vállára,/ Úgy indult veszélyes éjjeli útjára” – ezt a jelenetet ábrázolja Várkonyi Károly ex librise. A Pest utcáin a nagy bikát megfékező Toldit mutatja be Torró Vilmos grafikája. Az utóbbi két ex libris Arany halálának centenáriumi évében, 1982-ben készült.

A Toldi estéjét, az öregedő, saját sírját ásó Toldit idézi Szoboszlai Mata János realista alkotása, mely a 20. század első feléből való. Típusát tekintve pszeudo (ál) ex libris, „szabálytalan” könyvjegy, ugyanis már nem élő személyt nevez meg tulajdonosának: Arany János könyve. A valódi ex libris feltétele, hogy élő személy rendelje a maga számára.

A Toldival – megnyerve a Kisfaludy Társaság pályázatát – Arany nagy sikert aratott írói körökben, a legtöbbet azonban Petőfi Sándor elismerése és barátsága jelentette a számára. A Letészem a lantot (1850) c. költemény nem sokkal az 1848–49-es szabadságharc bukása után született. Ez inspirálta Balajti Károly több ex librisét, melyeken a lantot letevő kifejező kézmozdulat mellett hangsúlyos szerepet kap a harcban elesett Petőfi alakja, kire fájó szívvel emlékezik Arany:

„Nem így, magánosan, daloltam: /Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal /Függött a lantos ujjain”.

Az ex librisek hűen adják vissza a vers alaphangulatát: Petőfi portréjának foltszerű felidézése, a versrészlet és az ábra összemosódása expresszivitást, erőteljes érzelmi-hangulati színezetet, zaklatottságot sugall. 

„Oda vagy, érzem, oda vagy /Oh lelkem ifjusága!” – zárul a vers.

A fülemile (1854), A vén gulyás (1855) c. Arany-versek realisztikus képi megjelenítését adják a debreceni Várkonyi Károly alkotásai. A fülemile énekén perlekedő Péter és Pál életképszerű jelenete mellett ábrázolást nyer a puszta egy szegletében pihenő vén gulyás, akinek „bora elfoly, keze reszket”. A gulyás a puszta lakója, a gulya őrzője, az alföldi társadalom jelképes alakjaként népnemzeti szimbólum.

Az eddig felsorolt költemények mellett a balladákra reflektáló ex libriseket is találunk. Arany már 1847-ben is kísérletezett e műfajjal, de igazán az 1850-es nagykőrösi években emelte magas színvonalra. A balladákra egyfelől a cselekmény sűrítettsége, másfelől a töredezettség, a történetet kihagyásokkal, párbeszédekkel dramatizáló megformálás jellemző. A tömörség, a lényeg kiemelése, másrészt az elhallgatás, a „balladai homály”, a hiány a képi ábrázolásokon is megfigyelhető. A korai balladák közül a Mátyás anyját (1854) Kamper Lajos grafikus jelenítette meg a nevemre szóló ex librisen – kifejező színekkel, a rabság és a szabadság, a prágai vár és a levelet vivő holló motívumával. A ballada vörös és fekete (barna) színkontrasztja adja a grafika alapját is, mely dinamikát ad a képnek.

Több ballada a bűn és bűnhődés kérdését állítja középpontba. A walesi bárdok (1857) címűben Edward, a kegyetlen, zsarnok angol király 500 dalnokot ölet meg, melyért lelkiismerete őrületbe kergeti. Az ex librisen, László Anna alkotásán bemutatott három bárd a zsarnokság elleni harcot, a meg nem alkuvást jelképezi. A grafika az 1982-es XIX. Nemzetközi Ex libris Kongresszus alkalmából készült, melynek helyszíne az angliai Oxford volt. A balladához kapcsolódó aktualitás, hogy Montgomery polgármestere 2017. március 2-án, Arany születésének 200. évfordulóján a „Freeman of Montgomery” [Montgomery díszpolgára] címet adományozta a költőnek azzal az indoklással, hogy A walesi bárdokban megénekelt történetet Arany révén többen ismerik Magyarországon, mint Walesben. A nemzetközi kongresszusra készült ex libris tovább hirdeti a ballada üzenetét.

Az Ágnes asszony (1853) – és az ezt megjelenítő Bagarus Zoltán és Nagy Sándor Zoltán grafika – témája szintén a lelkiismereti konfliktus. A férje megölésében bűnrészes Ágnes asszony beleőrül a tettébe, a vérfoltos lepedőt mossa, de lelkiismeretét ezzel nem tudja felszabadítani.

A népi babonára, misztikus átváltozásokra épülő lélektani ballada, a Vörös Rébék (1877) tragikus történetének értelmezését a képi motívumok (varjú, palló) mellett az ex librisen szereplő szöveg is segíti:

„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült”.

A vers e két sor, egy népmondai töredék alapján íródott. A balladában nyelvileg kifejezett hanghatásokat (Kár! Hess, madár!) nem – vagy csak közvetetten – láttatja a kép, ezt ellensúlyozza a színek kifejező ereje, a vörös hangsúlyos szerepe utal a tragédiára.

Az 1877-ben íródott Vörös Rébék már átvezet az Őszikék ciklushoz, mely az öregedő Aranyt, a költő kései költészetét, a Kapcsos könyvet, a Margitszigetet idézi. Ezt az időszakot örökíti meg Stettner Béla több ex librise Boros Edit és Pittmann László nevére. A grafikák 1982-ben, Arany halála 100. évfordulójához kapcsolódva készültek – az esemény jellegéhez kötődve témájuk az idős, megfáradt költő. A tölgyfa Arany magányának jelképe, egy megtört, magába roskadó, botjára támaszkodó embert láthatunk a padon, ill. a másik ábrázoláson egy fatönkön ülve. A lant (a líra) a költészet jelképeként feltűnik ugyan az egyik ex librisen, de a költő elfordul a lombok közt lebegő múzsától. A végső számvetés fájdalma fejeződik ki a műveken.

A következőkben térjünk át a két költőbarátot, Petőfit és Tompát evokáló ex librisekre, röviden!

Arany Jánoséhoz hasonlóan Petőfi Sándor szobra is a Szegedi Pantheon részét képezi. A másfélszeres életnagyságú mű, Horvay János alkotása az emlékcsarnok kevés számú egész alakos szobrának egyike. Petőfi egyik kezében kard, a másikban összegyűrt papír. A szobor a szegedi 1848-as megemlékezések kultikus helyszínévé lett. Horvay alkotását árnyképszerűen, oldalnézetből jeleníti meg a szegedi Bakacsi Lajos ex librise. Emellett megemlíteném még a grafikus Barabás Miklós litográfiája alapján metszett Petőfi-portréját, mely szintén idén készült.

A továbbiakban felvonultatott ex librisek a népies ihletettségű és a lánglelkű, a hazája szabadságáért küzdő váteszköltőt egyaránt bemutatják. A Befordúltam a konyhára kezdetű helyzetdalt ábrázoló Petőfi in memoriam lap – Lustig István nevére – 1940-ben, a II. világháború idején készült. A Jánost vitézt idéző grafikát Petőfi születésének 150. évfordulója (1823–1973) alkalmából metszette Fery Antal, ezt a feliratában is jelzi. Az Egy gondolat bánt engemet… c. rapszódiában a költő a megsejtett világforradalom vízióját jeleníti meg, melyet hitelesen közvetít Vén Zoltán grafikája Tóthpál István nevére, a forradalmi látomás, a világszabadság és a hősi halál jegyében.

„Jobbkezemben tartom kardomat, / Balkezembe veszek poharat” – írja Petőfi a Bordalban, mely 1848 márciusában, a forradalom hevében íródott. Ezt mutatja be az ex libris is (Várkonyi Károly alkotása), a versből vett részlettel, Petőfi alakját babérkoszorúba foglalva. A Szabadság, szerelem! c. epigrammát idéző ex librisen a szerelme, Szendrey Júlia előtt fél térdre ereszkedő Petőfi alakját láthatjuk, de a költő számára a szabadság képviseli a legfőbb értéket: „Szabadságért föláldozom / Szerelmemet”.

A realista megformálású grafikák közül kiválik a forradalmi hevületet expresszionista stílusban visszaadó Bálint Ferenc-ex libris, a Nemzeti dal nyomán. A kétfelé ágazó kar, a széttárt ujjak és az ökölbe szorított kéz a szabadságért küzdeni kész, lázadó magatartásra utalnak: „Esküszünk, hogy rabok tovább /Nem leszünk!”

alt
Vasné Tóth Kornélia Ex libris és képkultúra című könyvét ismerteti a 4. nyelvésztáborban, 2017. június 23-án. (Kép: BG)

A költőtriász harmadik tagja, Tompa Mihály is indult a Kisfaludy Társaság 1846-os pályázatán, a Szuhay Mátyás c. művel. A pályázaton Arany került ki győztesen a Toldival, de Tompa is dicséretet kapott és elnyerte Arany életre szóló barátságát, a Kisfaludy Társaság pedig tagjai közé választotta. Arany és Tompa kezdetben levelezett egymással, 1852-ben, Arany nagykőrösi tanítóskodása idején találkoztak először személyesen.

Tompa portréjával és verseire emlékezve az ugyancsak gömöri származású Lenkey István (1941–) könyvtáros, bibliográfus készíttetett több ex librist. Tompa portréját a keleméri templommal örökíti meg Fery Antal műve. Tompa Kelemérre az 1848/49-es szabadságharc bukása után került mint lelkész. Kelemér főterén emelkedik a grafikán is látható református középkori templom, amelyben hajdan Tompa prédikált, a mellette levő épületben hozták létre a Tompa Emlékházat. A kisgrafika a Tompa Mihály Emlékbizottság 25 éves fennállása alkalmából készült, 1984-ben. Tompa Mihály bemutatott bronz mellszobra a Tompa Emlékház bejárata mellett található, Andrássy Kurta János alkotása (1988).

A gólyához (1850) c. költeményt Tompa a szabadságharc leverése utáni önkényuralom idején írta a Gömör vármegyei Susán. Állítólag egy rokonlátogatás során itt látta meg azt a gólyát, mely a vers megírására ihlette. A költeményben gondolatait allegorikus formában fogalmazza meg. E verse miatt mégis meghurcolták, Kassán haditörvényszék elé állították. Tizennégy hetes vizsgálati fogság után nyerte vissza szabadságát.

„Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak / Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, / Az élet fagyva van s megdermedett.”

A gólya-kép jelenik meg Kőhegyi Gyula 2013-as linómetszetén.

Drámaiságával kiemelkedő A madár, fiaihoz (1852) c. Tompa-verset idéző Vén Zoltán-grafika lekötözött, szárnyaszegett madarakkal, emellett a keleméri református templom és a Tompa Emlékház épületével. A gólya mint a szabadság–rabság kérdéskörének megjelenítője Arany és Petőfi kedvelt madara is volt, gondoljunk Arany: A rab gólya (1847), Petőfi: A gólya (1847) c. versekre. Arany költeményét illusztrálja Baranyai Ferenc bicentenáriumra készült ex librise szárnyaszegett, árván maradt gólyával.

Tompa 1851 szeptembere és 1868 között, haláláig Hanva református lelkésze volt. Itteni szolgálatában mutatja be a debreceni Szoboszlai Mata János ex librise. A lelkész-költőt Hanván temették el, obeliszk síremléke a templomdombon található. A sírkövön Arany János: Tompa sírkövére (1868) c. versének második része olvasható. Részlet a költeményből:

„Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok, /Üljetek ágya köré, mondani méla regét.”

Összegzésül. Előadásomat a Szegedi Pantheonnal mint emlékezeti hellyel kezdtem, mely Aranyt és Petőfit is bemutatja, utaltam a Csonka-toronyban működő nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumra, Tompa kapcsán hanvai síremlékére. Jelen bemutatás, az Arany- és Tompa-bicentenáriumhoz kapcsolódó emlékállítás során maguk az ex librisek váltak a kollektív emlékezet eszközeivé és helyeivé, megalkotva a nagy triász, a népnemzeti költészet kiemelkedő alakjainak ex libris panteonját. Láthattuk, az ex librisek, in memoriam és hommage lapok milyen fontos szerepet töltenek be a három költő szellemi arcképének megrajzolásában, a kultusz, az emlékezet formálásában.

Gondolataimat a Szegedi Napló 1882-es Aranyt búcsúztató soraival zárom: „Szellemének minden mozzanatával a hazáé volt. Örömét, búját, múltját, jelenét megénekelte a nyelv legelrejtettebb erejével, bűbájával. Regék, mondák, hegedősök krónikái, múltak fényével, árnyával elevenedtek föl hazaszeretetének ragyogó melegével” (1882. október 24.)

 alt

Ex libris Dánielisz Endre. Grafikus: Torró Vilmos

 

Előadásként elhangzott a Magyar Nyelv Múzeumában az Arany-esszékonferencián 2017. június 24-én. A szerk. 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu