BIRIKI ANTAL (Nagyvárad)
A romániai Bihar megye és talán Partium legjelentősebb műemlékének eredettörténete egészen a 10. századig nyúlik vissza. Ekkor épült meg a későbbi középkori vár magja, egy kör alapú földvár, egy alacsony, sík magaslaton. Mai formáját és kialakítását 1570 és 1618 között nyerte el. A vár története összeolvadt Szent Lászlóéval, akiről számos monda és csodás történet maradt fenn.
„Isteni erő” Várad felé
Maga a város, Nagyvárad, alapításával kapcsolatban is megtalálható egy rege a Képes Krónikában, miszerint Szent László éppen Bihar megyében vadászott a Körös folyó mentén. Rálelt egy helyre, ahol angyali intésre kolostort alapított Szűz Mária tiszteletére és a helyet Váradnak nevezi el. Szintén korabeli, 12. századi, a Szent László szekere típusú monda, ami a halott szent sírhelyének nem mindennapi kiválasztását mondja el. Egy meleg nyári napon a hívek a halott Szent László testét egy szekéren szállítva tanakodtak a végső nyughely kapcsán. A nagy hőség miatt egy folyó partján megpihentek és a fáradtság elnyomta őket, így álomba merültek. Ezután a szent testét szállító szekér, mindenféle emberi vagy állati erő nélkül, magától elindult Várad felé. A hívek ébredés után megrémülve látták, hogy a szekér és rajta a szent teste eltűnt. Kétségbeesve elkezdték keresni a környéken és nemsokára meglátták, ahogy Várad felé gurul. Meglátva, hogy a szekér „isteni erő” által Várad felé halad azonnal elhatározták, hogy a végső nyughely nem lehet más, mint Nagyívárad.
Más források szerint László király még életében meghagyta, hogy végső nyughelye a vár legyen, de a főemberek Székesfehérváron akarták örök nyugalomba helyezni a többi király mellett. A nyári melegben a test hamar oszlásnak indult volna ezért el is indultak Székesfehérvér irányába. Éjszaka megpihentek, másnap reggel a szekér angyalok által húzva a váradi úton haladt. A későbbi hagyományok szerint a szekércsodáról kapta nevét a Nagyvárad közeli (magyarországi) Nagykereki.
A vár Szent László kedvenc tartózkodási helye lett. Bihar városából ide költöztette a bihari püspökség székhelyét. Így jött létre a váradi püspökség és székesegyház a várfalakon belül, ami egész a 17. századig létezett.
A 13. századig a várat megerősítették és földsánccal, palánkkal, részben kőfallal valamint fából készült bástyákkal látták el. Ruggero di Puglia, krónikaíró és váradi kanonok, 1241-ben leírja a vár tatár seregek általi elfoglalását és felgyújtását. Ezek után a várat újjáépítették. Az új építmény még erősebb és impozánsabb lett. A közel hatszögű vár erős tornyokat, várfalakat és két kaputornyot kapott. Déli oldalán gótikus stílusban megépítették a püspöki palotát, és kapott egy második bejáratot is. A székesegyházat közel 30 év alatt építették 1342 és 1370 között. Hossza 72 méter volt és két masszív tornnyal rendelkezett. Miután Bonifác pápa privilégiumot, búcsúengedélyt adományozott a templomnak, megindult a zarándokok áradata. A várat ékesítette három magyar, szent király szobra, majd Szent László lovasszobrával egészítették ki. 1474-ben a törökök, 1514-ben Dózsa György seregei sem tudják bevenni.
Várad elesik, majd visszatér
Az oszmán birodalom hadserege három alkalommal is ostromolta a várat az 1500-as és 1600-as évek során, mígnem 1660. augusztus 27-én, 46 nap ostrom után, egy 45.000 fős török sereg támadta a mindössze 850 fős várvédő csapatot. A históriás leírások szinte mind megemlítik egy magyar nő tettét, aki elárulta hogyan lehet a várárok és az erődítmény vizét úgy elvágni, hogy az a vár megadásához vezessen. Mindezt a korábban fogságba esett fia szabadságáért cserébe ajánlotta fel. A vár kapitulációja után 32 évig tartó behódolás vette kezdetét, létrejött a várban a váradi pasaság. A vár és ezáltal a város 1692-es visszafoglalása és osztrák kézbe kerülése jelzi Várad újkorba való lépését és visszatérését a keresztény Európába.
A várat Ernst von Borgsdorf tervei alapján hozták helyre. Ehhez a vatikáni kincstár is adakozott 60.000 forintot. Az erődítményrendszer különös figyelmet kapott a Habsburg uralom alatt, hiszen fontos stratégiai szerepet töltött be mind katonai, mind politikai viszonylatban. II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes mozgalmának idején is a figyelem középpontjában állt. Ezalatt egy súlyos pestisjárvány is tizedeli mind a támadó, mind a védő seregeket.
Az 1848-as forradalom idején Glaser tábornok és a vár védői a forradalom oldalára álltak. Március 22-én reggel nemzeti színű kokárdákat tűztek ki annak jeléül, hogy tudassák a forradalmárokkal: velük szimpatizálnak, nem kell tartaniuk attól, hogy megtámadják a forradalmi csapatokat. A magyar Országgyűlés döntése alapján a forradalmi intézményt Debrecenbe kellett áthelyezni, valamint határoztak arról is, hogy Nagyváradot fontos katonai támaszponttá alakítják. A legfontosabb szerep természetesen a várnak jutott, amit addigra a császári helyőrség elhagyott. Itt indították be a puska-, szurony-, és kardkészítő műhelyeket. Jelentős mennyiségű lőszert sikerült felhalmozni.
1857. május 16-án Ferenc József császár rendelete alapján megszűnik a vár hadászati jellege, csupán hadkiegészítő szerepet kap.
Az 1800-as évek végén belső, illetve külső javítást, megerősítést végeztek az épületeken. Még ezelőtt folytatták le az első régészeti kutatásokat, amelyek során felfedezték a 14. században állt gótikus székesegyház nyomait.
A két világháború között a vár egy csendőriskolának adott helyet, azután pedig katonai létesítményként működött a belügyi és a védelmi minisztérium fennhatósága alatt. Egyes feltételezések szerint a romániai szekuritáte a belső várkastély északi szárnyában tranzitlágert, átmeneti fogolytábort, működtetett.
Erődítményből kultúrfészek
A 70-es évektől számos ipari és gazdasági épület is helyet kapott a várban, ami nagyban hozzájárult annak rohamos romlásához, mivel ezek nem vették figyelembe az épület jellegét. A rendszerváltás utáni időszakban kezdődtek meg a helyreállítások. Az EU finanszírozásában nagyszabású felújítási munkálatok folynak.
Napjainkban a vár fontos kulturális és turisztikai központnak számít. Rengeteg látogató érkezik ide nem csak a környékről, de határon túlról is. Az itt található múzeumnak állandó és időszakos kiállításai is vannak. Már közel 30 éve itt rendezik meg a Festum Varadinum nevű kulturális fesztivált. A Szent László napok is hasonlóan közkedvelt program. Ilyenkor fölelevenítik a korabeli szokásokat, hagyományokat. Nyári színház is működik a falakon belül: az amfiteátrum-szerű, kör alakú előadórészen adnak elő közkedvelt színházi darabokat. Számos egyéb programot említhetnénk még: könyvbemutató, koncert, irodalmi rendezvény, szabadtéri filmvetítés, gyermekprogram, borkóstoló… szóval egy igazi kis kulturfészek.
A nagyváradi vár végigkísérte az itt élő emberek életét és történelmét közel 1000 éven át. Kezdetben legendába illő körülmények és történetek tarkították múltját. Szent László személyisége és figurája meghatározó nyomott hagyott az erődítmény történetében. Szolgált vallási és egyházi központként, otthont adva a régió legimpozánsabb zarándokhelyének is. Természetesen katonai szerepe is fontos volt a századok folyamán, akár a középkor akár a modern kor tekintetében. Köszönhetően a közelmúlt erőfeszítéseinek, hacsak bizonyos mértékeben is, a vár visszakapta egykori tekintélyét és szépségét. Általa megmaradt számunkra egy maroknyi magyar múlt.
Internetes források:
http://padis.hu/multidezo/232-nagyvaradi-var-toertenete.html
http://oradea.travel/hu/?p=5071
Nyomtatott források:
Balogh Jolán: Vég-várad vára, Rogerius: Carmen Miserabile, Scholtz Béla: Nagy-Várad várának története
Megjegyzés: A szerző, Biriki Antal, a Partiumi Keresztény Egyetem elsőéves angol szakos hallgatója. Írása a művelődéstörténet tantárgy keretében készült.
0 hozzászólás