BALÁZS GÉZA (BUDAPEST)

 

Gál Sándor: Nincs harmadik lehetőség című kötetéről

 

Díszpolgárának, Gál Sándornak 80. születésnapján szülőfaluja, Búcs (Búc) egy kis kötettel tisztelgett. A Nincs harmadik lehetőség naplószerű írások, köztük különösen kiemelendő Az Anyanyelvi Konferencia című fejezet (31-61), melyben Gál Sándor az AK-ban (MNYKNT-ben) töltött 15 évi alelnöki munkájáról ad számot. De haladjunk sorjában: az első fejezet a Visszalapozás, melyben a cseh(szlovákiai) magyarság rendszerváltozás utáni politikai útkereséséről szól: harminchármak memoranduma, Csemadok, Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, Együttélés…

 

AK: 1989–2005

A második nagy fejezet szól tehát az Anyanyelvi Konferenciáról (AK) – emlékek, dokumentumok fényében az 1989—2005 közötti időszakról. Gál Sándor 1989-ben Dobos László kérésére vett részt a kecskeméti, VI.  anyanyelvi konferencián, ahol a fő kérdés ez volt: Mi várható? Itt választották elnökké Lőrincze Lajost, társelnökké Gál Sándort és Pomogáts Bélát, később társelnök lett Nagy Károly is. A Mi várható? kérdésre az egyik fő válasz: fokozottabban és hatékonyabban kell támogatni a szomszédos országokban kisebbségi helyzetben élő magyarság anyanyelvi kultúráját, nemzeti tudatának megtartását. Lőrincze Lajos kérésére Gál Sándor programot dolgozott ki: Javaslat a magyar nemzetiségi kisebbségek bekapcsolására az AK munkájába (37—39). Egy másik javaslata ez volt: 1992-ben indítsunk Magyarországon és az elszakított magyar területek magyar ifjúsága számára, közép- és főiskolás kategóriában – azonos versenyszabályokon alapuló Szép Magyar Beszéd versenyt, és ennek helyezettjeinek részvételével a Magyarok Világkongresszusán legyen Szép Magyar Beszéd seregszemle. (A javaslat első fele egyébként megvalósult, ma az összes magyarországi helyesírási, szépkiejtési, retorikai, versmondó stb. verseny Kárpát-medencei érvényű, s ezek szervezői rendszerint igyekeznek minél több határon túli iskolát, diákot megszólítani. A seregszemle azonban valóban nem valósult meg. 2019-ben, a 20. Kárpát-medencei Kossuth-szónokversenyen igyekszünk ennek megvalósítására.)

 

Mivel a Magyarok Világszövetségén belül egyre nehezebbé vált a munka, az AK – immár Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (MNYKNT) néven az 1992-i esztergomi anyanyelvi konferencián alapítólevélben (47–48. old.) kinyilvánította önálló egyesületté alakulását. Ám az önállósodás nem oldotta meg a problémákat. Az MNYKNT „albérletbe” költözött a Nándorfejérvári útra. A VIII. konferencián Gál Sándor Ami a reményt élteti (50-53. oldal) címmel tartott vitaindító előadást.

 

„a közelgő ezredforduló előtt elsősorban erre a ’trianonizált’ nyelvi és kulturális állapotra kellene elsősorban figyelnünk, hogy azt, ami megóvható, azt óvjuk, lett légyen az a világ bármely táján… (…) az új évezred küszöbén nemzeti stratégiánk középpontjába a szellemi Magyarország újjáformálását kell helyezni, azt, ami elé sem erő, sem erőszak nem vonhat határokat. És ezt a szellemi Magyarországot a honfoglalás millecentenáriumi évében tizenötmillió magyar népesítheti be.”

 

A kormány 1999-től évi 40 M Ft-tal támogatta a társaságot. Ekkor Gál Sándor javasolta, hogy az állami támogatást három részre osszák: 1. bérek és rezsiköltségek, 2. magyarországi rendezvények szervezése és támogatása, 3. határon túli magyar rendezvények támogatása.

 

Gál Sándor így tekintett vissza az AK történetére:

„az AK Lőrincze Lajos kezdeményezésére az 1960-as években indult, s négyévenként tartott egy ’közgyűlést’ – Anyanyelvi Konferenciát, amelyek az egyetemes magyarság szempontjából kiemelkedő események voltak. Két alkalommal Budapesten – 1970, 1981), továbbá – Debrecenben, Szombathelyen, Pécsen, Veszprémben, Kecskeméten – erre a találkozóra kaptam az első meghívást -, s ezt követte Esztergom, a már korábban leírt önállóvá válással, s végül Eger zárta ezt a sort.” (56. oldal)

Ezek után, 2000-ben következett Ábrán Noémi javaslatára a IX. konferencia: először a határokon túl, Marosvásárhelyen. A konferenciát megelőző helyzetértékelés kapcsán Gál Sándort a következő gondolatok foglalkoztatták:

„a nyugati magyar szórványokból egyre kevesebben érkeznek… A nyugati magyarság elfogy, a kisebbségben lévők szórványba kerülnek, jobb esetben elszigetesednek. A nemzedékváltással legtöbb esetben bekövetkezett a nyelvváltás is. És lettek az ’amerikai magyarokból’ ’magyar amerikaiak’… (57—58. old.)

 

Gál Sándor szerint az MNYKNT nem tudott hatékony cselekvési programot megvalósítani. „Önálló saját programunk” alig akadt, a rendezvények többségét a helyi szervezetek valósították meg, az MNYKNT „társrendezőként” tüntette fel magát ezeken a rendezvényeken. Közben kiderült, hogy a szervezetnek mindössze 106 tagja van. Ekkor „egyértelművé vált számomra, hogy az AK egy egészen jól működő magánvállalkozássá változott” (60. oldal). A 2004. december 5-i népszavazást követően került sor Gál Sándor javaslatára szülőföldjén, a 2005. évi komáromi (rév-komáromi) anyanyelvi konferencia, amelyen Gál Sándor búcsúbeszédet mondott. Beszédének főbb gondolatai:

– „A december 5-i népszavazást megelőző ülésen a kettős állampolgársággal kapcsolatos vélemények komoly nézetkülönbségeket jeleztek. (…) Később kiderült, hogy társaságunk ügyvezető elnöke a magyar miniszterelnök tanácsadója lett. (…) ügyvezető elnökként, tanácsadói minőségben politikai szerepet vállalt, ami szintén ellenkezik Társaságunk alapokmányával. (…) A marosvásárhelyi tanácskozás óta véglegesen megszűntek a korábban jól működő szekcióink, s a társaság létszáma a tavalyi, novemberi választmányi ülés idejére 106 főre apadt. (…) Ezzel szemben társaságunk munkáját négy teljes állású és egy fél-állású munkaerő végzi. (…) az elmúlt öt évben társaságunk egyetlen jelentősebb saját programot sem tudott megvalósítani…” (60-62. oldal).

Gál Sándor ezzel elbúcsúzott az MNYKNT-től. 2017-ben, 80. születésnapján szólítottam meg. Ennek köszönhető, hogy legújabb könyveit, köztük ezt az írást is elküldte nekem.

 

 

 

 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az MNYKNT a jelzett időszakban nagyon sok könyvet jelentetett meg, ezek szinte mindegyike értékes dokumentuma a magyarságnak. Magam az MNYKNT munkájába 2000-ben, történetének alakításába 2012-ben kapcsolódtam be, amikor már állami támogatás nélkül, üres kasszával, kiüresedett tevékenységgel kellett újraindítani a munkát. Sokan támogattak ebben, régi AK-s–MNYKNT-s tagok, s végre elkezdett a társaság fiatalodni. Minden évben tartunk saját konferenciát (megbeszélést, emlékülést) Budapesten, illetve a határon túl. Újraindítottuk a nyári egyetemet (2019-ben már a negyedikre kerül sor), a határon túli diákok táborát (2019-ben már a harmadikat), bekapcsolódtunk más anyanyelvi mozgalmakba (nyelvésztábor, magyar nyelv napja, magyar nyelv hete). 2013-tól megindítottuk az E-NYÉK-et, az interneten elérhető fórumunkat. A hagyományos NYÉK új formátumban, megújult tartalommal jelenik meg minden évben. A fiatalítás jegyében szoros kapcsolatot alakítottunk ki a Bolyai Önképző Műhellyel és az Anyanyelvápolók Szövetségével.

 

Száz év csend

De térjünk vissza Gál Sándor könyvéhez. Írásainak többsége rezignált hangvételű: a magyarság, sőt az emberi jövő féltése, pl. az Estéli írás, az Egy nap emlékei, a Száz év csend című fejezetekben:

& „az emberi tudás fordult az ember ellen… Hallhatóan ketyeg a ’biológiai pokolgép’” (122. oldal)

& „az európai világ romokban hever” (74. oldal)

& „a műfajok sokfélesége mostanra megszűnt. Minden szöveggé változott, vagy egységesült. Például egy ’vers-formába tördelt’ összezagyvalékolt, értelmezhetetlen nyelvi hordalék ma szenzációs ’vers’ lehet…” (154. oldal)

& „És ahogy már többször is leírtam: ez a gyönyörű bolygó ŰRI SZARKOFÁGGÁ VÁLTOZIK!” (73. oldal.)

 

A mítoszi küszöb

Bájosan szép, ám ugyancsak elgondolkodtató esszével zárul a kötet: A mítoszi küszöb: A Gyöp. Gál Sándor szerint létezik egy „anyanyelvi időzóna”, melyen belül akár még érthető is lehetne ez a mondat: „Bal lábán sarka vett, jobb lábán szélső talpa hasított”. A kacsák, libák, csirkék tulajdonjeléről van szó. De ezt ma már senki nem érti. Az 1950-es, 60-as években átléptük a „mítoszi küszöböt”, amelyen belül még értelmezhető volt egy régi, archaikus világ. „Mozgás, ritmus, dal, vers, történetek, mondókák és játékok sokasága” él már csak emlékezetben, kevesek ritkuló emlékezetében.

 

A nemzet attribútuma az anyanyelv

Gál Sándornak ezt a programszerű gondolatát idézem utoljára, hiszen ez a gondolat kell, hogy erősítse, éltesse munkánkat, amiben továbbra is számítunk Gál Sándor szerepére, gondolataira, tanácsaira:

„A nemzet legfőbb attribútuma a nyelv. Minden a nyelvben, a nyelvvel, s a nyelv által történik meg velünk, bennünk és általunk. Ezért azt hiszem, erre a kicsiségre alapozhatnánk nemzeti stratégiánkat. Röviden: ha a magyar nemzet egységét meg akarjuk őrizni, akkor a ma sokfelé szakadt nyelvet kell újraegyesíteni.” (113. oldal)

 

 

Gál Sándor: Nincs harmadik lehetőség. Díszpolgárunkban, Gál Sándornak 80. születésnapjára. Kiadó: Obec Búc/Búcs Község. Szerkesztés: Molnár Katalin. (2017) 168 oldal.