A június 4-én újonnan átadott sátoraljaújhelyi tábor középiskolás vendégeit látogatta meg Cservenka Judit alelnök és Blankó Miklós főtitkár.

„Mi annak a vetélkedőnek az egyik elődöntőjén vettünk részt, amelyet a Rákóczi Szövetség és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága közösen hirdetett Lingua Materna címen. (Blankó Miklós, az MNYKNT főtitkára, magam pedig mint alelnöke voltunk a többek közreműködésével készült vetélkedő anyagának szerkesztői.) A Cultura Nostra és a Gloria Victis mintájára rendezett új verseny témája a magyar nyelv és irodalom. Juhász Gyula: „Magyar táj, magyar ecsettel” verscímét kölcsönvéve a kiírás célja, hogy a résztvevők minél gazdagabban, sokszínűbben mutassák meg a szülőföld, a hazai táj szeretetének, értékeinek megjelenését az irodalomban és a művészetekben.

A sokszorosított feladatlapok és tollak már ott sorakoztak a verseny helyszínéül szolgáló étterem asztalain, ahová a résztvevő fiatalok a reggelit követő istentisztelet után kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek. Első útjuk ahhoz a pulthoz vezetett, ahol a hűtött automatákból bármikor kiszolgálhatták magukat vízzel, üdítővel. Akik nem versenyeztek, szállásukon átöltöztek a legalább egy órán át tartó fitneszprogramhoz, amit a sárospataki főiskola két testnevelő tanára nemcsak vezényelt, de a gyakorlatokat be is mutatta és a fiatalokkal együtt végig is csinálta. A kevésbé sportosak inkább egy nagy, szellős sátor alól nézték őket, de akik inkább beszélgetni vagy olvasni akartak, azoknak is számos kellemes pihenőhelyet kínált a hatalmas gondozott park.

Az elődöntő hármas csoportjait röviden tájékoztattuk a versenyről, főként arról, hogy milyen segítséget kaphatnak a feladatlapokon található QR-kódtól, illetve tőlünk. Időként megismételtük a kérést, hogy e-mail-címüket ne felejtsék el ráírni a lapokra, mert nem a mostani verseny után tudják meg: továbbjutottak-e a középdöntőbe, hanem augusztusban, amikor a Kárpát-medencei középiskolás tábor és a korábbi, még online zajlott elődöntő anyagát összesítve értékeli a zsűri.

A rendelkezésükre álló másfél óra még nem telt le, amikor már kezdték leadni munkájukat a fiatalok. Blankó Miklós és néhány, a táborban segítőként működő egyetemista fiú gyorsan felhozták parkoló kocsink „kincseit”: a sok-sok jutalomkönyvet, folyóiratot. Mindegyik feladatával elkészült diák választhatott közülük, és elmondhatatlan volt az örömünk látni, milyen lelkesen éltek a lehetőséggel. Ahogyan megnézték a fülszövegeket, borítókat, belelapoztak a folyóiratokba, látszott, hogy nemcsak okostelefont szoktak olvasni, és valóban a legjobbakat küldik évről évre az iskolák a Rákóczi Szövetség táboraiba.” (részlet Cservenka Judit írásából — a teljes beszámoló itt.)