Legutóbbi hozzászólások

  1. A honlapon ezt a mondatot olvastam: „2021-2022-ben a Trianon-kislexikonból 5000 példányt sikerült társszervezeteken, alapítványokon, egyesületeken, egyetemeken keresztül eljuttatni a Kárpát-medence…

  2. A Balassi kard irodalmi díj nemzetközivé tétele, a magyar irodalom hírnevének a Világban való öregbítése egy állami elismerés is érdemelne.

A szép tudja elvezetni az embert az igazhoz – Online látogatás a Magyar Nyelv Múzeumában

2021.04.16. péntek, 08:12

392 megtekintés

HORVÁTH FLORENCIA

Az ötödik napon kimozdultunk a zárt térből, még ha csak online is, ugyanis Nyiri Péter, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója tartott rendhagyó tárlatvezetést.

Nyiri elmondta, hogy a kert a tavalyi állapotához képest új látnivalókkal gazdagodott, úgyhogy most az új angolparkot és az állandó Kazinczy-kiállítást kívánja bemutatni. Igaz még tartanak a munkálatok, de mire a járványhelyzet engedi az újbóli megnyitást, mindennel elkészülnek.

Elsőként a Kazinczy emlékcsarnokot mutatta be, ami az egykori kúria alaprajzai nyomán épült. Az eredeti épületben élt és alkotott huszonöt éven át Kazinczy Ferenc. Nyiri elmondta, szakrális pontnak nevezik ezt a helyet, hiszen a nyelvújító sírját eddig is megtekinthették a látogatók, de a nyelvhez, az irodalomhoz kötődő munkálatai ehhez az épülethez kezdődtek. Igaz, nem ideköltözésekor járt a településen először, hiszen mikor korábban az alsóregmeci szülői házból Sárospatakra, a kollégiumba szekerezett, elment a szelíd emelkedésű halom mellett, s már akkor elképzelte, itt majd letelepedik, családot alapít. Sok-sok év múlva Kassán dolgozott, amikor elkezdte az építkezést, de fogságba került, majd szabadulása után se tudott rögtön visszatérni, csupán hosszú pereskedést követően negyvenhét évesen vehette birtokba a kúriát feleségével, Török Sophieval, ám nem azon a színvonalon élték mindennapjaikat, mint szerették volna. Itt született nyolc gyermekük, akik közül egyik lányuk, alig egy évesen meghalt, ám a többieket békében, szeretetben nevelték fel. A papír, a tinta és a családi szeretet határozta meg Kazinczy itt töltött éveit.

Nyiri szerint azért is rendhagyó ez a múzeum, mert mindig a valóság bemutatására törekszenek, amellett, hogy korszerű, multimédiás elemeket is használnak bizonyos dolgok szemléltetésére. Az egyik korhű érdekesség, hogy a látogatók mártogatós tollal, kézzel írhatnak levelet, illetve minden nyáron megnyílik az Irodalmi Herbárium című kiállítás, amely szabadtéren zajlik és növényeket, gyümölcsöket, zöldségeket kapcsol össze irodalmi idézetekkel. Az öt és fél hektáros kert nagyon jó kikapcsolódási lehetőséget kínál, hiszen lehetőséget ad az elmélyülésre, mégis a kézzel fogható dolgok által kívánja közvetíteni a szellemi aktivitást.

Az igazgató Kazinczy és családja sírjához kalauzolt el minket, melynek feliratáról leolvasható volt, hogy a nagy zempléni kolerajárványban, 1831. augusztus 23-n hunyt el. De a sírkert története valójában 1806-ban kezdődött, abban az évben, amikor ide költözött a család. Ekkor vesztette életét kislányuk, Iphigénia, ezért Kazinczy megkérte a kassai püspököt, hogy szentelje fel ezt a területet és ide temethessék gyermeküket. A kor szokása volt, hogy a lányok anyjuk vallását, a fiúk pedig apjukét követték, így volt lehetséges, hogy a család nő nemű tagjai katolikusok, míg a férfiak reformátusok voltak. Kazinczy dolgozó- és hálószobájából lánya sírhalmára látott, padot helyeztetett el előtte, s őt magát is ide temették. Nagy megemlékezésre csak később kerülhetett sor, hiszen azokat minél előbb el kellett temetni, akik a járványban veszítették életüket. Síremlékét az özvegye állíttatta, s amikor ő is meghalt, 1842-ben Nagyváradon, fia, Lajos hozatta haza és temettette ebbe a földbe itt őt is. A Kazinczy család sírjában tehát hárman nyugszanak, a két szülő és első kislányuk. Az idők során a család többi tagját is ide temették, gyermekeket, unokákat egyaránt.  Ez a temető áll a kert középpontjában, így a múzeum dolgozói nemcsak szobrokkal, kiállítással emlékeznek nyelvünk történetének meghatározó alakjára, de lehetőséget is adnak a látogatóknak, hogy valóban fejet hajthassanak, tiszteleghessenek előtte.

Nyiri arról mesélt, hogy 1859-ben az Akadémia kezdeményezésére megünnepelték Kazinczy születésének századik évfordulóját, akkor elindult egy nagyszabású országos kezdeményezés, melynek keretein belül az év végén nagy ünnepséget rendeztek, ahova hazánk minden részéről érkeztek látogatók, akik közösen énekelték el a Himnuszt és a Szózatot, mintegy tiltakozásként az elnyomó rendszer ellen. Ennek kapcsán a sírhely a reformkor óta zarándokhellyé vált, járt itt Petőfi, Arany, Tompa és Móricz Zsigmond is, utóbbi visszaemlékezésében leírta, ez a gyerekkori élménye élete végéig meghatározó volt számára.

Ezután az egykori kúriába látogattunk el, amelynek eredeti falait az Akadémia ugyanekkor próbált megmenteni, de azok olyan rossz állapotban voltak, hogy már nem volt lehetséges. Ibl Miklós készített tervet, amely alapján később 1873-ra megépült a neoklasszicista emlékcsarnok. Az eredeti elgondolás az volt, hogy megőrzik az egykori dolgozó- és hálószobát és fölé építik az emlékcsarnokot, ám ez nem sikerült, a szobák nem maradtak meg, de az eredeti alaprajz szerint ezek valós helyére épült az emlékcsarnok, ahol a Kazinczy unokája, Mecske Bálint által összegyűjtött családi relikviákat is elhelyezték.  Most, a felújítás során kívül-belül restaurálták az épületet.

Érdekes volt, hallani, hogy a korábban említett Kazinczy Lajos – Pásztor Emil számítása szerint – a tizenötödik aradi vértanú, ám őt nem a többiekkel együtt, hanem később végeztek ki. Az ő tiszteletére a sátoraljaújhelyiek a múzeum udvarán, szobránál tarják az október 6-ai megemlékezést. A szobrot Tóth András debreceni szobrászművész, a költő Tóth árpád édesapja készítette.

Kazinczy idejében nem angolkert, hanem a birtok igazgatásához szükséges melléképületek, szénaboglyák álltak, de mindig vágyott erre, még a börtönben is írt erről feljegyzéseket. A múzeum így nem tudott mit rekonstruálni, de emlékkertet telepíthetett ide. Az Akadémia által eltervezett úthálózatot és történeti kertet újította fel. Két térplasztika is helyet kapott itt, méghozzá a kúriát és az emlékcsarnokot ábrázolva. Ez segíti a vakok és gyengén látók érzékelését.

Az igazgató Török Sophieről mesélt, akit kislány kora óta ismert a széphalmi mester, s akinek a börtönévek után tett házassági ajánlatot. A múzeum őriz egy 1600-ból származó színes füveskönyvet, ami a Török család tulajdonában állt. Sophie is használta ezt, amikor egy-egy cseléd megbetegedett, a nő ebből ismert orvosságokkal gyógyította őket. A múzeum az ő kultuszát is őrzi. Az emlékkertben álló kertészházat alkotóházként, múzeumpedagógiai épületként terveznek kialakítani. A múzeum célja, hogy ne csak a távolról érkezők, de a helyiek is akár napi rendszerességgel látogassák a helyet, sétáljanak, kávézzanak itt a lakosság minden generációjának tagjai. Hiszen minden adottsága megvan a helynek, hogy rendkívüli élményként hasson a múlt és a jelen egyesülése.

Végül a múzeum épületébe látogattunk el, azon belül elsőként a Pásztor Emil galériára, ahol gyermekeknek szóló állandó kiállítás épül, amely a betűk, szavak világába vezetik be a legkisebbeket a mondókák és képeskönyvek segítségével. A mese azonban központi szerepet játszik a múzeum egész területén, hiszen az állandó kiállítás célja a történetmondás, Kazinczy életének fő fejezeteit való hiteles bemutatás. Kosztolányi szerint a nyelvművelő élete egy kiskora óta tartó folytonos nagy lobogás volt, mindig a tinta és a papír, az alkotás helyezkedett el nála az első helyen. Bármi történt, bármilyen körülmények közé került, mindig művelte önmagát, írásaival pedig embertársait és az utókort. Életútja tulajdonképpen példaértékű nevelődéstörténet, az ember folyamatosan művelődhet és másokat is művelhet, így tehát egy kisebb, de a nemzeti közösség is folyamatosan haladhat előre szellemiségi útján. „Hozzá vagyok szokva a munkához” – írta kassai éveiben, amikor mások kártyáztak, kocsmáztak, ő akkor is olvasott, folyamatosan írt. A börtönt is a kultúra segítségével élte túl.

Megtudhattuk, hogy a kiállítás kronológiai sorrendet követ, az ősök tiszteletétől indul, kitér az iskolaévekre, a társaságkeresésre, a művészetekkel való találkozásra, a természetszeretetre. Külön kitérnek a börtönévekre, s a széphalmi időszakra, szó esik a családi és közéleti szerepvállalásról, a levelezésről, vitákról és irodalmi tevékenységéről, alkotói munkásságáról. A kiállítás zárásaként A szépség birodalmában című tárlat tekinthető meg, amelyet Arany, Petőfi és Jókai visszaemlékezései alapján hoztak létre.

A látogatás így, az online térben is kimagasló élményt nyújtott, ám azt gondolom, ha megnyit a múzeum, mindenképp érdemes lesz valójában is ellátogatni ide.

Az online vezetés itt nézhető vissza.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu