H. TÓTH ISTVÁN (KECSKEMÉT)

Dr. Szőke Anna köszöntése a Brunszvik Teréz-díjjal történt kitüntetése alkalmából

A 2019. évi Brunszvik Teréz-díjasok között ünnepelhetjük a Vajdaság, Bácska és Bánát magyar nyelvű óvodapedagógusainak fáradhatatlan élenjáróját, Szőke Anna óvodapedagógust, elismert néprajzkutatót. Amikor itt, a Nyelvünk és Kultúránk című, a világ magyarságát megszólító folyóirat elektronikus változatának lapszámában a Kárpát-medencén is túlmutató híradásként köszöntjük a nagy szakmai hírnévnek örvendő dr. Szőke Annát, a kulcsszó, ami felötlik az Őt ismerőkben: a szeretet. Igen, Szőke Anna a türelmével, a szeretetével, a sokszínű szakmai javaslataival és tetteivel szinte visszhangozza Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költőnk gyönyörű gondolatívét, íme: „Mert a szeretet a látás. Mert a látás a szeretet. Mert a szeretet a Minden. Mert a szeretet a mindenség-teremtő őserjedés. Mert a szeretet a nem-látható, mégis tapintható Isten. Mert a szeretet a Világ Világossága. A szeretet hit és magasság, a létté-megvalósulás egyetlen bizalma, mámor… A szeretet a homálytalanság emberfény-ragyogása… A szeretet az a gyönyörű anyag, az a csoda aranyrög, amely átvilágítva mindent, eggyé szövi a magányos vagy társas egyedeire bomlani és hullani akaró világot. A szeretet az a végtelenné erjedő fényháló, amelyben a világegyetem lebeg, lüktet, tenyészik, burjánzik, önmagát megvalósítva szilárdul és dobog.”

Sokak nevében mi vállalkoztunk arra, hogy indítványozzuk, majd megszervezzük és elindítjuk Szőke Annának a Brunszvik Teréz-díjjal történő kitüntetését: Körmöci Katalin, az Óvodai Nevelés főszerkesztője, dr. Kriston Vízi József néprajzkutató, Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Veselinov Ibolya, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény igazgatója, Zsidákovics Katalin érdi óvodapedagógus, valamint jelen sorok írója, dr. H. Tóth István alkalmazott nyelvész. Mi együttes erővel és szilárd hittel ekképpen vélekedtünk és gondolkodunk ezután is kitüntetettünkről:

Hogy mi és miként munkál a küldetéses emberben, miként akarja élni mindennapjait? Hogy ennek nyomán miként gazdagodik fel és élheti meg áldásnak, hogy meg tud maradni egy külhoni magyar közösség? Hogy milyen emberi méltóság és ekképp alázatosság, a háttérben tevékenykedés, bábáskodás, alkotó, teremtő és ösztönző munka azoké, akik a közösségben való lélegzés elsődlegességét vallják a maguk krédójának?

Az immáron a 70. születésnapján túl, de ez idő tájt is töretlen lelkesedéssel és példamutató eredményességgel tevékenykedő, Kishegyesen született és munkásságát nemcsak a szülőfalujának szentelő Szőke Anna eddigi életútjával, emberi, közösségi és szakmai szeretetével felel ezekre, a fent megfogalmazott kérdésekre. Ünnepeltünk, Szőke Anna egész életútjával, a mindennapi cselekedeteivel válaszol mindannyiunknak, amikor sorjázzuk a fenti kissé filozofikus elmélkedéseket.

Akkor, amikor Szőke Anna óvodapedagógust, nemzetközi elfogadottságú néprajzkutatót a Brunszvik Teréz-díj odaítélésére terjesztettük fel, az egyedülálló, a pótolhatatlan és a rendkívüli óvodapedagógiai munkásságát és a vajdasági, a bácskai, a bánáti magyarság óvodapedagógusi képzésének a Kárpát-medence sok-sok régiójára is kisugárzó megalapozását, megálmodását akartuk megköszönni ünnepeltünknek. Azt a magyarságszolgálatot is, amelyben egyszerre mozdul a sok vajdasági, bácskai, bánáti szórványtelepülés magyarságának a mentése, így az anyanyelv mentése is, ám nemcsak ezeken a területeken, szigeteken, amelyeken ott munkál a népi hagyományok őrzése és azok továbbörökítése kereteinek a kimunkálása a néprajzi kutatásokkal bővítve, ekképpen is gazdagítva az óvodák és iskolák művészeti programjait. Emeljük ide a lassan 25. évébe lépő, mára már nemzetközi szintű Vajdasági Magyar Óvodás Színjátszó Találkozót, továbbá mindezek nyomán a vajdasági, a bácskai, a bánáti óvodapedagógusok szakmai továbbképzését szolgáló óvodapedagógus-egyesület létrehozását és annak a mai napig életben tartását teljesítette úgy, hogy mindeközben szülőfaluja óvodájának pedagógusaként is szolgálta a közösségét.

Akkor, amikor Szőke Anna óvodapedagógust a Brunszvik Teréz-díjra felterjesztettük, az életpályájának azt a többitől nem leválasztható részét is elismerésben kívántuk részesíttetni, amellyel a szerbiai magyar gyermekeket, szülőket, pedagógusokat, tanítókat az őket a magyar nemzet anyaországi közösségeihez kötő szálait szövi újból, erősíti meg azt, másképpen: nem engedi meg- és elszakadni, illetőleg eltépni azokat.

Kívánjuk, hogy ünnepeltünk, Szőke Anna még jelentős ideig maradjon éltető só, hegyre épült város és tartóra tett világosság szakmai hitünk és tudásunk és a világmagyarsághoz tartozásunk erősítésében!

Adjon az Úr jó egészséget, bőséges erőt az immár a Brunszvik Teréz-díjjal kitüntetett dr. Szőke Anna óvodapedagógusnak, néprajzkutatónak!