VARGA ANDRÁS (BUDAPEST)

Ahogyan az év ezen időszakában, a tél lassú beálltával előtérbe kerül a befelé fordulás, a szakralitás és a vallás, úgy kapnak egyre nagyobb figyelmet szakrális tereink is. Rövid beszámolómban két erdélyi erődtemplomot mutatok be, melyeket a közelmúltban volt szerencsém meglátogatni. Különlegességük, hogy nem különlegesek, erdélyi viszonylatban legalábbis nem. Ott ugyanis fennmaradtak azok a régi erődített, többnyire szász stílusú fedélszékkel koronázott templomok, melyeknek a falait még valamikor romanika és a gótika korában rakták. Az ilyen típusú – elsősorban falusi – templomocskák nálunk ismeretlenek, vagy a háború, vagy a nagy jólét rombolta le őket és került helyükre barokk vagy klasszicista építmény.

Az erdélyi erődtemplomok többsége egyszerű egyhajós szerkesztésű, alig pár száz fős befogadóképességgel. A hagyományos falusi építésmód szerint készültek, egy keleti szentéllyel és egy nyugati toronnyal, a torony alatt emeleti karzattal. Bejáratuk is nyugat felé esett, később többségüknél évszázadokra bezárták a keleti kaput és új bejáratot nyitottak a déli oldalon a reformáció jegyében. Szintén a reformációs liturgia hozadéka a klasszikus katolikus templomi szentély megszüntetése, melynek helyén második karzatot létesítettek.

Ezekben az építményekben általánosan érezhető, hogy több korszellem és sok generáció hagyatékának rétege rakódott rájuk. Nem ritka, hogy 16-tal, 17-tel, vagy 18-cal kezdődő évszám olvasható egy-egy felületen avíttas szövegezés kíséretében. Utóbbi jellemzően az alkotókról és az adományozókról emlékezik meg.

Magyarvalkói református templom

Az előző bekezdésekben leírtaknak megfelelő elrendezéssel, román stílusban, szászos csúcsos fedélszékekkel, masszív kőfallal körítve épült a falu feletti domboldalba. A temetőt a falu felől többé-kevésbé kerítés veszi körül, a templom felé vezető utca végén, a temetőkapu mellett áll a lelkész és családjának háza. A templom épülete fiatornyaival és masszivitásával uralkodik a valkói völgyön. Tömzsi kőfalaival és az alatta található temetővel meglehetősen rideg látvány. Emlékeztet Berlinre, abban a tekintetben, hogy az ott tartózkodás alatt a történelem súlya mindvégig érezhető, (számomra) nem kifejezetten szórakoztató.

A templomot ferences rendi szerzetesek alapították 1261-ben, majd 1452-ben a Valkai család sokszögletű gótikus keresztboltozatos szentéllyel bővítette– utóbbi évszám (1.4.V.II.) a délkeleti támpillérbe vésve olvasható. A zömök tornyot 1550-ben építették, melynek ma látható fazsindelyes tetőszerkezete az 1773-as földrengés után készült. A festett-faragott szószék, a karzatok, a kazettás álmennyezetek és az ajtók festése mind a 18-19. században készültek. A lelkésztől kölcsönkapott, bejárati ajtóhoz való méretes kulcs egészen új, az ajtó felirata alapján 1805-ös. De az is lehet, hogy régebbi, csak az ajtó mintázatát festették abban az évben.

A belső térben a fehér, a kék és a vörös szín az uralkodó, utóbbi kettő a festett fafelületeken és a hímzett csipkéken jelenik meg. A falakon számtalan csipke írottas található, jellemzően a bérmálások emlékeként. A két legrégebbi írottas 1729-ből és 1776-ból származik, Ördög Judit – Valkai Miklós felesége – és báró Wesselényi Kata hímezte.

A mennyezeti kazettákon inkább a régi magyar népművészet és képírás motívumait lehet felfedezni, mintsem a hagyományos keresztény ábrázolásokat. Természetesen a székelyföldi címer elemei, a nap és a hold is fellelhetőek.

Mintha megállt volna az idő mind a templom körül, mind a beltérben. Ha nem volna néhány 20-assal kezdődő évszám a hímzéseken, valamint elektromos világítás és riasztó a beltérben, nem lehetne megmondani, hogy az Úr 1889-edik, vagy 2017-dik esztendejét írjuk-e.

Székelyudvarhelyi Jézus Szíve-kápolna

A kápolna 13. századi térelrendezéssel és méretekkel, négykaréjos formában épült. Művészettörténeti kutatások is ekkorra teszik a keletkezését, az építés idejét azonban a román műemlékvédelmi hatóság a 16. század második felére datálja a helyszínen talált korabeli pénzérme alapján. Érthető az óvatosság, Romániában a vasbetonból öntött ortodox keresztény templomok is 500 évesnek néznek ki.

A kápolna kis tornyocskában végződő csúcsos, zsindelyfedésű sipkát hord. Kapuja korábban északra nyílt, de azt az ajtót lezárták, jelenleg keletre néz a bejárat. Közel szabályos kör alakú körítőfalának geometriai középpontjába érdekes módon nem a kápolna középpontja esik. Feltehetően szabadtéri gyülekezőhelyként használták – és használják ma is – a bejárat előtti felületet. A fal déli szakaszán található az egykor remetelakként használt emeletes, kétszobás múzeumépület, melynek emeleti tornácán lakik a kápolna kisméretű harangja. A múzeum melletti kiskapun lehet megközelíteni az udvart, a keleti oldalon lévő nagykaput láthatóan évek óta nem nyitották ki. A körítőfalon számtalan fülke található, melyek párkánya padként szolgál, ami a kültéri gyülekező – esetleg liturgiára is alkalmas – tér funkciójának elméletét támasztja alá.

A kápolna beltere a 13. századi, késő román építészetnek megfelelően sötét – mindössze apró függőleges ablakocskák juttatnak be némi fényt. A mennyezet itt is fakazettás, mely 1903-ban készült. A korábbi kazettát Budapestre szállították és archiválták, azonban holléte jelenleg sajnos ismeretlen. A jelenlegi kazetták motívumai a családi és a szerelmi élet egyes fázisait jelenítik meg székely képírással, a nap és a hold természetesen itt is megtalálható. A falakat a sok réteg festék alatt freskók díszítik, azonban azok kiterjedése és pontos tartalma ismeretlen. Várhatóan a néhány éven belül kezdődő alapos feltárás és restauráció fogja kideríteni, mi látható rajtuk, ami egyben a kápolna építésének idejét is tisztázza. A téglapadló alatt három férfi holtteste fekszik, kilétük ismeretlen.

A kápolnát a katolikus egyház nem tartja nyitva a látogatók előtt, jelenleg egy lelkes önkéntesnek köszönhetően megtekinthető. Szintén neki köszönhető, hogy nyáron családi- és kulturális programokon vehetnek részt az arra járók. A kiskapun belépve itt is időutazáson vehet részt az ember, közelebb kerül az archaikus spiritualitáshoz. Az épületegyüttes nemsokára több évre bezárja kapuit a restauráció idejére, remélhetőleg a munkák befejeztével újra látogatható lesz.