Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Amikor a nő is lehet férfi

2020.07.04. szombat, 13:56

1 542 megtekintés

KOMORÓCZY GYÖRGY (SZÉKELYUDVARHELY)

 

Régi megállapítás: az anyanyelvi ismeretterjesztés, a nyelvápolás/nyelvművelés közügy. Különösen nálunk, Erdélyben. Ezért az egyének, kisebb-nagyobb közösségek, társaságok körében is felvetődő nyelvi, nyelvhasználati kérdésekről ajánlatos szólni a nagy nyilvánosság előtt is, mindannyiunk okulására.

 

A minap baráti társaságban fiatalember apja korú rokonának meglehetősen illetlen hangnemben arra hívta fel a figyelmét, hogy rosszul használta a triumvirátus szót, majd kioktatta általános műveltségének bővítése végett: „(…) a triumvirátus három férfi (!) szövetségét jelenti.” Olyan levél is érkezett e sorok írójához, amelyben X leparasztozta Y-t a pisil szó használatáért.

 

Vegyük sorba a kifogásokat!

 

Nem árt tudnunk, hogy minden emberi nyelv  történeti képződmény és állandóan változik: szavak születnek és halnak, változnak a jelentések: bővülnek, szűkülnek vagy teljesen megváltoznak (például az ildomos szót ma ’illedelmes’ jelentésben használjuk, régebbi jelentése: ’ravasz, furfangos’).  Koronként változik a nyelvszokás is, annak pedig döntő szerepe van a nyelvi norma kialakításában: ami tegnap helytelen volt, holnap már helyes lehet. Változnak a szólások, közmondások is, pontosabban azok jelentése, nyelvi formája és még sok minden más, amelyekre terjedelmi okok miatt most nem térhetünk ki. Azonban a más népekkel és nyelvekkel való kapcsolatainkról muszáj szót ejtenünk a fentiekben említett ok miatt. Az idegen eredetű szavak átvételéről van szó. Igen jelentős volt minden korban a latin nyelvi hatás. Így került nyelvünkbe a latin eredetű nemzetközi triumvirátus szó is. Mindenekelőtt lássuk, mit ír az Idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest és Kriterion Kiadó, Bukarest): 1. három személy szövetsége a legfelsőbb hatalom gyakorlására az ókori Rómában 2. három személyből álló testület. 3. közös tevékenységre egyesült három személy. Tehát szó sincs csak férfiakról! A triumvirátus szó szerinti jelentése is: ’három ember csoportja’ (Cambridge Enciklopédia London – Budapest). De lássuk a szintén Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar értelmező kéziszótár meghatározásait is! Kezdjük az alapszóval, a triumvirrel! Ez a történettudományi szakszó ’a hatalmat harmadmagával gyakorló államférfi’-t jelent (különösen az ókori Rómában). A triumvirátus pedig a triumvirek testülete, az az uralmi forma, amelyben ilyen testület gyakorolja a hatalmat. Még megad egy jelentést a szótár: ’három együttműködő férfi együttese’. Ennek a meghatározásnak az a szépséghibája, hogy az ókori Rómában felejtette magát, amikor is a hatalmat csak férfiak gyakorolhatták, államférfiak is csak férfiak közül kerülhettek ki, fiatal szólásmondással élve: amikor a nők még nem rúghattak labdába. Csakhogy azóta sok víz lefolyt a Dunán, évszázadok repültek el, nagy társadalmi változások mentek végbe, és napjainkban már számos országban nők gyakorolják a politikai hatalmat (államfők, kormányfők, más politikai szereplők), s ezek a változások a nyelvben is tükröződnek. Tehát akár nő is lehet tagja annak a bizonyos három személyből álló testületnek. És az államvezetésben, kormányzásban vagy hasonló területen a kiemelkedő teljesítményt nyújtó politikust, ha nő is (!) államférfinak nevezzük. Államnő szavunk nincs. Hallottam már ilyen mondatokat: Fiatalabb korában Erzsébet angol királynő igen erős kezű államférfi volt. Vagy: Angela Merkel német kancellár rátermett és befolyásos államférfi (ezzel nem muszáj egyetérteni). Egy szó mint száz: triumvirátus szavunk is jelentésváltozáson ment/megy át. A jelentésváltozás az egyéni nyelvhasználatban indul meg, és eredménye a többértelműség kialakulása – tartja a szakirodalom. A változás folyamatának létezésére most csupán egyetlen, írott nyelvből vett beszédes példát említek, méghozzá  gimnáziumi tankönyvből: „A békés triumvirátus: a költő, hitvese és pályatársa (…)”. (Veres András: Bevezetés az irodalmi művek olvasásába, Krónika Nova Kiadó Budapest, 2001).

 

A ’vizel’ jelentésű pisil szó a bizalmas társalgásban és a gyermeknyelvben használatos, nincs durva vagy trágár rétegnyelvi minősítése. A maga helyén nyugodtan használhatjuk, a mindennapi orvosi beszélt nyelvben is elég gyakori. Hangutánzó eredetű.

 

A triumvirátus és pisil szavakat ért fricskák nem egyebek üres műveltségfitogtatásnál és előkelősködésnél. Az ilyen megmosolyogtató észrevételeket vagy tudálékoskodásokat sosem támogatta a magyar nyelvművelés.

 

Első megjelenés: Hargita Népe, 2020. jún. 26. A lap és a szerző engedélyével vettük át az írást. A szerk.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu