KARDOS BÉLA (AUSZTRÁLIA)

Kardos Béla tagtársunk összeállításával bepillanthatunk a tőlünk legtávolabb élő magyarság magyar kultúrát és nyelvet fenntartani igyekvő törekvéseibe.

*

Mivel az ausztráliai magyarság közösségeit és a Magyar Élet című hetilapunk olvasóit tájékoztató hetilapunk, Csapó Endre főszerkesztésében, 40 év után, 2018. december 27-vel megszűnt, így rám maradt, hogy az újságban addig közölt Közösségi műhely című rovatomat folytatva közreadjam főként a sydneyi – de esetenként egész Ausztráliára kiterjedő közösségi események –, valamint Magyarországi történések tudósítását, és ezt az internet segítségével juttassam el barátaim, cserkésztestvéreim és magyar közösségi életet felkarolók számára. – Tavaly, egészen az évvégéig, ezt sikerült is megtennem, de idén a koronavírus járvány óvóintézkedéseinek betartása felborította a magyar közösségi események többségének rendszeres megrendezését.

Sydneyben, rendszeresen a NSW-i Magyar Szövetség által szervezett nemzeti ünnepélyek megtartása a járványra való tekintettel elmaradtak, és egyéni tevékenységünk is roppant korlátozott lett.  Strathfielden Péterffy Kund ref. lelkész által hetente rendezett istentiszteletek is március 15-e óta szünetelnek és csak az interneten tudunk templomi istentiszteleti szolgáltatásokban részesülni Brisbaneből és Melbourneből, ahol léteznek magyar tulajdonban lévő református templomok.

Magas korunkra való tekintettel – leányaink és unokáink tanácsára –, nem mozdultunk ki a házunkból. Ők gondoskodtak háztartási bevásárlásainkról, és csak fontos, halaszthatatlan, de mások által nem végezhető eseményekre, vásárlásokra hagytuk el otthonunkat, védő felszerelések alkalmazásával: védő-maszk az arcon, kesztyű a kezeken.

Ez év januárjában a Vándorbölcső programba kapcsolódott be Sydneyből Káldi Gabriella. A NSW-i Magyar Szövetség pedig folytatta eddigi támogatását. Az erről szóló Erdélyből jövő beszámolókat, közreadom:

Vándorbölcső

2020. január 18-án, vasárnap a délutáni gyermekmise keretében adta át dr. Puskás Attila egyházügyi referens Sófalvi Szabolcs négygyermekes édesapának, Marosszentgyörgy polgármesterének és a Visegrádi Szent György Lovagrend tagjának a Káldi Gabriella (Sydney) által ajándékozott vándorbölcsőt. Ez az első vándorbölcső a Marosvásárhely határában található dianamikusan fejlődő magyar végvárban. Baricz Lajos római-katolikus plébános és költő, miután az alkalomra írt versét előadta, a vándorbölcső-program nagyszerűségét emelte ki, rámutatva annak üzenetére és buzdítva a jelenlévő fiatalokat a jó példa követésére, a gyermek-vállalásra. Ugyanakkor egy ígéretet is bevállalt a helyi fiatalok helyett: „ezt a bölcsőt nem szeretnénk visszaadni, ez itt kell elkopjon”. Sófalvi Szabolcs édesapaként megköszönte, hogy negyedik gyermekét ringathatja ez a bölcső, majd polgármesterként megígérte, hogy mindent megtesz a gyarapodó magyarságért a településen. Az ünnepség a vándorbölcső templomi megáldásával zárult.

Január 26-án Lövétén a Kisboldogasszony templomban a délelőtti szentmise keretében, a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett műsor részeként az ikereket váró András Attila és Adrienn vettek át egyszerre két bölcsőt. Az átadáson részt vett Sepsiszéki Nagy Balázs programfelelős és Mihály János történész, helyi koordinátor. Az ausztráliai magyarok adományából készült két bölcső most olyan családban fog szolgálni, ahol a ma 92 esztendős András Katalin nagymama 18 gyermeknek adott életet és közülük 15 fel is nőtt. Ennek a sokgyermekes székely asszonynak 42 unokája és 52 dédunokája van.

*

Február 9-én, vasárnap, a Sydneyi Magyar Kaszinó a punchbowli Magyar Házban, jólsikerült ebéddel összekötött kabaréelőadást rendezett a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) keretében hazulról jött ösztöndíjas fiatalok közreműködésével. A műsoron szavalatok és felolvasásokon túl ének- és zeneszámokat is előadtak a KCSP-sek. Patay Ferenc a Kaszinó elnöke vezette le a délutánt a tőle megszokott magyar irodalmi ismertető keretébe foglalva.

*

Ebben az esztendőben egyre többen hagynak itt bennünket, nem győzünk feleségemmel – Olgával, akit Ciluként ismer mindenki – résztvenni a temetési szertartásokon. Magam részéről ezt kötelességemnek tartom, mivel a múlt század 50-es éveitől kezdődően, közéleti vezetőként tevékenykedem Sydneyben, s így mindenkit jól ismerek aki részt vett, vagy vesz, a magyar közösség életében. Február 13-án, csütörtökön, a sydneyi magyarok körében jó ismert és becsült Hunyor család egyik tagjának, Hunyor István professzor temetésén vettünk részt. Élt 79 évet. A Lavender Bay-i St Francis Xavier katolikus templom zsúfolásig megtelt a gyászoló ausztrál és magyar gyászoló gyülekezet tagjaival. – Február 17-én, Nagy Mária, Gizella asszony temetésén vettünk részt a rookwoodi krematórium kápolnájában. Sokan jelentek meg a magyar közösség sorából részvétük lerovására, hiszen az elhunyt közismert volt a magyar közéletben, kiváltképen az egyházi életben és a tánccsoportokban való közreműködésben, támogatásban. – Március 10-én, kedden, a rookwoodi temető kápolnájában vettünk részt vitéz Tassányi József felesége Matild nemzetesasszony temetési szertartásán, aki hosszabb betegeskedés után hunyt el 85 éves korában. A kápolnát és utána a szeretetvendégséget megtöltötte a gyászolók szomorú szívű sokasága, akik vigasztaló szavak kíséretében fejtették ki együttérzésüket az elhunyt feleséget gyászoló, vitéz Tassányi Józsefnek.

*

Február 23-án, vasárnap délután a Vitézi Rend Díszebédjére került sor a Magyar Házban. Az esemény mindenkor népes közönséget vonz, mert a finom ebéd, a rend működésről aktuális ismertetések és új tagok felvételének ceremóniája teszi meghitté az illusztris tagság számára a megjelenést. A canberrai és sydneyi magyar diplomáciai testület tagjai is egy asztaltársasággal tiszteletüket tették a Vitézi Rend díszebédjén.

*

Február 29-én, szombaton, a sydneyi cserkészek évadnyitójára voltunk meghíva. Én talán úgy is mint egyike a legöregebb cserkészvezetőknek, – megtisztelő figyelemben részesültem, mint a Külföldi Magyar Cserkészszövetség IV. Kerületében (Ausztrália) működő csapatok egykori kerületi parancsnoka.

Ausztráliai cserkészek és vezetői (Kardos Béla archívumából)

A március 15-i szabadság ünnepély nem lett megrendezve a NSW-i Magyar Szövetség által Glendenningben, a Délvidéki Magyarok Szövetsége Klubjában. Viszont a meghirdetett ökumenikus istentiszteletet a stathfieldi Uniting Church templomában – Péterffy Kund ref. lelkész és Lawrence Foote domonkos rendi szerzetes magyarnyelvű igehirdetésével és a nap jelentőségének ismertetésével, sikerült még megtartani. (Megjegyzem, hogy Lawrence Foote domonkos rendi szerzetes Canberrában a Domonkos Teológián önszorgalomból tanult meg magyarul néhai Páter Fazokas Bélától, aki tanára volt a Teológián. Később járt Budapesten is és misézett a Domonkosok Templomában.) A templomi istentiszteleten rögtönzött műsorral megemlékezés történt az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc eseményeiről. Ünnepi beszédet mondott Varga Adalbert Magyarországról jött KCSP-s ösztöndíjas, szavalatokkal: Gáspár András, a magyar kultúra lovagja, és Ortl Erika járult hozzá a bensőséges megemlékezéshez. A templomban felállított kopjafára helyezett koszorúra lehetett a résztvevők által elhelyezni a nemzeti színű szalagokat.