Az én falum helye és szerepe az irodalmi nevelésben

Gárdonyi Géza: Bűntárgyalás[1]

H. TÓTH ISTVÁN (Budapest—Kecskemét—Prága)

Elöljáróban

Ha fellapozzuk az Édes Anyanyelvünk 2020. évi 2. lapszámában az „agyagedénybe zárt Isten-sugár az ember” című riportot, amelyben Keller Pétert, Gárdonyi dédunokáját kérdezte Balázs Géza, akkor jelentős háttérismereteink lesznek többek mellett a Göre Gábor nevével fémjelzett humorkonferenciáról is. Ez az írásom ehhez a hagyománnyá nemesedett rendezvénysorozathoz kapcsolódik.

A Gárdonyi család, Szőlősgyörök Község Önkormányzata, a Somogyiak Baráti Köre és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Somogy Megyei Tagozata 2020. május 3–5-e között tartotta volna meg a sorban VII. Göre Gábor Humorkonferenciát Szőlősgyörökben, a Gárdonyi Géza Művelődési Házban. A rendezvény védnökei Bíró László tábori püspök úr és Varga László kaposvári megyés püspök úr voltak. A humorkonferencia megálmodója, létrehozója, szüntelen gondozója Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája, aki a világjárványra tekintettel – törvénytisztelő állampolgárként – szomorú hangú drótkörlevélben tudatta az előadókkal, a jelentkezettekkel és a meghívottakkal, hogy a körülményekre figyelve: egyelőre elmarad az idén májusra megszervezett humorkonferencia; a Jóisten segítségét remélve bízik abban, hogy jövőre sikerül megrendezni ezt a nemes hagyománnyá érlelődött konferenciát.

A tervek alapján és az előzetes meghívó tanúságtevése szerint szekció-előadást tartottam volna a humorkonferencia úgynevezett Gárdonyi műhely programja keretében. Nem kevesebbre vállalkoztam, mint annak – legalábbis vázlatos – megmutatására, hogy hol is a helye és mi is a szerepe az irodalmi nevelésben Gárdonyi Géza Az én falum című korszakos jelentőségű kötetének.

Legyen – szándékaim tükrében – a Göre Gábor humorkonferencia hagyományainak megtartó célzatú köszöntése ez a dolgozatom.

Gárdonyi Géza és Bródy Sándor szobra az egri Epreskertben (kép: BG)

A szépirodalom olvasása és a művekről való s valló diskurzus: embernevelés

1898-ban találta meg Gárdonyi Géza Az én falum című kötetével azt a jellegzetes írói hangot, kifejezésmódot, amelyről azt mondjuk, hogy ez lett az úgynevezett Gárdonyi-stílus. Általános vélemény az irodalomtörténetben és a Gárdonyi-kutatásban, hogy az író legfőbb témája a falu és annak lakói. Nem túlzás azt állítanunk, hogy az író faluja emberi léptékű, az ott élők legtöbbje szerethető.

Mivel éri el mindezt Gárdonyi Géza? Elsősorban az egyszerűséggel, a természetességgel, továbbá a fel-felcsillanó humorral, néhol az ironikus derűvel. „Ezek néhol melodramatikus ízekkel keverednek, de az elbeszélésekben van visszaút a humorhoz a könnycsalogató jelenetek után is” – olvashatjuk a Gárdonyi Géza tekintetéről szóló elemzésben. Ezt a markáns meglátását bizonyítja írónknak Az én falum című könyve is. Ha fellapozzuk, akkor azzal szembesülünk, hogy a kötet 38 művéből 6 alkotás sok-sok évtizeden át – napjainkban is – ott van a 6–12 évesek számára készített ábécés, illetőleg az alsó és a felső tagozatosok számára készített irodalmi olvasókönyvekben. Lássuk ezeknek az újra és újra olvastatott, elemeztetett elbeszéléseknek itt és most a címét: Március, A barboncás, A nagy eff, A török bankó, Bűntárgyalás, Micó. Mind-mind – ha töredékesen is, de lehet, hogy a maguk teljes szépségében – nemzedékeket tanítottak olvasni, cselekményt elmesélni, szereplőket jellemezni, tanulságokat megragadni, ízes, érdekes, nem mindennapi szavakat, kifejezéseket értelmezni, így-úgy, de jobb emberré formálni bennünket. Hasznos, hatásos, ma is figyelemre méltó, generációknak továbbadandó szemelvények ezek, amiként Az én falum többi írása is.

Mint cseppben a tengert, úgy fogjuk látni az alábbiakban Gárdonyi Géza morál- és szeretetetikáját, ha tüzetesebben vesszük szemügyre – most nyilvánvalóan irodalompedagógiai aspektusból – a Bűntárgyalás című elbeszélést Az én falum kötetből.

Egy-egy epikai alkotás elemzésekor, értékeinek feltárásakor fontos szempont a nézőpont kérdésének tisztázása. Annál is inkább, mert a 10–12 éves korú olvasók mindenevő olvasók, akik szüntelenül keresik önmagukat a történetben, vagyis érvényesítik az olvasó – teljességgel érthető – gyakran szubjektív nézőpontját. Gárdonyi Géza elbeszéléseiben, így a Bűntárgyalás címűben is a résztvevő megfigyelő nézőpontja érvényesül. Ennek a felfedeztetése, majd alapos megismertetése jelentős irodalompedagógiai, közelebbről: a tudatos olvasóvá nevelő tennivalóink egyike.

A Bűntárgyalás esetében – a tanító megérkezéséig – a figyelmes olvasó érdeklődő szemlélődése áll az előtérben, láthatja a falusi iskola világát, a gyermekek megnyilvánulásait, az életszerepeikből adódó viselkedésüket, mindeközben megviláglik, hogy a mai olvasó számára az is, hogy milyen is lehetett a 100–120 évvel ezelőtti kisiskolások egy egyszerű, majdnem eseménytelen, hétköznapja.

Amikor belép (az akkori szóhasználatban) az iskolába, vagyis a tanterembe a tanító, megváltozik a nézőpont. Az előbb csattant el Marci arcán a pofon; azt még maga az olvasó látta, amiként a belépő tanítót is.

És ebben a pillanatban nézőpontváltás következik: innentől, vagyis a Jancsitól elcsattanó pofontól a tanító lesz az eseményekről tájékoztató, az érzésekről tudósító. Szükség is lesz erre a váltásra, mert olyan megállapítások hangzanak el, olyan kérdésekkel szembesülnek a főhősök – az olvasó is, hogy indokolttá válik egy avatott, tapasztalt kalauz az olvasó számára. A tanító megértésre törekvő, azonosulni tudó, mégis kívülálló ebben a gyermekekkel gyakorta megeső helyzetben, ahol a szeleskedés, a nem várt reakció védekező és/vagy támadó pofonnal folytatódik, illetőleg végződik.

Gárdonyi Géza elbeszéléseiben jellegzetes, gyakran visszatérő szereplő a tanító. Ezt a szereplőt természetesen életrajzi elemek is gazdagítják, hiszen írónk tanítóképzőt végzett, sőt gyakorló tanítóként élte is kora tanítóinak világát, vagyis a tapasztalatai köszönnek ránk annyi évtized távolából.

A Bűntárgyalás az olvasóvá nevelés, az irodalompedagógiai gyakorlatban

„… az ember arca a lélek virága!” – olvashatjuk Gárdonyi Géza megindítóan, már-már érzelmesen szép elbeszélésének, a Bűntárgyalás címűnek az egyik kulcsmondatában.

Időszerű tételmondat? Érthető metafora?

Mit mond a műben elbeszélt történet a mai falusi, városi és nagyvárosi – ez idő tájt, a világjárvány közepette karanténban élő – gyermekeknek?

Hány szó, kifejezés és mondatdarab lóg a levegőben a Bűntárgyalás olvasása közben és utána?

Kell-e napjainkban ilyen téma-, érzelem- és kifejezésvilágú szépirodalmi szemelvényt olvasniuk tanítványainknak?

Megkockáztatok még egy kérdést: világos-e pedagógusainknak minden itt alkalmazott írói eszköz, elbeszélt helyzet, Gárdonyi Géza által megvilágított pillanat, vagy annyira távoli időből és élethelyzetekből merített a történet és annak az elbeszélésmódja, hogy meddő dolog lenne bármennyi energiát is az elolvasására, a feldolgozására, a befogadására áldoznunk?

Útkeresők, világokat megismerni vágyók a ma 10–12 éves tanulói is, ahogyan eleik is, ehhez nem fér szemernyi kétség sem.

Érdekli és érdekelheti őket a múlt, főképp akkor, ha úgy érzik: róluk is szól a mese, de legalábbis fel-felcsillan az ismerősség érzete…

Ma már vannak, akik el-, vagy kiutasítják ezt a Gárdonyi Géza által ábrázolt világot az iskolai irodalmi kánonból. Mások mellé helyeznek egy-egy kortársi szemelvényt, hogy közelebb hozzák ezt a történetet a mai, már serdülőkorba lépő gyermekekhez. Elképzelhető, hogy párhuzamul egy lánytörténetet keresünk, és ezzel a megoldással mind a fiúkat, mind a lányokat értelmes, összehasonlításon alapuló vitára késztethetjük?

Ugyanakkor előkészíthetjük ennek a Gárdonyi Géza-elbeszélésnek a tartalmas, hasznos feldolgozását mindennemű álságos, megtévesztő, modernizációs törekvés nélkül is úgy, hogy az általános emberi értékekre vetjük elemző, értékelő, vigyázó tekintetünket, és erre az olvasói beállítódásra: az értékkeresésre serkentjük növendékeinket. A kapcsolódó tanítói, szaktanári tevékenységeink eredményességét úgy is fokozhatjuk, ha körültekintően hasznosítjuk a szemlélődő (kontemplatív), hozzáadó (additív) és hasznosságon alapuló, haszonelvű (funkcionális) nyelv- és irodalompedagógiai stratégiát különös tekintettel az átjárhatóság, a körbejárhatóság és a hatásdúsítás kritériumokra. A kontemplatív jellegű, additív szemléletű, funkcionális nyelv- és irodalompedagógiai stratégia lételeme a szemlélődő elmélkedés, a gondolkodás és a hozzáadás. Ezek, vagyis a szemlélődés, a gondolkodás, a hozzáadás mindig összegezés nyomán, mintegy az előzmények folyományaként valósulnak/valósulhatnak meg nyilvánvalóan értelmes tevékenységekbe integrált nyelv- és irodalompedagógiai folyamatokban.

A Bűntárgyalás egyike azoknak a Gárdonyi Géza-elbeszéléseknek, amelyek az író tanítói, pedagógiai tapasztalati világából valók. Az olvasáspedagógia és a nevelői gyakorlat számára a mű egyik értéke éppen ez, vagyis a nyilvánvaló iskolaközelség. Jelentékeny tanúságtevője ennek az elbeszélésnek a nyelvezete, hiszen arról ad hírt, hogyan beszéltek, gondolkodtak az író korában a kisdiákok. Ezek az információk támpontok a mai világban helyüket, értékrendjüket kereső kiskamaszoknak is. Éppen ezért nélkülözhetetlen az emberi sorsok, a megélt élethelyzetek összehasonlítása, példákkal történő elemzése – ezúttal a Bűntárgyalás folyományaként.

A nyelv és a gondolkodás korhűsége mellett értéktényezők a néprajzi adatok is a Bűntárgyalásban. Az ezekről való beszélgetés idején a lexikonokból, a valóságos és/vagy virtuális múzeum-, illetőleg tájházlátogatásokból származó ismereteiket, élményeiket mozgósíthatják a gyermekek, amiként a világháló széles kínálatából is gyűjthetnek illusztrációkat, hogy még élményszerűbben láthassák az egykor-volt Marcik, Jancsik és mások életkörülményeit.

Körültekintő felkészítést követően érdemes végigmennünk a saját tanítványainkkal is egy-egy tényfeltáró tévériport készítésének az útján. Az ilyen ujjgyakorlatoknak a felbecsülhetetlen szellemi és gyakorlati hozadékával számolhatunk. Korunkban már-már szinte nyelv- és irodalompedagógiai alapfeladatnak tekinthető a videóklipek, a videójelenetek, sőt ezek sorozatának az elkészítése, majd jelentéstöbbletet is hordozó füzérbe szerkesztése, rendezése a tanulók előzetes tervezőmunkájának nyomán.

A feldolgozandó szemelvény

Gárdonyi Géza: Bűntárgyalás

Marci új irkát vett. A kezében hozta, hogy össze ne gyűrődjön. Az irka sárga volt, mint a citrom. A keze piros volt, mint a mályva. Az orra is piros volt: kicsípte a hideg.

Már közel járt az idő a két órához, mikor Marci az iskolába ért. Bizonyosan az irkavétellel töltötte el az időt. Sietve jött pedig. A nagy vászontarisznya ide-oda lóbálódott a térdén; s az új csizmácska szaporán kopogott. A dombon csuszka van. Hogy hamarabb leérjen, nekifutott. A végén egyet hemperedett a havon, s bizony a levegőbe rúgott. De az irkának szerencsére nem esett baja.

Az iskolában halk zajgás van, mikor Marci belódul. Mindig így szokott lenni a tanítás előtt. A gyerekek beszélgetnek, mint az emberek, komolyan, tréfásan, a dolguk szerint. Mindenki beszélhet a körülötte ülőkkel, csak kiáltania nem szabad. Aki kiált, annak a nevét Istenes Imre fölírja a táblára.

Marcinak a második padban van a helye, Kószó Jancsi mellett. Jancsi is hétesztendős fiú. Eleven kis barna gyerek. Mindig licseg-locsog a szomszédjaival, hol az előtte ülővel, hol a mögötte ülővel. Még mikor csendesen kell ülnie, akkor is könnyebb a lelkének, ha a lábát rázhatja, vagy ha a rátekintőnek a szeme közé kaffant, mint a kutya szokott kaffantani a légyre.

De éppen azért is ül Marci mellett. Marci komoly és nyugodt vérű. Ha sohase szólna, azt lehetne vélni, hogy mindent tud, mint a püspök. Nem tud pedig szegény semmit, csak éppen a szeme okos.

Hát Marci beül a padba. A nagy báránybőrsatyakot begyűri maga elé. A kis zömök tintásüveget leoldja a madzagról és a padra állítja. Oda állítja az új sárga borítékú irka fölé. Aztán belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan egy táblát, egy nagy fanyelű bicskát, egy könyvet, egy birsalmát, és egy tekercs madzagot. Végül már könyékig nyúl a tarisznyába, s még az ottmaradt szerszámok közül egy tollszárat kotor elő.

A tollszár vasában farral kifelé áll a réztoll. Kirántja és rátűzi a vasra.

E készülődések alatt hárman is elkapják előle az új irkát és megnézik. Ilyen Zrínyi Miklósos irka van elég az iskolában, de azért megnézik. Zrínyi Miklóst is megnézik, az egyszeregyet is megnézik. Megolvassák, hány a levél az irkában, pedig soha sincs se kevesebb, se több hatnál.

Marci mind a háromszor visszarántja az irkát. Utoljára kapja a nagy birsalmát, ráteszi. A birsalmához már nem mer senki se nyúlni. Az már haragot keltene. Annak nebántsd a neve.

Marci a foga közé veszi a tintásüveg dugóját és egyet csavar az üvegen.

A szomszéd mindeddig a padon térdepelt, s a mögötte ülő leánykával valami palavessző cseréjét tárgyalta. A csere elvégződött. Jancsi megfordult. Hirtelen fordult, ahogy szokott. A dugó éppen akkor cuppant ki az üvegből. Jancsi megtaszította Marcit.

A ténta kilottyant.

Marci visszahőkölt és kikerekedett szemel, szinte dermedten bámult az irkára, az almára meg a tarisznyára. Az üveg tartalma azon a három tárgyon folydogált. Az irkán fekete Balaton. Az almán fekete gyöngy. A tarisznyán fekete Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind a négy folyó a padlóra.

A következő pillanatban lobbot vetett Marci szeme, s úgy teremtette képen Jancsit, hogy az szegény majd kiesett a padból.

Én éppen akkor léptem az iskolába.

A gyerekek fölkeltek és dicsértesséket kiáltottak. De az arcokon a káröröm ragyogása, izgalom és kérdés látszott. Hátul egy leány a szájára tette a kezét, hogy a mosolygását eltakarja.

Mert a pofont mindannyian látták. S azt is, hogy az én két szemem a két gyerekre szegeződik.

Marci sápadt.

Jancsi piros.

Az iskola csöndes a visszafojtott izgalomtól.

A szavamat lesték.

A pofozkodás nagy bűn. Az emberi arc szent. A pofozkodás polgári szentségtörés.

– Spongyát! – szólaltam meg végre hideg nyugalommal. Istenes Imrének mondtam ezt. Istenes a tábla mellett ül. Legközelebb őhozzá van a spongya.

– Töröld le a tintát arról a fiúról.

Istenes a nagy csöndességben letörülgette az irkát, a padot, a tarisznyát. A birsalmán is végighúzta a spongyát. Aztán meglátta, hogy a Jancsi homlokán is van egy babszemnyi folt. A spongyával odatörült. Több rákenődött, mint amennyi ott volt, de ez az ügynek a komolyságán és ünnepiségén mitsem változtatott.

Akkor újra megszólaltam:

– Ez a két fiú a tanítás után itt marad. Most nincs idő arra, hogy tárgyaljuk a cselekedetüket! Értetted, Nagy Márton? Értetted, Kószó János?

– Értettem – felelte búsan a két bűnbeesett.

Komoly és szótlan maradt mind a kettő egész délután. A kezüket soha buzgóbban nem fonták össze a mellükön a magyarázat alatt, és soha jobban nem figyelmeztek. Mindössze egyszer történt számolás ideje alatt, hogy Marci belenyúlt a tarisznyájába és kivette a birsalmát. Megnézte komoly szemmel és ugyanolyan komolyan megnyalta. Aztán visszadugta a tarisznyájába.

Estefelé elbocsátottam a gyerekeket. Csak a két bűnös maradt ottan meg két leányka. A két leánynak az iskolát kellett megsöpörnie. Sorrendben söprik mindennap az iskolát.

A kapuban útnak eresztettem a gyerekeket, s egy-két percig ott maradtam: beszélgettem Miklósnéval. Harasztot hozott az asszony a hátán az erdőről szalmazsákban. Azt kérdeztem meg, hogy mire való?

Az asszony elmondta, hogy a haraszt a ló alá kell. Nincs szalmájuk. Minden héten kell ennyi a ló alá.

– Hát a maguk ágyába hányszor tesznek friss szalmát?

– Csak aratáskor – felelte az asszony.

Aztán egy másik asszony is jött: Harmaciné, egy fiatal gazdának a felesége. Korán-hervadt arcú, fekete szemű asszony.

Az is megállott egy percre, s arra kért, hogy a kisfiát fogadjam be az iskolába.

A fiúcska csak most múlt ötesztendős és hát én csak azért is megtettem a kérését, mert az asszony mindig szomorú.

Mért szomorú?

Nem tudom.

Az ura jó ember és békességben élnek. Szegényeknek se szegények. Azt mondják, hogy leánykorában valami úrfélébe volt az asszonyka szerelmes, és hogy arra bánkódik. Az asszony a szomszéd vármegyéből való, jó négy óra járás ide a faluja. Lehet, hogy csak azért mondáznak így róla, mert nem idevaló.

Hát kis ideig ott beszélgettem a két asszonnyal, aztán magukra hagytam őket.

Mikor bemegyek a szobába, s pipára gyújtok, akkor jut eszembe, hogy két rabom is van.

Nézek az iskolába, hát ott ül a két bűnös a padlásig kavargó porban, tárt ablak, tárt ajtó között, hajadonfővel. Mind a kettő a helyén. Ülnek szótlanul, a kezüket a mellükön összefonva. Az arcukon gondolkodás és aggodalom.

– Gyertek be a szobámba!

Bekocognak.

Mind a kettőn a térdig érő vászontarisznya. A Marci tarisznyájában ott dudorodik még a birsalma is.

Leülök egy székre.

A két gyerek egy intésemre elém áll. Állnak előttem olyan arccal, mint a latrok szoktak az akasztófa alatt.

– Hát, Nagy Márton: te beszélj először.

Nagy Márton hebegve elmondja, hogy új irkát vett, és hogy Jancsi meglökte a tintásüveget.

Azzal megáll.

– Tovább. Még nincs vége.

– Hén aztán… hén… aztán… pofon… h… vágtam… h.

– No, most már beszéljen Kószó János.

Kószó János valamivel nyugodtabb. Csak az orra mozog, meg a szemöldöke. Már bizonyára sokszorosan átfontolgatta az esetet, s a maga bűnét sokkal kisebbnek tudja, mint a Marciét.

– Ha tudtad volna, hogy tinta van a kezében, meglökted volna-e?

– Dehogy.

– No, Nagy Márton! Bűnösnek vádolod-e még Jancsit?

– Nem… h.

– Jól tetted-e, hogy pofon vágtad?

Erre nem felelt azonnal. Egyet nyelt, aztán megint egyet nyelt. A szó nem jön.

– No?

Könnyező szemmel feleli:

– Nem… h.

– No? Tudod-e te azt, hogy nagy bűnt cselekedtél? Tudod te azt, hogy az ember arca a lélek virága! Aki az arcot megüti, a lelket üti meg! A lélek pedig Istenből való részünk; örökkévaló!

A fiú szeméből könnyek görögnek.

A szavakat aligha értette; de a hangnak is van értelme, mikor a hang a szívhez szól.

– Bánod-e, hogy ezt cselekedted?

– Bánom… h.

– Hát, ha bánod, csókold meg ott, ahol megütötted.

Jancsi odafordítja az arca jobb felét. Marci bűnbánattal megcuppantja. Aztán megint állnak várakozó szemmel, de most már nyugodtabban.

– Haragszol-e még Jancsi Marcira?

– Nem haragszok – feleli a fiú csöndesen.

– De ennek most nincs tintája. Megfelezed-e vele a magad tintáját?

– Meg.

– Hát akkor elmehettek.

Az ablakon utánok néztem. Kint a havas kocsiúton csöndesen ballagtak egymás mellett. A dombon, a keresztnél Marci megállt. Belényúlt könyékig a tarisznyába. Jancsi megállt, s várakozón nézte a munkálatot.

Marci előmunkálta a tarisznya aljából a nagy birsalmát meg a bugylibicskáját. Az almát kettévágta. Odanyújtotta a felét Jancsinak.

Szemlélődés, hozzáadás, hasznosság, haszonelvűség az olvasmányértést segítendő

1. Olvass Gárdonyi Gézát bemutató írásokat! Böngéssz a világhálón, ahol értékes információkra és/vagy fényképekre is bukkanhatsz írónkkal kapcsolatban! Rögzítsd mindenképpen a források úgynevezett könyvészeti adatait, a világhálóról letöltés idejét is!
2. Milyen embernek ismerted meg a Bűntárgyalás íróját? Készíts vázlatot a véleményed kifejtéséhez!
3. Gárdonyi Géza így írt tanítványairól: „A gyermeket nemcsak a kenyér, hanem a szeretet is élteti.” Magyarázd meg ezt a gondolatot a magad tapasztalatai alapján!
4. Úgy olvasd el Gárdonyi Géza Bűntárgyalás című elbeszélését, hogy tudj válaszolni ezekre a kérdésekre!

a)Mi a két fiú: Marci és Jancsi bűne?

b)Miféle bűnről van itt szó?

c)Miért adta/adhatta Gárdonyi Géza ezt a címet?

5. Értelmezd ezeket a szavakat, kifejezéseket! Használj szótárakat! Rendezd betűrendbe ezt a gyűjteményt! Készíts rövid szójegyzéket a következőkről!

irka, mályva, licseg-locsog a szomszédjával, báránybőrsatyak, nebántsd a neve, palavessző, ténta, lobot vet a szeme, képen teremtette, dicsértesséket kiált, az iskola csöndes a visszafojtott izgalomtól, spongya, estefelé elbocsátottam a gyerekeket, haraszt, szalmazsák, korán-hervadt arcú, négy óra járás a faluja, mondáznak róla

Keresd vissza ezeket a szavakat és kifejezéseket a Bűntárgyalás szövegében, majd alkalmazd a szómagyarázataidat az elbeszélés értelmezésében!

6. Mondd el a véleményedet a Bűntárgyalás szereplőiről! Te mit tettél volna

a)Marci, vagy

b)Jancsi, azután

c)a tanító helyében?

7. Gyakorold a kifejező felolvasást! Légy figyelemmel ezekre a szempontokra!

a)Olvass olyan hangerővel, hogy a legtávolabb ülő vagy álló is megértse!

b)Ejtsd ki a szavakat a maguk csonkítatlan épségében!

c)Óvakodj a hadarástól!

d)Lélegezz helyesen olvasás közben! Ott vegyél alap- vagy pótlevegőt, ahol arra a szöveg értelmi egységei módot adnak!

e)Kerüld a betűejtést! Ne válaszd szét a d+j, z+s, gy+s és hasonló betűkapcsolatokat!

f)Vigyázz a kérdő mondatok hanglejtésére! Ne feledd: a kérdőszóval szerkesztett mondatok dallama ereszkedő.

8. Úgy olvasd el a Bűntárgyalást, hogy tudj válaszolni ezekre a kérdésekre!

a)Hol játszódnak az események?

b)Van-e szerepe a környezetnek a szereplők jellemének az alakulásában? Vitasd meg kulturáltan az észrevételeidet a társaiddal!

c)Hasonlítsd össze a cselekményt bemutató mondatokat és a környezetfestő megállapításokat! Milyen tanulságokat összegezhetsz?

9. Szerkeszd meg az alábbi pontoknak megfelelően a Bűntárgyalás cselekményvázlatát!

a)Előkészítés

b)Bonyodalom

c)Kibontakozás

d)Tetőpont

e)Megoldás

10. Ismerd meg az epizód fogalmát!

Az epizód részlete egy rövidebb vagy hosszabb terjedelmű elbeszélő (epikai) műnek. Olyan életképszerű részlet ez, amely nem viszi előbbre a cselekményt, mégis fontos lehet, mert új ismerettel gazdagodik az olvasó. Például további jellemvonását ismerheti meg a szereplő(k)nek.

A cselekmény kibontakozása szempontjából késleltető, elidőző szerepet tölt be az epizód.

a)Gárdonyi Géza Bűntárgyalás című elbeszélésének melyik részletét, esetleg részleteit tekinted epizódnak? Indokold meg az állításodat!

b)Vesd össze az epizódról szóló fenti összefoglalást a Bűntárgyalásban előforduló elidőző, késleltető részletekkel! Igaznak tartod-e az előbbi fogalomismertetést az elbeszélés szempontjából?

c)Szerinted elhagyhatók-e a Bűntárgyalás epizódjai? Győzd meg a véleményed helyességéről, érvényességéről a társaidat!

11. Gárdonyi Géza Bűntárgyalás című szépirodalmi alkotása elbeszélés, mivel:

• cselekményt mond el;
• a cselekmény és a jellemek között, valamint
• a jellemek és a környezetrajz között szoros összefüggés van;
• az eseménymozzanatok között elidőző, késleltető is található;
• a ritmikai formája próza.

Bizonyítsd az előbbi állításoknak a helyességét!

12. Foglald össze írásban 12–14 mondatban a gondolataidat a Bűntárgyalás című elbeszélésről!

13. Készíts egy tévériportot vállalkozó kedvű társaiddal a Bűntárgyalás című Gárdonyi Géza-elbeszélés nyomán! Vegyétek figyelembe mind a tervezőmunkátokban, mind a megvalósításban az ilyen és hasonló szempontokat!

a)Törekedjetek arra, hogy az elbeszélés fő cselekménye köré szerveződjenek a riporter kérdései!

b)Tervezzétek meg a videokamera mozgását! Ne feledkezzetek el a vágóképek biztosításáról se!

c)Tartsa helyesen a mikrofont a riporter, aki ügyeljen arra is, hogy a beszélgetés tématartó legyen!

d)Válasszatok olyan helyszínt a riport elkészítésére, amely a riport témájával, hangulatával, szereplőivel összhangban van!

Miután elkészültetek a tényfeltáró tévériportotokkal, mutassátok be a közösségeteknek, és vitassátok meg a látottakat, hallottakat! Mutassatok rá a munkátok értékeire, közben ne hallgassátok el a fejlődésetekhez szükséges javaslatokat se!

Összefoglalásul

Gárdonyi Géza írásművészetéről szólva az olvasóközönség elsősorban az Egri csillagok című történelmi regényét emlegeti. Népszerű, mert jelen van még ez idő tájt is, remélhetőleg a jövőben is, a hatodik évfolyam olvasmányjegyzékén a Nemzeti alaptantervben. Újabban hallani olyan véleményt, hogy erősen meghúzva, átszerkesztve kellene a 10–12 évesek kezébe adnunk. De akkor mi marad belőle? Álljunk már meg legalább egy töprengésnyi időre, és válaszoljunk az ilyen és hasonló kérdésekre: melyik író, melyik regény, melyik dráma következik az ilyen szándékú „jóakarók” sáskajárásában, majd azt követően? Mi marad nyolc évszázados magyar irodalmunkból, és ne kerteljünk: mi marad meg belőlünk az álságos, sunyi, divatozgató korszerűsítgetés következményeként?

Vannak intézmények, ahol Gárdonyi Géza Isten rabjai című, ugyancsak történelmi síkon játszódó regényét olvastatják, azután fel is dolgozzák közösen és szívesen. Kétségtelenül megvan ennek a Gárdonyi Géza-műnek is az értékegyüttese. Az átlagos olvasó azonban tétován áll, zavartan lapozgat egyik-másik eseményrészlet esetében, mert talán foghíjas háttérismeretei vannak, ezzel összefüggésben ritka szövésű az ilyen jellegű olvasmányokban való jártassága, ezáltal fokozott érzékenységgel fejlesztendő a szövegértő, szövegértelmező kompetenciája. Vagyis: nélkülözhetetlen a rávezető olvasás technikájának az alkalmazása, mindenekelőtt is ennek a megtanítása, szüntelen érvényesítése is.

Jelen dolgozatommal ezt a rávezető tevékenységet, szándékaim szerint a kontemplatív jellegű, additív szemléletű, funkcionális nyelv- és irodalompedagógiai stratégia érvényesülését, valamint a kritikai olvasói attitűd mindig szükséges jelenlétét, alkalmazását kívántam erősíteni, segíteni.

Felhasznált szakirodalom

Balázs Géza 2020. „agyagedénybe zárt Isten-sugár az ember”. Édes Anyanyelvünk, Budapest. 2: 12.

Balázs Imre József 2006. Gárdonyi Géza tekintete. Utószó. In: Gárdonyi Géza: Bűntárgyalás (elbeszélések). Komp-Press Kiadó – Polis Könyvkiadó, Kolozsvár.

H. Tóth István 2010. Múltidézés és olvasmánymegértés (Gárdonyi Géza: Bűntárgyalás). Csengőszó, Szeged.

H. Tóth István 2013. Gárdonyi Géza: Egri csillagok (Barangolás az Egri csillagok világában). Magyartanítás, Budapest. www.magyartanitas.fw.hu/Magyartanitas

H. Tóth István 2015. „Nem fecske módra…” Az olvasmánymegértés fejlesztése – Kézikönyv nemcsak tanítók és magyartanárok számára. Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, Beregszász.

H. Tóth István 2016. Olvasunk együtt? Gárdonyi Géza: Bűntárgyalás. www.magyartanitas.fw.hu/Magyartanitas, Trezor Kiadó, Budapest.

H. Tóth István 2018. Humornézőben „Az én falum”-ban. http://e-nyelvmagazin.hu/2018/08/27/humornezoben-az-en-falum-ban/

[1] Az elmaradt konferencia előadását itt közöljük.