2016 őszén jelent meg magyarul a holland politológus és közíró, Paul Scheffer könyve, amiben az Európát érintő migrációval foglalkozik. Induljunk is ki ebből: mit mondhat a magyar olvasónak 2016-ban az Érkezési oldal?

Kezdjük távolabbról: az európai gondolkodó borzasztóan nehéz helyzetbe kerül, ha arra kérik, ítéljen meg egy kérdést a saját szemszögéből: a belülről korunk individuum-kultusza, kívülről a globalizáció által roncsolt identitás-maradványát a huszadik század általános tapasztalata végképp papírszélre helyezte. A megmaradt űr pedig szabadon kitölthető bármivel. Mondjuk, szociológiai, gazdasági és politikai mutatókkal, legtöbbször pedig a perspektíva radikális áthelyezésével, kiprojektálásával, sokszor meghamisításával – nem véletlen, hogy az úgynevezett baloldali-liberális és az úgynevezett jobboldali-konzervatív értékrend képviselőinek a többsége előszeretettel sajátítja ki a menekült, a humánum, az európai vagy az értékek fogalomkörét.

Scheffer fordít egyet a dolgon: az identitáshoz próbál visszatérni, ehhez pedig fantasztikus lehetőséget lát az Európába bevándorlókban. Hiszen mi késztetné jobban az önmaga jólétében elgémberedett és végtelenül inkoherens európai értékrend birtoklóit az önvizsgálatra, mint egy krízis, amely minden fronton állandóan megkérdőjelezi a saját berendezkedésüket? A holland szerző egyvalamihez ragaszkodik, de ahhoz szerencsére görcsösen. Ez pedig a párbeszéd, a konfrontáció az egyenlőség és a folyamatos önvizsgálat alappillérein nyugvó európai hagyomány között. Egy módon hajlandó csak értelmezni az érkezők és fogadók kapcsolatát: kultúrák, tömegek, dogmák és előítéletek egymásnak ütődéseként, egyezkedéseként, ezekben pedig szigorúan kéri számon mindkét oldalt. Kíméletlenül alapos, ebből fakadóan pedig szükségszerűen multidiszciplináris könyvet tár elénk. A szerző a migráció történelmi, szociológiai, gazdasági, politikai és kulturális vonzatait veszi górcső alá Vancouvertől Iszlámábádig, így jut el munkájának két ellentmondást nem tűrő következtetéséhez. Azt mondja, a bevándorlás polgári létünk újradefiniálására, valamint a miről, a társadalmunkról alkotott elképzeléseink kitágítására sarkall minket.

Ismerjük be, Magyarországon a polgárság eszméjének vajmi kevés hagyománya van. Polgári kötelességeinket (amelynek alapja eredendően immateriális, inkább viszonyulási mód, magatartás, mintsem tényleges, mondjuk anyagi kényszer) legfeljebb az adózásban teljesítjük (többé-kevésbé), polgári jogainkat (ezt a huszadik században az állam által gyakran gyurmaként használt, ma is megkérdőjelezhető képződményt) érvényesíteni pedig csak a mértéktelen fogyasztás bűvköréhez rendelt, foggal-körömmel védett joghorizonton belül tudjuk. A magyarság társadalma, a magyar emberek polgári közössége szintén ingoványos alap a párbeszéd kiépítése szempontjából: egy bevándorló hogyan próbáljon viszonyulni egy olyan nemzet sajátosságaihoz, amelynek tagjai a napról-napra változó politikai trendek hatására előszeretettel rekesztik ki egymást a magyarságból, vagy éppen az európaiságból? Mindenesetre egy új, európai természetű diskurzus alapja lehetne hazánkban is az Érkezési oldal, bár akinek az előbbi kialakítására nincs, annak az utóbbi elolvasására sem lesz szüksége.

Paul Scheffer: Érkezési oldal – Európa és a bevándorlók (Osiris Kiadó, 2016, 339 oldal)

A szerző: Csete Soma: 1996-ban Pécsett született, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanulója, cikkei a Litera.hu felületén jelennek meg.

A szerkesztő megjegyzése: Az írás a Pesti Bölcsész című lap 2016. novemberi számában jelent meg. Mészáros Márton főszerkesztő, olvasószerkesztő és a cikk szerzőjének engedélyével közöljük újra.