Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Az oldott kéve

2013.06.09. vasárnap, 18:41

3 510 megtekintés
Váci Mihály szerepe az Anyanyelvi Konferencia indulásában
Tasnádi Gábor

Részlet Tasnádi Gábor: 1956 hűségében, avagy az ismeretlen Váci Mihály című könyvéből, 2013; Magyar Elektronikus Könyvtár 10622. kötete, 20-21. oldal (http://mek.oszk.hu/10600/10622)
Tollat ragadott a világban szétszóródott magyarság megmaradásáért (Az oldott kéve – Meditáció az amerikai magyarok kultúrájáról, 1969 – in: Váci Mihály: Toldi feltámadása. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1972).

Sokan figyeltek föl erre a mozgósító erejű, úttörő írására, amely 1969 szeptemberében a Népszabadság mellett a világ minden sarkába eljutó Magyar Hírekben is olvasható volt. Rádióelőadását is sokan hallhatták ebben a témában. Sikerült elérnie, hogy ezt a teljesen mellőzött, igen veszélyesnek ítélt kérdéskört az országgyűlés kulturális bizottsága végre napirendjére tűzze.
Az amerikai Nagy Károly szociológus professzor nyilatkozataiból tudjuk, hogy az itthonról támogatott Anyanyelvi Konferenciát Kodály, Illyés Gyula és Váci Mihály személyes közbenjárásával tudták elindítani. Az első találkozóra – sajnos sem Kodály, sem Váci nem érhette meg – 1970 nyarán került sor Budapesten és Debrecenben. A konferencia annyira életerősnek bizonyult, hogy később a civil szerveződésű Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának a gerince lett. 2010 nyarán már a kilencedik találkozót rendezték meg, ezúttal Marosvásárhelyen. Az egykori főszervező, Nagy Károly a konferencia amerikai társelnöke volt a 2011-ben bekövetkezett haláláig. Ő nyilatkozta: Vácinak, „elsősorban mint lelkiismeretes és nemzeti felelősségérzettel áthatott pedagógusnak, döntő szerepe volt abban, hogy a nyugati sziget- és szórványmagyarság ügye a diktatúra tiltásai ellenére is napirendre került, és hogy az Anyanyelvi Konferencia megvalósult.” (Váci Mihály és a nyugati magyarság. Interjú Nagy Károly egyetemi tanárral, Új Horizont /Veszprém/, 2002. 5.)
Csoóri Sándor ugyancsak megemlékezett Váci szerepéről: „Az elsők közé tartozott, akik megértették, hogy a Nyugaton élő magyarokkal kapcsolatot kell teremtenünk. […] Nagyon bátran, szívósan hadakozott azért, hogy ez a konferencia létrejöjjön. Az emigrációval kapcsolatot keresni az 1960-as években majdnem fölért egy kis hazaárulással” , hiszen Nagy Károly és a többi szervező „mind 1956-osok voltak. Váci Miska tudott úgy árnyalni, hogy fontosabb volt számára az, hogy ezek magyarok voltak, és a magyar kultúrához akarnak tartozni […]. Ezt ő mindenütt védte.” (Ladányi András: Váci Mihály, „élj tiszta tüzeidben. Interjúk, Budapest 2000.)
Hogy Váci Mihálynak milyen körülményeket, állapotokat kellett itthon megmozgatnia, hogy mennyire az elején, az úgynevezett aprómunkánál kellett kezdeni mindent, arra csak egy példa. Látszólag nem nagy ügy, mégis lényeges és nagyon jellemző. „Miért kell a külföldre, magyar embernek küldött szépirodalmi könyvet »megbírságolni« a kiküldési engedélyért kirótt húsz forint erejéig, amely összeg sokszor meghaladja a kiküldött könyv árát? – kérdezi Az oldott kévében, több más fölvetése mellett, Váci Mihály. – Magyar nyelvű könyveket miért csak kétszázötven forint értékig lehet a határon túlra kiküldeni? Miért nem lehet magyar népdalfüzeteket húsz forint illeték és engedély nélkül kiküldeni, mikor a slágerfüzet – mint utcai forgalomban árusított kiadvány – engedély és illeték kifizetése nélkül küldhető ki bárkinek, bármilyen példányszámban.”
Régen volt, ám még a közelmúltból is nagyon ismerős az ilyesféle megkülönböztetés.
Tanulmányát így zárja a költő: „Irodalmunk kiemelkedő szellemei egy évszázada panaszolják kultúránk, irodalmunk nyelvi elszigeteltségét, s trombitálnak a világirodalom Jerikó-falai alatt. Az egyetemes emberi kultúra áramába bejutni – minden nemzet legjobb fiainak elsőrendű feladata. A szórványmagyarság érdeklődéséért, olvasási igényéért törekedni, nyelvi megmaradásáért küzdeni nem a világirodalom áramába való bejutás – de egyetemes és emberi teljesítmény. Ezért minden magyar írónak és felelős embernek meg kell tennie legalább annyit, amennyi ma lehetséges.”
A Váci Mihály felvázolta célokat, feladatokat a konferencia negyven év múltán is vallja, hirdeti, és – azokat kiterjesztve, a kiszélesedett lehetőségekhez igazodva – munkálkodik értük: öt világrész magyarságát segíti anyanyelve ápolásában, kultúrája megtartásában, fejlesztésében és magyarságtudata megőrzésében.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu