A Balaton-felvidéken, a „balácai medencében”, Nemesvámos mellett található Baláca (latin neve nem ismert, középkori dűlőnéven tartjuk számon). Veszprém megyében két kilométerenként vannak római emlékek. Kiemelkedik közülük a Villa romana, 1–4. század közötti valószínűleg veterán légiós gazdasága. A feltárás az egykori életmód sok-sok részletébe enged bepillantást. Kiderült, hogy a csodás tájon álló épület tetejéről a keleti Balaton is látszott. A pincében, talán egy hirtelen menekülés miatt eredeti eszközök maradtak ránk. A villa csodálatos mozaikja ma a Nemzeti Múzeum lapidáriumában található – a másolata van Balácán. 2024. március 22-én Kovács Loránd Olivér régész a Nemzeti Múzeumban a Gloria Romanorum (Római kori reprezentáció a Kárpát-medencében) című tudománynépszerűsítő konferencián mutatta be a feltárást és a rekonstrukciót. „Egy csepp Itália a Balaton mellett” hirdeti a régészeti park. Török Katalin az egykori római életmódot fölelevenítő programokat elemezte. Színházantropológiai előadásában bemutatta azt a kétirányú folyamatot, hogy a színház miként antropologizálódik, az antropológia pedig miként teatralizálódik, különösképpen technológiai változások, a mediatizáció hatására. Eugenio Barba szerint a színház a találkozás, a kulturális csere terepe. S ugyanez mondható el a leginkább „interaktívnak” nevezett muzeológiai gyakorlatról, amely új értelmezést és gyakorlatot kap a színházantropológiában.

A Nemzeti Múzeumban megrendezett régészeti fórumon Sóskuti Kornél bemutatta a Római Birodalom határán élő szarmaták világát. A régészeti mondás szerint, aki az Alföldön nem ásott szarmatát, az valószínűleg elásta a lelelet, tehát kontár. A szarmatafeltárásokban rengeteg római lelet van, ez arra utal, hogy szoros kapcsolat volt a szarmaták és a rómaiak között. Bollók Ádám felhívta a figyelmet a pannóniai római mozaikok, korsók és ruhák díszítésében fölfedezhető párhuzamos motívumokra. A konferencia végén római kori ételekkel (sajt, szőlő, szőlőlé, mandula, méz) kedveskedtek a résztvevőknek. (Kép és szöveg: BG)