Molnár Pállal beszélget Balázs Géza

–  Szerkesztesz egy hírportált, talán „háttérportálnak” is nevezhetnénk: a hírek mögötteseit kutatja, igen sajátos publicisztikai eljárással: „háromkérdéses” interjúkkal.

–   Fontos és érdekes információkat akarok adni, olyanokat, amelyeket a média nagy része elhanyagol, annak ellenére, hogy közérdekű adatokról van szó. A közérdekű adatok megismerésének lehetősége alkotmányos jog. Én ehhez az alkotmányos jogérvényesítéshez akarom hozzásegíteni a Présház olvasóit, és ehhez nekem magamnak is jogom van, hiszen a közérdekű adatok terjesztése is alkotmányos – alaptörvénybeli – jog. A három kérdést az indokolja, hogy az internet – világháló – a karcsúságot kedveli. És tapasztalatom szerint ez a három kérdés elegendő is a főbb információk, magvasabb gondolatok elmondásához.

 – Portálod preshaz.eu címe számomra tükröz egy nehéz munkával járó őszi szüretet, az ahhoz kapcsolódó hagyományokat, valamint társasági összejöveteleket, az „eu” utótag azt is, hogy mindezt európai kiterjesztéssel. Bár lehet, hogy ez csak belemagyarázás.

 – A preshaz.eu cím több mint egy évtizede a birtokomban van, korábban statikus honlapként szolgált. Két és fél éve napi frissítésű hírportállá alakítottam át. Emlékezetem szerint annak idején foglalt volt a preshaz.hu, de engem nem zavart, mert lelkes európainak érzem magam. A nyolcvanas évek végétől hirdetem újságcikkekben, hogy mi magyarok közép-európaiak vagyunk. Egy sajtótájékoztatón egy olasz üzletember elnézést is kért tőlem, hogy „Kelet-Európába” sorolt át bennünket, ekkor 1989-et írhattak… A kétezres évek elején négy könyvet írtam, illetve szerkesztettem, mindegyik az európai uniós csatlakozásunkat pártolta, ám bennük voltak azok a kételyek is, amelyeket az akkori politikusok elfelejtettek a társadalommal megvitattatni. Nekem egyébként Európa elsősorban Leonardo da Vincit, Michelangelót, Boscht juttatja eszembe, a második körben Mátyás királyt és Balassit – és az aradi vértanúkat… Reménykedem abban, hogy amikor az Európai Unió mostani vezetői nyugdíjba vonulnak, elindulhatunk – még a mi életünkben – az igazi Európa felé. A világhálós portálok többnyire könnyed elnevezésűek, ezért a neve: Présház.

 – Interjúidban mindegyik harmadik kérdés ezzel kezdődik: Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mi ez a Balassi-folyamat, Balassi-kard?

 – Az európai Balassi-folyamat rövid leírása magán a Présház hírportálon – annak Lajtán túl elnevezésű oldalán – található, és angolra, olaszra, horvátra van lefordítva, mindhárom fordítást avatott értelmiségi, két híres műfordító, illetve egy újságíró alkotta: anyanyelvére ültetve az én írásomat. A Fedezd föl saját kultúrád jelmondat arra igyekszik bátorítani az európai embereket, hogy népük, nemzetük művelődési, művészeti kincseiben merüljenek el, és abból merítsenek erőt. Hála Istennek a magyar kultúra annyira gazdag, hogy egy életpálya kevés a megismerésére, tehát nem kell attól tartanunk, hogy kiürül kincsesbányánk. Nyelvünk is csodálatosan gazdag, s talán bevallhatjuk, hogy egyikünk sem tud tökéletesen magyarul, hiszen a befogadhatónál sokkal nagyobb a szókincs, illetve a mondatformálása lehetséges változatossága gazdagabb az általunk alkalmazottnál. Tapasztaljuk: szomszédos népek lelkesen magukénak vallják – és egy idő után hiszik is – a magyar műveltség fontos értékeit, a magyar történelem kiváló alakjait. Ez a lelkesedés arra jó, hogy minket megerősítsen: kultúránk értékes, hiszen ha nem volna az, akkor nem kanyarítanának ki belőle elemeket. Most már tudjuk, hogy az a kissé bohókás korábbi kultuszminiszter, aki be akarta tiltani a történelem érettségit, milyen másodszándék által vezettetett. Az európai Balassi-folyamat konkrét célja, hogy február 14-én, Bálint napján minél több országban rendezzenek művészeti estet, amelyen saját költészetük hazafias remekeit mutatják be szavalt és énekelt változatban. Nálunk a szerénységem által 1997-ben alapított Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díj – melynek jelmondata: Balassi-strófák: európai élmény, angolul: Poetry by Balassi: a European experience – ezt megvalósítja: minden évben Budán egy magyar költő és egy külföldi műfordító kapja meg Balassi szablyáját. Eddig négy földrészre hatolt be a Balassi-kard: Tokiótól Santa Barbaráig, Jyväskylätől Kinshasa-Kongóig – sőt tavaly óta Sao Paulóig – összesen tizenhat külföldi műfordító vette át boldogan a XVI. századi magyar poétáról elnevezett díjat a Gellért szállóban. Az európai Balassi-folyamatot mint szellemi áramlást nem sokkal az immár sokadik népvándorlás nekilendülése előtt próbáltam elindítani, akkor még nem gondoltam, hogy ekkora kockázat leselkedik kontinensünk körül. Ez a nagy rizikó még fontosabbá teszi, hogy az európai emberek fedezzék fel saját kultúrájukat, kapcsolódjanak be az európai Balassi-folyamatba, és február 14-én ne a Valentin-delíriummal zsongítsák szellemünket, hanem saját költészetük szépségeit engedjék lelkükhöz közel, és hallgassanak meg műfordításban – erre a magyar gyökerű nemzetközi irodalmi díj, Balassi-kard eddigi eredményei immár lehetőséget adnak – egy költeményt a XVI. századi Európa magyar költőóriásától is. Talán érdemes felsorolni, kik azok a magyar és külföldi költők, műfordítók, akik eddig átvették a Balassi Bálint-emlékkardot: 1997 Tóth Bálint, 1998 Döbrentei Kornél és Wass Albert életműdíjként, 1999 Nagy Gáspár (a díjátadáskor Sinkovits Imre mondta el Balassi és a kitüntetett költő verseit), 2000 Buda Ferenc és posztumusz Gérecz Attila, 2001 Utassy József, 2002 Farkas Árpád és Ernesto Rodrigues portugál műfordító, 2003 Kiss Benedek és Tereza Worowska lengyel műfordító, 2004 Vári Fábián László és Armando Nuzzo olasz műfordító, 2005 Ferenczes István és Tuomo Lahdelma finn műfordító, 2006 Csoóri Sándor és Lucie Szymanovska cseh költő, műfordító, 2007 Csokits János és Dursun Ayan török műfordító (az év elején elhunyt Nagy Gáspár Balassi-kardos költő Esztergomi apokrif című versét Lőte Attila mondta el a díjátadáskor), 2008 Serfőző Simon és Jurij Guszev orosz műfordító, 2009 Tari István és Daváhügijn Ganbold mongol műfordító, 2010 Ágh István költő és John Ridland amerikai műfordító, 2011 Tamás Menyhért és Ivan Canev bolgár műfordító,  2012 Tornai József és Gabriel Zanamaku Olembe kongói műfordító, 2013 Kalász Márton és Jean-Luc Moreau francia műfordító,  2014 Kulcsár Ferenc és Sander Liivak észt műfordító, 2015 Kiss Anna és Muzafer Dzaszohov oszét költő, 2016 Agócs Sándor és Harada Kijomi japán műfordító,  2017 Szikra János és Nelson Ascher brazil műfordító. 2018-ban Lövétei Lázár László székelyföldi költő és Marin Georgiev bolgár műfordító várja a kitüntetést.

  – Vitézségről formát! Leveleidben így búcsúzol, így búcsúzom én is.

Névjegy:

Molnár Pál (Gyöngyös, 1952): Az egri tanárképző főiskolán magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Munkahelyei: Népszava, Magyar Nemzet, több mint húsz éven át külsősként televíziózott, illetve az SBS ausztrál rádió magyar adását tudósította, tizenegy évig a Kossuth Rádióban tevékenykedett, ennek az utolsó főszerkesztője, majd első csatornakoordinátora (csatornaigazgatója) volt. Eddig 15 könyvet írt, illetve szerkesztett, az első Innen az Óperencián címmel 1998-ban jelent meg, a legutóbbi címe Balassi kardtársai.  Kitüntetései: Eötvös József Sajtódíj, Magyar Érdemrend Lovagkereszt. Ő maga a Balassi Bálint-emlékkard mellett képzőművészeti, film-, zeneművészeti, borászati és újságíródíjat alapított. Felesége Molnárné Szánthó Katalin, két gyermekük van.  Jelenleg – a Présház szerkesztése mellett – a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnökeként tevékenykedik.

Az írás megjelent az Édes Anyanyelvünk 2018/2. számában. A szerkesztőség engedélyével vettük át. Kép: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd