Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Dánielisz Endre, Nagyszalonta irodalomtörténésze, nyelvművelője

2020.04.05. vasárnap, 22:23

2 063 megtekintés

 

BALÁZS GÉZA (Budapest, Nagyvárad)

 

Ma 95 éve, 1925. április 6-án született Dánielisz Endre Nagyszalonta irodalomtörténésze, helytörténeti és folklórkutatója, iskolapszichológusa, pedagógiai írója és nyelvművelője, összefoglalóan talán úgy is mondhatjuk polihisztor művelődéstörténésze.

 

Helyben végezte a középiskolát. A második világháborúban katonaként szolgált. Tanítói pályáját Köröstárkányban kezdte, majd 1951-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett pedagógia-lélektan szakon diplomát. Rövid ideig középiskolai tanár volt Aradon, majd 1956-tól végleg Nagyszalontán él: 1966-ig az Arany János emlékmúzeum vezetője, később iskolapszichológus és tanár. Romániai és magyarországi kiadványokban jelentek meg írásai (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Korunk, Igaz Szó, Utunk, Tanügyi Újság, Művelődés, Bihari Napló, Biharország; Az Erkel Ferenc Múzeum Értesítője, Irodalomtörténeti Közlemények).

 

Nagyszalontai elkötelezettsége folytán a Nagyszalontához köthető Arany János-kutatás megkerülhetetlen szakértője. Szerkesztésében és előszavával jelent meg több kiadásban a Toldi s a Toldi estéje (1964-től), valamint Tompa Mihály verseinek és leveleinek válogatása (Kolozsvár, 1977). Törös Lászlóval és Gergely Pállal sajtó alá rendezte Arany János összes művei XIII. kötetét (Hivatali iratok 1. Budapest, 1966), a Könyvtári Szemlében (1972) bemutatta Arany János könyvtárát. A Mesetarisznya sorozat számára készült Kalevipoeg-feldolgozása (1970) németül is megjelent.

 

Dánielisz Endre Sinka István szülőháza előtt (Kép: BG)

 

Most elsősorban a nyelvművelő Dánielisz Endrét mutatom be. 2008-ban jelent meg emlékiratnak, önéletrajznak is beillő vallomása: Bizakodva egy életen át. Ezt akkor összefoglaónak szánta, de rá tíz évvel kimondottan nyelvművelő kötettel jelentkezett: Nyelvőrség Biharországban címmel. Az önéletrajzi írások egy része naplójegyzetekből született. Aradi tanársága után Nagyszalontán az Arany Múzeumba kerül, irodalmi kört szervez, a lappangó Arany-kéziratok gyűjtését, rendszerezését végzi, de ez már gyanússá teszi, zaklatja a titkosrendőrség, kihallatják, lemondatják, de végülis hagyják tanítani – az egyébként Aranyhoz hasonlóan nyolc nyelvet valamilyen szinten ismerő – tanárt. Tudjuk, vannak, akik hasonló tevékenységért (ártalmatlan tudományos kutatómunkáért) jóval nagyobb büntetést kaptak, de mégis szorongató olvasni, hogy valakit efféle okból beidéznek, kihallgatnak, s utána évekig még a szomszédos Gyulára sem engedik át rokonaihoz. Külső erők által fojtogatott, leszorított élet, amelyben tovább munkál a tiszteletreméltó kitartás, hit.  A cím is erre utal: Bizakodva egy életen át. A könyv második részében a „jeles írókkal” való személyes találkozásait örökíti meg: Illyés Gyula, Olosz Lajos (Kisjenő) mellett a nagyszalontai származásúakat, akiknek kultuszát is igyekszik megteremteni: Erdélyi József, Sinka István, Zilahy Lajos és Bihari Klára. Számomra mély és megrendítő üzenet, hogy szinte egyetlen szalontai városrészben születtek, éltek olyan írók-költők, akik ugyanabból az „édes anyanyelvből” táplálkoztak, vitathatatlanul tehetségesek voltak, s volt köztük olyan, aki a vészkorszakban antiszemita nézeteket vallott, és volt olyan későbbi írónő, akinek rokonai az antiszemitizmus áldozatai lettek. Csoda, ha ezek után a Bihari Klárát meglátogató Dánielisz Endre ezt jegyzi föl naplójába: „A mi erdélyi problémáink iránt érzéketlen. Véleménye szerint a nemzet kategóriája és a nemzeti érzés idők teltével túlhaladottá válik.” De amikor Bihari Klára újra meglátogatja szülőföldjét, éppen az „édes anyanyelv” az, amely újra megteremti a kapcsolatot. Ezt írja a múzeum emlékkönyvébe: „Itt születtem. Ez fájdalom, boldogság és büszkeség. A sebet a történelem ütötte. A boldog büszkeség pedig azért él bennem, mert szülőföldem közös az Arany Jánoséval és az ő nyelvét beszéltem. Azt a szalontai tájban gyökerező nyelvet, amelyet őriztem féltékenyen és forró szeretettel, és az elkötelezettség felelősségével. 1965. szeptember tizenkettő. Bihari Klári”.  Később pedig ezt írta A csábító című elbeszéléskötetében: „Nagyszalonta nemcsak táji, nyelvi kötöttséget jelent számomra. Az élet jelenségeit sűrítő, a létezés drámáit szégyenlősen vagy tagadó szigorral rejtegető, mégis lemeztelenítő kisváros éppen koncentrált mivoltában hívta fel figyelmemet az emberi viszonylatok, osztályellentétek bonyolult és szélességében alig befogható szövevényességére.” Persze „tévedését” megszenvedte (sőt részben máig magán hordozza) Erdélyi József és Sinka István életműve is; ráadásul Erdélyi a második világháború után másfél évig a közeli Árpádon bujdosott, majd visszament Magyarországra és feladta magát a népbíróságon. Megbánását ezek a sorai is mutatják: „Bűnöm, hogy igéd, a te szent igédet, /elnyomta bennem a világi élet. / Tekintsd meg rajtam ezt a bánatot, / és megbocsásd, hisz megbocsáthatod.” Erdélyi József kétéves partiumi bujdosásnak az emlékeit is felkutatta Dánielisz Endre.

 

Dánielisz Endre meghatározó ideológiai élménye a népi írók és falukutatás. Iránytűje mindenekelőtt Arany János, majd a 20. században Móricz, Szabó Dezső, Karácsony Sándor, Veres Péter, Lükő Gábor, és földije: Sinka István. És Balázs Ferenc unitárius lelkész Rög alatt című emlékirata. Ebből másolta ki: „Minden akaratom csúcs, minden szándékom teljessége a falu volt. (…) Egy falu sara engem le nem nyűgözött. Én csak odabújtam a rög alá, hadd lám: kikelek-é? Lesz-é rajta virág? Termek-é gyümölcsöt?”

 

Dánielisz Endre Arany János emlékházában (Kép: BG)

 

Arany János, a „nyelvművész költő” példáját követve Dánielisz Endre is érzékeny a nyelvi jelenségekre, ezért nyelvművelő írásokkal is jelentkezett. A kötet egyik fejezete: Édes anyanyelvünkért. A nyelvművelői indíttatásról így ír: „Azonban az években, amikor a kommunista pártdiktatúra anyanyelvünktől, nemzeti sajátosságainktól igyekezett megfosztani bennünket, barátaim, ismerőseim egyre gyakrabban szólítottak meg: írjál már arról, hogy beszédünk szürkül, színtelenedik; elveszíti csillogását, hangulatát, szépségét. Már-már ott tartunk, hogy valami zagyva, keveréknyelven szólunk egymáshoz. A szomszédos országok magyarjai meg sem értik, mit kívánunk velük közölni.” És ekkor kezdett hozzá a nyelvművelő munkához: „Nagyszalontáról, legnagyobb nyelvművészünk szülővárosából kell mozgalmat indítanunk a magyar szó tisztasága, védelme érdekében. Ne szégyelljük nemzeti sajátosságunkat, amelynek élén szépséges anyanyelvünk áll. Ugyanakkor tartsuk magunkat távol mindenfajta nemzeti elfogultságtól: az államnyelvet sajátítsuk el alaposa…, de a magunk kincsét ne herdáljuk el”. Nyelvművelő írásait a nagyváradi Fáklya, ma politikai fordulat után a Bihari Napló közölte. Másfél évtized alatt mintegy kétszáz írása született. 1995-ben a nagyváradi televízióban heti műsora volt (160-180 adás), amelyben a szép és helyes magyar beszédre figyelmeztetett.

 

A 2018-ban kiadott Nyelvőrségben Biharországban című kötetében közölt írásokat áthatja a személyesség: mondandóját igyekszik valamilyen ismert, átélhető eseményhez kötni. Nyelvművelő szemlélete a konzervativizmusban és olykor purizmusban nyilvánul meg, amely néhány esetben túlzó, ám a hagyomány éltető értékrendje, valamint a kisebbségi lét felől tekintve érthető. A mai nyelvművelés ismerve és tudatosítva a változó nyelvi folyamatokat, nem föltétlenül ítéli el általában az idegen szavakat vagy az új igekötős igéket. A mai nyelvőrök sokkal inkább megfigyelik és leírják a nyelvi jelenségeket, majd felhívják a figyelmet bizonyos következetlenségekre, visszásságokra, leginkább felvilágosítanak, magyaráznak, de semmiképpen sem tiltanak, még csak óva sem intenek. A máig legnagyobb hatású nyelvművelő – akire Dánielisz Endre is többször utal – Lőrincze Lajos már ezt követte, de úgy tűnik, hogy ez az attitűdje talán mégsem volt eléggé átütő. A nyelvész tudja, hogy végső soron a beszélőközösség dönt. Döntését persze befolyásolhatja egy tanító, egy közéleti ember, vagy korunkban egy „sztárnak” nevezett médiaszemélyiség. A legkevésbé egy nyelvész. Tehát nem beszélnek „haszontalan” igekötőkről, és bizony a síel formát sem ítélik el a szabályosabbnak gondolt sízik helyett (pedig csaknem száz éven át sokan ezt tették; de a nyelvművelők alapmunkái már az 1980-as évektől felhívták arra a figyelmet, hogy teljesen szabályos mindkét forma). Nem mondják azt, hogy az otthon helyett használt „otthol” szabálytalan forma lenne, legföljebb azt, hogy tájnyelvi és oka talán analógia vagy értelmesítés: otthon > ott hol… Egyébként az otthol forma éppen nagyszalontai adattal is van dokumentálva az Új magyar tájszótárban (4/220). Tájszóra nem mondhatjuk, hogy helytelen, csak óvatos tanítói megjegyzéssel azt, hogy táji, regionális, a köznyelvben másként van.

 

Dánielisz Endre Zilahy Lajos szülőházánál (Kép: BG)

 

Ha már személyes húrokat is pengettünk, a szerző nevének eredetével se maradjunk adósok. Az ősök az óstesamentumi Dániel próféta nevét viselték. A héber kifejezés azt jelenti: Isten a bírám. A 18. század elején az elődök a Tátra aljáról az elnéptelenedett Tiszántúlra vándoroltak. Békéscsabán egy latinos okmányt állítottak ki számukra: Andreas, filius Danielis (Dánielnek fia, András). A név egy része lekopott, szerzőnk pedig „manapság is így, genitivus singularisban éli napjait”.

 

Isten éltesse sokáig Nagyszalonta kiváló, szorgalmas művelődéstörténészét!

 

(Dánielisz Endre: Bizakodva egy életen át. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2008. 260 oldal; Dánielisz Endre: Nyelvőrség Biharországban. Holnap Kulturális Egyesület, Várad folyóirat, Nagyvárad, 2018. 90 oldal.)

1 hozzászólás

  1. Málnási Ferenc

    Jó egészséget, boldog, békés, nyugalommal eltöltött születésnapot kíván Málnási Ferenc

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu