Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Ellopták a menyasszonyt…

2021.01.31. vasárnap, 19:22

644 megtekintés

ANDÓ RÉKA NIKOLETTA (Nagyvárad)

 

na de vajon kik?! Remélhetőleg, a későbbi években – talán mondjuk a 2040-ben – születő generáció tudni fogja, mit is jelent ez a felkiáltás, illetve kire és kikre is utalhat. Én, 2001-ben világra jött fejemmel meg tudom ám mondani, de ezt a történetre bíznám inkább, melyre a következő sorokban derül majd fény.

 

Házasságkötés, esküvői szertartás, lakodalom, mindez egy nap leforgása alatt történő mozzanat. Összevetve a régi szokásokkal, a mai lakodalmak egyre puccosabbak, a leendő házaspár a társaságot, barátokat méri le, mint valami nagy konkurenciát, hogy melyiknek milyen esküvője volt, mennyibe került a menyasszonyi ruha, esetleg a férfi zakója, majd hogy hányan voltak jelen. A hely is egy fontos „tényező”. Hagyománynak hagyomány, tagadni nem lehet, viszont vannak változások az ezelőtti évekhez képest, és sajnos a pénzhez is van közük, vagy a nagyravágyáshoz. Régen más volt, főleg egy kis faluban, például ahol én élek.

 

Arad megye, Nagyiratos: rendelkezésre állhat egy kultúrotthon, a fontosabb rendezvények színhelye, például falunapoké, lakodalmaké, szüreti báloké ésatöbbi. Mindkét részről a nagyszüleim itt, Nagyiratoson házasodtak meg, sőt még a szüleim is. Minden évben egyszer megtekintjük anyukámék lakodalmi felvételét, hiszen jó látni, mekkora bulit csaptak, majd aztán jönnek a sztorik más lakodalmakról is, hogy x. y.-éknál is milyen jót mulattak anno ’95-ben. Élvezem hallgatni, még ha nem is voltam akkor még a világon. Ezek mellett nagymamámék esküvői képeit is kézbe veszem néha, s azon csodálkozom, milyen fiatalok voltak, s ma már azt a fiatalságot egy csomó ránc, az idő keréknyoma takarja el, a sok átélt pillanat, életük egybekötése után.

 

Sajnálatos módon már csak két nagyszülőm él, anyai nagymamám és apai nagytatám. Szerencsésnek érzem magam, mivel nagyszülőkkel laktam egész életemben, és volt sok tényező, ami a hagyományok megtartására sarkalljon, még ha néha bosszant is a maradiság: gondolok itt arra, hogy ha egy lánynak akad egy fiú barátja, akkor a nagyszülők egyből rosszra gondolnak, kérdezgetvén, hogy mióta járnak együtt, mint egy pár, és már az esküvőre gondolnak, lassan már a meghívottak listáját is megírják…; esetleg vasárnap reggelente 9 órakor indulnak kelteni a társaságot, hogy templomba kell menni, persze kedv nem mindig akad hozzá, főleg nem ilyen hidegben, és még sorolhatnám a többit is.  Ezen hagyományok közé tartozik választott témám, a lakodalom, régi hagyományai, összevetve a maiakkal. Avagy: mi az, ami még él közülük, és mi az, ami már az idő múlásával kiment a divatból, illetve a címre is adok magyarázatot.

 

Mit nevezünk lakodalomnak?

 

Lakodalomnak nevezzük azt a nagy mulatságot, amely két egyén életének egybekötését ünnepli a házasságkötést követően. Az esküvői szertartás utáni nagy vendéglátást takarja, rengeteg ember jelenlétében: mondják, „a fél falu ott volt”. A hagyományok szerint különböző népi szokásokkal vegyített mulatság. Sokszor, amikor édesanyám és nagymamám összezörrent, nem értettem, miért pont ágyneműkön és bútorokon veszekednek. Már kezdtem azt hinni, hogy külön kasszából él a család, majd később rájöttem, hogy ez is a „rituálé” része, és a menyasszony a lakodalmat követően átviszi hozományait új otthonába.

 

Szüleim lakodalma (Nagyiratos)

 

A lakodalmi ünnepség két háztól indul el: a vőlegényétől és a menyasszonyétól. A vőlegénynek, tudni illik, nem szabad látnia a menyasszonyt készülődni, mert az balszerencsét hozhat házasságukra. Otthonukba minden olyan falubeli elmegy, aki meg van hívva (persze minden falunak van egy Gyulája, mint nekünk, akit meg sem kell hívni), és aki utána részt vesz a nagy meneten is. Ez nem volt kötelező sosem, aki akart, csak az vonult végig a falun a néppel.

 

A menyasszonyt barátnői öltöztetik és cicomázzák otthon, esetleg rokonai, de kizárólagosan csak lányok lehetnek. A vőlegény is otthon készülődik, feltűzeti magának a virágot az öltönyre, majd a menyasszonyházhoz veszi az irányt. Ezután együtt vonulnak végig az egész falun: elől a kismenyasszony és a kisvőlegény, utánuk az ünnepelt pár, majd a koszorúslányok, család, barátok, illetve a sereghajtó zenészek. Nagyiratosnak is megvannak a maga emberei a zenélésre és dáridóra, bácsikám is tagja volt a nagyiratosi zenész bandának, így nem is volt nehéz beszerezni őket.

 

A menet nagyon hosszadalmas. Első megállója a polgármesteri hivatal/községháza, ahol a házasságkötés a boldogító igennel lép érvénybe. Mindezek után a templomba való átvonulással megkezdődik a hagyományos, római katolikus szentmise. A pár itt hűséget fogad, és gyűrűt húznak egymás ujjára. A pap ezt követően áldását adja rájuk és az egész násznépre.  Házasságukat a két szerelmes egy csókkal pecsételi meg.

 

Ezekről a mozzanatokról nyilvánvalóan készül sok fénykép, videó, és így a szentmise után ki is vonulnak fotózkodni. Felénk a templomkertben lehetséges, vagy pedig a kultúrotthon udvarában.

 

 

 

Nagy szusszanás után, az ünnepi vacsora csak este felé veszi kezdetét. Közben lehet táncolni, míg a zenészek játszanak. A vendégeket a vacsora előtt a vőfély köszönti. A vőfély egy igen fontos személynek tekinthető a lakodalmakon. Ő a nagy szószóló, afféle „éneklő szolga”, aki lehet egy fiatal vagy már házas férfi. Elszavalja a vőfélyrigmusokat, például köszöntéskor, lakoma előtt, lakoma után, menyasszonytánc előtt, és bejelenti, hogy a menyasszonyt elrabolták.

 

A lakodalmi ételsor húslevesből, töltött káposztából, pecsenyéből, tortából és különböző sósból, sütiből állt. Mindig megvolt a személy, aki elkészítse, vagy aki felszolgálja az ételt. Erre a feladatra vagy önként jelentkeztek, vagy pedig megkérték őket, de például nálunk a faluban mindig a szokásos nénik végezték ezen feladatokat, talán ez még mai napig is megmaradt.

 

Kötelező rítusok és elemek csak a menyasszonytáncig vannak, utána jöhet az igazi ereszdelahajam. A menyasszonytáncra a vőfély kíséri be az arát, majd megkezdi vele a táncot. Ezután, aki csak szeretne, táncolhat a menyasszonnyal, ha fizet pár lejt, amennyit szán. Ez azt hiszem, perctől függött. Veszélyes ám emiatt túl közvetlen gyerekkel lakodalomra menni, mint szülő (saját tapasztalat… jól megkopasztottam édesanyámékat, amikor lakodalomra mentünk anno).

 

Ki lopta el a menyasszonyt?

 

A menyasszony elrablása egy izgalom- és egyben feszültségkeltő mozzanat a menyasszonytáncot követően. A közeli férfi ismerősök, családbarátok tervet szőnek, hogy elrabolják az arát váltságdíjért. Ezt a vőfély nyomban be is jelenti, amikor már a menyasszonyt épp kihurcolják a teremből. Ilyenkor a feszültség a tetőpontra hág. A vőlegény barátai hiába próbálják védeni az arát, az ellenfél mindig furfangosabb és ravaszabb. De ez nem véletlen, ez a lakodalom része. Az arát olyan helyre viszik, ahol „senki sem találhatja meg”. A váltságdíj többféle lehet, viszont felénk olyasmik voltak, hogy bolondmenyasszonytánc (a férfi beöltözik menyasszonynak), esetleg a vőlegény bort kell igyon a menyasszony cipőjéből. Gusztustalan ugyan, de megtenné-e szerelme visszaszolgáltatásáért? Meg hát! „Bármit” megtenne „oldalbordájának” visszaszerzéséért. Persze itt most nem pénzről beszélünk, hanem banális és humoros kihívásokról, melyek nem okoznak gondot egyik félnek sem. Ettől lesz emlékezetes az este mindenki számára.

 

Vannak ám dolgok, melyek mára már feledésnek indultak… Nem mondom azt, hogy nem lenne esküvő tartva a nagyiratosi kultúrotthonban, ha nem ülne nyakig a koronavírusban az állam, de akadnak párok, akik a városi, puccos éttermes módot választják. Falun jó, hiszen a hagyományos ételsort fogyasztjuk, viszont éttermekben már csak svédasztalt és különböző furcsa köreteket látok ilyenkor. Ezzel sincs baj persze, én nem vagyok válogatós, jó az étvágyam, de ha nem is az ételsor, mi más fűzhetne még a hagyományhoz? Elég kevés dolog maradt életben, és egy csomó a feledés útvesztőjén álldogál, aligha tudják az emberek, miről is maradnak le, hogy ezeket nem veszik számba.

 

Régen fontos volt, hogy előbb polgári esküvő legyen, majd csak ez után folytatódott a templomi szentmise és a lakodalom. Manapság az emberek többsége elintézi egy polgári esküvővel, és egy azt követő fotózkodással, ebéddel. A lánykikérés is egy humoros és aranyos része volt a lakodalomnak. A vőlegény a lakodalom előtt elment zenés kísérettel a menyasszonyhoz, és egy kakast vitt magával. A kakast összeugrasztották egy tyúkkal, és ha a kakas vonzónak/kívánatosnak találta a tyúkot, akkor ez boldog és szép jövőt jelentett a leendő házasoknak is. Hallani aféle menyasszonyfektetésről is, ami annyit jelent, hogy a friss pár elhált. Ez azért volt fontos annó, mert szégyen lett volna egy lánynak, ha az nem szüzen megy férjhez.

 

Nem tudni, hogy mit hozhat még felénk a jövő, viszont a hagyományok megtartásai sokszor önkifejezőek lehetnek. Árulkodnak nemzetünk és kultúránk szépségeiről, általuk nyerhetünk betekintést egy kultúra világába. Nem beszélek konzervativizmusról, vagy arról, hogy legyünk bosszantóan maradiak és minden tradíciót életben tartsunk, hiszen ez utóbbi lehetetlen.  Mindig voltak és lesznek is változások. Az évek telnek lassan-lassan, de biztosan, a fejlődés pedig mindig folyamatban van, de illik tudni, hova tartozunk!

 

Felhasznált források:

http://adattar.vmmi.org/fejezetek/86/06_lakodalmasok_a_lakodalmi_szokasok_vazlatos_attekintese.pdf

https://secretstories.hu/interjuk/regi-magyar-eskuvoi-szokasok-2/

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Csolyospalos/pages/011_lakodalmi_szokasok.html

 

A szerző: Andó Réka Nikoletta a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem elsőéves, magyar–angol szakos hallgatója

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu