MOLNÁR PÁL (BUDAPEST)

„Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!” – kérte az európai költőóriás a Mindenhatót. Balassi istenes verseinek öröksége a magyar lírában címmel tart előadást Cs. Varga István augusztus 24-én, Vizsolyban a Balassi-emlékkonferencián a Mantskovit Bálint Könyvesházban. Erről kérdezte a Tanár urat a Présház Hírportál.

Tanár úr, Balassi istenes verseinek egy részét akár Petőfi is ismerhette, hiszen a Transzcendenshez írt költemények protestáns imakönyvekben hozzáférhetőek voltak a Balassa-kódex felbukkanása előtt is. A magyar líra művészei mennyire figyeltek föl e kincsekre a költő utóéletében?

Való igaz: egészen Adyig, irodalmunk legnagyobb vallásos költője: Balassi Bálint. A protestáns énekeskönyvek számos istenes versét átörökítették, tovább éltették. Nemcsak Igaz, Balassi, Petőfi viszonyulása is különös volt Istenhez, hithez, egyházhoz, papokhoz. De az biztos: Petőfi számára nem volt ismeretlen ez a földet és eget összekötő, magas esztétikai értéket képviselő hagyománykincs. Az utódköltők sokat tanultak a Magyar Alkibiadésztől, aki az „Arte et Marte” jelmondattal ábrázoltatta magát a családi galéria számára. Sorsát világosan látta: „Mert azelőtt Phoebus mellett nevelkedtem, onnét elszakadván Mars szolgája lettem.” A kortársak is tudták, az utókor is jól tudja: ő igazán Cupidónak is „holdul” vala.

Istenes énekei közül a legmaradandóbbakat életének válságos esztendeiben alkotta. Németh László szerint „a dallá vált magyar élet első hérosza: Balassi.” „Az egész fölserkent magyar poézis szól” a Borivóknak való – In laudem verni temporis című költeményéből, amely az újulás, a tavaszidő dicséret, a pünkösdi lángnyelvek: a Szentlélek kiáradásának ünnepe: „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege, / Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! // Te nyitod rózsákot meg illatozásra, / Néma fülemile torkát kiáltásra, / Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.”

Radnóti Naplójában az ökumené szellemében vallja: „rokonom a hitétváltó Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörösmarty. vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő, vagy Füst Milán…” De mit jelent a „hitétváltó” jelző? – Balassi családja református, apja az evangélikus Bornemisza Pétert fogadja fel udvari papnak, gyerekei nevelőjének. A mélyben zajló, búvópatak-természetű folyamatok a fontosak a korjellemző vallási, felekezeti döntésekben is. A költő súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírta végrendeletét… 1586. augusztus 24-én, Nagyszombatban, feleségével, Dobó Krisztinával együtt katolikus hitre tért. Vallási fordulatának okai sokrétűek lehettek: az ismeretlen lelki tényezők mellett köztük szerepelhet a törökösség vádja, de a Habsburgokhoz való közeledés szándéka is. Ettől kezdve a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat. Vonzó lehetett számára a katonás rend szervezete és jól képzett tagjainak a műveltsége is.

Esztergom ostrománál Balassi hőssé magasodott: hitéért, hazájáért áldozta életét. Halálakor Dobokai Sándor György jezsuita állt mellette. A halál árnyékában Béza verseiből bűnbánati zsoltárt fordított magyarra. Dobokaitól származik az első hiteles leírás a költő haláláról, akinek utolsó szavait emlékezetből idézte: „Tuus miles fui Domine. Tua castra secutus sum.” – „A Te katonád voltam, Uram. A Te seregedben szolgáltam.” (A dokumentumot a Pannonhalmi Apátság Főkönyvtárában őrzik.)

A rangban, anyagiakban és szerelemben levitézlett vitéz lengyelhoni bujdosásban írta legemberibb verseit. „A Valedicit patriae (Búcsúja hazájától) még a mai magyar emlékektől ostobán elidegenített műveltjeink is ismerik. Sok hozzánk közelebb álló verse van a magyar irodalomnak, de ihletében megrázóbb alig.” (Németh László) Ez a megégetésre szánt verse hányatott életének poétai összegezése: „Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paizsát, (…) Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! Egriek, vitézek, végeknek tüköri, / Kiknek vitézségét minden föld beszéli, (…) Istennek ajánlva legyetek immár ti!” Versszakzáró soraiban rendre Isten nevével találkozunk: „Éntűlem s Istentűl légyen már békesség! – Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő! – Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim! – Isten s jó szerelem maradjon véletek!”

Balassi a reneszánsz szépség és teljesség igézetében alkotott. Művészetében a vallásos témához is mélyen személyes mondanivaló párosul, és válik a reneszánsz költészet részévé. Isten és hit után vágyakozik. Magatartásában megtalálható a fohászkodás, bűnbánat. Istenhez kegyelemért könyörgő alázat: „A szép harmatot / Miként hullatod / Tavasszal virágra / Sok jódat, Uram! / Úgy hullasd reám, / Te régi szolgádra.”

Az Adj már csendességet című himnusza 1591-ben, lengyelhoni bujdosásakor keletkezett. Témája: a földi boldogságban csalódott ember a lélek csendjét, a lelki békességet igyekszik elnyerni. A megnyugvás, a lelki béke vigaszt jelent: a hit erősítését, a bűnök alóli feloldozást: Kiben bűne bocsánatjáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott: „Adj már csendességet és Bocsásd meg Úristen című mélyből kiáltó könyörgés, amelynek nótája: Bánja az Úristen, kiben bűne bocsánatjáért könyörgött akkor, hogy házasodni szándékozott: „Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét, / Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, / Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebítsd lelkem terhét.” A Hymnus secundus költője a vitézi versek fogalomrendszere szerint közeledik Krisztushoz. Zsoltárparafrázisaiban skót, lengyel, latin minták alapján egy-egy zsoltárt választ a tudós imitáció tárgyául. Élete vége felé írt istenes énekeiben a halál gondolata került középpontba.

Milyen remekművek születtek, amelyek egyértelműen Balassi-hatásra utalnak? Mi inspirálhatta Kodályt számos, a lyrica sacra körébe tartozó remekmű megzenésítésére?

Líránk szakrális vonulatában sok versben találunk Balassi-hatást, inspirációt, sugallatot. A magyar lyrica sacra vonulatának jellemzője: az áhítatos versimádság és a bűnbánó könyörgés.

Balassi versimádságait folytatja Zrínyi, a költő és hadvezér Feszületre című költeménye, amely szinte előlegezi a Hymnus hitbéli, szakrális tengelyét: „Vitézek Istene, te függsz az körösztfán, / Ki győzedelmes vagy, s ezer sereged van. Berzsenyi Fohászkodás című költeménye csodálatos esteli imádság: „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke ohajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet.” Isten kegyelme biztos menedék: „Bizton tekintem mély sirom éjjelét! / Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, / Mert a te munkád; ott is elszórt / Csontjaimat kezeid takarják.”

Az ötven évvel ezelőtt Teremtőjéhez megtért Kodály veleszületett hajlamnak nevezi vonzalmát a magyar irodalomhoz, költők-írók tiszta, nemes nyelvezetéhez, nemzeti múltunk szellemi-lelki örökségéhez, anyanyelvéhez, műveltségünk alapjához. A nemzeti múlt és a jelen mély ismerete és felelős átélése az ökumené szellemében inspirálta Kodályt Balassi, Zrínyi, Petőfi és más költők műveinek a megzenésítésére. Eredendő hajlam és kultúraépítő cél egymást kiegészítő egysége vezette költőelődei és jeles kortársai műveinek gondos, invenciózus megzenésítésére. Világosan fogalmaz: a magyarság nem faji képlet, hanem kultúra és vállalás kérdése. Születése még senkit nem tesz magyarrá. Magyarságunkért meg kell dolgoznunk. 

A múltbéli mondanivalóval saját korának üzent: „merjünk magyarok lenni”, a „magyarságból megújulni”.  Zenei és nyelvi kincseink megmentését, megújítását szorgalmazta. Bartókkal együtt bizonyította: „van egy külön magyar európaiság”. Parancsot fogalmazott: „Irtsuk ki már közülünk azt a magyar áfiumot, hogy mindig azok csinálják a dolgokat, akik nem értenek hozzá, az igaziak meg tétlenül nézik.” Kodály Berzsenyi A magyarokhoz I. (Romlásnak indult…) című költeményét négyszólamú kánonra komponálta. A testvérmúzsák jegyében népszerűsítette ezt az időszembesítő, hazafias (tanító) ódát, melyben nagy ellentét feszül az értékvesztett jelen és az értéktelített, virtusos múlt erkölcse között. Tudatosítja: a magyarság megállta helyét. Minden megpróbáltatás ellenére fennmaradt, külső túlerő nem semmisíthette meg (török, tatár, német). Belső viszályok (testvérháború, pártviszályok) sem pusztíthatták el.

Széchenyi nyomán vallja: legnagyobb bűnünk a restség, a testi-lelki elpuhultság, a virtus hanyatlása, a megtartó erők, a gyökerek, a hagyományok elvesztése, az idegen szokások szolgai másolása, majmolása. A nyelv elvesztésének félelme a nemzethalál vízióját vetíti elénk. Konklúziója: Isten jogosan sújtja a magyarságot, de ha a nemzet összefog, akkor a sorsviharban megáll, mint a tölgyfa. Berzsenyi és Kodály, két géniusz találkozása ez a megzenésített, ma is időszerű remekmű: „Forr a világ bús tengere, ó magyar! / Ádáz Erynnis lelke uralkodik, / S a föld lakóit vérbe mártott / Tőre dühös viadalra készti.”

Kodály a veretes költői szavakhoz méltó melódiákat teremtett. Az egyik dalsorozatának a Megkésett melódiák címet adta. Klasszikus költőink, Balassi, Arany, Berzsenyi, Kölcsey, Csokonai és más költők verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, mely a költők életében még nem létezett. Egyéni és nemzeti korparancsnak tudta, igaz önismerettel alapozzuk meg cselekedeteinket. De ennél is többet szeretett volna elérni: azt, hogy a megzenésített magyar versek révén a nagyvilágban is „jobban tudják meg, amit oly rosszul tudnak a világon mindenütt: hogy mi a magyarság.”

A magyar költészet Tinóditól, Balassitól Vörösmartyn, Petőfin, Arany Jánoson, Adyn, Babitson, József Attilán, Radnótin, Weöres Sándoron, Pilinszkyn és másokon át emberség és magyarság eszményét képviseli. Vörösmarty számára a haza és magyarság az üdvösség szinonimája. Szózatával és Arany verscímével vált a rendületlenül szakrális magyar szóvá, melyet tisztelettel ejtünk ki, s amelyről mindannyian tudjuk, honnan származik. A Szózat az egész nemzet közös kincsévé, ünnepi énekünkké lett. Egressy Béni megzenésítése hathatósan elősegítette ennek a remekműnek a népszerűségét. Balassi, Zrínyi, Kölcsey, Berzsenyi hatását mutatja Vörösmarty szemlélete. Szókincse pedig Széchenyinek is sokat köszönhet, aki a magyar nyelv ügyét taglalva kijelentette: „A magyarnak csak itt van egyedül hazája”. Széchenyi teljesen azonosult a Szózattal, ő is a nemzethalál rémével viaskodott.

Kodály zeneszerzői munkáját, nemzetét felemelni akaró pedagógiai tevékenységét hit és prófétai hivatástudat irányította. Hitte és vallotta: a magyarságnak mondanivalója van a zenekultúrában, nem szabad megalkudni a minőség dolgában. Korszakalkotó, a minőség iránt elkötelezett értékújító munkát végzett. Kitűzött célja volt: eljuttatni mindenkihez a zene üzenetét, s ez által boldogabbakká és jobbakká tenni az embereket, hozzáférhetővé tenni a zene öröm- és erőforrásait, hogy abból merítve az emberek teljesebb életet éljenek.

Kodály mélyen hívő alkotó, tudja: „Minden forrásom belőled fakad.”(Zsolt 87,7) 1943-ban komponálta a Balassi-féle Szép könyörgés dallamát. Tekintsük ki Kodály megzenésítéseinek irodalmi forrásaira!

A Psalmus Hungaricus (1923) kompozíciójához Kecskeméti Vég Mihály versét választotta. Művében a nemzet bánatát szimbolizálja, a nemzet fogalmán keresztül súlyos, egyetemes emberi problémákat is kifejez. A Jézus és a kufárok (1934), kisebb átalakításokkal, bővítésekkel, evangéliumi szövegekre épül. A drámai hatású kompozícióban a lelki-szellemi értékek lealacsonyítóiról, eszmények megszentségtelenítőiről szól. Ebben is, és minden vallásos tárgyú művében, a latin nyelvűekben is, tartalom és a nemzeti gondolat a legmélyebb humánum hangján szólal meg.

Létmélységűen megragadta Zrínyi költészete, az a lehetőség, hogy a költő intelmeit zenei formába lehet önteni, és így még élőbbé, hatásosabbá lehet tenni. 1954-ben, a Zrínyi szózata komponálásakor a Török Áfium ellen való orvosság részleteire épít. Hatalmas drámai erővel térnek vissza, jelennek meg benne azok a tragikus képek és intelmek, melyek a Balassi Bálint elfelejtett énekében, és más művekben megfogalmazódtak. Nemzete fájdalmát Kodály a költő szavaival kiáltja világgá és az okok, a felelősség felvetése után a mindenkori kiút és megoldás lehetőségét is elénk tárja: „Ne bántsd a magyart!” – „Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak, / Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!”

Textus és dallam! Jeles utódköltők remek alkotásokban idézik Balassit és virtusos, vitézi szellemét. A vitézi témakör vonzó az utódköltők számára: „Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak”. Kulcsár Ferenc felvidéki költő Balassi megálmodott szavait idézi: „Fene ötte sebem/ teelődbe teszem, / adj gyógyírt, Istenem: / igen nagy hatalmú, / végtelen irgalmú, / ragadj ki az bajbúl”. Farkas Árpád Apáink arcán című alkotásában jellemzi Erdély szeretetének költői finomságát: „fiúk, fiúk, ti viháncoló csitkók a vad szelekben, ha netalán az űrig nem sikerül szállnunk, s e rögös földre mégis visszatérnénk, csak lábujjhegyen, halkan!: apáink hűlő, drága arcán járunk” Utassy József kéri a Teremtőtől Ad notam: Balassi Bálint című versében: „Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél!” Tóth Bálint, az első Balassi-kardos költő, emberfelmutatást végez, fölmagasítja a nagy előd alakját, Balassi Bálint magyar imádsága című versében: „Te adtad, le ne boruljak / semmmi földi hatalomnak, / dölyfös szívem mégis törted, verssel s asszonnyal gyötörded…” A Balassi Bálint-emlékkarddal 1999-ben kitüntetett, az igazság mellett bátran, nyíltan, szemrebbenés nélkül kiállt Nagy Gáspár a költőelőd utolsó szavairól költötte Balassi-emlékversét: „Tusakodván bévül / én igaz Istenem…”

Nagy László a tragikus sorsú, de lírikusként a virágénekekből is építkező költő-vitézben lelki-szellemi fogódzót talált, művészetében pedig identitást kifejező formákat. „Káromkodásból katedrálist” építő, kivételes izzású, költői küldetéstudatot megfogalmazó költeménye Balassi Bálint lázbeszéde bűnvád az állampárti, kádári-aczéli hatalom ellenében: „Ördög már veletek, ti álszent hivatalok (…) Pokolé a tábor, hol vitéznél több a ringyó…” Fájó önkritikája: „vétek, hogy egy hiten veletek éltem”. Balassi „költő-vitéz”, akit „sebein át / gyalázott, piszkolt, gyilkolt az arany Kamarilla”. Hitte: „a vers Pelikán, / valakihez pirosa áttör időn s ködön”, akinek „címere hárfa – hungarus volt, istentelen.”

Balassi istenes verseinek egy részét ma is éneklik – ilyenből legalább huszonkettőt írt –, a Misztrál együttes többet is megzenésített ezekből, s minden évben többet is előadnak az évenként tartott Balassi-misén, amelyből eddig tíz került sorra. A dallam miképpen segítette a költő istenes verseinek hatásgyakorlását?

A Misztrál együttes nagyszerű megzenésítésében, a Mezőn széllel járók című lemezén, megtaláljuk Balassi Bálint legszebb istenes verseit: A Szentháromságnak harmadik személye; Bocsásd meg Úristen; Adj már csendességet…

A megzenésített irodalmi művek befogadásának is fontos eleme az olvasóra/hallgatóra gyakorolt hatás, amely rendszerint újraértelmezés is; sokunkban hasonló érzéseket ébreszt, megváltoztatja a versről alkotott véleményünket. A hangszerelés, az előadó játéka, a ritmus, a választott hangszer élménye alátámaszthatja a mű mondanivalóját, de új felismerésekkel gazdagíthatja is. Fontos, hogy a megzenésített vers által felszínre kerülő érzések, asszociációk erősítsék bennünk a versélményt, összhangban legyenek a vers világával.

Balassi élete, költői, szellemi-lelki öröksége emberség és magyarság sorstragédiáját és összhang-kereső eszményét példázza. Németh László Balassi tragikus sorsából és európai léptékű költészetéből vonta le konklúziója: „Magyar költő volt. (…) mert főúr létére is bitang volt hazájában, rágalmazták, és úgy végezte, ahogy annyi jó magyar: kitagadva.”

Kodály a minőségeszmény iránt elkötelezett, korszakalkotó munkásságát, nemzetféltő pedagógiai tevékenységét hit és prófétai hivatástudat irányította. Hitte és hirdette: a magyarságnak saját mondanivalója van a zenekultúrában. Célja és eszménye: eljuttatni mindenkihez a zene üzenetét, mert az értékes zene és éneklés a gyönyörködtető és élni segítő öröm- és erőforrásaival boldogabbá és jobbá, teljesebbé teszi az emberek életét. Balassi szellemét megújítva, az Isten csodája, 1944-ben komponált Petőfi-kórusa férfikarra készült: „Isten csodája, hogy még áll hazánk”. Legjobbjaink szellemében helytállásra buzdít: „Emberségünkből álljon fönn hazánk!”

A preshaz.eu portál interjúját a szerkesztő és a cikk írója engedélyével vettük át. A szerk.