Legutóbbi hozzászólások

  1. Érdekes hogy Pocsajt nem emlitik sehol . Pedig Pocsaj igen csak jelentős telepűlése az érmelléknek. Régen négy vár is volt…

  2. Lehet-e többet tudni erről a határkőről? Vajon minek a határát jelölte? Azért kérdezem, mert láttam a bejegyzésben, hogy Botlik József…

  3. Kedves Krisztina, véletlenül jutottam hozzá írásodhoz, amely minden átgondolt szavával, mondatával, mondani akaratával egyetértek. Leírhatnám mindezt, Bélával kapcsolatban, de minek…

Élni segítő költészet és dallam

2017.08.14. hétfő, 10:59

1 027 megtekintés

MOLNÁR PÁL (BUDAPEST)

„Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!” – kérte az európai költőóriás a Mindenhatót. Balassi istenes verseinek öröksége a magyar lírában címmel tart előadást Cs. Varga István augusztus 24-én, Vizsolyban a Balassi-emlékkonferencián a Mantskovit Bálint Könyvesházban. Erről kérdezte a Tanár urat a Présház Hírportál.


Tanár úr, Balassi istenes verseinek egy részét akár Petőfi is ismerhette, hiszen a Transzcendenshez írt költemények protestáns imakönyvekben hozzáférhetőek voltak a Balassa-kódex felbukkanása előtt is. A magyar líra művészei mennyire figyeltek föl e kincsekre a költő utóéletében?


Való igaz: egészen Adyig, irodalmunk legnagyobb vallásos költője: Balassi Bálint. A protestáns énekeskönyvek számos istenes versét átörökítették, tovább éltették. Nemcsak Igaz, Balassi, Petőfi viszonyulása is különös volt Istenhez, hithez, egyházhoz, papokhoz. De az biztos: Petőfi számára nem volt ismeretlen ez a földet és eget összekötő, magas esztétikai értéket képviselő hagyománykincs. Az utódköltők sokat tanultak a Magyar Alkibiadésztől, aki az „Arte et Marte” jelmondattal ábrázoltatta magát a családi galéria számára. Sorsát világosan látta: „Mert azelőtt Phoebus mellett nevelkedtem, onnét elszakadván Mars szolgája lettem.” A kortársak is tudták, az utókor is jól tudja: ő igazán Cupidónak is „holdul” vala.

Istenes énekei közül a legmaradandóbbakat életének válságos esztendeiben alkotta. Németh László szerint „a dallá vált magyar élet első hérosza: Balassi.” „Az egész fölserkent magyar poézis szól” a Borivóknak való – In laudem verni temporis című költeményéből, amely az újulás, a tavaszidő dicséret, a pünkösdi lángnyelvek: a Szentlélek kiáradásának ünnepe: „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege, / Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! // Te nyitod rózsákot meg illatozásra, / Néma fülemile torkát kiáltásra, / Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.”

Radnóti Naplójában az ökumené szellemében vallja: „rokonom a hitétváltó Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörösmarty. vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő, vagy Füst Milán…” De mit jelent a „hitétváltó” jelző? – Balassi családja református, apja az evangélikus Bornemisza Pétert fogadja fel udvari papnak, gyerekei nevelőjének. A mélyben zajló, búvópatak-természetű folyamatok a fontosak a korjellemző vallási, felekezeti döntésekben is. A költő súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírta végrendeletét… 1586. augusztus 24-én, Nagyszombatban, feleségével, Dobó Krisztinával együtt katolikus hitre tért. Vallási fordulatának okai sokrétűek lehettek: az ismeretlen lelki tényezők mellett köztük szerepelhet a törökösség vádja, de a Habsburgokhoz való közeledés szándéka is. Ettől kezdve a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat. Vonzó lehetett számára a katonás rend szervezete és jól képzett tagjainak a műveltsége is.

Esztergom ostrománál Balassi hőssé magasodott: hitéért, hazájáért áldozta életét. Halálakor Dobokai Sándor György jezsuita állt mellette. A halál árnyékában Béza verseiből bűnbánati zsoltárt fordított magyarra. Dobokaitól származik az első hiteles leírás a költő haláláról, akinek utolsó szavait emlékezetből idézte: „Tuus miles fui Domine. Tua castra secutus sum.” – „A Te katonád voltam, Uram. A Te seregedben szolgáltam.” (A dokumentumot a Pannonhalmi Apátság Főkönyvtárában őrzik.)

A rangban, anyagiakban és szerelemben levitézlett vitéz lengyelhoni bujdosásban írta legemberibb verseit. „A Valedicit patriae (Búcsúja hazájától) még a mai magyar emlékektől ostobán elidegenített műveltjeink is ismerik. Sok hozzánk közelebb álló verse van a magyar irodalomnak, de ihletében megrázóbb alig.” (Németh László) Ez a megégetésre szánt verse hányatott életének poétai összegezése: „Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paizsát, (…) Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! Egriek, vitézek, végeknek tüköri, / Kiknek vitézségét minden föld beszéli, (…) Istennek ajánlva legyetek immár ti!” Versszakzáró soraiban rendre Isten nevével találkozunk: „Éntűlem s Istentűl légyen már békesség! – Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő! – Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim! – Isten s jó szerelem maradjon véletek!”

Balassi a reneszánsz szépség és teljesség igézetében alkotott. Művészetében a vallásos témához is mélyen személyes mondanivaló párosul, és válik a reneszánsz költészet részévé. Isten és hit után vágyakozik. Magatartásában megtalálható a fohászkodás, bűnbánat. Istenhez kegyelemért könyörgő alázat: „A szép harmatot / Miként hullatod / Tavasszal virágra / Sok jódat, Uram! / Úgy hullasd reám, / Te régi szolgádra.”

Az Adj már csendességet című himnusza 1591-ben, lengyelhoni bujdosásakor keletkezett. Témája: a földi boldogságban csalódott ember a lélek csendjét, a lelki békességet igyekszik elnyerni. A megnyugvás, a lelki béke vigaszt jelent: a hit erősítését, a bűnök alóli feloldozást: Kiben bűne bocsánatjáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott: „Adj már csendességet és Bocsásd meg Úristen című mélyből kiáltó könyörgés, amelynek nótája: Bánja az Úristen, kiben bűne bocsánatjáért könyörgött akkor, hogy házasodni szándékozott: „Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét, / Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, / Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebítsd lelkem terhét.” A Hymnus secundus költője a vitézi versek fogalomrendszere szerint közeledik Krisztushoz. Zsoltárparafrázisaiban skót, lengyel, latin minták alapján egy-egy zsoltárt választ a tudós imitáció tárgyául. Élete vége felé írt istenes énekeiben a halál gondolata került középpontba.

alt


Milyen remekművek születtek, amelyek egyértelműen Balassi-hatásra utalnak? Mi inspirálhatta Kodályt számos, a lyrica sacra körébe tartozó remekmű megzenésítésére?


Líránk szakrális vonulatában sok versben találunk Balassi-hatást, inspirációt, sugallatot. A magyar lyrica sacra vonulatának jellemzője: az áhítatos versimádság és a bűnbánó könyörgés.

Balassi versimádságait folytatja Zrínyi, a költő és hadvezér Feszületre című költeménye, amely szinte előlegezi a Hymnus hitbéli, szakrális tengelyét: „Vitézek Istene, te függsz az körösztfán, / Ki győzedelmes vagy, s ezer sereged van. Berzsenyi Fohászkodás című költeménye csodálatos esteli imádság: „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke ohajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet.” Isten kegyelme biztos menedék: „Bizton tekintem mély sirom éjjelét! / Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, / Mert a te munkád; ott is elszórt / Csontjaimat kezeid takarják.”

Az ötven évvel ezelőtt Teremtőjéhez megtért Kodály veleszületett hajlamnak nevezi vonzalmát a magyar irodalomhoz, költők-írók tiszta, nemes nyelvezetéhez, nemzeti múltunk szellemi-lelki örökségéhez, anyanyelvéhez, műveltségünk alapjához. A nemzeti múlt és a jelen mély ismerete és felelős átélése az ökumené szellemében inspirálta Kodályt Balassi, Zrínyi, Petőfi és más költők műveinek a megzenésítésére. Eredendő hajlam és kultúraépítő cél egymást kiegészítő egysége vezette költőelődei és jeles kortársai műveinek gondos, invenciózus megzenésítésére. Világosan fogalmaz: a magyarság nem faji képlet, hanem kultúra és vállalás kérdése. Születése még senkit nem tesz magyarrá. Magyarságunkért meg kell dolgoznunk. 

A múltbéli mondanivalóval saját korának üzent: „merjünk magyarok lenni”, a „magyarságból megújulni”.  Zenei és nyelvi kincseink megmentését, megújítását szorgalmazta. Bartókkal együtt bizonyította: „van egy külön magyar európaiság”. Parancsot fogalmazott: „Irtsuk ki már közülünk azt a magyar áfiumot, hogy mindig azok csinálják a dolgokat, akik nem értenek hozzá, az igaziak meg tétlenül nézik.” Kodály Berzsenyi A magyarokhoz I. (Romlásnak indult…) című költeményét négyszólamú kánonra komponálta. A testvérmúzsák jegyében népszerűsítette ezt az időszembesítő, hazafias (tanító) ódát, melyben nagy ellentét feszül az értékvesztett jelen és az értéktelített, virtusos múlt erkölcse között. Tudatosítja: a magyarság megállta helyét. Minden megpróbáltatás ellenére fennmaradt, külső túlerő nem semmisíthette meg (török, tatár, német). Belső viszályok (testvérháború, pártviszályok) sem pusztíthatták el.

Széchenyi nyomán vallja: legnagyobb bűnünk a restség, a testi-lelki elpuhultság, a virtus hanyatlása, a megtartó erők, a gyökerek, a hagyományok elvesztése, az idegen szokások szolgai másolása, majmolása. A nyelv elvesztésének félelme a nemzethalál vízióját vetíti elénk. Konklúziója: Isten jogosan sújtja a magyarságot, de ha a nemzet összefog, akkor a sorsviharban megáll, mint a tölgyfa. Berzsenyi és Kodály, két géniusz találkozása ez a megzenésített, ma is időszerű remekmű: „Forr a világ bús tengere, ó magyar! / Ádáz Erynnis lelke uralkodik, / S a föld lakóit vérbe mártott / Tőre dühös viadalra készti.”

Kodály a veretes költői szavakhoz méltó melódiákat teremtett. Az egyik dalsorozatának a Megkésett melódiák címet adta. Klasszikus költőink, Balassi, Arany, Berzsenyi, Kölcsey, Csokonai és más költők verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, mely a költők életében még nem létezett. Egyéni és nemzeti korparancsnak tudta, igaz önismerettel alapozzuk meg cselekedeteinket. De ennél is többet szeretett volna elérni: azt, hogy a megzenésített magyar versek révén a nagyvilágban is „jobban tudják meg, amit oly rosszul tudnak a világon mindenütt: hogy mi a magyarság.”

A magyar költészet Tinóditól, Balassitól Vörösmartyn, Petőfin, Arany Jánoson, Adyn, Babitson, József Attilán, Radnótin, Weöres Sándoron, Pilinszkyn és másokon át emberség és magyarság eszményét képviseli. Vörösmarty számára a haza és magyarság az üdvösség szinonimája. Szózatával és Arany verscímével vált a rendületlenül szakrális magyar szóvá, melyet tisztelettel ejtünk ki, s amelyről mindannyian tudjuk, honnan származik. A Szózat az egész nemzet közös kincsévé, ünnepi énekünkké lett. Egressy Béni megzenésítése hathatósan elősegítette ennek a remekműnek a népszerűségét. Balassi, Zrínyi, Kölcsey, Berzsenyi hatását mutatja Vörösmarty szemlélete. Szókincse pedig Széchenyinek is sokat köszönhet, aki a magyar nyelv ügyét taglalva kijelentette: „A magyarnak csak itt van egyedül hazája”. Széchenyi teljesen azonosult a Szózattal, ő is a nemzethalál rémével viaskodott.

Kodály zeneszerzői munkáját, nemzetét felemelni akaró pedagógiai tevékenységét hit és prófétai hivatástudat irányította. Hitte és vallotta: a magyarságnak mondanivalója van a zenekultúrában, nem szabad megalkudni a minőség dolgában. Korszakalkotó, a minőség iránt elkötelezett értékújító munkát végzett. Kitűzött célja volt: eljuttatni mindenkihez a zene üzenetét, s ez által boldogabbakká és jobbakká tenni az embereket, hozzáférhetővé tenni a zene öröm- és erőforrásait, hogy abból merítve az emberek teljesebb életet éljenek.

Kodály mélyen hívő alkotó, tudja: „Minden forrásom belőled fakad.”(Zsolt 87,7) 1943-ban komponálta a Balassi-féle Szép könyörgés dallamát. Tekintsük ki Kodály megzenésítéseinek irodalmi forrásaira!

A Psalmus Hungaricus (1923) kompozíciójához Kecskeméti Vég Mihály versét választotta. Művében a nemzet bánatát szimbolizálja, a nemzet fogalmán keresztül súlyos, egyetemes emberi problémákat is kifejez. A Jézus és a kufárok (1934), kisebb átalakításokkal, bővítésekkel, evangéliumi szövegekre épül. A drámai hatású kompozícióban a lelki-szellemi értékek lealacsonyítóiról, eszmények megszentségtelenítőiről szól. Ebben is, és minden vallásos tárgyú művében, a latin nyelvűekben is, tartalom és a nemzeti gondolat a legmélyebb humánum hangján szólal meg.

Létmélységűen megragadta Zrínyi költészete, az a lehetőség, hogy a költő intelmeit zenei formába lehet önteni, és így még élőbbé, hatásosabbá lehet tenni. 1954-ben, a Zrínyi szózata komponálásakor a Török Áfium ellen való orvosság részleteire épít. Hatalmas drámai erővel térnek vissza, jelennek meg benne azok a tragikus képek és intelmek, melyek a Balassi Bálint elfelejtett énekében, és más művekben megfogalmazódtak. Nemzete fájdalmát Kodály a költő szavaival kiáltja világgá és az okok, a felelősség felvetése után a mindenkori kiút és megoldás lehetőségét is elénk tárja: „Ne bántsd a magyart!” – „Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak, / Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!”

Textus és dallam! Jeles utódköltők remek alkotásokban idézik Balassit és virtusos, vitézi szellemét. A vitézi témakör vonzó az utódköltők számára: „Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak”. Kulcsár Ferenc felvidéki költő Balassi megálmodott szavait idézi: „Fene ötte sebem/ teelődbe teszem, / adj gyógyírt, Istenem: / igen nagy hatalmú, / végtelen irgalmú, / ragadj ki az bajbúl”. Farkas Árpád Apáink arcán című alkotásában jellemzi Erdély szeretetének költői finomságát: „fiúk, fiúk, ti viháncoló csitkók a vad szelekben, ha netalán az űrig nem sikerül szállnunk, s e rögös földre mégis visszatérnénk, csak lábujjhegyen, halkan!: apáink hűlő, drága arcán járunk” Utassy József kéri a Teremtőtől Ad notam: Balassi Bálint című versében: „Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél!” Tóth Bálint, az első Balassi-kardos költő, emberfelmutatást végez, fölmagasítja a nagy előd alakját, Balassi Bálint magyar imádsága című versében: „Te adtad, le ne boruljak / semmmi földi hatalomnak, / dölyfös szívem mégis törted, verssel s asszonnyal gyötörded…” A Balassi Bálint-emlékkarddal 1999-ben kitüntetett, az igazság mellett bátran, nyíltan, szemrebbenés nélkül kiállt Nagy Gáspár a költőelőd utolsó szavairól költötte Balassi-emlékversét: „Tusakodván bévül / én igaz Istenem…”

Nagy László a tragikus sorsú, de lírikusként a virágénekekből is építkező költő-vitézben lelki-szellemi fogódzót talált, művészetében pedig identitást kifejező formákat. „Káromkodásból katedrálist” építő, kivételes izzású, költői küldetéstudatot megfogalmazó költeménye Balassi Bálint lázbeszéde bűnvád az állampárti, kádári-aczéli hatalom ellenében: „Ördög már veletek, ti álszent hivatalok (…) Pokolé a tábor, hol vitéznél több a ringyó…” Fájó önkritikája: „vétek, hogy egy hiten veletek éltem”. Balassi „költő-vitéz”, akit „sebein át / gyalázott, piszkolt, gyilkolt az arany Kamarilla”. Hitte: „a vers Pelikán, / valakihez pirosa áttör időn s ködön”, akinek „címere hárfa – hungarus volt, istentelen.”

 

Balassi istenes verseinek egy részét ma is éneklik – ilyenből legalább huszonkettőt írt –, a Misztrál együttes többet is megzenésített ezekből, s minden évben többet is előadnak az évenként tartott Balassi-misén, amelyből eddig tíz került sorra. A dallam miképpen segítette a költő istenes verseinek hatásgyakorlását?


A Misztrál együttes nagyszerű megzenésítésében, a Mezőn széllel járók című lemezén, megtaláljuk Balassi Bálint legszebb istenes verseit: A Szentháromságnak harmadik személye; Bocsásd meg Úristen; Adj már csendességet…

A megzenésített irodalmi művek befogadásának is fontos eleme az olvasóra/hallgatóra gyakorolt hatás, amely rendszerint újraértelmezés is; sokunkban hasonló érzéseket ébreszt, megváltoztatja a versről alkotott véleményünket. A hangszerelés, az előadó játéka, a ritmus, a választott hangszer élménye alátámaszthatja a mű mondanivalóját, de új felismerésekkel gazdagíthatja is. Fontos, hogy a megzenésített vers által felszínre kerülő érzések, asszociációk erősítsék bennünk a versélményt, összhangban legyenek a vers világával.

Balassi élete, költői, szellemi-lelki öröksége emberség és magyarság sorstragédiáját és összhang-kereső eszményét példázza. Németh László Balassi tragikus sorsából és európai léptékű költészetéből vonta le konklúziója: „Magyar költő volt. (…) mert főúr létére is bitang volt hazájában, rágalmazták, és úgy végezte, ahogy annyi jó magyar: kitagadva.”

Kodály a minőségeszmény iránt elkötelezett, korszakalkotó munkásságát, nemzetféltő pedagógiai tevékenységét hit és prófétai hivatástudat irányította. Hitte és hirdette: a magyarságnak saját mondanivalója van a zenekultúrában. Célja és eszménye: eljuttatni mindenkihez a zene üzenetét, mert az értékes zene és éneklés a gyönyörködtető és élni segítő öröm- és erőforrásaival boldogabbá és jobbá, teljesebbé teszi az emberek életét. Balassi szellemét megújítva, az Isten csodája, 1944-ben komponált Petőfi-kórusa férfikarra készült: „Isten csodája, hogy még áll hazánk”. Legjobbjaink szellemében helytállásra buzdít: „Emberségünkből álljon fönn hazánk!”

preshaz.eu portál interjúját a szerkesztő és a cikk írója engedélyével vettük át. A szerk.


 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu