(…) Mert aki többet akar…

valami nagyobbra vágyik, egy ismeretlen világot akar megszerezni,

annak soha nem megy könnyen…

legtöbbször egyedül marad.

(Passuth László)

A világban zajló erőteljes átalakulások az oktatás színtereit sem hagyták érintetlenül. Így a nemzetközi kapcsolatok keretében végzendő lektori és vendégtanári teendőket is elérte a változtatás követelménye. Éppen ezért tartom időszerűnek azt, hogy a változások körüli szemtanú szerepében, érdekelt vendégtanárként leltárt készítsek a híradás szándékával a világ más tájain is tevékenykedő vendégoktatóknak, továbbá az őket fogadó egyetemi szakcsoportoknak, tanszékeknek, intézeteknek.

Apai nagyapám – aki ugyanarra a névre hallgatott, mint édesapám, én és a fiam – mindig úgy élt az emlékezetemben, mint akit nagyon messzire utaztatott a Nagy Háború (később: első világháború) és ott „hősi” halált halt. Ez szerepelt azon az értesítőn, amit halála után hónapokkal később nagyanyám kapott. Közben megszületett édesapám (két héttel az apja halála után!) és három leánytestvérével együtt az akkor egyre szaporodó árvák sorsára jutottak.

Az Amerikai Szimfonikus Zenekar (American Symphony Orchestra) májusi programját magyar zeneszerzők műveinek szentelte. Szétszakított Magyarország (Hungary Torn) címmel négy zsidó származású szerző művét és Dohnányi Ernő miséjét hallhatta a New York-i Carnegie Hall hatalmas termét megtöltő közönség.

Tegnap este a barátaimmal beszélgettem és felmerült a kérdés: vajon lehet-e a „like” szót magyar szóhasználattal kifejezni? Ha igen, akkor mondjuk úgy! Vagy fogadjuk be az angol-magyar fonetikus „lájkolni” kifejezést!

Gordos Katalin – Varga Virág: Miénk a vár! (Balassi-füzetek 1., Balassi Intézet, Budapest, 2011., 60 p.)

2012 tavaszán jelent meg a Balassi-füzetek 1. kötete „Miénk a vár!” címmel. Gordos Katalin és Varga Virág nyelvtanárok munkafüzetét Gyöngyösi Adrienn illusztrálta. A kötet felelős szerkesztője Szabó Zsuzsa. A „Miénk a vár!” szakmai szakértői Szili Katalin tanszékvezető egyetemi docens és Maróti Orsolya intézeti tagozatvezető.

Tisztelt Egybegyűltek!

Kedves Tanárok, Diákok, Versenyzők!

Tegnap a 173-as buszon egy fiú és lány beszélgetett. A lány azt mondta: Kiöltözöm. A fiú nem értette, visszakérdezett: Kiköltözöl? Tíz éve nem lehetett volna félreérteni a kiöltözni akaró lányt.

Amiről most szólni fogok: a nyelvek élete és halála, ami szoros kapcsolatba hozható az embereknek a nyelvekhez való viszonyával.

Zsigmond Győző az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének egyik alapítója és első elnöke, most mégsem szerepel neve a szövetség jubileumi kiadványában. A bukaresti egyetemi tanárt először erről kérdeztük. (Az interjú rövidített változata az Édes Anyanyelvünk 2013/2. számában jelent meg.)

Örömmel számolhatunk be a magyar megmaradás és siker élményeiről Amerikából. Az elmúlt száz évben ide került néhány millió magyar, akik – ha már magukban nem, de utódaikban, szívükben – megvannak és megmaradnak magyarnak.

Magyarságuk létező elem, tartalmilag jobb is lehet, mint az otthoni átlag, ahol sokaknak magyarságuk csak adottság – átélés, nemzetélmény, összehasonlító lehetőség nélkül.

A magyarországi közélet fölbolydult: állítólag elkészült az új magyar helyesírás, és nem lehet róla sokat tudni. Mi lesz most? A kérdésekre Balázs Géza egyetemi tanár válaszol, aki 2011-ig a helyesírást is gondozó MTA Magyar Nyelvi Bizottságának alelnöke volt.

Stockholmban nagy érdeklődés mellett mutatták be Karinthy Márton Ördöggörcs (Djávulskramp) című családregényének svéd nyelvre fordított rövidített változatát. A Brända Böcker svéd könyvkiadó gondozásában megjelent könyv bemutatására 2012, november 27-én került sor a Magyar Köztársaság stockholmi nagykövetségén számos svéd és magyar irodalmi-kulturális személység jelenlétében. A megjelenteket Biróné Gulyás Katalin konzul asszony köszöntötte, majd Szentiványi Gábor, Magyarország stockholmi nagykövete a bemutató svédországi fővédnöke angol nyelven méltatta az irodalomtörténeti szempontból is rendkívüli eseményt.