Legutóbbi hozzászólások

  1. A honlapon ezt a mondatot olvastam: „2021-2022-ben a Trianon-kislexikonból 5000 példányt sikerült társszervezeteken, alapítványokon, egyesületeken, egyetemeken keresztül eljuttatni a Kárpát-medence…

  2. A Balassi kard irodalmi díj nemzetközivé tétele, a magyar irodalom hírnevének a Világban való öregbítése egy állami elismerés is érdemelne.

Erdélyi diáksóder

2018.03.16. péntek, 16:58

1 013 megtekintés

MÁLNÁSI FERENC (KOLOZSVÁR)

Az utóbbi években egyre több szó esik a fiatalok, a diákok beszédkultúrájáról, szegényes, sokszor durva szókincséről. Sokan felháborodnak a fiatalok beszédstílusának fésületlenségén, mások azonban értékelik a szókincsük színességét, szóalkotásának ötletességét, játékosságát, képszerűségét…

Az ifjúság szóhasználatának és szóalkotásának az indítóoka a csoporthoz való tartozásnak, a beavatottságnak a hangoztatása. Mint ahogyan az öltözködésben és a divatban, ugyanúgy a nyelvében is szereti az ifjúság a maga útját járni, az újat, a szokatlant, a rendkívülit.

Az ifjúsági nyelvnek egyik válfaja a diáknyelv, ennek kialakulását nagy mértékben elősegítette a tanulók közösségbe, csoportokba tömörülése. A másoktól való megkülönböztetés kifejezésére, önállóságuk bizonyítására egy külön csoportnyelvet használnak, amelyre jellemző a játékosság, az ötletesség, a képszerűség, de néha a durvaság és a tiszteletlenség is. A diáknyelv keletkezésében szerepet játszik a tréfálkozás, a vidám hangulat, a diákos csínytevés, az utánzás, a gúnyolódás, a vagánykodás is.

A diáknyelv emlékei, kutatása

A fiatalok, a diákok szókincsére, szóhasználatára már régen fölfigyelt a nyelvtudomány.  Régi diáknyelvről néhány irodalmi mű is adatokat szolgáltat: Jókai Mór például az És mégis mozog a Föld című regényében, a Csittvári krónikáról szóló fejezetében oldalakon át sorolja a korabeli debreceni diákélet sajátosan latin szavait.  Móricz Zsigmond is fölhasználta a debreceni kollégium diáknyelvi szavait a Légy jó mindhalálig-ban. 1886-ban Barcza József szintén a debreceni diákszókról írt (Magyar Nyelvőr, 1886. 454-457, 503-505). 1889-ben Csefkó László a bajai diáknyelvről készített dolgozatot (Magyar Nyelvőr, 1889. 477). Az első nyelvészeti megközelítés Dobos Károly: A magyar diáknyelv és szótára című könyvecskéje. 1908-ban Benedek Károly: A mi diákjaink beszédéről címmel közölt tanulmányt (Magyar Nyelvőr, 1908. 126-128). Az ifjúsági nyelv alapos elemzését Bárczi Géza: A pesti nyelv és a  Jegyzetek a budapesti népnyelvről  című tanulmányaiban végezte el (MNyTK 1932. és Magyar Nyelv 1942. 71-89).  Kovalovszky Miklós is üzent Csiriznek és társainak, Az ifjúság  nyelvéről  című  cikkében (Valóság. 1963. 5/66-75).  Maga az ifjúsági nyelv terminus is az ő cikke nyomán terjedt el. E cikk után többek között Bachát László, Büky László, Deme László, Grétsy László, Guttmann Miklós, Koltói Ádám, Ladó János, Lőrincze Lajos, Mizser Lajos, Szűts László és mások tollából kisebb-nagyobb tanulmány, cikk jelent meg ebben a témakörben. Igen alapos tanulmánya született 1972-ben az újvidéki Matijevics Lajosnak: A vajdasági magyar diáknyelv címmel. 1984-ben Az ifjúság beszédkultúrájáról címmel  cikkgyűjtemény jelent meg Deme László szerkesztésében. Thoman Mónika és Tóth Kornélia: Magyar diákszótára (1965-1980) 1994-ben jelent meg. Az Anyanyelvápolók Szövetsége két ízben is pályázatot írt ki. (2018-ban ismét van érvényes pályázati kiírás. A szerk.) Ebből az anyagból állította össze Kardos Tamás és Szűts László a Diáksóder, Hogyan beszél a mai ifjúság? című kötetet (Budapest, 1995).

alt


Mit mutat a diáknyelv?

A diáknyelvi szavakat, kifejezéseket megvizsgálva állíthatjuk, hogy az új szavak keletkezésének leggazdagabb forrása a diáknyelvben is a szóalkotás: a szóképzés és szóösszetétel. A szóképzés részesül előnyben, a diákok különösen kedvelik a tőcsonkítást, a kicsinyítő és más képzőket. Pajkosság, tréfás kedv, gúnyolódás szólal meg a cigi, cuki, köszi, csoki, diri, doli, oszi, csini, pulcsi, dolcsi, info, bicaj, suláj, maflicsek, kolesz szavakban. A matek, a biosz, a kornyika, az agyaróra (magyaróra) szavak esetében is a játékos, tréfás szótorzítással állunk szemben.

A köznyelv ma általában a régi összetételek analógiájára hoz létre új összetételeket. A diáknyelv nincs tekintettel ilyen nyelvhelyességi követelményre, a szóösszetétellel is meg akarja hökkenteni a hallgatóságot. Egymástól igen távoli két fogalomkörből veszi a szavakat, s így erősebb a belőlük keletkezett szavak összekapcsolásának stilisztikai hatása. Fokozza a komikus vagy meghökkentő hatást az, hogy az előtag vagy az utótag vagy mindkettő sokszor metafora. Alakilag az összetételek zömében alárendelő viszony van a két tag között:

agytankolás  – tanulás,  agytröszt, észgyár –  jó tanuló

bőregér, csontkollekció – sovány, bűzrúd – cigaretta

drótkecske  – kerékpár, földesztergályos – földműves

kultúrmadzag –  nyakkendő, lórakéta -lovas kocsi

A diáknyelv gazdagításának másik eszköze a névátvitel, amikor egy jelenség, egy fogalom nevét egy másik jelenség, fogalom megnevezésére használjuk. Így lesz a bogyó  – szem,   a dinnye –  fej,  a mosogatórongy – szétbomlott füzet, a parabola – fül,  a  szilva – lány,   a toll  – haj…    Szókölcsönzéssel is él a diáknyelv, leggyakrabban az argóból, a tolvajnyelvből kerülnek át szavak, kifejezések a diákok beszédébe. Az erdélyi diákok is szívesen használják a lóvét, a dohányt, amit a muttertől vagy a fatertől kunyerálnak, tarhálnak, sokan bagót, cigit vásárolnak, hogy a spiné előtt felvágjanak, de aki esetleg melóval keresi meg a gubát, az esetleg bringára gyűjt, kicseréli a szerelését, esetleg kajára költi…

Természetesen az iskola, a tantárgyak, az emberi testrészek, a ruházat stb. nevei szerepelnek a leggyakrabban. A csajok meg a srácok kolostorba, börtönbe járnak, a lélekharang, a diákőrangyal, a verkli jelzi, hogy órára – englis, fizi, biosz, törcsi, igeórára – kell menni édes mamanyelvet kell tanulni, vagy éppen soványítórára vagy óbégatórára várja őket a tanci, a nyanya, a rabőr, a fáraó, klóranyó…. , akik természetesen (tuti)  feletetnek is (földrengés), és ha nincs pillancslap, akkor bizony a tökkelütött elzengi a hattyúdalát, elégtelen osztályzatot (dacit, fát) kap. Érdekes lenne lerajzoltatni a tanulókkal azt az alakot, akinek a feje dinnye, fűrészporraktár, kókusz, a haja szalmakazal,, toll, a szeme radar, az orra ormány, a szája levesfúvó, a füle vitorla, a keze pata, a hasa demizson, a lába csülök, virgács…Az ilyen alak ruházata sem lehet más, mint rabruha, bolonding, a sapkája tetűborító, a nadrágja szuperrongy, nyakkendője pedig csirkebél.

A köznyelvi szavak, kifejezések általában jelentésbeli és alaki változásokkal kerülnek át a diáknyelvbe. Máskor változatlan jelentéssel és hangalakkal használják tanulóink, fiataljaink pl. a tabu fogalmak neveit. Nagyon sokszor szemérmesség nélkül és a beszédhelyzet figyelmen kívül hagyásával néven nevezik, szinte már töltelékszóként használják ezeket a szavakat. Vannak aztán a verekedésre, a pusztulásra/pusztításra, a halálra vonatkozó megnevezések, amelyek szinonimasorokat alkotnak. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a fiatalok szóhasználatában a közöny, a részvétlenség társul ezekhez a szavakhoz. A háborús filmekben, a horror- és a fantasztikus filmekben sokszor az erősebb, a győztes, a pusztító oldalára állnak, nem a pusztulás ragadja meg őket, hanem a pusztítás ereje, nagysága, a minden áron való győzelem.


Ítéletek, vélemények

„Tömör gyönyör ilyen kifejezéseket hallani…” vélte Kolozsvári Grandpierre Emil (Herder árnyékában, Magvető. Budapest, 1979. 125). Sok tanár és szülő  inkább bosszankodik a diákság beszéde miatt, úgy véli, ha elnézi ezeket a sajátos diákszavakat, szemet kell hunynia az  állati,  oltári, irtó klassz, nyugi kifejezéseken át az ocsmány kifejezések fölött is. „Nemcsak megértem, de örvendek is az ilyen aggodalmaknak. De mint minden nyelvi tény megítélésében, ez esetben is mérlegelésre van szükség. A szellemes, leleményes szóalkotások, nyelvi fordulatok használatát a maga helyén, a tanulóközösségen belül nem kell hibáztatnunk. Természetszerűleg ott is óvni kell őket a túlzásoktól. Szülői és tanári feladat a nyelvi igényesség megkövetelése, annak tudatosítása: hol, mikor, kivel, hogyan kell beszélni. A tanulónak tudnia és éreznie kell, hogy a diáknyelv fordulatos szavai, amelyek diáktársaik között megfelelő társalgást biztosítanak, a felnőttekkel szemben, ezek környezetében már az illetlenség határait súrolják” – tanácsolja Murádin László (Ha a nyelvtan nyögtan… Diákévkönyv. 1997. 226). Grétsy László is azt vallja:  „Az ifjúsági nyelv figyelemre méltó és megbecsülésre érdemes, de nem szabad hagyni beszennyeződni, mert akkor elveszti vonzó arculatát, s ezzel együtt értéke is nagy mértékben csökkel” (Bachát 1990). S azon se háborodjunk fel, hogy a fiatalok beszédstílusa ilyen vagy olyan. Szűts László idéz egy régi szerzőt: „A mai fiatalság nem ér fel velünk. Viselkedése szabados, ruházata bosszantóan rendetlen, hajviselete illetlen. Szórakozásai, táncai nélkülözik a méltóságot. Szomorú a szív, amikor az ész rádöbben, nekik kell majdan helyünkre lépni…”  Ezeket a sorokat ma is le lehetne írni, el lehetne mondani, holott több mint kétezer évvel ezelőtt kesergett így az ismert drámaíró és filozófus: Seneca…

Irodalom:

A diák-nyelv. Málnási Ferenc: Erdélyi diáksóder. Rónaky Edit: Kész röhej. Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 2010. (II. kiadás)

A szerző megjegyzése: A Sapientia EMTE 2017. szept. 22-23-án Csíkszeredán tartotta a Nyelvi tájkép, nyelvi sokszínűség című  műhelykonferenciáját… Megtiszteltetés volt a számomra, hogy Erdélyi diáksóder címmel röviden előadást tarthattam.

A szerkesztő megjegyzése: A témához kapcsolódik az Anyanyelvápolók Szövetségének 2017. évi pályázati felhívása:

Diáknyelv – Anyanyelvi pályázat, 2018.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége a kulturális kormányzattal közösen 2018-ban meghirdeti a 18. anyanyelvi pályázatot, melynek témája: a diáknyelv. A pályázat célja a folyamatosan változó diáknyelv bemutatása, a régi diáknyelvi hagyományok feltárása, a mai diáknyelvi jelenségek számbavétele.

Az elmúlt évszázadban több pályázat témája is volt a fiatalok nyelvhasználata, nyelvi kultúrája, különösen szókincse. Az Anyanyelvápolók Szövetsége negyedszázada, 1992-ben hirdetett meg Hogyan beszél ma az ifjúság? címmel pályázatot, 2006-ban pedig a Napút folyóirat kezdeményezett hasonlót. Mindkét pályázat anyaga megjelent: Diáksóder (Hogyan beszél a mai ifjúság, Kardos Tamás—Szűts László, 1995), Diáksóder 2 (Szűts László, 2007).

Pályázni lehet a diáknyelv legfrissebb nyelvi jelenségeinek (szóbeli és írásbeli szókészlet, nyelvtani jelenségek, netnyelv, chat stb.) szótárszerű, pontos leírásával, diáknyelvi hagyományok kutatásával és elemzésével, diáknyelvi frazeológia (a tágabb értelemben vett kötött szövegek: szólások, közmondások, egyéb mondások, rigmusok, köszöntők, rövid tréfás szövegek) gyűjtésével. A pályázatok témája lehet a netnyelvi szövegalkotás, beleértve a képes-ábrás-szöveges megoldásokat is.

A pályázat kiírói felhívják a figyelmet a pontos adatközlésre. A pályamunkában meg kell adni a gyűjtés pontos helyét, körülményeit. A bírálók előnyben részesítik a társadalmi-történeti-technológiai szempontból jól körülhatárolt gyűjtéseket. (Pl. sikeres gyűjtés lehet egy adott közösség, iskola, osztály, szakkör, internetes fórum stb. szókészlete, de kevésbé sikeres az interneten folytatott „tallózó”, rendszertelen anyaggyűjtés.)

A pályamunkák ideális terjedelme: 15-20 ezer leütés, a felső határ: 40 ezer leütés. A pályázat kiírói kérik, hogy a szövegekben ne használjanak különleges tördelési formákat. A pályázaton egyének és közösségek egyaránt indulhatnak. A 25 éven aluliak ifjúsági kategóriában szerepelnek. A bírálóbizottság védnöke: Grétsy László professzor emeritus, tagjai: Balázs Géza egyetemi tanár, Dede Éva középiskolai tanár, Minya Károly főiskolai tanár.

  A tartalmi és filológiai szempontból legjobbnak minősített pályázatok díjazásban részesülnek, a nyertes pályázók munkáiból készülő szerkesztett válogatást megjelentetik. A pályázat benyújtásával a pályázó hozzájárul dolgozata közléséhez, szerzői jogai a kiadóra szállnak. A kiadott dolgozat szerzője a kiadványból tiszteletpéldányt kap. A pályázat díjazására 1 M Ft áll rendelkezésre. A díjak egyaránt lehetnek pénzdíjak és tárgyjutalmak.

A pályázatok beérkezési határideje: 2018. augusztus 20. A pályázati anyagot kizárólag elektronikus formában (e-mailben, csatolt fájlban) kell küldeni. A beérkezett pályázatot e-mailben visszaigazoljuk!  Ímélcím: ea.szerkesztoseg@gmail.com.

Az eredményhirdetés és a pályázati anyagból szerkesztett kötet bemutatása 2018. november 13-án a magyar nyelv napján lesz a Pesti Vigadóban. A pályázat kötelező tartozéka egy adatlap a következő nyilatkozattal és adatokkal.

Nyilatkozat. Alulírott nyilatkozom, hogy a Diáknyelv című pályázatra beküldött pályamunkám teljes egészében saját, eredeti, másutt nem közölt alkotásom, s annak szerzői jogát (amennyiben azt a pályázat kiírói egészében vagy részleteiben megjelentetni kívánják) a kiadónak engedem át. (Rövidített, szerkesztett anyag közlése esetén a kiadó a szerzővel egyeztet.) Megadandó adatok: A pályamunka címe, A pályázat besorolása: felnőtt kategória – ifjúsági kategória (25 év alatt), A szerző neve, Címe, Telefonszáma, ímélcíme, Saját kezű aláírása. A Nyilatkozatot postán kell beküldeni: Anyanyelvápolók Szövetsége, Diáknyelv pályázat, 1053 Budapest, Károlyi u. 16.

 

 

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu