Beke Sándor beszélgetése sajtómunkatársakkal, szerkesztőkkel, írókkal, költőkkel, irodalomtörténészekkel, egyetemei tanárokkal az Erdélyi Toll ötéves évfordulóján.

Tények

A beszélgetés tárgya: Erdélyi Toll irodalmi és művelődési folyóirat.
Résztvevői: Albert-Lőrincz Márton • Barabás István • Barcsay Andrea-Krisztina • Bertha Zoltán • Bodó Márta • Brauch Magda • Buksa Éva-Mária • Csatáné Bartha Irénke • Demeter Attila • Fülöp Kálmán • Józsa Miklós • Kiss Lehel • Málnási Ferenc • Nagy Székely Ildikó • P. Buzogány Árpád • Pomogáts Béla • Szekeres Lukács Sándor • Tar Károly.
Alapítási év: 2009.
Alapító, főszerkesztő: Beke Sándor. Székelyudvarhely, Hargita megye.
Megjelenik negyedévente.
Példányszám: 400-700.
Szerkeszti: Brauch Magda és Csire Gabriella.
Olvasószerkesztő: P. Buzogány Árpád. Borítóterv és grafikai kivitelezés: Beke Sándor-Olivér.
Gazdasági vezető: Beke Klára.
Az Erdélyi Toll rovatai: Írók a szülőföldről, Műhely, Irodalomtörténet, Sajtótörténet, Anyanyelvünk épségéért, Művészettörténet Maradandó művészet, Sors és pálya, Múzsa és lant, Írói hagyaték, Irodalmunk gyöngyszemei, Híres magyar múzsák, Paródia, Irodalmi anekdoták, Szellemi műhely, Dokumentumok, Művelődési visszatekintő, Élő néphagyományok, Históriás ének, Zenei világ, Filozófia, Hit és üzenet, Élő tudomány, Könyveink világa, Erdélyi Toll –  gyermekeknek.
Az alkalmi rovatok főleg „évfordulós” szerzőkre való emlékezések.
A 2009. évi I. évfolyam 1. számától a 2013. évi V. évfolyam 4. számáig az „erdélyi” jelző alatt 137, ezekből 101 élő szerző, munkatárs közölt, szerepelt az Erdélyi Tollban. Az illusztrátorok száma: 53.

Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, az Erdélyi Toll, a Székely Útkereső és a Székely Útkereső Kiadványok szellemi műhelyeinek közös honlapját 2009-2013 között látogatók száma: összlátogatók: 12438, egyedi látogatók: 9301, oldalmegtekintések 44069. 

Az Erdélyi Tollról 26 lap, folyóirat, és kiadó emlékezett meg. Ebből a sajtóvisszhangból olvashatunk részleteket, szemelvényeket a kötetben.

 

Az Erdélyi Tollról

A  Gyergyói Kisújság (2009. okt. 22-28.) hírül adja,  hogy „Arany János, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós és Tamási Áron szellemi hagyatékát idézi fel már az első számban az Erdélyi Toll című irodalmi és művelődési folyóirat…” A Háromszék (2009. okt. 31.)  kiemeli, „folyóiratunk klasszikus értékeinket tekinti mércének, irányadónak… igazán nagyon változatosra, olvasmányosra sikeredett, a többi erdélyi magyar irodalmi lapunk – Székelyföld, Látó, Helikon, Korunk, Várad, a virtuális világba átköltözött Irodalmi Jelen –  méltó parterévé…” (Váry O. Péter). A  Népújságban Bölöni Domokos 2010. márc. 27-én,  júl. 17-én és szept. 18-án is részletesen beszámol az Erdélyi Tollról.  2011. okt. 18-án a Népújság  Kerekes Tündét idézi, aki a Vasárnap című katolikus hetilapban kifejti,  hogy az Erdélyi Toll  nyelvészeti cikkeiben szép anyanyelvünk megőrzésére fekteti a hangsúlyt,…  a kiadvány sokszínűsége éppen abban rejlik, hogy népi, irodalmi és nyelvészeti színezetű, bármely korosztály számára nyitott iskolai segédanyagként, valamint szabad olvasmányként egyaránt…” (Damján B. Sándor). A Szabadság 2010. nov. 9-én és 2011. okt. 25-én is  „művelődési kaleidoszkóp”-nak nevezi, véleménye szerint „műfaji sokrétűség, tartalmi változatosság jellemzi az Erdélyi Toll  folyóiratot, 2012. jún. 19-én pedig: Németh Júlia „Transsilvanicumok” címmel írja. „Irodalom. és művelődéstörténet, művészetfilozófiai fejtegetések, nyelvművelés, a szülőföldhöz kapcsolódó írások, vallásos tematika, filozófia, élő néphagyományok, irodalmi anekdoták,, könyvismertetők, szépprózai írások és versek, gyermekirodalom – mindez egy helyen, az Erdélyi Tollban”.  Nagy Székely Ildikó (Népújság Múzsa-melléklet, 2013. júl. 13.) szerint „ahogy egyetlen vízcsepp a nagy vizet, a tengert őrzi magában, úgy rejtőzik egyetlen (Erdélyi) Tollban a szárnyalásban el sosem fáradó Gondolatmadár minden árnyalata, s az ötödik esztendő második (Erdélyi) Tollával is… a folyóirat legutóbbját kézbe vevő olvasón az elmúlt fél évszázad illatai, ízei, színjátékai lesznek úrrá”.

 

Beszélgetések

A kötet második felében beszélgetések sorakoznak. A beszélgetést Beke Sándor hat fejezetre tagolta kérdéseivel:

– Mi a véleménye az 1989 után létrejött és a még mindig életben maradt, vagy újonnan, a harmadik évezred peremén Erdélyben született új irodalmi és művelődési sajtótermékekről?

Pomogáts Béla tapasztalata és véleménye szerint „az erdélyi magyar irodalom sikeresen újult meg az 1989-es történelmi változások következtében. Ez a megújulás azonban természetes módon következett a korábbi egy-másfél évtized fejleményeiből és eredményeiből, hiszen az új utak keresése, a valóság bemutatása, a történelmi igazságtétel szándéka már korábban is teljes mértékben kibontakozott Sütő András, Beke György, Szilágyi István prózai, valamint Kányádi Sándor, Székely János, Lászlóffy Aladár és mások költői műveiben… Az a tágasabb keret, amelyben a magyar szellemi élet kibontakozik, ma már nagyrészt független a politikai határoktól, és legalább a kultúra világában helyre tudott állni az a közös értékrend és gondolkodás, amelyre a nemzeti irodalom egységét tekintve mindig is szükség volt, és amely a két világháború közötti időszakban természetes módon létrejött.”

P. Buzogány Árpád szerint „1989 decembere azért is választóvonal az erdélyi magyar sajtótörténetben, mert lehetőség adódott új meg új lapokat indítani, és nem csupán a magukat központnak tituláló nagyobb városokban, hanem máshol is.

Barabás István: „mostoha körülmények közepette, Beke Sándor 2009-ben mégis beindította az Erdélyi Toll névre keresztelt folyóiratát… Székelyudvarhelyen… szól mindenkihez, aki szereti a szépet. Csoda, hogy megjelent, még nagyobb csoda, hogy megmaradt…”

Nagy Székely Ildikó úgy gondolja, „hogy a rendszerváltás utáni irodalmi és művelődési sajtótermékeknek meghatározó szerepük volt a diktatúra évtizedeiben nem létezőnek nyilvánított, íróasztalok fiókjaiban szunnyadó szellemi termékek életre keltésében…,   létfontosságukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezen sajtótermékek nagy része több mint húsz évvel a rendszerváltás után is megmaradt, igény van rájuk…”

Buksa Éva-Mária: „Nem tudom, hogy az erdélyi kultúra égboltjának zenitjén épp melyik folyóirat „csillog” a legfényesebben, de az Erdélyi Toll egy oly erős fényű csillag, melynek hatósugarai országokon, tengereken, óceánokon át világítanak…”

Albert-Lőrincz Márton: „mindegyik folyóiratnak megvan a maga helye Erdélyben, mert mindnek saját arculata van, (…) nem egymással versengő fórumok, hanem az anyanyelvápolás, a műveltségterjesztés, a szülőföld iránti hűség „szellemi műhelyei”…

– Mennyire alakították át az Ön írói pályáját a lapok, folyóiratok nyújtotta közlési lehetőségek?

Pomogáts Béla: „Eddig megjelent műveimnek egy tekintélyes része (…) erdélyi magyar kiadók jóvoltából került az olvasó elé. (…) a megnyílott lehetőségek révén számos olyan ösztönzést kaptam, amely végül is egy-egy monográfia vagy tanulmánykötet megjelenéséhez vezetett”.

Brauch Magda: „Saját írói pályámat, (…) a nyelvművelésről és az irodalomkritika és -elemzés területén kifejtett munkásságomat döntően befolyásolta (…) az Erdélyi Toll megjelenése.

– Véleménye szerint a romániai magyar irodalom alakulásában/alakításában milyen jelentősége van az amúgy is széthúzó, más és más úton járó, egyéni vagy sajátos szerzőfuttatási/tálalási módszereket alkalmazó mass médiának?

Pomogáts Béla: „Az erdélyi magyar hagyomány korábban az érdekek egyeztetésére, a meglévő, természetes eszmei ellentétek kiegyenlítésére és a szellemi erők összefogására mutatott példát…,  mint pl. az  Erdélyi Helikon  körül gyülekező írói közösség története és tevékenysége…  Reményik Sándor konzervativizmusa, Kós Károly népi ideológiája, Kuncz Aladár európai liberalizmusa, Makkai Sándor protestáns megújulásra törekvő elképzelései, vagy éppen a székely írók, például Tamási Áron radikalizmusa…  más-más pályáit jelölték meg. Mindezek ellenére a Helikon írói természetes módon tudtak összefogni egymással, és olyan irodalmi szolidaritás példáját mutatták fel, amely ma is minta lehetne nemcsak az erdélyi magyar szellemi élet, hanem a magyarországi közélet számára is…”

–  Az Erdélyi Toll az erdélyi magyar szellem új épülete; elismert írók, költők, nyelvészek, irodalomtörténészek, irodalomkritikusok, sajtótörténészek, filozófusok, művészettörténészek, műelemzők, publicisták, néphagyomány ápolók, gyermekírók, egyházi írók, és szerte a nagyvilágban olvasók vallják szellemi otthonuknak… Egy közös otthon, ahová negyedévenként a megjelenés idején – bárhol is éljen a nagyvilágban – lélekben mindig hazajön megpihenni, és erőt meríteni…

Pomogáts Béla: „Azt a szellemi otthont, amelyet az Erdélyi Toll létrehozott, nagyon örvendetesnek és fontosnak tartom… a közös felelősség, a közös eszmények, a közös munka ethosza irányítja, Babits Mihály vagy Németh László is érezte ezt az őket befogadó erdélyi szolidaritást…”

Bertha Zoltán: „Az Erdélyi Toll közös otthona számomra öröm, megtiszteltetés és remény: a megmaradás üzenete… önazonosságunk pillérei a lap szellemiségére is alapozódhatnak, sőt az Adytól „templomépítés” képzetének megvalósulási esélyei által is növekedhetnek… Mert ez a templom a nemzeti összetartozás spirtuális és szakrális jelképe…”

Kiss Lehel: „Az Erdélyi Toll virágcsokrában a változatos szálak egymásmellettiségének összhangja ragad meg: különböző egyéniségek, különböző stílusok és műfajok megnyilatkozásai ugyanazon értékítélet mentén…”

Józsa Miklós: „az erdélyi magyar szellem új otthona”.

Bertha Zoltán: „Sohasem válik unalmassá, hanem inkább ünneppé lesz egy-egy szám megjelenése; szinte almanach- vagy antológiaszerű kézikönyvként forgatható minden egyes összeállítás, amely nem veszt időszerűségéből… Az Erdélyi Toll megérdemli, hogy a legszélesebb körben tudjanak róla, és hogy olvassák nemcsak Erdélyben, hanem mindenütt, ahol szépre, jóra és igazra vágyó magyarok élnek…”

Kiss Lehel: „Lelkészként a felbecsülhetetlen szellemi kincseket rejtő, gazdag kínálatából a Hit és üzenet rovatot emelném ki. Erdély, de mondhatni, hogy az egész Kárpát-medence magyar irodalmi és művelődési – tehát nem egyházi kiadású – folyóiratai között az Erdélyi Toll az egyetlen, amely igét hirdet…”

Brauch Magda: Az Erdélyi Toll rendkívül sokoldalú, színvonalas, vonzó folyóirat… kiemelném gondos, igényes szerkesztését… Szinte egyetlen sajtó- vagy helyesírási hibát sem lehet találni a szövegekben, és nyelvhelyességi szempontból is kifogástalan…”

Szekeres Lukács Sándor: „Az Erdélyi Toll szellemi műhely… oldalain megjelennek a régi klasszikus magyar irodalom gyöngyszemeitől kezdve a kortárs magyar irodalom legfrissebb alkotásai…”

Buksa Éva-Mária: „… a folyóirat munkája hídverés a klasszikus magyar irodalmi művek és a 20. századi irodalmi alkotásai, valamint a jelenkor kulturális értékei illetve törekvései felé…”

– Milyennek találja/látja az Erdélyi Toll útjait, mit javasol szerkesztőinknek a következő évfolyamokra?

Bertha Zoltán: „a hagyományt éppen az újszerűség vonzásával képes újjáéleszteni, revitalizálni. Azzal tud lelkesíteni, ami úgy tartozik a múlthoz, hogy egyszerre lesz jövendőnk evidenciája: záloga, garanciája…”

Barabás István: „Foglalkozhatna a romániai magyar értelmiség zsidó személyiségeivel. (…)  Lehetne továbbá teret szentelni a vészesen apadó katolikus és protestáns gyülekezeteknek…”

– Ön milyennek látja az Erdélyi Toll szerepét a hasonló kaliberű erdélyi kiadványok között a hazai magyar sajtópiacon, illetve a Kárpát-medencében élő magyarság élő magyarság művelődési életében?

Bertha Zoltán: „Az Erdélyi Toll helyét a karakteres profilja és sajátos értékrendje határozza meg, aminek az a fő érdekessége, hogy pontosan nem mesterkélten vagy erőltetetten kíván kitűnni a többi orgánum közülük, hanem a legtermészetesebb módon foglalja el a helyét… feltűnés nélkül tűnik ki, azt reprezentálja, ami végtelenül hiányoznék, ha nem jutna szóhoz. Mint a levegő vagy az oxigén. Akkor kapkodunk utána, ha nincs belőle elég…”

Józsa Miklós: „méltó társa (és nem versenytársa) a hasonló profilú erdélyi és kárpát-medencei kiadványoknak, nagymértékben járul hozzá az elszakított területeken élő magyarság kultúrájának kölcsönös megismeréséhez, a szellemi határok eltörléséhez: a „haza a magasban” Illyés Gyula-i metafora megvalósításához.”

Brauch Magda: „Őszintén csodálom Beke Sándor egész tevékenységét, nagyra becsülöm munkabírását, kitartását igényességét. Éppen ebben látom a biztosítékot, hogy az Erdélyi Toll igen hosszú életű lesz…”

Bertha Zoltán: „Az olvasók megmozdítása öt év alatt máris sikerült, de a következő időszakban szükség lehet talán még több közvetlen személyes találkozóra, kapcsolatépítő tevékenységre (…) szóljunk és valljuk: van egy nép a Kárpát-medencében, amely értékállító nagyságában a legkiemelkedőbb kulturális és irodalmi teljesítményekkel szolgálhat az egész világ számára is… Minden érték szerepet tölt be benne. Ahogy Kodály emlegette a csillagos ég szépségéhez és teljes gyönyörűségéhez minden kisebb-nagyobb fényű csillag ragyogása szükséges…”

---

 

(Beke Sándor: Erdélyi Toll – az egyetemes magyar irodalom és művelődés szolgálatában. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó – Székely Útkereső Kiadványok – Erdélyi Toll . Székelyudvarhely, 2016. Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó 300. könyve.)