Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Festum Varadinum – Szent László napok

2022.01.14. péntek, 17:48

251 megtekintés

Keresztény ünnepből, a Ceausescu diktatúra alatti titkos körmenet és mára Nagyvárad kulturális életének meghatározó eseménysorozata

BÖLÖNI RÉKA (Nagyvárad)

Mélyen vallásos nagyanyámnak köszönhetően, gyermekkori emlékeim között a Szent László-napi körmeneteken való részvétel, máig igen elevenen él bennem. Az előkészületek minden évben a hagyományoknak megfelelően zajlottak. Ezek egyike és elengedhetetlen része, a kalácssütés volt. Nagymamám már kora reggel felkelt és bedagasztotta a kalácsot. „Ez Szent László kalácsa”, mondogatta. Nagyanyám összetartotta a családot. A „rendes” vasárnapi misén mindenki jelen volt családunkból, senki nem hiányozhatott. Szigorú volt, nekünk, gyerekeknek nagyon sokat mesélt. A lovagkirály történetei mindig is lenyűgöztek, csodás tettei, párviadalai szimbolikus értelmet nyertek, bölény és szarvascsordákat varázsolni az éhező seregeknek, vizet fakasztani a sziklafalból, tényleg nem mindennapi tetteknek bizonyultak számunkra. Hittük, hogy valóban egy szentről szólnak meséi, mert aki imái közben felemelkedni és lebegni is tud, az nem lehet hétköznapi király.

Szent László-napi körmenetekre a Székesegyházba jártunk. Ezen események elengedhetetlen része az ünnepi ebéd volt, na meg a kalácskóstolás. Ha kalácsillat lengte be a házat vasárnap reggel, tudtam, hogy  ünnep van és már alig vártam, hogy találkozhassak pajtásaimmal. A helyszín impozáns külseje, a püspöki palota kertje, csodás freskókkal díszített hatalmas templombelső, a szentek vigyázó tekintete még ünnepélyesebbé tették ezeknek az ünnepi miséknek, körmeneteknek a hangulatát. A körmenetet mindig izgatottan vártam, az ereklye látványa elbűvölt, az összesereglett hívek előtt feltárt aranydobozban rejlő „csoda” a későbbiekben már a nemzeti hovatartozást is szimbolizálták számomra. A hívek között sok ismerőst és barátot véltem felfedezni, akik szintén megjelentek ezen a tiltott egyházi ünnepen,  és várták Szent László királyunk újabb csodatettét. A nyolcvanas évek elején karácsonyi éjféli mise, a húsvéti feltámadás, a pünkösdi, úrnapi körmeneteken való részvétel, egységbe kovácsolt minket, erősítve magyarság- és nemzettudatunkat. Sokat beszélgettünk egymással ezeken a találkozókon, tudtuk, hogy segítségre számíthatunk szükség esetén. Az összetartozás érzése megszilárdította hitemet, és ahogy az lenni szokott, mindig is kaptam lélekben „valamit” ezeken az ünnepi találkozásokon.

Az 1989-es változásokig Nagyváradon Szent László kultusza csakis az egyház keretein belül élt. A Szent Lovagkirályt ábrázoló szobor, amely ma a nagyváradi székesegyház előtt áll, valamikor, szeretett szülővárosom főterén foglalta el méltó helyét. A város védőszentje, alapítója, a román hatóságok szemében szálka volt, ezért 1923. július 13-án elrendelték a szobor kegyetlen eltávolítását a Szent László térről.  Az elszállítást megelőzően a tüntető közönségben dédszüleim is jelen voltak, elmondásuk szerint többen is sírtak s ez eleven sebként élt tovább nagyszüleimben, szüleimben és bennünk is. A szobor története még erősebbé tette hitünket, és megpecsételte kapcsolatunkat az egyházzal és egymással. A székesegyház előtt kapta meg új helyét királyunk, mögötte a templom, mely védi a királyt, a király pedig védi a templomot és híveit. A látkép is sokat mondó! Szent László szigorú ábrázata, délceg tartása, kardján nyugvó keze, visszariaszt, megálljt parancsol máig!

Az 1989-es romániai forradalom után lassan változni kezdett minden. A Festum Varadinum ünnepségsorozat elindítói 1992-ben Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Tőkés László református püspök, a helyi RMDSZ vezetői és a szerveződő civil társadalomnak jeles értelmiségi képviselői voltak. Januárban Varadinum néven kuratórium alakult, ténykedése és célja a nagyváradi magyarság összefogása, közös emlékezés a múltra, Szent László által alapított Várad 900 éves jubileumának méltó megünneplése volt. A Varadinumnak gazdag programja közt mindenki talált magának megfelelő programot. Volt ünnepi szentmise, körmenet, egyházi és tudományos előadás, képzőművészeti kiállítás, koncert, könyvbemutató, ifjúsági vetélkedő és nem utolsó sorban létrehoztak egy egyháztörténeti múzeumot. Ünnepi példánnyal jelent meg a Kelet-Nyugat hetilap, amit 1990-ben alapított Nagyváradon Stanik István és Indig Ottó (volt magyartanárom). 1992. május 10-én ökomenikus istentisztelettel a Vártemplomban, kezdetét vette a Varadinum ünnepségsorozat. 1992. május 17-én, vasárnap az ünnepzáró szentmisén Paskai László bíboros, esztergomi érsek, John Bukowsky érsek, pápai nuncius és Tempfli József nagyváradi püspök mondott ünnepi beszédet. A város összmagyarsága részt vett ezen a grandiózus eseményen, a Szent László templom falán elhelyezett emléktábla felszentelésével zárult az egy hetes rendezvénysorozat.

Ma már Nagyvárad kulturális életének egyik meghatározó programsorozata, a Festum Varadinum, melynek szerves része az egyházi ünnep, a Szent László körmenet. A város magyar és román lakossága várja a programokat, melyek az anyaországi művészeknek is fellépési lehetőséget biztosítanak, sőt, már Debrecen is helyszínéül szolgál egyes programnak.

A szerző a Partiumi Keresztény Egyetem magyar szakos hallgatója.

Néhány dokumentum:

A 900 éves Nagyvárad idei Varadinum ünnepségeiből nem hiányoztak az alkalomhoz kapcsolódó könyvek sem. A Szent Lászlóról szóló irodalomból ad válogatást az egyik könyv: Sanctus Ladislaus rex – Kalendarium Varadinum 1192-1992 (Literatus Kiadó, Nagyvárad, 1992), a másik a régi templomokat idézi fel Marián Antal kiváló fotóival, megjelenését a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány támogatta, a ságvári nyomdából került ki: Magyar egyházak és gyülekezetek Nagyváradon (Kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, szerkesztették: Veres Kovács Attila és Szilágyi Aladár). Robotos Imre munkájának címe A Vér városa: Nagyvárad (Művelődéstörténeti tükör, Csokonai Kiadó, Debrecen, 1992). Szinte emberfeletti munkát végzett Bálint István János, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, aki korábbi munkájához (Kincses Kolozsvár) hasonlóan szemelvények tükrében mutatta be Szent László városát, Nagyváradot. Egyedül a felsorakoztatott forrásmunkák száma meghaladja az ezret! Az értékes kiadvány címe: Boldog Várad (Szerkesztette: Bálint István János, Héttorony Kiadó, Budapest, 1992).

Kelet-Nyugat (Nagyvárad), 1992. aug. 6., III. évf. 1.sz.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu