MÁLNÁSI FERENC (Kolozsvár)

A szlovákiai, vajdasági, ausztriai, szlovéniai és horvátországi magyarok nyelvközösségéről szóló kötetek mellé felsorakozott a romániai, erdélyi magyarok anyanyelvéről szóló kötet:

Péntek János–Benő Attila: A magyar nyelv Romániában (Erdélyben). (Szerk. Kontra Miklós) 2020. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Gondolat Kiadó. Kolozsvár-Budapest

A kötet a magyar nyelv helyzetét mutatja be a Kárpát-medencében, a huszadik század végén nyelvtudományi, társadalomtudományi és irodalomtörténeti kontextusban. A könyv a nyelvközösségek közti hatalmi viszonyokat, a nyelvek közti kölcsönös viszonyokat is vizsgálja, az anyanyelvnek a többségi nyelvvel való felcserélését, a sajnálatos nyelvcserét, foglalkozik a szórványban élők nyelvi problémáival, és a cselekvési lehetőségeket is felvázolja.

A kötet bemutatóján Péntek János professzor kiemelte: „Minden, ami a nyelvvel történik, az a nyelvközösségekben történik, és ez szoros összefüggés. Az erdélyi magyarságnak a magyar nyelvhez való viszonyát az elmúlt harminc év perspektívájából vizsgáltuk. Két nagy terepmunka előzte meg a kötet megírását: egy 1996-os és egy 2009-es szociolingvisztikai kutatás, a kettő eredményeit összekapcsoltuk”.

Trianon és utána 1990 is nyelvi korszakhatár az egész Kárpát-medencében. De 100 éve nem változott a határon túli magyar nyelvnek államnyelvekhez való jogi alárendeltsége, hiába a kisebbségi érdekvédelem és a nyelvi jogi alárendeltség javítására tett kísérlet. 1990 után érzékelhető a nyelvközösségek apadása, térvesztése, kevés gyerek születik, sokan vándorolnak ki, jellemző az asszimiláció és a felcserélő kétnyelvűség. 1920 után hatalmi kényszer határozta meg az állam nyelvével való kontextust: leépültek a magyar szaknyelvek, sok román szó jelent meg a nyelvhasználatban.

Kedvező fejleménynek látszik, hogy amíg 1990-ig az egyes régiók nyelvhasználata távolodott egymástól és az anyaországi nyelvhasználattól, az elmúlt 30 évben a nyelvváltozatok közeledni látszanak egymáshoz.

„Ha egy közösség nagyra becsüli az anyanyelvét, az a megmaradás egyik záloga lehet” szögezte le Benő Attila. Azonban az erdélyi magyarság anyanyelv-használata kapcsán fontos különbséget tenni régiós szempontból, szögezte le Benő Attila. Hiszen nem mindegy, hogy Székelyföldön, a szórványban, avagy az ún. átmeneti régióban élőkről van-e szó. Az erdélyi magyarok körében a magyar nyelvnek van tekintélye, presztízse: több ezer megkérdezett legnagyobb hányada úgy tartja, hogy Erdélyben beszélik a legszebben a magyar nyelvet.

„A magyarok nagyra értékelik anyanyelvüket, de a románság részéről sok esetben nagyon becsmérlő kijelentések hangzanak el róla” tette hozzá Péntek János. Fontos, hogy erdélyi magyarságunknak megfelelő anyanyelvi műveltsége legyen. A nyelvváltozatok gazdagságát, színességét kell értékelni, ahogy Kazinczy Ferenc is mondotta, a sokféleségben van a nyelv egysége. „És annak nincsen értelme, hogy egy színtelen nyelvet kövessünk” tanácsolta Péntek János professzor. Kövessük  tanácsát, vigyázzunk édes anyanyelvünkre!