Legutóbbi hozzászólások

Hogy szerettek valójában?

2016.06.07. kedd, 10:03

1 644 megtekintés
SUHAJDA ENIKŐ (BUDAPEST)

 

Így szerettek ők – hangzik Nyáry Krisztián kétkötetes irodalmi szerelmeskönyvének címe.

alt
Csinszka és Ady

Izgalmas olvasnivaló mind az irodalom, mind a szerelem ezerarcú jellege iránt érdeklődők számára. Bár a mű megírása után ugyebár függetlenedik szerzőjétől, a könyvben szereplő szerelmi történetek talán közelebb hozhatják az olvasóhoz azokat a költeményeket, melyeket az adott élethelyzet vagy személy ihletett.

Az Így szerettek ők kiválóan rámutat egy alapvető hibára, amely az irodalom jelentős alakjaihoz való hozzáállásunkban mutatkozik. Az általános- és középiskolában tanultak során rögzült kép alapján hajlamosak vagyunk rá, hogy idealizált, szinte szoborszerű figurákként tekintsünk rájuk. Épp csak arról feledkezünk meg, hogy ők is emberek voltak, és életük során ugyanazokkal az érzésekkel, dilemmákkal és bonyodalmakkal kellett megküzdeniük, mint mindannyiunknak.

Helyszűke miatt most csak arra van lehetőségem, hogy a Nyugat első nemzedékének két kiemelkedő jelentőségű szerzőjének életéből ragadjak ki epizódokat – melyek érdekességként több ponton össze is kapcsolódnak –, de ez is kiválóan érzékelteti, hogy valójában mennyi minden maradt rejtve előttünk sorsukat illetően.

Ady Endre életében a költészeten kívül a nők is igen fontos szerepet kaptak. A Léda-szerelem szenvedélytől fűtött évei meghatározóak voltak a költő életében, a nem mindennapi történet pedig igazi csemege lehet még a mezei szappanopera-kedvelők számára is. A férfiakhoz vonzódó Diósy Ödön, felesége, Adél, és a házaspárhoz Párizsba költöző Ady „szerelmi háromszöge” megfelelt mindhárom fél számára, hiszen még társasági eseményekre is együtt jártak. Érdekességként hozzátartozik a történethez az a tény, hogy Ady Léda húgával, Brüll Bertával is viszonyt folytatott, és ha Pesten járt, akkor gyakran felkereste a lányt kalapszalonjában. Lédához fűződőszerelménekhalálos ítéletét azonban minden valószínűség szerint a halva született kislány jelentette, a folytonos veszekedések miatt ugyanis kapcsolatuk innentől vált igazán „héja-násszá”. A szakítás Az elbocsátó szép üzenet megjelenésével bizonyult véglegesnek, Ady pedig Boncza Bertával élte le utolsó éveit.

Ezt követően Diósy Ödön és felesége visszaköltözött Budapestre. A költő halála után özvegye megpróbált kapcsolatba lépni Lédával, aki azonban nem válaszolt a leveleire. A házaspár annyira haragudott az asszonyt ért fájdalom miatt, hogy Diósy még azt sem engedte meg, hogy felesége halála után a sírjára helyezzék a Csinszka küldte koszorút.

Talán azt gondolhatnánk, hogy az Ady Endre halála után özvegyen maradt Csinszka története már nem szolgálhat további izgalmakkal, ám az élet tovább fonta a szálakat. A lánynak már 25 évesen meg kellett küzdenie férje elvesztésével és az özvegység megpróbáltatásaival. Egy ideig egyedül küzdött a gyásszal, ám végül meglepő döntést hozott.

Csinszka még abban az évben ellátogatott Babits Mihály Ady-kurzusának egy előadására, majd nem sokkal később a lakásán kereste fel a költőt, méghozzá azzal az indokkal, hogy szeretné megmutatni a rajzait. Babits nem vonzódott a nőhöz, és minden erejével próbálta hárítani annak közeledését, végül mégis levelezni és találkozgatni kezdtek.Csinszka volt a kezdeményező és az irányító fél, Babits csak sodródott. Boncza Berta végül úgy próbálta lánykérésre buzdítani a költőt, hogy egy újsághirdetésben házasságukról számolt be. Mikor azonban látta, hogy próbálkozása hiábavaló volt, végül levélben tudatta vele, hogy feleségül megy Márffy Ödönhöz, aki Ady és Babits közös barátja volt.

Hamarosan Babits élete is nem várt fordulatot vett, hiszen végül nem akárkivel kötelezte el magát: Szabó Lőrinc menyasszonyát, Tanner Ilonát vette feleségül.

Bár nem ismerhettük őket személyesen, a fennmaradt levelekből, naplóbejegyzésekből és versekből mégis kirajzolódik előttünk történetük. Ennek ellenére azt is el kell fogadnunk, hogy sosem ismerhetjük meg a teljes igazságot, hiszen Adyt idézve: „Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség…”

 


Megjegyzés: A cikket a Bolyai Önképző Műhely lapjából vettük át (Bon-BOM 4. évf., 7. sz., 2015. március)

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu