Dupka György válaszol Balázs Géza kérdéseire

 

 

Költőnek indultál, történész és művelődéspolitikus lettél. Miért alakult így a pályád?

 

-Szülőfalumban, az Ugocsa-vidéki Tiszabökényben ötödik osztályos koromban kezdem el verseket írni. Első verseim a Kárpátontúli Ifjúságban, a Kárpáti Igaz Szóban, a beregszászi Vörös Zászlóban, valamint a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékleteiben jelentek meg. A gorbacsovi peresztrojka idején kezdetét vette a tabudöntések időszaka. Ekkor kerültem baráti kapcsolatba Váradi-Sternberg János történészprofesszorral, hatására kezdtem el foglalkozni Kárpátalja magyarságának Trianon utáni múltjával. A történetírásban fehér foltnak számított az 1944 őszén bekövetkezett tragikus sorsfordulat, több mint 30 ezer magyar és svábnémet embert hurcoltak el rabszolgamunkára. Apám a málenkij robotot, a Gulágot megjárt túlélők közzé tartozott, így az érintettség jogán, a szovjet lágereket megjárt apák egyik fiaként a kárpátaljai emberekre zúdított Gulág-Gupvi-csapások, a velük szemben elkövetett kommunista bűnök legteljesebb körű feltárására vállalkoztam. Ezért abbamaradt a versírás.

 

 

Melyek a legfontosabb kutatási eredményeid a kárpátaljaiak málenkij robotra való elhurcolása kapcsán?

 

-A Gulág-Gupvi témából eddig több mint húsz könyvet írtam. Hiteles moszkvai levéltári dokumentumokra hivatkozva megneveztem a sztálinista diktatúra rémtetteinek kárpátaljai elkövetőit, végrehajtóit. Állításaimat a települések hiteles veszteséglistáival, Kárpátalja szovjet terrorjának emléktérképével támasztom alá, amelyekből egyértelműen kiolvasható, hogy a fronton jóval kevesebben estek el.

 

Milyen emlékhelyek létesítése kötődik a tevékenységedhez?

 

-Kutatásaim hiteles alapot képeztek az emlékezetpolitika kibontakozásához. 1989–2020 között a kárpátaljai magyar- és németlakta településeken 130 emlékjel létesült. A térség egykori gyűjtőlágerének tömegsírjain felépült a Szolyvai emlékpark, amelynek félkör alakú emlékfalán több mint 400 a kárpátaljai, az anyaországi csonka-beregi, a felvidéki Nagykaposi járási, a romániai szatmári Halmi járási településekről közel 12 ezer elhurcolt és a sztálini lágerekben odahalt magyar és német személy neve olvasható. Az emlékpark azóta a Kárpát-medencei magyarság egyik központi kegyeleti- és zarándokhelye lett. Szülőfalumban, Tiszabökényben felépítettük a mártírok templomát. Titulusa Árpád-házi Szent Erzsébet lett, mert 1944 novemberében, Erzsébet-napon vitték el „málenkij robotra” az embereket és a papokat is.

 

Mennyire tudják befolyásolni az elmúlt évek-évtizedek kutatásai a köztudatot?

 

– A szovjet hatalom idején kiépített hallgatás falát ugyan ledöntöttük, de a szocializmus idején kilúgozott fejekben rendet kell teremteni. A holokausztról többet tudnak a fiatalok, mint a „málenkij robotról.” Fontos, hogy évente szervezzünk közvéleményformáló fórumokat, rendezvényeket, iskolai és egyetemi Gulág-Gupvi ki mit tud-okat, lágerverset mondó versenyeket. Kutatásaimmal hozzá kívántam járulni ahhoz az európai akcióhoz, hogy a történészek és a közvélemény egyformán értékeljék a náci és a kommunista diktatúra rémtetteit. Fontosnak tartom Gulág-Gupvi Kutatócsoport felállítását Budapesten. A 2. világháború alatt és után a szovjet fegyveres erők a korabeli, 14,7 millió lakosú Magyarországról mintegy egymillió embert (férfit, nőt, fiút, leányt) hurcoltak el ítélet nélkül kényszermunkára a Gupvi lágereibe, kétharmaduk katona, egyharmaduk ártatlan civil volt. A rendszerváltoztatásig elhallgatott nemzeti traumánk ismerete nélkül generációk nőttek fel, ami torzította világlátásukat, identitásukat.

 

Hogy látod a magyarság és a magyar nyelv jövőjét Kárpátalján?

 

-„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség” jut eszembe Wass Albert gondolata. A széthúzó külhoni magyarok saját nemzeti sírjukat ássák, mondják velem együtt az összefogáspárti értelmiségiek. A jövőt illetően továbbra is egy kitörési lehetőségünk van, hogy az összefogás nemzeti létünk megtartásának alfája és omegája. A trianoni száz év után, hosszú távon csak az egység óvja meg a magyar kisebbséget. Kárpátalja magyarsága a Trianon utáni száz év alatt bekövetkezett tragédiákat máig nem heverte ki, hiszen az eltelt évszázadban többször megtizedeltek, megaláztak és kifosztottak minket. Egyet azonban nem tudtak elvenni tőlünk: nyelvünket és hitünket. Mert a felmenőink belénk nevelték az anyanyelvi kultúrát, a mélységes istenhitet, amely megtartó erővel bír. Ki hitte volna, hogy a rendszerváltás után újabb történelmi mérföldkőhöz érünk? A sokkoló megaláztatások után köszönet és hála illeti az anyaországot és a jóakaratú embereket. A többségi nemzetek tiltakozása ellenére megnyitotta nekünk a megmaradáshoz szükséges reális lehetőségek tárházát. A nemzethez tartozást magyarigazolvánnyal, majd magyar állampolgárság megszerzésével is tanúsíthattuk. Az én családom is élt a törvényadta lehetőséggel, nagyapáink, apáink nevében felvettük a magyar állampolgárságot. Tettük ezt bátran annak ellenére, hogy a totális asszimilációnkra törekvő mostohaországunk vezetése üldözi a kettős állampolgárokat. Az is megfordult a fejemben, figyelembe véve a történelem tanulságait, eddigi eseményeit, hogy vajon melyik lesz a negyedik állampolgárságunk… A határokat ugyan meghúzták a fejünk felett, de az összetartozás érzését nem tudták elvenni. Ez megmaradásunk, hitünk, jövőképünk igazi titka. Ma sem kérünk mást a többségi nemzet politikai elitjétől, mint amit száz évvel ezelőtt nagyapáinknak megígértek és szerződésbe foglaltak Európa győztes államai. Közösségi kultúrát, nyelvhasználatot, oktatást és területi önigazgatást kérünk, amit száz évvel ezelőtt már írásban is garantáltak.  Ha kell, újabb száz év tudatában, vívjuk tovább nyelv- és kultúramegtartó küzdelmünket!

 

Mi a legfontosabb feladata, küldetése az Anyanyelvi Konferenciának (MNYKNT-nek)?

 

– Az Anyanyelvi Konferenciában mindvégig a kárpátaljai értelmiségieket képviseltem. Az Anyanyelvi Konferenciának köszönhető, hogy Kárpátalján, a helyi magyarság körében meghonosítottunk több rendezvényt: a magyar kultúra napját, Himnusz-, Szózat-, Nemzeti dal-szavalóversenyt, költészet napját, irodalmi karavánokat. Az anyanyelv és kultúrafenntartó feladatok, túlélési, asszimilációkat kivédő nyelvpolitikai és magyarságtudatot erősítő, cselekvésre alkalmas fiatal értelmiségieket mozgósító stratégiák életszerű fenntartásában, szakmai támogatásában rejlik az Anyanyelvi Konferencia határon belüli és kívüli legfontosabb küldetése, ezzel nemcsak a kárpátalji, hanem az anyaországi, erdélyi, felvidéki, újvidéki és nem utolsó sorban a nyugati magyarság jövőképét is erősítheti.

 

Kisebbségi ima fiaimnak (részlet)

higgy önmagadban

hiszek önmagunkban

higgy anyanyelvedben

hiszek a nemzetekben

higgy népedben

hiszek az emberekben

önmegtartó erejében

tűzhely-őrző melegében

önmegtartó erejében

tűzhely-őrző melegükben

 

Névjegy: Dupka György (Tiszabökény, 1952. április 11). PhD, történész, irodalmár, kiadói főszerkesztő, a MÉKK elnöke, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, a Szolyvai Emlékpark felelős titkára.