Ez a levél az Ízes Beszélgetők néven létre jövő asztaltársaságról kíván tájékoztatást adni minden magyar nyelven beszélő vagy a magyar nyelv iránt érdeklődő személynek.

Mindenek előtt szeretettel hívok immár minden érdeklődőt az Ízes Beszélgetők első összejövetelére, amikor Kosztolányi Dezső életéről, munkásságáról és a Hajnali Részegség című verséről lesz szó 2013. április 19-én a Korona Csárdában (760 Boronia Road, Wantirna, este 7 órakor). A beszélgetés elsődleges célja, hogy lehetőséget teremtsünk mindazok számára, akik itt, angol nyelvterületen élnek, de érdeklődnek a magyar nyelv iránt, továbbá, akik a magyar nyelv ápolását, gyakorlását, helyes használatát, azaz beszédképességük fejlesztését is fontosnak tartják. Ezen túlmenően a magyaros ízeket kínáló étteremben való vacsorázást is vonzónak tekintjük. Innen ered a javaslatom hogy nevezzük a társaságot kettős értelmű elnevezéssel Ízes Beszélgetőknek.

Ezek az összejövetelek minden formalitástól mentesek lennének. Minden érdeklődő előtt nyitva áll a lehetőség, hogy csatlakozzon. A magyar nyelv korlátozott ismerete vagy akár annak teljes hiánya sem lehet kizáró tényező az asztaltársasághoz való csatlakozáshoz. Sőt, az ilyen érdeklődőt nagy szeretettel bátorítanám, hogy csak jöjjön el, legyen velünk, és ezáltal vegyen részt a beszélgetésben.

Az összejövetelek nemcsak a vacsorabeszélgetésekre korlátozódnának, hiszen a találkozások közötti időszak alatt a digitális kommunikáción keresztül szívesen továbbítok minden érdeklődőnek az anyanyelvünket érintő vagy annak ápolását elősegítő ismertetőket, irodalmi alkotásokat vagy kulturális, művészeti életünket érintő híreket. A beszélgetések alkalmával pedig minden egyes résztvevőt arra szeretnék bátorítani, hogy képességeihez mérten igyekezzen a magyar nyelvet helyesen használni, gyakorolni. Az ötlet, mármint az hogy magyar nyelvi beszélgetésre hívunk benneteket, igazán nem mondható eredeti kezdeményezésnek, hiszen erről Balázs Géza, az ELTE tanszékvezető tanára egyik 2008-ban irt tanulmányában említést tesz:

„Szarvas Gábor 1875-től az Akadémia épületében minden hónap utolsó szombatján, este nyolckor bárki által látogatható „nyelvjavító tanácskozások” -at szervezett. Ennek emlékére 2000. február 17-én az MTA Akadémiai Klubjában megalakult a Szarvas Gábor nevét viselő asztaltársaság (azóta kéthavonta, mindig a hónap harmadik csütörtökén este fél hétkor találkozik, s közhasznú jellegéből adódóan szintén nyitott minden érdeklődő előtt).” (Balázs Géza: Anyanyelvművelés, Valóság 2008, december)

Örömmel olvastam arról is, hogy a Magyar Országgyűlés 2011. szeptember 26-án hozott határozata értelmében november 13. lett a magyar nyelv napja. 2012. november 13-án, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a magyar nyelv napján arra a kérdésre válaszolva, hogy „Mit jelent számomra a magyar nyelv?” , Balázs Géza professzor úr, a következőket mondta:

„Úristen, ez érvényes kérdés? Megkérdezném: Mit jelent Önök számára a levegő? A fény? A napsütés? A boldogság? A kiegyensúlyozottság? Az élet? …

…Nem tudhatom…, nem tudhatom, hogy Önöknek mit jelent, csak a tekintetükből olvasok. Nekem a szüleimet, testvéreimet jelenti, a szülőhazámat, a tájakat, amelyeket főként gyalogosan-kerékpáron és csónakon jártam be, a történelmünket, a barátaimat, a szerelmeket, a szűkebb és tágabb családomat, a munkatársaimat, a tanítványaimat…

…Nos, ezt jelenti nekem a magyar nyelv! Tanulni, művelni, együttműködni, feszültségeket tompitani, megszüntetni – átadni, és szeretetben megméretkezni… Tudom, hogy erre alkalmas a magyar nyelv. A nyelv.” (Balázs Géza: Mit jelent számomra a magyar nyelv? Édes Anyanyelvünk, 2013. február.)

Szakonyi Károly, nagy tekintélyű kortárs írónk pedig a következő szavakkal zárta válaszát:

„Hálás vagyok a sorsnak, hogy születésem révén magyar az anyanyelvem, hogy ezen irhatom a novelláimat, drámáimat, mert a kifejezések, a szinonimák sokasága, a nyelvjárásokból merithető bőség munkámat élvezetessé teszi. És hálás vagyok azért is, hogy Balassi Bálint vagy Arany János, Krúdy Gyula vagy Móricz Zsigmond, József Attila vagy Weöres Sándor és számos más költőnk, írónk műveit eredetiben olvashatom, és csodálhatom azzal a csodálattal, amit más nép-fia maradéktalanul sohasem érezhet, még akkor sem, ha ismeri a nyelvünket.” (Szakonyi Károly: Mit jelent számomra a magyar nyelv? Édes Anyanyelvünk, 2013. február.)

Az Ízes Beszélgetők számára is a magyar nyelv iránt érzett szeretet, a magyar irodalom és a magyar kulturális, művészeti örökséghez való hűség jelentett vonzó erőt, amikor igent mondtak a meghívásomra. Az itt röviden összefoglalt célkitűzések megvalósítása érdekében kijelentem, hogy nemcsak az első találkozó szervezését vállalom el, de az Ízes Beszélgetők további találkozóit társadalmi munkával vagy akár pénzügyileg is támogatni szándékozom. Természetesen ez irányban való mindennemű segítséget, felajánlást hálásan fogadok.

Nagy örömmel tölt el, hogy kapcsolatot teremthettem a korábban említett Balázs Géza egyetemi tanárral, aki egyben A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) elnöke is. Szeretném, ha az Ízes Beszélgetők asztaltársasága is csatlakozna a Társasághoz.

Végezetül megkérnék mindenkit, hogy segítsen a szervezésben azzal, hogy ezt a levelet mellékleteivel együtt tovább küldené a rokonainak, barátainak vagy ismerőseinek, hogy az itt élő magyarság minél szélesebb körben szerezzen tudomást az Ízes Beszélgetőkről.

Mindenkit bátorítok tehát, hogy ha érdekelné, és lehetősége is adódna, akkor jöjjön el 2013, április 19-én este a Korona Csárdába, mégha nem is venne részt a társalgásban, de legalább jelenlétével, a szép szó hallgatásával gyakorolhatná az anyanyelvünket.

Melbourne, 2013. március 22.