Józsa Péter (1929–1979) szociológus emlékére három-öt évente rendeznek szimpóziumokat Vas megyében: Szombathelyen és Nagyrákoson. A szociológus máig ható munkásságából kiemelendő a befogadásesztétika (az esztétikai termékek hatásmechanizmusa; mai szóval a jelentéslakotás), a kulturális javak fogyasztásának elmélete, a kulturális blokkok, a zenei- és a filmélmény elmélete.

A 2002. évi első szimpózium ötletadója Voigt Vilmos néprajzkutató, a Magyar Szemiotikai Társaság elnöke és Markó Péter szociológus volt, 2002-ben a Vas Megyei Közgyűlés elnöke. „Józsa Péterről két közegben emlékeznek meg rendszeresen: a szociológusok és a szemiotikusok, de a két csoport talán csak Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor személyében találkozik”, hangsúlyozta az egyik előadó az idei találkozón Nagyrákoson, 2024. június 1-jén. „Józsa Péter életéről még nem jelent meg összefoglaló értékelés, de legalább az életrajza már olvasható az interneten, igaz, a sírhelyét rosszul jelölik meg, ugyanis a Farkasréti temetőbe teszik, holott itt van, Nagyrákoson” mondta Balázs Géza (SZFE), aki ismertette Józsa Péter életének fontosabb állomásait és bemutatta könyveit. Nyilván arról van szó, hogy 1979-ben, Józsa Péter halálakor a búcsúztatás Farkasréten lehetett, de végülis a nagyrákosi temetőben helyezték végső nyugalomra, ám ennek híre már nem jutott vissza Budapestre. A sírt egyébként már hosszú éve csak a szemiotikusok látogatják és koszorúzzák.

Az idei szimpózium újdonsága volt egy jelfejtő játék, amelyet Gráfik Imre készített az érdeklődők számára. A vászonhímzéseken és nyomtatott vásznakon található jeleket kellett értelmezni – Gráfik Imre néprajzkutató pedig magyarázatot fűzött az egyes jelekhez. A játék célja Nagyrákos lakosainak bevonása volt.

A játék után a tudományos előadásokra került sor. Markó Péter szociológus (Sárvár) Átváltozás a kovid után című előadásában a világban folyó változásokra hívta fel a figyelmet: „eljött a világkockázati társadalom ideje. mindenki érintett a globális cselekvésben”. Egyik fontos következtetése a „boldogság az immateriális javakon keresztül” gondolat volt (amely például a keleti filozófiákban alapkérdés). Propszt Eszter egyetemi docens (SZTE) a belső és külső jelentésvilágok kapcsolatáról szólt. A csecsemő számára a világ még egység, majd a belső világ áttevődik egy külső tárgyra, s a visszatalálás az alapja a katarzisnak. Gráfik Imre ny. múzeumigazgató a szép tárgy jelentései kapcsán az esztétikai többlet kérdését firtatta a tárgyalkotás motivációi kapcsán. Szép példája volt a rendkívül díszes kapatisztító: egy használati eszköz, amelynek szépsége olyan, hogy már-már lehetetlenné teszi a használatát. Tölli Szofia, az SZFE doktorandusza Viripajev Részegek című darabjának különféle rendezéseit hasonlította össze. A „részegség” azért érdekes szemiotikai szempontból, mert többféle jelentésrétege lehet: a tényleges alkoholizmuson túl jelentheti a labilis világot (ezért egyes színrevitelekben a ferde színpad vagy a görkorcsolya kap szerepet). Riszovannij Mihály szemiotikus (Salzburg) Józsa Péter egyik NDK-s kortársának, G. Lehmann-nak komplex kommunikációs elméletét mutatta be; két marxista tudós párhuzamaira hívta fel a figyelmet. 

A szimpózium végén a szemiotikusok Némethné Baksa Eszter polgármester vezetésével kisétáltak a temetőbe, és megkoszorúzták Józsa Péter sírját. 

A programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósította meg Magyar Szemiotikai Társaság. A nagyrákosi anyanyelvi piknik és jelfejtő játékban közreműködött a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága.