Közismert történetek, de jólesik többször is olvasni.

• Kölcsey Nagykárolyból Biharba utazott. Nagykárolyi parasztember volt a fuvarosa. Elértek egy patakhoz. Kölcsey megkérdezte: Miféle víz ez itt? – A kocsisa ezt felelte: Ez a Karaszna. Mire Kölcsey kijavította: Nem Karaszna ez, barátom, hanem Kraszna. Tovább haladva ismét elértek egy vízhez.  Hát ez itt milyen víz? – kérdezte Kölcsey. A kocsisa ezt válaszolta: Ez a Bretyó. Kölcsey ismét kijavította: Nem Bretyó ez, hanem Berettyó. – Erre a kocsis: Az isten sem ért az urak nyelvén.

• Kölcsey ősi álmosdi (bihari) háza nádfedeles volt, mint abban az időben általában a vidéki nemesi porták. Egyik reggel a kémény mellett meggyulladt a nádtető. Már a fél tetőzet égett. A cselédek berohantak Kölcseyhez a szobába, hogy felköltsék. – Tekintetes úr, tessék felkelni, mert ég a ház! – Kölcsey nagy álmos szemmel (Álmosdon álmos szemekkel) rájuk nézett és azt mondta: – Hát, ha ég, akkor oltsátok! – Igen ám, de nagyon ég! – Ha nagyon ég, akkor nagyon oltsátok! Ezzel befordult a falnak, és aludt tovább.
• Kölcsey annyira behúzódott Csekén a házába, szobájába, hogy az asztal körüljárkálásával egész árkot húzott a padimentumba. Összefolyt éjjele-nappala. Időtlen időben élt. Egy ilyen alkalommal történt, hogy éjfélkor az öreg cseléd felriadt, és látta, hogy Kölcsey az asztal körül körbe-körbe járkál. Ilyenkor szokta mondani: Nyomtat a vak lú.
•  Volt úgy, hogy Kölcsey azt sem tudta, tavasz van-e vagy nyár. Egy ilyen alkalommal megkérdezte a tornácról: Learattak már? A válasz: Már a vetést is elvégezték.
• Különösen utolsó éveiben mindig voltak Kölcseynél patvaristák, joggyakornokok, ügyvédbojtárok. Szerettek vele sétálgatni kertjének szilvafái között, beszélgetni vele, tanulni tőle. Kölcsey a csekei kúriában egész kis peripatetikus iskolát tartott. Mindig a pontosság híve volt. A patvaristák, jurátusok szinte féltek tőle, igen szégyellték, ha valami illetlenséget, turpisságot követtek el. Egyszer az egyik patvaristának a költő saját könyvtárából kölcsönzött egy könyvet olvasásra. Véletlenül egy tintafolt került a könyvborítóra, a patvarista szégyellte, hogy vele ilyesmi megtörtént. A visszavitt könyvet Kölcsey szó nélkül betette a polcon sorakozó könyvek közé, mintha észre sem vette volna a könyvön éktelenkedő tintapacát. Persze, ezzel még tiszteletreméltóbb lett a patvaristák szemében, tisztelői körében. Kölcsey tudott, amit sokan nem voltak képesek: a lélek nyelven szólani, szépen, emberül viselkedni.

A humor gyümölcse a mosoly, a nevetés, amely testet-lelket gyógyít, jótékony hatása orvosilag igazolt. A humor az immunrendszert javítja, a lelket felüdíti, a fájdalom egyik leghatékonyabb ellenszere; csökkenti a stresszhormonok szintjét, ellazítja az egész testet, erősíti az immunrendszert, javítja a vérerek működését, növeli a véráramlást. A sokat nevető ember derűs, kiegyensúlyozott, ellenállóbb a betegségekkel szemben! A nevetés kedvező hatása, hogy feloldja a nyomasztó érzelmeket. A humor átsegíti az embert nehéz helyzeteken, csalódáson, veszteségen – könnyebb vele optimistán szemlélni a világot. (A. P.)