MÁLNÁSI FERENC (KOLOZSVÁR) ismereti a Korunk legújabb számát

„Európa történtében a reformáció meghatározó eseményt jelentett, melynek kezdetére 500 év távlatából emlékezünk” olvashatjuk Geréb Zsolt: Fél évszázados a nyugati keresztyén egyház reformációja című beköszöntő tanulmányában, megjelölve a folyóirat témaválasztását.  Majd így folytatja: „A reformáció nemcsak hitbeli megújulást váltott ki a keresztyén egyházban, hanem olyan kulturális és társadalmi irányváltást is indított el, mely kihatással volt az egész kontinens későbbi életére. A Korunk folyóirat ezért tartotta fontosnak, hogy teret biztosítson a fél évezredes évfordulónak”.

E bevezető tanulmányban az előreformációról, a tiltakozásokról, a nemzeti nyelv használatát sürgető követelésekről, a Szentírás nemzeti nyelvre való fordításáról, a kegyességi életről, a humanizmusról, majd a reformáció kezdetéről és kibontakozásáról olvashatunk, a reformáció üzenetének elterjedéséről, a reformációt támogató társadalmi rétegekről, európai elterjedéséről. Wittenbergben pl. Luther szerepét Philipp Melanchton vette át, Zürichben Ulrich Zwingli, míg Genfben Kálvin János munkássága nyomán terjedt az új hit, mely „vallási megújulás kívánt lenni, egy kegyes, illetve lelki forradalmat akart elindítani Isten Igéje által. Az evangéliumi szabadság üzenetét a prédikátorok hirdették, az egykori wittenbergi, illetve a krakkói diákok, később lelkészek… Az első protestáns zsinatot 1545-ben tartották a Szatmár megyei Erdődön”. Az erdélyi reformáció Szászföldön kezdődött Brassó és Szeben központtal, Honterus János és segítője Valentin Wagner segítségével. Az erdélyi magyarok körében Kálmáncsehi Sánta Márton, Méliusz Juhász Péter, Heltai Gáspár és Dávid Ferenc prédikációi, hitvitái nyomán alakult ki a református, a lutheránus és az unitárius hitélet a római katolikus mellett. A keresztyén egyházak szabad működését az 1587-ben megtartott tordai országgyűlésen kimondott vallásszabadság biztosította, mely János Zsigmond fejedelem toleráns egyházpolitikájának volt köszönhető. A tanulmány megemlíti, hogy román, majd görög nyelvű evangélikus kátét is kiadtak, s az Újszövetség román nyelvű tolmácsolását is megjelentették.

A reformáció legfontosabb eredményének a szerző azt tartja, hogy a személyes hit hangsúlyozása az egyéni felelősség megerősödését szolgálta, a hitújítás elindította az európai nemzetállamok kialakulását, a hierarchikus rend lebontását, a bibliafordítások nyomán az irodalmi nyelv kialakulását és a felekezeti oktatás gazdagodását, az anyanyelvi oktatásra való áttérést – tehetjük hozzá.

Buzogány Dezső Melanchton Fülöp, az erdélyi református egyház ősatyja címmel arról a reformátorról értekezik, „aki összekötő kapocs volt Luther és Kálvin között, aki beletartozik az első reformátori nemzedék csapatába, méghozzá a csatársor tagja, élvonalbeli játékos, Luther kedvelt lelkésztársa és barátja, munkatársa és segítője”. Életéről, humanista, reformátori munkásságáról olvashatunk. Melanchton hű maradt a hét szabad művészethez, de „e diszciplínákat alkalmassá tette arra, hogy a protestáns tanrendszer kiépítésében hasznos eszközzé váljanak [….] Kiváló gyakorlati értékkel megteremtette a Biblia eredeti szövegének vizsgálatára (egzegézisére) alapozott, világos, áttekinthető szerkezetű, precíz fogalmazású prédikációírási gyakorlatot”  Az erdélyi peregrinusok közül is sokan hallgatták előadásait, „ma  így  neveznénk: bibliaórát tartott nekik [… ] A korabeli erdélyi teológusainknak a svájci tanok irányába tett legelső határozott lépését az ő tanításaiból kiérződő közvetítői bátorításnak kell tulajdonítanunk […] Erdélyben reformátussá válásunk kulcsa […] Legyen e megemlékezés egyben névadó alkalom is, erdélyi református népünk gyakorlata szerint: kerüljön be az erdélyi reformátori panteonba Philip Melanchton személye is az őt megillető helyre Luther és Kálvin közé, Melanchton Fülöpként.”

Az unitárius reformáció nyomában címmel Kovács Sándor az erdélyi unitárius reformáció előzményeiről, Miguel Servet életpályájáról számol be, Kálvin és Servet levelezéséről, majd Dávid Ferenc élete és reformátori munkásságáról, a trinitárius és unitárius küzdelmekről, a Biandrata közvetítésével Erdélybe is eljutott tanokról, hitvitákról, János Zsigmond erdélyi fejedelem toleráns valláspolitikájáról,  Heltai Gáspár nyomdájáról, és arról,  hogy az unitárius egyház megalakulásától kezdve felkarolta az oktatás és nevelés szélesebb értelemben a művelődés ügyét, és azt tagjai révén bőkezűen támogatta.

Dávid Ferenc elítéltetéséről és az ellenreformációról nyújt részletes képet a szerző, s az alapító Dávid Ferenc szavait idézi: „…tudom, kinek hittem, miért kedig, hogy hittem az ő  igéjének igazságát, el nem titkolhattam, hanem szólnom kellett [… ] Az dicsőségnek Atyja adja, […] hogy az igaz hitben állhatatosan mindvégig megmaradhassunk…”

Ősz Sándor Előd Erasmus Johannis kolozsvári unitárius lelkipásztor könyvtárának Kálvin-köteteit veszi számba. Az Institutio religionis christianae-nak 1568-as kiadású  kötet első tulajdonosa volt Erasmus, aki kétszer is alaposan végigolvasta Kálvin főművét, s teológiai tartalmú, latin, német, de héber és görög nyelvű bejegyzésekkel látta el, tartalmi összefoglalást, másutt kommentárt, de önéletrajzi témájú margináliákat is. Erasmus másik két Kálvin-kötete bibliamagyarázat, teológus nyelven kommentár.

Geréb Zsolt jegyzi Felsőcsernátoni Bod Péter egyházi író és irodalomtörténész emlékezete című írását, benne a reformáció 500 éves évfordulóján a 18. századi művelődéstörtént legjelesebb alakjáról, az olthévízi és a magyarigeni református eklézsiák tudós prédikátorára emlékezik. Felsőcsernáton szülötte, Nagyenyeden tanult, a kollégiumi könyvtár gondozása közben a régi könyvek kiváló ismerője lesz, Leidenben ösztöndíjas, ahonnan hét (7) mázsa könyvvel meggazdagodva érkezett vissza Nagyenyedre. Folytatja tudományos munkáját, az Ó- és Újszövetség írásairól, fennmaradásáról és magyar nyelven való kinyomtatásáról értekezik. Olthévíz és Magyarigen református lelkipásztora Árva Bethlen Kata pártfogoltja. 485 írnak életrajzát és munkásságát jegyezte fel a Magyar Athenas számára. De szótárt szerkesztett, egyháztörténetet írt, s az erdélyi románok történetét is megírta. Az 1969-ben felállított emlékoszlopán a Magyar Athenasból vett idézet olvasható: „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek.”

Kolumbán Vilmos József A megfontolt iskolaszervező, Backamadarasi Kis Gergely, a 18. századi erdélyi református egyház kiemelkedő alakjának életét ismerteti. Szülőfaluja iskolájának 1710-ben biztosan volt classisa, ahonnan a kis legény Marosvásárhelyre kerül, majd ő is peregrinus, hazatérve Székelyudvarhely iskolája rektornak hívta meg.  A teológiai tárgyak oktatása mellett a világi tantárgyak oktatását is szorgalmazta, célként jelölte meg: emberséges és jó keresztyéneket kell nevelni, nem pedig tudósokat. Újjáépíttette a kollégiumot, a tőke túlnyomó többségét kéregetésből, adományokból gyűjtötte össze, az iskolát 8 osztályosra bővítette, az 1777-es Ratio Educationis idején főtanfelügyelő, majd egyházkerületi főjegyző. Érdeme, hogy a népiskolák reformját kidolgozta, valamint az ő nevéhez fűződik a liturgiareform is, teológiai szakvéleményt mondott a tervezetről, több helyen kiegészítette azt. Teológiai meggyőződéséről írja a szerző, hogy 517 oldalas kézirata, kátémagyarázata a korabeli lelkészek között a legjobb. Kis a kiegyensúlyozott református ortodoxia táborához tartozott, úgy beszélt a más felekezetűekről, mint akik ugyanarról a kérdésről más véleményt képviselnek, a katolikus és református teológiai gondolkodásról nem mond ítéletet, hanem egyszerűen csak ismerteti a katolikusok álláspontját…

Péter Éva Zsoltáréneklés Erdélyben címmel azt vizsgálja, hogyan alakult a zsoltáréneklés a reformáció öt évszázada alatt Erdély református gyülekezeteiben. A 16-17. századi énekgyűjtemények, a graduálok, Erdélyben pl. 1636-ban jelent meg Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek szorgalmazására és támogatásával, a régebbi kéziratok összevetésével kialakított Öreg Graduál, benne adventi énekek, a 150 zsoltár Károli Gáspár prózai fordításában és bibliai szövegű rövid dicséretek. „A magyar reformátorok felismerték a gyülekezeti éneklés fontosságát. Az éneke fontos szerepet kapott, a meghallgatott igére, igehirdetésre válaszként hangzott – hangzik ma is – a gyülekezeti ének.  Zsoltárparafrázisok születtek, követték a magyaros verselést, azokat a dallamokat használták, melyekkel a históriás énekek, széphistóriák, halottasok és a kor népszerű műfajai éltek”.  A szerző a történeti tekintés során értékeli Sztárai Mihály, Kecskeméti Vég Mihály, Kálvin Clément Marot, Theodor de Bèze, Loys Bourgois, Maître Pierre, Szenci Molnár Albert, Nagy Mihályék, Seprődi János és mások zsoltárfordító, -megújító, -oktató tevékenységét. 1996-ban vált Erdély számára is közkinccsé az  Egyetemes Magyar Református Énekeskönyv, mely irodalmi, zenei és vallási értékként több nemzedéket köt össze, „magas szintű nyelvű kultúra hordozója”, és anyanyelvoktatásunk számára is több évszázados kincs.

Benkő Timea Járosi Andor és a liturgiareform  címmel az erdélyi magyar evangélikusok mai úrvacsorai istentiszeleti rendjéről, liturgiai megújulásáról, szellemi és lelki atyjáról, Járosi Andor, kolozsvári evangélikus lelkész, teológiai tanárról szól, e liturgia alakulásámak történetéről, istentiszteleti rendtartásáról, Járosi Andorról, a barátról, a testvérről,  aki munkatársaival  „úgy nevelték imádkozásra az erdélyi magyar evangélikus gyülekezeteket,  hogy a közösségnek ereje volt hivatalos ágenda nélkül is, a liturgia torvábbi reformjának megakadályozása ellenére is élő hitben élni. Örök emlék ez Járosi Andor és reformátor lelkű munkatársai előtt”.

Lackfi János Hivatali hajnal című verse után  az In memoriam Kántor Lajos (1937–2017) rovatban Kovács Kis Gyöngy, Balázs Imre József, Cseke Péter, Rigán Lóránd, Markó Béla, Pomogáts Béla, Kelemen Hunor, Horváth Andor, Csapody Miklós, Karácsonyi Zsolt, Kónya-Hamar Sándor  tollából  született írásokat olvashatunk, emlékezve a folyóirat egykori főszerkesztőjére, a Korunk Baráti Társaság volt elnökére.

Két olvasmányélmény várja még az olvasót: Gömöri György: Látogatás Don Salvadornál, és Fenyő Miklós: Amit a gróf mesél a barokk keretből (I) című tanulmányának első része, mely Széchenyi István leveleinek válogatott magyar nyelvű gyűjteményét mutatja be,  „tanárok és diákok, egyetemi hallgatók […] különösen  a történészek, és mindazok, akiket érdekel a múlt és a nagy államférfi személye s műve…”

Süli Attila Nagy Sándor, egykori Mátyás-huszár, 1896-ban készített, a szabadságharc alatti élményeiről született memoárját ismerteti, s a november 12-én keltezett szöveget is olvashatjuk.

Vida Gábor: Egy dadogás története című könyvismertetése után Bálint Kinga-Katalin az Erdélyi Krónika portál, történelmünkkel foglalkozó  fontos fórumot mutatja be, amely referenciaértékű tanulmányokat, cikkeket közöl szakmabeliek és laikusok számára – Vörösmarty Mihálytól kölcsönzött mottóval: „A múltat tiszteld a jelenben s tartsd a jövőnek.

 Az ünnepi számot a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Kurta József által rendezett kiállításának anyagából válogatott, Biszak Szabolcs fotói illusztrálják.

Az olvasók nevében köszönjük a szerzők, a szerkesztők munkáját, reméljük, sokan fogják olvasni, megőrizni ezt az ünnepi Korunk-számot! (Korunk, XXVII/9. 2017. szeptember.)