Legutóbbi hozzászólások

  1. Lehet-e többet tudni erről a határkőről? Vajon minek a határát jelölte? Azért kérdezem, mert láttam a bejegyzésben, hogy Botlik József…

  2. Kedves Krisztina, véletlenül jutottam hozzá írásodhoz, amely minden átgondolt szavával, mondatával, mondani akaratával egyetértek. Leírhatnám mindezt, Bélával kapcsolatban, de minek…

Lájkoljam vagy ne lájkoljam?

2013.05.08. szerda, 06:22

2 473 megtekintés
Kapantzián Artúr, Ízes Beszélgetők Asztaltársasága, Melbourne

Tegnap este a barátaimmal beszélgettem és felmerült a kérdés: vajon lehet-e a „like” szót magyar szóhasználattal kifejezni? Ha igen, akkor mondjuk úgy! Vagy fogadjuk be az angol-magyar fonetikus „lájkolni” kifejezést!

Abban mindenki egyetértett, hogy a magyar ember számára önmagában a „lájkolni” szó talán érthetetlenül hangzik. A vitát ezzel le is zártuk, hiszen a háziasszony finom vacsorája nagyobb élvezetet nyújtott, mint az idegen szavak által okozott anyanyelvi gondok.
De hazafelé autózva újfent felvetődött bennem a vita, és most itt összegezem az álláspontomat. Véleményem szerint a „tetszik” szó lenne az értelemszerű magyar megfelelő a helytelenül használatban lévő „lájkold” ellenében. Az ellenkezője pedig a „nem tetszik” vagy esetleg „elutasítom” lehetne. No de keressük meg a mester-kulcsot, ami kinyithat minden ajtót, ami anyanyelvünk tisztaszobájába vezethet minket. Nem kell sokat keresgetni, hiszen a mesterkulcs előttünk van, nyomtatott formában. A magyar nyelv megőrzése a jelenlegi alkotmányban rögzített kötelezettsége minden magyar embernek, és a mindenkori magyar kormánynak. Mégha egyesek vitatják is az alkotmány némely pontját, de azzal egyet kell értenünk, hogy mint országunk alaptörvénye, mi mindannyian kötelesek vagyunk a rendelkezéseit betartani. Ugyanakkor az abban foglalt kötelezettségek elhanyagolásáért mindannyian felelősséggel tartozunk. Tehát ebből következik, hogy mindannyian törvényt sértünk, ha nem teszünk semmit a helyes nyelvhasználat érdekében. Pedig igen egyszerűen elkerülhető lenne a törvénysértés egy általam kettős-lépésesnek nevezett alapon:
(a) Ha az új jövevényszó értelemszerűen kifejezhető volna magyarul, akkor helyénvaló, hogy a magyar megfelelő szót használjunk.
(b) Ha pedig ilyen szavunk nincs, vagy értelmezésük kétséges, akkor szakértői vélemény beszerzése lenne indokolt. Ez pedig elsődlegesen a mindenkori kormány feladatkörébe tartozna.
Elismerem, nemigen lehet megakadályozni az embereket, hogy magyar fonetikus kiejtéssel társalogjanak egymással az éter hullámain, amit csakis a „bennfentesek” érthetnek, azok, akik képesek rögtön elsajátítani, azaz „lájkolni” a percenként felbukkanó új jövevényszavakat.
De most inkább a többségben lévő törvénytisztelőkhöz kívánok szólni. Vigyázzuk a magyar szó helyes használatát, és mielőtt megszoknánk a helytelen szóhasználatot, tegyük fel a kérdést önmagunknak:
(a) Vajon lehetne az adott idegen szót magyarul kifejezni? Ha igennel válaszolhatunk, akkor nem kell tovább kérdezősködni. Használjuk bátran és büszkén a helyes magyar kifejezést.
(b) Ha viszont kétséges a válasz, akkor kérjünk tanácsot a nyelvünket jobban ismerő szakértő(k)től.
Ápoljuk, védjük és féltve őrizzük édes-ízes anyanyelvünk!
A szerkesztő megjegyzése: A közösségi szómagyarításra néhány éve létrejött a www.szomagyarito.hu oldal. Használja mindenki bátran!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu