Tegnap este a barátaimmal beszélgettem és felmerült a kérdés: vajon lehet-e a „like” szót magyar szóhasználattal kifejezni? Ha igen, akkor mondjuk úgy! Vagy fogadjuk be az angol-magyar fonetikus „lájkolni” kifejezést!

Abban mindenki egyetértett, hogy a magyar ember számára önmagában a „lájkolni” szó talán érthetetlenül hangzik. A vitát ezzel le is zártuk, hiszen a háziasszony finom vacsorája nagyobb élvezetet nyújtott, mint az idegen szavak által okozott anyanyelvi gondok.

De hazafelé autózva újfent felvetődött bennem a vita, és most itt összegezem az álláspontomat. Véleményem szerint a „tetszik” szó lenne az értelemszerű magyar megfelelő a helytelenül használatban lévő „lájkold” ellenében. Az ellenkezője pedig a „nem tetszik” vagy esetleg „elutasítom” lehetne. No de keressük meg a mester-kulcsot, ami kinyithat minden ajtót, ami anyanyelvünk tisztaszobájába vezethet minket. Nem kell sokat keresgetni, hiszen a mesterkulcs előttünk van, nyomtatott formában. A magyar nyelv megőrzése a jelenlegi alkotmányban rögzített kötelezettsége minden magyar embernek, és a mindenkori magyar kormánynak. Mégha egyesek vitatják is az alkotmány némely pontját, de azzal egyet kell értenünk, hogy mint országunk alaptörvénye, mi mindannyian kötelesek vagyunk a rendelkezéseit betartani. Ugyanakkor az abban foglalt kötelezettségek elhanyagolásáért mindannyian felelősséggel tartozunk. Tehát ebből következik, hogy mindannyian törvényt sértünk, ha nem teszünk semmit a helyes nyelvhasználat érdekében. Pedig igen egyszerűen elkerülhető lenne a törvénysértés egy általam kettős-lépésesnek nevezett alapon:

(a) Ha az új jövevényszó értelemszerűen kifejezhető volna magyarul, akkor helyénvaló, hogy a magyar megfelelő szót használjunk.

(b) Ha pedig ilyen szavunk nincs, vagy értelmezésük kétséges, akkor szakértői vélemény beszerzése lenne indokolt. Ez pedig elsődlegesen a mindenkori kormány feladatkörébe tartozna.

Elismerem, nemigen lehet megakadályozni az embereket, hogy magyar fonetikus kiejtéssel társalogjanak egymással az éter hullámain, amit csakis a „bennfentesek” érthetnek, azok, akik képesek rögtön elsajátítani, azaz „lájkolni” a percenként felbukkanó új jövevényszavakat.

De most inkább a többségben lévő törvénytisztelőkhöz kívánok szólni. Vigyázzuk a magyar szó helyes használatát, és mielőtt megszoknánk a helytelen szóhasználatot, tegyük fel a kérdést önmagunknak:

(a) Vajon lehetne az adott idegen szót magyarul kifejezni? Ha igennel válaszolhatunk, akkor nem kell tovább kérdezősködni. Használjuk bátran és büszkén a helyes magyar kifejezést.

(b) Ha viszont kétséges a válasz, akkor kérjünk tanácsot a nyelvünket jobban ismerő szakértő(k)től.

Ápoljuk, védjük és féltve őrizzük édes-ízes anyanyelvünk!

A szerkesztő megjegyzése: A közösségi szómagyarításra néhány éve létrejött a www.szomagyarito.hu oldal. Használja mindenki bátran!