HORVÁTH FLORENCIA (BUDAPEST)

Április 17-én, a magyar nyelv hetének hetedik napján a nyilvánosság nyelve kapott kiemelt figyelmet a Dunai Mónika országgyűlési képviselővel, Constantinovits Milán újságíróval és Rangos Katalin szerkesztővel folytatott pódiumbeszélgetésen, amelyet Balázs Géza vezetett.

A nyelvész először meghatározta a közéleti nyelv fogalmát, amely nem más, mint minden nyilvánosság előtt folytatott beszéd. Ide tartoznak a politikai beszédek, az internet és a média is, a közösségi oldalakkal, a hozzászólásokkal együtt. Azt kérdezte beszélgetőpartnereitől, mi az, ami szerintük feltűnő és a leginkább kifogásolható a témában.

Dunai Mónika a stílust emelte ki, véleménye szerint a politikai kultúra részét kellene képeznie annak, hogy hogyan szólal meg az ember. Úgy gondolja, aki nyilvánosság előtt megszólal, egyáltalán nem mutat példát, azonban az elmúlt évben komoly szankciókat hozott az országgyűlés, amelyek ezeket a megszólalásokat szabályozzák. Rangos Katalin a közéleti stílus változásának mértékéről beszélt, felelevenítette pályájának elejét, amikor kezdő újságíróként nagyon meg kellett küzdenie a szaknyelvvel, ugyanis a politikusok nem voltak hajlandóak átlépni a szakzsargon korlátait, ám azt is megemlítette, hogy szerencsére ez mára megváltozott, az átlagember számára is érthetővé váltak nyilatkozataik. Ezen felül az élvezetességet, a figyelemfelkeltés fontosságát emelte ki.

Constantinovits az alkalmazkodás módszereiről beszélt, hiszen a közéleti szereplők másként szólalnak meg közösségi oldalaikon, mint országgyűlési beszédeikben. Annak ellenére, hogy az előbbi esetben szabadabban, kevésbé kötötten használják a nyelvet, valószínűleg hatásosabbá válik üzenetük, mint az utóbbi esetben.

Balázs a közvetlenséget, a tegeződést, a szlenget említette mind a magánéletben, mind a munkahelyi környezetben. Azt kérdezte, mik azok a kiváltó okok, amik előidézik a nyelvi regiszter változását. Dunai szerint öngerjesztő folyamatról van szó, minden megszólalót figyelembe kell venni, aki használja a közösségi médiát. Akár szóban, akár írásban közli véleményét, hat a többi felhasználóra. Főként a fiatalok veszik át a médiaszereplők stílusát és alkalmazzák ezt mind a való életben, mind az oldalaik használatakor. Dunai kiemelte a szólásszabadság félreértelmezését, a trágár, hiszen sokan kiterjesztik ezt a trágár kommentek írására, igénytelen megszólalásokra, ám azt is monda, a körülményeket mindig figyelembe kell venni.

Rangos szerint a kereskedelmi televíziózás általánossá tételével lezajlott a bunkóság forradalma az elmúlt húsz évben. Ugyanis ha egy médiumnak az a küldetése, hogy pénzt keressen, akkor minden erejével azon fog dolgozni, hogy megmutassa azt, amit szívesen látnának az emberek, a színvonal azonban állandóan csökken. A beszédet a mentális minimumra tervezték, ez pedig hamar sztenderddé vált, így már a közember alig figyel a nyelvhelyességre, sokszor észre se veszi a beszédben előforduló hibákat. A gyorsaság tehát a minőség rovására ment.

Balázs arról beszélt, hogy az anyanyelvi beszélő minden megszólalása jó, ám nagyon fontos a környezet. Sokan ugyanazt a kifejezésmódot használják mindenhol, nem veszik figyelembe, hogy hol vannak. erős példát hozott, a kocsmai beszélőt említette, aki egyetemi tanárként az órán vagy a gyermeke játszóterén ugyanazt a stílust alkalmazza. Szerinte nagyon jó, hogy sokféleképpen tudunk magyarul, ám a legfőbb probléma, hogy ezzel nem vagyunk tisztában.

Constantinovits az internet katalizáló hatásáról beszélt, hiszen a kommentek, üzenetek segítségével azonnal, könnyen és gyorsan reagálhatunk egymásra, ez a gyorsaság-igény pedig a precizitás, a pontosság és a nyelvhelyesség ellen dolgozik. Azt is említette, hogy régebben egy-egy hibára sokkal inkább felkapták a fejüket a tévénézők, a rádióhallgatók, ha valaki elvétett valamit, végigsöpört az egész médián.  Ma már ez szinte fel sem tűnik, hiszen a befogadók sincsenek tisztában a nyelvhelyességi szabályokkal, így természetesnek veszik a hallottakat.

Dunai arról beszélt, hogy sokszor a megszólalók keménységüket, határozottságukat a másik ember megsértésével bizonygatják. Rangos ezt alátámasztva az internetes nyelv rövidségét hozta, például a „mi közöd hozzá?” kifejezés helyett használt „közöd?” szerinte sokkal durvább. Ezutóbbi pedig már az élőbeszédbe is befészkelte magát, így nyelvünk egyre agresszívabbá válik.

Ezután a retorikáka terelődött a szó, a rendszerváltás utáni sokszínűség mára ugyan átalakult és rengeteget változott a nyelv, de megőrizte változatosságát. Balázs személyes véleményét vázolta fel, ő nyelvészként élvezetesnek tartotta a kilencvenes évek anakronisztikus beszédmódját, ám érthető volt Rangos nézőpontja is, aki újságíróként, tudósítóként nehezményezte ezt. Dunai arról beszélt, hogy bár a nyelvészet lényege az, hogy hogyan beszél egy ember, ám a beszéd lényege az, hogy miről. Annak azonban, hogy odafigyeljenek ránk, meghallják mondanivalónkat, az az ára, hogy odafigyelünk ennek előadására. Támogatná a kezdeményezéseket, amelyek megtanítják az átlagembereket a helyes beszédre, ugyanis szerinte a nyelv megmentésének utolsó pillanataiban vagyunk.

A héten már többször került szóba az oktatás hatalmas felelőssége, ahogy a mai alkalommal is, méghozzá a közbeszédre való minimális felkészítés tekintetében. Constantinovits szerint minél többet kellene általánosiskolában, gimnáziumban beszéltetni a diákokat, kiselőadást, prezentációt kellene tartatni velük, növelni kellene az írásbeli tesztek helyett a szóbeli feleletek számát.

Balázs Géza annal a híve, hogy egy szakmai beszélgetést reményteli üzenettel kell zárni, így azt kérdezte a résztvevőktől, hogy miben látják a megoldást, illetve mit emelnének ki a nyilvánosság nyelvének pozitívumai közül. Rangos azt említette, hogy ha valaki bármilyen szakterületen nagyobb szókinccsel rendelkezik, akkor hatalmas elismerésben részesülhet az irányzat rajongói által. Dunai a bölcsőderendszerek megváltozását dicsérte, hiszen fontos már ebben a korban elkezdeni az anyanyelvi nevelést. Constantinovits a vitaköröket említette, amelyek világába saját tapasztalata szerint már egészen korán be lehet vezetni a diákokat.

A beszélgető felek remélik, hogy az elhangzó információkkal felhívták a figyelmet a természetesnek vett dolgokra, arra, milyen apró dolgokat is szükséges figyelembe venni a helyes beszédhez, önkifejezéshez s hogy életünkben milyen fontos szerepet játszik a nyelvhasználat.

A pódiumbeszélgetés itt nézhető meg.