Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Lopakodó nyelvrontás: nem, nem, soha – nem lájkolom!

2016.09.16. péntek, 07:49

1 551 megtekintés
LUDÁNYI ANDRÁS, ADA, OHIO, BUDAPEST (USA, MAGYARORSZÁG)

Mióta vissza-(haza-)költöztem Magyarországra, jobban aggódom a magyar nép fennmaradásának lehetőségéért, mint valaha. Ennek okozója nem elsősorban a migráns/bevándorló áradat, hanem a magyar nyelv romlása. Ez jelenleg a pesti utcán mindenütt jelen van, a rádió- és tévéadásokból ránk vicsorít, a szakmai nyelvezetben, a sportban, a zenei előadásokban állandóan találkozunk vele. Sorvasztja, csonkítja nyelvünket!


alt
Shopping


Ez a rontás már annyira beépült a mindennapjainkba, hogy még rádióinterjúba is becsúszhat egy olyan mondat:

„Ma már annyira topon vagyok, mert ma reggel már dzsogoltam két mérföldet és most megyek shoppingolni!” 


És ez a nyelvromlás már  nem lopakodik, hanem egyenesen dübörög
és évről-évre nagyobb hangerővel rontja a magyar közéletet, legalábbis mióta elhagytuk a kádári átkos korszakot. Minek a hatására zúdult ez így a nyakunkba?  Globalizáció, mondják egyesek, de a globalizáció itt nálunk nem arab, vagy kínai, vagy japán szavakból származik, hanem amerikanizációból.


Ha jól emlékszem, akkor a politikai fordulat utáni változások között volt olyan igény, hogy minden idegen nyelvű felirat mellett legyen magyar nyelvű ismertetés is! Ha most végigmegy az ember Budapest utcáin, akkor több idegen, főleg angol feliratot lát, olykor magyar forditással. De itt se mindig!  Például a „
Restaurant” szót ritkán követi a vendéglő szavunk, vagy a “bar” kifejezést a kocsma.  Direkt végigsétáltam a Duna-parton a Parlamenttől a Vásárcsarnokig, hogy számba vegyem a helyi kisvendéglőket és elnevezésüket.  Csak kapásból a következő neveket jegyeztem le: Smuz (angolul Smooze, behízelgés, nyalás), Street Food (Utcai Eledel), Why Not? (Miért nem?), Up/Down (Fent/Lent), és semelyiküket nem követte a magyar megfelelő vagy a fordítás. 


Az igazi gyorsétkezdék (McDonalds, Burger King és KFC nem is jelöli meg, hogy vendéglőkről van szó,  ezek a láncvállalatok a legarrogánsabbak az angol nyelvű imperializmus tekintetében. A McDonalds vagy Mekki (ahogy a menő fiatalok és majmoló szüleik becézik)
nem is forditja már magyarra reklámszövegét  a magyar TV-ben. „We`re loving it!” és nem érdekli őket, hogy én nem szeretem, nem lájkolom őket.  Ők ennek dacára (sőt, talán ezért) “lájkolják” a magyar közönség idegenimádó majmolóit, a fogyasztókultusz hiveit!  Akik a “trend” miatt gondolkodás nélkül leváltják a jó ropogós kiflit, magyar pogácsát vagy zsömlét a gyári és íztelen puffancs “McDonalds bun”-ra, csak azért, mert sznobosan “trendi”!  És sajnos más hirdetésekben is észlelhetjük ugyanezt a jelenséget.  Például a Miller sör azzal az angol szópárral csalogat, hogy “taste it” és nem fordítja magyarra, hogy kóstold meg vagy ízleld te is. Vagy ehhez hasonló a hosszabblélegzetű mondat: “It all starts with a Nescafe.” 

Az óriásburger hirdetések netovábbja az volt, mikor 2014 karácsonytájt a Mammut áruházzal szemben a négyes vagy hatos villamosról leszálló utas rögtön azzal a hirdetéssel találta szembe magát, hogy

“Merry Cheezemas” 


(vagyis boldog sajtburgert, és nem boldog karácsonyt.) Lehet, hogy a tömött és csöpögős burger képének a jelenléte nélkül sokan nem is értették volna, hogy mit jelent a kifejezés.

De ami talán ennél is zavaróbb, az a két nyelv keverése, együttes használata a hirdetésekben és a mindennapi használatban. Így a főúton kifelé Budaörs irányában a Pirelli kerékgyártó nagy betűkkel hirdeti, hogy náluk “Good Gumi” vásárolható. Az utcasarki kis vendéglő pedig úgy hirdeti magát, hogy “Corner Falatozó”. A tévében vagy rádióbban pedig sokan használják azt a szópárost, hogy  “jó sztori”  volt.  A Balaton bájainak nyári kezdetét úgy vezették be az M1 csatornán, hogy: “a balatoni nyár hétfőn startol”.   Miért nem kezdődik? Vagy a szépségszalon hirdetése és egyben neve, hogy „Beauty 4 You”, ami le sem forditható!

Hogy miért ilyen megállíthatatlannak tűnő áradatban zúdul ez nyakunkba, az főleg két fejlemény eredménye: az amerikai világhatalom globalizációs törekvései és a komputerizáció térhódítása. A két világháború közötti germanizáció Magyarországon ehhez képest kismiska volt! Most mindenben az amerikanizált angol nyelvhasználat dominál.

A nagy számitógépvállalatoknak (Microsoft, Apple, Dell stb.) köszönhetjük a következő szavak betolakodását életünkbe.  A szakszavakon kivűl (input, output, data base, hard drive, word processing, post stb.) az olyan nyelvi képződmények, mint az e-mail (szerintem nem emil, hanem villámposta vagy drótposta), vagy a facebook (pofafürösztő lenne az én fordításom) használata magával hoz sok olyan nyelvi „behódolást,” ferdülést,  mint például a „lájkolni” vagy “diszlájkolni”. Így maga az e-mail is megalkuvó szóhasználati megoldásokhoz vezet, mint a delete (törlés), save (elment), vagy forward (küldd tovább) szavak, amelyek olykor a mindennapi szóhasználatba is belekeverednek.  Ilyen a szlat (slot) szó is, ami csatlakozási felületet vagy helyet jelent, és ez fontos lehet ha az member „compatible” (kompatibilis) “programokat” keres. Sőt, még számitásba kell vegyük a róming (roaming), vagyis barangolás és megabájt (mega byte) képességeinket, hogy tárolhassuk vagy tovább adhassuk a sok terhelő tudnivalót, viccet vagy látnivalót.

 

Helyszűke miatt itt csak a gazdasági életből,  a sportvilágból és a szórakoztatóiparból ragadok ki még egy-két példát. Egyúttal azt is megjegyzem, hogy olyan szavak és kifejezések is vannak, amiket számos területen szoktak alkalmazni, ilyen például a “projekt” szó, amely általános népszerűségnek örvend mind a közigazgatásban, a gazdasági életben és politikában, mind a sportban és a szórakoztatóiparban. De maradjunk először a szórakoztatóipar és a sport területén. Az elmúlt hónapokban zajlott az európai foci- és úszóbajnokságok, aztán pedig a riói olimpia jó alkalmak voltak a szókölcsönzések, átvételek megfigyelésére. Nevezhetnénk azokat

nyelvi “környezetszenyezésnek”.  

 

Például a csoport sportoknál többször felmerült a ‘tim bilding’ (team building) fontossága, és hogy ebben milyen fontos a “kócs” (edző, kapitány) szerepe.  Igaz a vállalkozók világában is használják ezeket a szavakat, csak “biznisz kócsing”-ra alkalmazva. És amint láthattuk, akár a csapat, akár az egyéni sportban az izgalom akkor fokozódik, mikor csapataink vagy atlétánk bekerülhetnek a “fájnal fór”-ba (final four) és így a végleges “pléjof”-ban (play-off) is résztvehetnek. Amihez nekik a képességeiket, nekünk pedig a figyelmünket kellett “fókuszálni” (to focus). Azaz összpontositani.

A zenei szórakoztatóműsorokban, az úgynevezett fesztiválokon, amelyeken garmadával “elsüllyesztik” a Balatonunkat és a Budapest környéki szigeteinket nem csak a zenészcsoportok neve jön más bolygóról, hanem a zenei számok nyelvezete és hanglejtése is.  Ebben a környezetben a “fenteszi” (fantasy) “produkciók”-nak (productions) nincsenek határai, a cél, hogy minél nagyobb turistaközönséget vonzzanak, hogy kiszolgálják a fogyasztói társadalmat. Ezért a programok “szegmensei” (segments) vagy részletei egy “diferenciált” (differentiated) “dizájn” (design), ahol a “hit listákon” (hit lists) megjelenő számok könnyedén “kroszover” (cross-overs), vagyis átnyúlnak a különböző műfajokon a “jazz, hard-rock,  heavy metal” és magyar népzenét is olykor belekeverve.

Hasonló nyelvkeveredést és nyelvi átvételeket tapasztalhatunk a közgazdaságban, a politikában, és a mindennapi életben, mikor egymással beszélgetünk. Így ha jól szeretnénk “menedzselni” (to manage) a “marketingkampányunkat” (marketing campaign), akkor biztosan a “Bridge Budapest Startup vállalkozás” (Budapest hídja a kezdő vállalkozások számára) kell forduljunk.  Akkor kommunikációs átverés vagy “trükközés” (tricks) nélkül valószínűleg mi is hozzájárulhatunk a gazdaság egészséges”feltuningozásához” (fine tuning). Eredményünket ekkor kicsinek-nagynak hirdethetjük “Samsung Galaxy Grand Prime bluetooth hangszóróval.”

Az amerikai elnökválasztást közelről követő ismerőseim úgy látják, hogy ezen a téren mérhetetlen lehetősége van a “kommunikációs trükközésnek”, hogy a “ménsztrim politikában” (mainstream politics) hatásosan befolyásolhassák a közvéleményt, és vizibilitással (visibility) lássák el saját elnökjelöltjüket. Itt azért ügyelni kell arra, hogy a választásokat ellenőrző monitoringbizottság (monitoring committee) ne vegye észre az átveréseket és az esetleges csalást. Itt a “fekt-csekk” (fact-check) olykor, ritka esetben, a legpofátlanabb lódításoknak ezzel útjába állhat.

 

Próbáltam a lopakodó nyelvrontást  “ród só”  (road show) keretében összegezni. Megpróbáltam “megfelelni” de nem a teljesség igényével, a közbeszédre gyakorolt hatásáról.  Itt csak azokra a torzulásokra utalok röviden, amelyek nagyon elfogadottak a közbeszédben, mint a szia (see you), heló (hello), szekszis (sexi),  sztár (star), celeb (celebrity), és klimaksz (climax).  Évekig vitatkoztam rokonaimmal, hogy a két egyszerű üdvözlő köszöntés angol eredetű és nem ősmagyar. Még ma is hajthatatlanok meggyőződésükben, mondván hogy az előbbi igenis 100%-ban magyar kiejthetőségében, míg magyarul a heló a búcsuzást jelenti és nem a találkozás örömét.  Csodálatos nyelvészeti meglátások ezek.  A sztár és celeb szavakról viszont ők is hajlandóak bevallani, hogy ezek Hollywood import szavai, de emlékeztetnek,  hogy ott is sok volt a magyar befolyás, igaz ugyan, hogy ennek vajmi kevés köze van a jelen kérdéshez. A szekszis kifejezésre nem találom előnyösnek a “dögös” fordításunkat, elvégre sokkal kifejezőbb a hamvas vagy vérmes kifejezésünk. 

Utoljára pedig jön a klimax (climax),  

 
ami magyarul nem az orgazmus csúcspontját jelenti, hanem a nők változó korral járó kihívásait. Ezek szerint, magyarul férfiaknak nem lehet klimaxuk, csak angolul.

Ezekkel elérkeztem a “WOW-moment”-hez (NACSAK vagy EJ-HA pillanathoz), és felteszem a kérdést:  mitévők legyünk egy ilyen áldatlan kihívással szemben, melynek  mindennapi áldozati báránya lelkünk tükre: édes anyanyelvünk!?

Elsősorban mindannyiunknak ez személyes kihívást jelent.  Tudatosan kell  használjuk anyanyelvünket és kigyomlálni beszédünkből az idegen szavakat és kifejezéseket.  Ezt közösségi szinten is kell szorgalmazzuk példaadással. Oda kell figyeljünk, ki kell tudjuk irtani ezt a KORRUPCIÓT is.  És ez benne van a mi képességeinkben is. Erről mi is tehetünk, nem kell felső hatalomra támaszkodjunk, vagy hivatkozzunk, hogy nyelvvédők lehessünk! 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu