Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Lőrincze-emlékkönyv

2017.04.27. csütörtök, 21:01

1 380 megtekintés

 KOMORÓCZY GYÖRGY (SZÉKELYUDVARHELY, ROMÁNIA)

 
Murádin László megtisztelő – könyvismertető írására tett – ajánlatának  nem csupán azért örültem, mert személyesen ismertem Lőrincze Lajost, néhány alkalommal beszélgethettem vele Budapesten a Nyelvtudományi Intézetben.

Mi több: megismert és rám köszönt Pesten az utcai nagy forgatagban, hanem azért is, mert általános iskolás koromban Kazinczy szülőfalujában, Érsemjénben már hallgattam az Édes anyanyelvünk című műsorát a Kossuth Rádióban. Az akkori tanári törődés és nevelés ott, Semjénben mintegy sulykolta a tanulókba  a társítást: Kazinczy, Lőrincze Lajos és az édes anyanyelv…

 alt

 

A szentgáli Lőrincze-szobor avatása, 2015. Kép: Balázs Géza

 

 
A Veszprémben megjelent kötet előszavának már a címe  –  A mi Lőrinczénk – is elárulja, hogy a könyvben emlékezők őszinte szeretettel, tisztelettel, elismeréssel gondolnak vissza a kiváló nyelvtudósra, tanárra, barátra és Emberre. A szerkesztő Balogh Ferencné bevezetője kedvet csinál az olvasónak a böngészéshez. Hát még a Lőrincze Lajos szavaiból választott mottó! „Mindannyian tudjuk, hogy életünk véges: de amikor nyelvünk és kultúránk egyetemes fennmaradásáért küzdünk, úgy cselekszünk – s kell cselekednünk –, mintha örökké élnénk.” A nyitó tanulmányt Lőrincze Lajos mai utódja, Balázs Géza budapesti tanszékvezető egyetemi tanár, a Kossuth Rádió Tetten ért szavak című műsorának vezetője jegyzi. Csupán egy-két gondolat összegező fejtegetéséből. 1. „Megteremtette a nyelvművelés vonzó (…) emberközpontú és pozitív módját. Miből áll ez? Elsősorban abból, hogy a nyelvművelés addig hiányzó elméleti alapjait teremtette meg.” (Maga Lőrincze Lajos erről így írt 1980-ban: Nyelvművelésünk szemléletét én emberközpontúnak szoktam nevezni, a régebbi nyelvközpontúval szemben. Emberközpontú két szempontból is. Először: a nyelvi jelenségeket a nyelvet beszélő ember, a társadalom érdeke, célja szempontjából nézzük; a társadalmi hasznosság, felhasználhatóság dönt a helyes és helytelen, a jó és rossz kérdésében… Másodszor: a nyelvművelés tárgya nemcsak, sőt manapság főként nem a nyelv, hanem az ember.) 2. „Lőrincze Lajos egyik nagy öröksége, hogy az addig kevésbé tudományos nyelvművelést tudományos rangra emelte. A nyelvtudomány szakmai kérdései mellett mindig nemzeti ügynek tekintette a nyelvművelő munkát (…)”. 3. „Az Édes anyanyelvünk rádiósorozata nemcsak magyarországi, hanem a határokon túli magyarság (…) kultikus műsora lett. Olyan időszakban, amikor a határok nehezen voltak átjárhatók, még a rokonok sem mindig találkozhattak, Lőrincze Lajos hangja, üzenete a rádióhullámok segítségével átléphette a határokat (…) nemcsak nyelvi tanácsokat adott, hanem egyfajta láthatatlan szállal összekapcsolta a magyarságot.” 4. „Amikor tehette, ő is alapított nyelvművelő osztályt, különféle nyelvművelő fórumokat. Ezért őt tekintjük a 20. századi magyar nyelvművelés megújítójának, tudományos megalapozójának, s mindenkinek, aki a magyar nyelv ügyéért tesz, vagy tenni kíván, tőle kell elindulnia – az emberközpontú, pozitív nyelvműveléstől.”

 

 
 

A Balázs Gézáéhoz hasonló gondolatokat fogalmaznak meg az emlékkönyvben nyelvész és nyelvművelő pályatársak is: Dóra Zoltán, Kiss Gábor, Minya Károly, Murádin László, Péntek János, Pusztai Ferenc, Simon Szabolcs, Szathmári István, Zimányi Árpád. Erdélyiként Murádin László és Péntek János gondolatai ragadták meg leginkább figyelmemet. Az előbbié azért, mert a Lőrinczétől tanult nyelvművelői elvek és módszerek felidézése mellett kitér az erdélyi nyelvjáráskutatásra, a Romániai Magyar Nyelvjárások Atlasza munkálataira, majd a „nemzet tanárá”-hoz fűződő kedves, olykor megható emlékeire. Az erdélyi/székelyföldi nyelvjárási gyűjtőutakról szóló emlékezésekben talán leginkább az idő könyörtelen múlása idézi elő az elérzékenyülést: „Szép idők voltak. Ma már a történteket nincs kivel megosztanom” – írja az emlékkönyvben a nyolcadik ikszén jóval túl járó Murádin László.

 

 
Péntek János olyan emberi és szakmai életutat rajzol „Lőrincze tanár úrról”, amely előtt a tényszerűség és profizmus okán illenék fejet hajtaniuk a néhai nagy nyelvművelő bírálóinak is. A jeles kolozsvári nyelvész szerint Lőrincze Lajos nyelvművelő elvei már az osztályharcos időszakban, tehát pályája elején korszerűnek számítottak, ugyanis 1951-ben fogalmazta meg egyebek mellett, hogy a nyelvművelés célja nem az önmagáért való nyelvtisztaság; el kell ismernünk a nyelv fejlődését (változását); el kell távolítanunk a hamis tilalomfákat, áltörvényeket; ki kell aknázni a nyelvben rejlő lehetőségeket Miért emberközpontú Lőrincze Lajos nyelvművelő munkássága? Mert ő is úgy gondolta, hogy a nyelvművelés tulajdonképpeni tárgya nem a nyelv, hanem a beszélő ember, a nyelvet használó közösség. További fontos kérdések: Egy magyar nyelv van! De nem az ideológiai parancs szerinti! Ezért is fordult mindig érdeklődéssel a nyelvjárások, illetve az utódállamok és diaszpórák magyar nyelvváltozatai felé. Szó esik még egyebek mellett Péntek János fejtegetéseiben Lőrinczének a kolozsvári magyar tanszékkel és Erdéllyel való kapcsolatáról. Ennek apropóján párhuzamokat mutat be a nyelvszokás és nyelvhelyesség, nyelvjárási jelenségek, idegen szavak megítéléséről Magyarország és Erdély esetében. Zárógondolata is sokat mondó: Lőrincze tanár úr halála óta változott a nyelvészet és a nyelvművelés is. Változott módszerekben, szemléletben. Maradtak mégis a példák: az emberi példák, az emberség példái. Lőrincze Lajosnak is bizonyára ebben van a maradandósága.
 
Elődjéhez fűződő emlékeit idézi fel a jeles nyelvművelő pályatárs és munkatárs, Grétsy László; a nyelvművelő írásairól is ismert Holczer József tanár, piarista szerzetes; Kálmán Attila tanár (volt államtitkár), Pálfy G. István újságíró és Pomogáts Béla irodalomtörténész.

Külön fejezetben emlékeznek a szentgáliak és a Veszprém megyeiek: találkozások, anyanyelvi versenyek, előadások, Lőrincze-iskolák, diákélet a Pápai Református Kollégiumban, a bibliai ismeretek jelentősége, emléksarok a megyei könyvtárban és egyebek. Minden írásból a szeretet és tisztelet hangja szól, emberközelbe hozva a Veszprém megyei Szentgál nagy szülöttjét. És az sem mellékes, hogy jeles írók és tudósok szólnak a szeretet jegyében Lőrincze Lajosról, például: Beke György, Ágoston Mihály, Benkő Loránd, Benkő Samu, Czine Mihály és mások. A kötetet – főként a kutatók számára – fontos mellékletek egészítik ki.
 
Végezetül nem hagyhatom szó nélkül a fentiekben már említett bírálókat sem. Dóra Zoltán és Kiss Gábor nyíltan beszél róluk (102. és 121. oldal). Hadd idézzem most Pomogáts Bélát, amikor azt mondja: Lőrincze Lajosnak nemcsak a hangját ismerték széles körben, hanem baráti figyelmességét, engesztelő szeretetét is, amely az evangéliumi szellemiséget képviselte egy olyan világban, amelyet máskülönben a politikai hatalom tartott hatalmában. Röviden: a teológiai tanulmányokat is elkezdő, biblikus műveltségű Lőrincze Lajossal lehettek volna körültekintőbbek kritikusai! Farkas Zsuzsa újvidéki tanár, közíró szerint a néhai jeles nyelvész és nyelvművelő népszerűségét és közkedveltségét egyebek mellett annak köszönheti, hogy zűrzavaros, gerincroppantó időkben ember maradt az embertelenségben. Így gondolják ezt a kötet szerzői is.  (Balogh Ferencné szerk.: Lőrincze-emlékkönyv születésének 100. évfordulójára. Eötvös Károly Megyei Könyvtár. Veszprém, 2015. 180 + 26 l.
 
Megjelent a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (A Román Akadémia Kiadója, Kolozsvár, 2016/2. számában. Az írást a főszerkesztő Murádin László és a cikk szerzőjének engedélyével vettük át.
 
 
 
 
 

 

 

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu