KOÓS FERENC (Bukarest, 1890)
Ha a bukuresti magyarok vettek át román szavakat anyanyelvűkbe, melyekkel azt eltarkították: a román nyelvbe is csúsztak századokon át magyar szavak, melyeknek nagy részét újabb időben kiszorították ugyan, de azért a történeti tényeket eltagadni nem lehet. Ezeket a román nyelvbe bevett magyar szavakat akkor kezdettem felismerni, midőn már a román nyelvet alaposan tanulni kezdettem.
A román nyelvben Bukurestben előforduló magyar szavak közűl álljanak itt a következők: Egres: agris, alkotni: alkătui, áldomás: aldămasu, áldás: aldaşu,áldani: aldui, oltani: altui, árendás: arendaşii, bácsi: baciu, baraboly: baraboiu, betegség: beteşug, bér: biru, bírni: birui, gomb: bumbu, kalauz: călăuzii, képzelni: chipzui, csiperka: ciuperca, csipni: ciupi, kalács: colacu, kakas: cocoşu, kaliba: colibă, kovács: covaciu, kovácsműhely: covaceriă, kovács-utcza : uliţa covacilor, drága: dragă, donga: dunga, fáklya: făclie, fogadni: făgădui, gondolni: gândi, gerenda: grinda, hám: hamu, hörcsög: hirciogu, halastó: heleşteu, határ: hotaru, zsemle: jimlă, lakat : lăcatu, lakatos: lăcătuş, láda: ladă, lestyán: leusteanu, lepény: lipia, menteni: mîntui, mentő (Jézus): mîntuitor, mester : meştera, mocsár: mocirla, munka: muncă, munkálni: munci, mustár: mustaru, német: neamțu, nem (genus): neamu, agár: ogarii, nadrág: nădrag, ugar: ogoru, ozsona: ojina, város: orasu, pohár: pohár, pallos: palosu, pandur: pandurii, paprikás : papricaşu, perzselni: pîrjoli, példa: pilda, parancs: porunca, patkó: potcóva, patkóló : potcovar, puska: puşca , puskaműhely és börtön : puşcăria, puszta: pustia, rák: racu, rüh: rîia, ráma: rama, récze: rața, rend: rînd, rab: robu, raj: roiu, szállás: sălaşu, szállani: sălăşui, korom: scrumu, sapka: şapcă, sólyom: şoimu, szapora: sporu, szőcs: suciu, tagad: tăgădui, dob: toba, vágás: văgaşu, hűtlen: viclénu, hűtlenség: vicleşug, vezető (kocsis): vizitiu, vitéz: vitézu, köpönyeg: cepeneagu.
Az itt előszámlált magyar szavak az idők folyamán vegyültek a román nyelvbe azon gyakori érintkezésnél fogva, melyben a két Duna-fejedelemség vajdái az erdélyi nemzeti fejedelmekkel állottak. Az iparra vonatkozó műszavak, pl. puşca, puscasu, covaciu, lăcatu, lăcătuş, meşteru, hirdeu stb., eléggé elárulják azt, hogy azokat Erdélyből vették át, még pedig magyar iparosoktól, kik Munteniába koronként kivándoroltak és ott valamely ipart űztek. A kovács-utcza Bukurest közepén a régi udvar — »curtea veche« — közelébe nem véletlenül került. A vajdáknak szükségök volt a puskaművesekre, a kovácsokra, ezért kellett ezeknek az udvar közelében lakniok. Az a körülmény, hogy a fegyvergyár — »puşcăria« — alatt később börtönt értettek, onnan megfejthető, hogy a fanariota vódák alatt a fegyvergyártás megszüntettelvén, a gyárt börtönné alakították. Ilyenformán jelentett az iskola újabb időben börtönt. A 30-as években Ghyka Sándor vóda minden községben iskolát építtetett, de minthogy országos törvény nem szabályozta volt a népoktatást, a község elöljárói bölcsebbnek vélték börtönül használni az iskolákat.
Ezen szomorú idők azonban ma már a történelem lapjaira kerültek. A népoktatást országos törvény szabályozza s Bukurestben, valamint a vidéki városokban egymásután építik a szép és czélszerü népiskolákat.
(In: Koós Ferenc bukaresti ref. lp.: Életem és emlékeim, 1890)
Megjegyzés: Dénes László közlése nyomán. A szerk.
Köszönjük Dénes László közlését… Korabeli adatok – Kós Ferenc gyűjtése nyomán – újabb szavak bizonyítják, hogy ajándékozó nyelv vagyunk. Nyelvi, békés együttélés!!