A tartui magyaroktatás történetét mutatja be Nagy Andrea, a Tartui Egyetem munkatársa.

Áder János köztársasági elnök látogatása a tartui Finnugor Tanszéken (2013)

Első szakasz

A magyar nyelv oktatásának kérdése már 1919-ben, Észtország csekély egy éves önállóságának idején felmerült a Tartui Egyetemen. Sajnos 1922-ig az egyetemnek nem volt lehetősége arra, hogy magyar lektort hívjon Tartuba. 1922-ben azonban a Bölcsészettudományi Kar dékánja, Julius Mark professzor felvette a kapcsolatot a Pázmány Péter Tudományegyetemmel a megfelelő lektor megtalálásának érdekében (Nurk, Seilenthal 1998: 39). A Tartui Egyetem és Jungerth Mihály, Magyarország észtországi követe közötti hosszas megbeszélések és levélváltás után Budapesten végül megtalálták a megfelelő jelöltet, Virányi Elemért, akit 1922. november 3-án hivatalosan is a Tartui Egyetem magyar lektorává választottak (EAA f 2100, n 4, s 429).

1923 februárjának végén első magyar lektorként megérkezett Tartuba Virányi Elemér.
Virányi 1897. október 30-án, Aradon született, középiskolai és gimnáziumi tanulmányait is itt végezte. 1915-ben önként beállt a hadseregbe, ahonnan 1919 januárja végén sebesülés miatt leszerelték (EAA f 2100 n 2 s 1369: 64). Ugyanebben az évben megkezdte tanulmányait a pesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakán. Már ekkor érdeklődést mutatott a finnugor nyelvek iránt. 1920-ban, amikor a román csapatok elfoglalták Aradot, Virányi végleg elhagyta szülővárosát és Budapestre ment, ahol az Eötvös Kollégium tanulója lett. 1922-ben tanulmányi úton járt Észtországban és Finnországban (Árpás 1998: 13-14). 1923 nyarán Pestre utazott, hogy befejezze doktori tanulmányait. Az eredményes vizsgák és doktori munkájának befejezése után visszatért Tartuba (Vääri 1970: 306).

Az egyetem tanterveiből kiderül, hogy Virányi kezdő és haladó magyar nyelvi kurzust és magyar irodalomtörténetet adott elő. A nyelvi kurzusokon a magyar grammatika alapvető kérdéseivel, a szemináriumokon pedig magyar nyelvű szövegek fordításával és elemzésével foglalkozott. 1923 második félévében előadásain a magyar irodalomtörténet 1772 és 1831 közötti szakaszát mutatta be. Az irodalomórák keretében sor került Madách Az ember tragédiája című művének olvasására, fordítására és elemzésére is. Előadásokat tartott a 19. századi magyar irodalomról, valamint a 19. századi magyar regényírásról. Ismertette az újabb magyar regényt, az 1880–1900-as évek líráját, valamint a magyar irodalom 1882–1912 közötti szakaszát. Szemináriumain a magyar és az észt nyelv közös vonásait tárgyalta (Vääri 1970: 306). A nyári és téli szüneteket Virányi általában külföldi kutatómunkával töltötte. Az egyetem támogatásával több ízben járt Franciaországban, Romániában és Finnországban (EAA f 2100 n 2 s 1369: 13-48).

Virányi az oktatói munka mellett Csekey István jogászprofesszornak is segítségére volt a Magyar Intézet felvirágoztatásában, a könyvtárral kapcsolatos munkában, valamint ünnepi és kulturális estek megszervezésében és lebonyolításában. Virányi nyelvi érzékét és elhivatottságát tükrözi az is, hogy előadásait már a második félévtől észt nyelven tartotta (Csekey 1928: 52-53).
Tartui évei alatt Virányi aktívan részt vett az észt kulturális életben is. Ismert észt írók novelláit fordította magyarra, és számos cikke is megjelent az észt irodalomról. Észtországban is publikált, több tudományos és irodalmi munkája, valamint cikke jelent meg a magyar irodalomról és történelemről (Vääri 1970: 306–307). Virányi kulturális kapcsolatainak sokszínűségéről tanúskodik az is, hogy levelezést folytatott azokkal az észt írókkal, akiknek műveit magyarra fordította. Leveleiben gyakran számára ismeretlen észt szavak jelentése után érdeklődött, vagy tanácsot, illetve jóváhagyást kért egy-egy novella vagy regény fordításával, kiadásával kapcsolatban. Leghosszabban Karl Eduard Sööt észt költővel levelezett, akivel nemcsak irodalmi vagy a rokon népeket érintő hírekről, valamint a két ország politikai helyzetéről írtak egymásnak, hanem személyes életükről is (Mesipuu 1997: 127-129).

1928. július 1-jén, 11 szemeszteren át tartó eredményes munka után az egyetem vezetősége saját kérésére felmentette Virányit lektori állásából (EAA f 2100 n 2 s1369: 51-52). Távozásának oka máig sem világos, hisz otthon nem várta állás. A középiskolai tanári oklevél megszerzése után a kecskeméti női kereskedelmi iskolában kapott helyettes tanári állást. Az 1929–30-as tanévtől Szegeden felügyelő tanárként a Horthy Kollégiumban, finn nyelvet oktatott az egyetemen és franciát, valamint németet tanított a Baross Gábor Reáliskolában. 1931. január 12-én házasságot kötött dr. Virág Rózsával (Árpás 1998: 14–15).

Virányi tartui évei alatt folytatott odaadó munkáját Észtország is nagyra értékelte. 1933-ban megkapta az észt Védőőrség Sas-rendjének III. osztályú kitüntetését, 1934-ben pedig az észt Vöröskereszt II. osztályának első fokozatával tüntették ki (Árpás 1998: 15).
Virányi 1944 decemberében, Budapest ostroma alatt vesztette életét. Halálának pontos dátuma ismeretlen (Árpás 1998: 17).

Virányi távozása után a magyar lektori hely több szemeszteren keresztül betöltetlen maradt, bár a felszabadult lektori helyet 1929. február 15-i pályázási határidővel 1928. november elején meghirdették (EAA f 2100 n 5 s 315: 1). Az észt Oktatásügyi Minisztérium a következő évben azt ajánlotta az egyetemnek, alakítsa a lektorátust szükség szerint hol magyar, hol svéd lektorátussá. Az egyetem nem értett egyet az ajánlattal, és bár nehézségek árán, de fenntartotta az önálló magyar lektorátust. 1929-től ideiglenesen Nils-Herman Lindberg svéd lektort nevezték ki magyar lektornak (Vääri 1970: 307). Csekey (1928) Északi írásaiból kiderül, hogy Lindberg, aki korábban Budapesten is volt lektor, tökéletesen beszélt magyarul, és fordításaival nagyban elősegítette a magyar kultúra megismertetését és terjesztését északon.
Lindberg 1930. május 21-ig volt ideiglenes magyar lektor, ez idő alatt óráin főként a magyar grammatikával és irodalommal foglalkozott, valamint szövegolvasási kurzust tartott. Miután Lindberget felmentették magyar lektori feladatai alól, visszatért korábbi svéd lektori kötelezettségeihez (Vääri 1970: 307).

1930 végére megtalálták a megfelelő jelöltet a szabadon maradt magyar lektori helyre. A Bölcsészettudományi Kar november 26-i ülésén 1931. január 1-jei kezdettel három évre Georgovits (Györke) Józsefet választotta magyar lektorrá (EAA f 2100 n 2 s 315: 5). Györke 1906. december 21-én, Celldömölkön született. Az elemi iskola elvégzése után Pécsen folytatta tanulmányait a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumban. 1926-tól a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karának hallgatója volt. 1930-ban finnugor összehasonlító nyelvészet szakon doktorált (EAA f 2100 n 2 s 167: 5).

Györke 1931. január 26-án érkezett Tartuba. Tartui évei alatt főként kezdő és haladó magyar nyelvi kurzust tartott, mindkettőt heti három-három órában (EAA f 2100 n 2 s 167: 13). A kezdőknek szóló óráin a grammatika alapjaival és egyszerűbb szövegek fordításával, a haladó kurzuson mondattannal, szóképzéssel, valamint verselemzéssel foglalkozott (Vääri 1970: 308). Györke tanítványai közé olyan kitűnő hungarológusok tartoztak, mint Felix Oinas és Paula Palmeos. Oinas A Tartu Egyetem magyar lektorairól című levelében Györkét zárkózott emberként írja le, akinek kevés hallgatója volt, és aki gyakran dolgozott a bölcsészkar könyvtárában. 1931-ben, miután Csekey professzor távozott, a Magyar Intézettel és a könyvtárral kapcsolatos feladatok is teljes mértékben Györkére maradtak (Pomozi 1998: 58).

1933-ban Györke kérvényezte kinevezésének meghosszabbítását további egy szemeszterrel, majd 1934 májusában két szemeszterrel, 1935 májusában ismét két szemeszterrel. 1936-ban Györke József feleségül vette Ella Waskot, a Tartui Egyetem könyvtárának alkalmazottját (EAA f 2100, n 2, s 167: 28, 35, 47, 54).

Miután Györke visszatért Magyarországra, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárában dolgozott. 1945-től a könyvtár igazgatója volt. Múzeumi munkája mellett 1938-tól finnugor proszemináriumot tartott a budapesti egyetemen és észt nyelvet tanított. Tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Magyar és Levéltárosok Egyesületének, az Észt Tudós Társaságnak (Õpetatud Eesti Selts), valamint az Észt Anyanyelvi Társaságnak (Emakeele Selts) (Vääri 1970: 308).

A háború előtti időszak utolsó magyar lektora Fazekas Jenő volt, aki 1937. február második felében érkezett Tartuba. Fazekas 1906. március 21-én született Bugyin. Középiskolai tanulmányait a pápai Református Gimnáziumban végezte. Fazekas a debreceni Tisza István Tudományegyetemen magyar és finnugor nyelvtudománnyal foglalkozott, és az 1930–1931. tanévben Pápay József mellett gyakornokoskodott. Pápay hatására és vezetésével kezdett el a hanti nyelv kutatásával foglalkozni. Doktori diplomáját 1932-ben szerezte meg. 1934-ben ösztöndíjasként két szemesztert töltött Tartuban (EAA.2100.2.123, 4, 6).

A tartui egyetemen Fazekas kezdő és haladó magyar nyelvi kurzust vezetett, heti egy-egy alkalommal a nyelvtörténet főbb vonásairól, valamint a 20. századi magyar irodalomról tartott előadást. Ugyancsak heti egy alkalommal betekintést nyújtott a magyar népi kultúra különböző kérdéseibe. A kezdő kurzuson népmesék, népdalok és egyszerűbb irodalmi szövegek fordításával és elemzésével foglalkoztak, óráit hanganyag segítségével tette színesebbé. A haladók csoportjában a magyar grammatika főbb kérdéseivel, a morfológia nyelvtörténeti elemzésével, valamint beszédgyakorlattal egybekötött szövegelemzéssel foglalkozott. Irodalomtörténeti előadásain a 19. századi prózaírókat, az újabb magyar irodalmat és a korábbi irodalom egyes fejezeteit ismertette (Vääri 1970: 309). Lektori feladatai mellett ellátta a Magyar Intézet vezetésével kapcsolatos feladatokat is.

1939 novemberében Fazekas lektori kinevezését három évre meghosszabbították, azonban a szovjet csapatok Észtországba történt betörésével a magyar kormány 1941. február 14-én Fazekast Helsinkibe menekítette, ahol szintén magyar lektorként dolgozott. Miután a Helsinki Egyetemen lejárt a szerződése, Stockholmba költözött, ahol a Magyar Intézetben dolgozott (Pomozi 1998: 61). Fazekas 1979. június 16-án Uppsalában hunyt el.

Fazekas távozásával véget ért a magyaroktatás első korszaka, melynek során tehetséges anyanyelvi lektorok ismertették és szerettették meg a magyar nyelvet és kultúrát nemcsak diákjaikkal, de fordításaikon és a nagyközönségnek szóló rendezvényeiken keresztül szinte az egész országgal.

 

Második szakasz

 

A II. világháború után egy új szakasz vette kezdetét. Az egyetem Tartui Állami Egyetem néven folytatta munkáját. 1944 őszén megalakult az észt és finnugor nyelvi tanszék. A kezdetben háromfős testülethez, nemsokkal megalakulása után, csatlakozott Györke egykori tanítványa, Paula Palmeos, aki az 1936–37-es tanévben Budapesten tanult, és akinek fő feladata a magyar nyelv oktatása lett. A finnugor szak tanterve csak heti egy-egy óra kezdő és haladó magyar nyelvi kurzust, valamint egy magyar nyelvtörténeti speciális kollégiumot tartalmazott, de a speciális kollégiumok és az előadások majdnem fele valójában nyelvóra volt. A háború utáni időszakban 1944-től 1998-ig közel 300 diák végzett a tartui finnugor szakon, közöttük olyan ismert és tevékeny műfordítók, mint Ellen Niit, Tiiu Kokla, Leidi Veskis, Edvin Hiedel, Ene Asu-Õunas és mások (Nurk, Seilenthal 1998: 40–41). Nekik köszönhető, hogy a magyar irodalom remekei eljutottak az észt olvasókhoz is.

Paula Palmeos tanítványai közül kerültek ki a tanszék későbbi oktatói is, 1982-től Tõnu Seilenthal, 1989-től Ene Asu-Õunas és Anu Nurk (Nurk, Seilenthal 1998: 41). Paula Palmeos 1989-ben 89 szemeszter után vonult nyugdíjba (Seilenthal 1997: 188). Palmeos tanárnő tanítványai, Tõnu Seilenthal docens, tanszékvezető és Anu Nurk lektor napjainkban is a tanszék tevékeny tagjai.

A háború utáni bonyolult politikai helyzet miatt évtizedekig nem volt lehetőség magyar lektor meghívására. Ugyanakkor a hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig több kárpátaljai magyar tanult az egyetemen, akik gyakran segítettek Palula Palmeosnak a nyelvoktatásban (Pomozi 1998: 65). Kárpátaljáról jött Tartuba aspiránsként Zékány Imre, Káposztay Erzsébet, Mokány Sándor, Vavra Klára, Mokány Katalin és Fodó Sándor. A tartui egyetemistáknak így lehetőségük volt megismerkedni anyanyelvi beszélők nyelvhasználatával is. Az ötvenes évek közepétől kirándulásokat is szerveztek kárpátaljai magyar falvakba, mely utazások remek lehetőséget adtak mind a nyelvgyakorlásra, mind a kultúrával való megismerkedésre (Nurk, Seilenthal 1998: 41).

Tanulmányaik befejeztével a kárpátaljai magyarok hazatértek, hogy az anyaországtól elzárt területen adják tovább tudásukat és tapasztalataikat diákjaiknak. Zékány Imre az Ungvári Egyetemen folytatta pályáját és egyik alapító tagja volt az egyetem Magyar Filológiai Tanszékének. Kandidátusi disszertációját 1964-ben védte meg A magyar nyelv hatása a kárpátaljai román nyelvjárásokra címmel. Kutatásai főként a nyelvhasználatra összpontosultak. A felső-Tisza-vidéki (máramarosi) magyar nyelvjárások román jövevényszavait, valamint a román nyevjárásokat ért magyar hatást kutatta, de foglalkozott a kárpátaljai személynevekkel és frazeológiával is. Egyik legfontosabb munkája a Laver Vaszil társszerkesztésével készült Orosz–ukrán–magyar frazeológiai szótár. 1991-ben 63 évesen hunyt el. Tanítványai emlékezetében szerény, de nagy tudású, széles műveltségű emberként él tovább (Kárpáti Igaz Szó 2003).

Fodó Sándor 1967-ben fejezte be tanulmányait a Tartui Egyetemen, ezután az Ungvári Egyetem magyar tanszékén dolgozott. A kárpátaljai magyarok jogaiért küzdő Fodót azonban 1972-ben a magyarság jogainak védelmére írt és több mint ezer aláírással alátámasztott beadványa miatt elbocsátották az egyetemről, ezután alkalmi munkából élt (KMMI). 1989-ben Fodó vezetésével megalakult a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség), melynek első elnökévé Fodó Sándort választották. 1996-ig töltötte be az elnöki tisztséget, ezután haláláig a KMKSZ tiszteletbeli elnöke volt. Fodó Sándor 65 évesen, 2005. május 11-én hunyt el. Tiszteletére, szülőfalujában, Visken 2006-ban emléktáblát, 2007-ben pedig síremléket avattak fel (Kárpátalja.ma 2013). Ugyancsak Fodó emlékének tisztelegve 2015. február 26-án felavatták Beregszászban a róla elnevezett kulturális központot (Kárpátalja 2015).

Káposztay Erzsébet főként nyelvjáráskutatással, ezen belül a derceni nyelvjárással foglalkozott. 1964-ben megjelent cikkében a derceni becenevekről írt, az 1966-os debreceni nyelvészkongresszuson pedig a derceni nyelvjárás kettőshangzóiról tartott előadást (Tóth T. 2012).

Mokány Sándor 1954-ben az Ungvári Állami Egyetemen szerzett tanári diplomát, majd a Tartui Egyetemen Paul Ariste professzor aspiránsa volt. A máramarosi ukrán nyelvjárások magyar jövevényszavairól szóló kandidátusi disszertációját 1966-ban védte meg.
1960-ban házasságot kötött Nagy Katalinnal. 1959-től a leningrádi egyetem magyar nyelvtanára volt, 1971-ben docenssé nevezték ki (Tóth Sz. 2002). 1977-től a Szegedi Tudományegyetem tanára volt, valamint tanított a pozsonyi Comenius Egyetemen, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Szláv Tanszékén és a prágai Károly Egyetemen. Főként nyelvjárás- és szóeredet-kutatással foglalkozott. Az 1970-es évek közepétől Mokány Sándor és felesége a magyar nyelv szókincsének kutatásával foglalkoztak, és Kárpátalja településein nagy mennyiségű tájnyelvi anyagot gyűjtöttek, melynek alapján az 1980-as években számos tanulmányuk jelent meg (Tóth P. 2011).

Mokány Katalin a munkácsi tanítóképző elvégzése után a Leningrádi Állami Egyetemen szerzett magyar-orosz szakos diplomát, majd 1972-től a leningrádi A. I. Herzen Pedagógiai Főiskolán magyar nyelvet tanított a hanti és manysi nemzetiségű hallgatóknak. 1969 és 1972 között a Tartui Egyetem aspiránsaként dolgozott. Kandidátusi értekezését „Лексические особенности венгерских языковых островков Закарпатской области (Восточная часть)” (A magyar nyelvszigetek lexikai sajátosságai Kárpátalja keleti részén) címmel 1972-ben védte meg.  Máramaros településein az állathívogatókat és -terelőket, valamint a népi állattartás szókincsét vizsgálta. Emellett több tanulmánya is megjelent a viski nyelvjárással kapcsolatban. 1977 és 1979 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében, majd az Akadémia könyvtárában dolgozott (Tóth P. 2011).

Vavra Klára a kijevi egyetem újságíró szakának elvégzése után 1966 és 1969 között a Tartui Egyetem aspiránsa volt. Kandidátusi disszertációjában a vogul rokonsági elnevezésekkel foglalkozott. Tanulmányai befejeztével Moszkvában a Komszomol oktatási intézményben dolgozott tolmácsként, majd a Nemzetközi Kapcsolatok Főiskolán és a diplomáciai akadémián oktatott magyar nyelvet, és írt orosz közvetítő nyelvvel korszerű szemléletű magyar nyelvkönyvet. Később a Moszkvai Magyar Kulturális Központban tanított magyar nyelvet (Kárpáti Igaz Szó 2003). Vavra Klára napjainkban ismét Kárpátalján él és dolgozik.

Strömpl Juditot is meg kell említenünk, aki 1972 és 1977 között az orosz nyelv és irodalom szakon tanult Tartuban, emellett óraadó tanárként magyart tanított az egyetemen (Seilenthal 1997: 188).  Az orosz irodalom után a szociológia felé fordult a figyelme, doktori disszertációját 2002-ben védte meg Tamperében. Strömpl Judit tanulmányai befejeztével is hű maradt az egyetemhez. 1986-tól 1990-ig a viselkedészavar kutatással foglalkozó laboratórium tagjaként, 1990-től 2003-ig az egyetem szociológia intézetének tudományos főmunkatársaként dolgozott, 2003-tól az egyetem Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszékének docense, 2014-től a tanszék vezetője (ETIS).

1970-től a magyarokkal való kapcsolat még szorosabbá vált, mivel lehetőség nyílt arra, hogy a diákok részt vegyenek a debreceni nyári egyetem kurzusain. Két évvel később már nemcsak a nyári egyetem tartamára, hanem tanulmányaik idejére is Magyarországra érkezhettek a diákok. Elsőként Ivar Sinimets érkezett Budapestre, aki hat évet töltött az ELTE-n. A hetvenes évek elejétől aztán egyre több diáknak volt lehetősége egy szemeszter erejéig a debreceni egyetemen tanulnia. Az enyhülő politikai helyzetnek köszönhetőn a kilencvenes évek elején már magyar diákok is eljutottak Tartuba, akik észt nyelvtudásuk csiszolása mellett magyarórákat is tartottak. A két ország tanulmányi kirándulásokat is szervezett, melynek keretében a tartui diákok 1992–95-ben négyszer jártak Magyarországon, a budapestiek 1992-ben és 1994-ben, míg a debreceni diákok 1995-ben látogathattak el Tartuba (Nurk, Seilenthal 1998: 42).

 

Harmadik szakasz

 

Az észt-magyar államközi szerződésnek köszönhetően 1993 szeptemberében megérkezett Tartuba Pomozi Péter, aki az első anyaországi magyar lektor volt a háború után. Érkezésével kezdetét vette a magyaroktatás harmadik korszaka a Tartui Egyetemen.  A következő tanévben elindult a magyar nyelv és kultúra főszakként való oktatása (Nurk, Seilenthal 1998: 42–43). Korábban nem volt az egyetemen hungarológia, a magyar nyelvet a finnugrisztika keretében, kis óraszámban oktatták. Pomozi Péter az első félévben emelt óraszámú (heti 8 óra) kísérleti magyaroktatást vezetett be Ago Künnap tanszékvezető professzor támogatásával. Ugyancsak az ő valamint HAldur Õim intézetvezető támogatásával sikerült egy év alatt megalapítani a magyar nyelv és irodalom főszakot, melynek tanterve a graggeri hungarológiai koncepció szellemében készült. A szak sikeres megindításában ( a szaknak az első három évben pontosan 50 hallgatója volt!!!) komoly segítséget nyújtott Jávorszky Béla helsinki magyar nagykövet és Csúcs Sándor, a helsinki Magyar Kulturális Intézet igazgatója is. Az szak tantervében az első és második képzési szakaszban a nyelv elsajátítására, a harmadikban a hungarológiai szaktárgyakra esett a fő hangsúly. A gyakorlati nyelvórák mellett az első szakasz országismeretet, irodalomtörténetet és szemináriumot tartalmazott. A második szakaszban nyelvtudománnyal és művelődéstörténettel bővült ki a tárgyak sora, míg a harmadik szakaszban a gyakorlati nyelvoktatásnak már csak csekély szerep jutott, helyette történelmet és néprajzot oktattak, és megnövekedett a szemináriumok száma. Így a diákok korábbi nyelvismeret nélkül is képesek voltak a tantárgyak magyar nyelven való elsajátítására (Pomozi 1996: 7–9).

Pomozi Péter lektori ideje 1998 augusztusával véget ért, őt 1998. szeptember elsejétől Tóth Szilárd, majd 2001. szeptember 1-től Tóth Krisztina, az egyetem első női magyar lektora követte.  1999-ben Észtország csatlakozott a bolognai rendszerhez, megindult az új tanterv kidolgozása és 2002-ben párhuzamosan az új és a régi tanterv szerint folyt a tanítás. Az új tanterv egy magyar nyelv és kultúra speciális modult tartalmazott, ez alap- és középfokú nyelvkurzusból valamint szemináriumból és egy olyan összetett tárgyból állt, amely betekintést nyújtott Magyarország történelmébe, föld- és néprajzába, valamint a magyar irodalomba. A magyar nyelv alapfokon való elsajátítása továbbra is kötelező maradt a finnugor szakos diákok számára is. Az évek során a tanterv tovább csiszolódott, teljesedett. A korábbi egy tárgy helyett most két külön tárgy keretében ismerkedhetnek meg a diákok a magyar történelemmel és földrajzzal, valamint a magyar irodalommal. A kötelező tárgyak mellett bővült a választható és az évről évre változó szabad tárgyak listája is.

2005-ben újabb női lektort fogadhatott a tanszék, ezúttal Tóth Viktóriát, aki 2009. augusztus végéig töltötte be a magyar lektori tisztséget. 2009 és 2012 között Tóth Tünde volt a magyar lektor, akit 2012 szeptemberétől Janurik Boglárka követett. A lektorok a diákok nyelvtudásának és kulturális ismereteinek bővítése érdekében hetente egyszer filmklubot és beszélgetős estét is rendeznek.  A lektoroknak köszönhetően minden évben sor kerül a magyar nemzeti ünnepek megünneplésére is. A rendezvény szervezésében és lebonyolításában a magyar szakos hallgatók, valamint a Magyarországról érkezett cserediákok is aktívan részt vesznek.

A felsorolt magyar lektorok, valamint Tõnu Seilenthal docens és Anu Nurk lektor odaadó munkájának köszönhetően számos magyar témájú szakdolgozat született. Az elmúlt 22 év alatt 52 hallgató szerzett BA és 21 MA szintű diplomát. 

A Tartui Egyetemen folyó kiemelkedő és lelkes munkának köszönhetően tanszékünkre több magas rangú magyar politikus is ellátogatott. 1996. május 3-án Göncz Árpád államfőt, 2000. május 31-én Orbán Viktor miniszterelnököt, majd ugyanebben az évben, december 13-án Mádl Ferenc államfőt fogadtuk. 2006. március 26–27-án Sólyom László államfőt és 2013. június 21-én Áder János köztársasági elnököt láthattuk vendégül (Magyar nyelv és kultúra).

2015 őszétől Bán István tiszteletbeli magyar konzul is a tanszéken kapott lehetőséget a konzuli kérdésekben hozzá fordulók fogadására.

 

IRODALOM

Árpás Károly 1998. Virányi Elemér föltámasztása. Tartu: Tartu és Magyarország 3: 13–24.

Csekey István 1928. Északi írások. Budapest: 33, 52–53.

EAA f 2100, n 2, s 1369. Virányi Elemér személyi dossziéja: 13–48, 51–52, 64.

EAA f 2100, n 4, s 429. A professzorcserével kapcsolatos levélváltás a Tartui és a Budapesti egyetem között

EAA.2100.2.167 Györke József magyar lektor személyi dossziéja: 5, 13, 28, 35, 47, 54.

EAA.2100.2.123 Fazekas Jenő lektor aktája: 4, 6.

EAA.2100.2.315 Ungari keele lektoraat. Ungari keele lektori määramisse puutuv kirjavahetus: 1, 5.

ETIS – Eesti Teadusportaal

[https://www.etis.ee/portaal/isikuCV.aspx?PersonVID=2320&lang=et – 2015-02-21]

Kárpáti Igaz Szó 2003. „Dolgozni csak pontosan, szépen…”. Beszélgetés Vavra Klárával múltról – jelen időben. Horváth Sándor riportja [http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/030816/interju.html – 2015-02-20]

Kárpáti Igaz Szó 2003. Imre bácsi. Markáns egyéniség volt [http://hhrf.org/karpatiigazszo/030927/kultur03.html – 2015-03-06]

Kárpátalja.ma 2013. 73 éve született Fodó Sándor, a KMKSZ első elnöke.

[http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kultura/73-eve-szuletett-fodo-sandor-a-kmksz-elso-elnoke/ – 2015-06-10]

Kárpátalja 2015. Egy lánglelkű viski ifjú emlékére. „Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk”
[http://www.karpataljalap.net/?q=2015/03/03/egy-langlelku-viski-ifju-emlekere – 2015-06-12]

KMMI Fodó Sándor [http://kmmi.org.ua/arckepek?menu_id=9&submenu_id=43&arc_id=76- 2015-06.26]

Magyar nyelv és kultúra [http://www.keel.ut.ee/et/sisseastumine/ungari-keel-kultuur– 2015-02-20]

Mesipuu, Kairi 1997.Virányi Elemér – az első magyar lektor. Tartu: Észt hungarológia 75: 126-132.

Nurk, Anu – Tõnu Seilenthal 1998. Egy elfelejtett korszak a Tartui magyartanításban. Tartu: Tartu és Magyarország 3: 39, 40-41, 42-43.

Pomozi Péter 1996. A Tartui Egyetem Magyar Lektorátusa és hungarológiai főszak. Tartu, 7-9.

Pomozi Péter 1998. Tartu és Magyarország: négyszáztizenöt év a felsőoktatás történetéből. Tartu: Tartu és Magyarország 3: 47-72.

Seilenthal, Tõnu 1997. 75 év tanulságai. Tartu: Észt hungarológia 75: 185-199.

Tóth Péter 2011/4. Mokány Sándor és Mokányné Nagy Katalin kárpátaljai nyelvjárásgyűjtéseiről. Magyar Nyelv.
[http://magyarnyelv.c3.hu/11-4/tothp_114.pdf – 2015-03-10]

Tóth Szilárd 2002. Mokány Sándor 70 éves. Magyar Nyelvőr. [http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1263/126314.pdf – 2015-06-17]

Tóth Teodóra 2012. Dercen: egy nyelvjárássziget helynévrendszertani sajátosságai*
[http://epa.oszk.hu/01800/01865/00005/pdf/EPA01865_Helynevtorteneti_tanulmanyok_2012_09_101_114.pdf – 2015-03-18]

Vääri, Reet 1970. Soome ja ungari keele lektoraat Tartu Ülikoolis 1918.-1940. aastal. Tõid eesti filoloogia alalt III: 302-311.

---