Málnási Ferenc (Kolozsvár)
Szász, sváb, landler, cipszer és bukovinai német nyelvű kultúra a történelemben és mindennapokban
(Szerkesztette: Balogh F. András. Kiadja: az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége.
Sepsiszentgörgy, 2017. 198 oldal)
Mottó:
Immár elmegyek,
vissza nem jöhetek.
Immár messze fut,
és nincs visszaút.
Utam vissza akkor lesz,
mikor majd a holló fehér lesz.
Erdélyi szász népdal
Boldogan vettem kézbe a Német–magyar kulturális szótárt, és mohón olvastam több cikkelyét, hiszen fehér foltok tarkította ismereteimet szükségesnek tartom gazdagítani. A sorozat eddigi köteteihez hasonlóan kézikönyvként fogom használni:
- Benő Attila – Sárosi-Márdirosz Krisztina (szerk.) 2008. Román–magyar oktatásterminológiai szótár. Dicţionar român–maghiar de terminiologia didactică. Sepsiszentgyörgy: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége.
- Benő Attila (szerk.) 2009. Román–magyar kulturális szótár. Sepsiszentgyörgy: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége.
- Benő Attila – Péntek János (szerk.) 2013. Dicţionarul cultural maghiar–român. Ghid de orientare în cultura maghiară cotidiană. Magyar–román kulturális szótár. Tájékozódási kalauz a mindennapi magyar kultúrában. Sepsiszentgyörgy: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége.
- Fazekas Emese – Tódor Erika Mária (szerk.) 2015. Magyar–román oktatásterminológiai szótár. Dicţionar român–maghiar de terminologie didactică. Sepsiszentgyörgy: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége.
Ebbe a sorozatba illik tehát a most megjelent szótár, s a könyvtáramban meg is találta a helyét a Hajdú Farkas-Zoltán szerkesztette Telepes népség. Erdélyi szász olvasókönyv (Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1994) című műve mellett. Balogh F. András az előszóban jelzi a feladat nehézségeit, összetettségét, hiszen „a régióban húzódó és tájegységeket felszabdaló hatások mindig újabb és újabb kulturális kontextusokat teremtettek: a határok összefűztek népcsoportokat, ám leggyakrabban szétválasztották őket, párhuzamos fejlődési ívek, keresztkapcsolások és egymásra hatások jöttek létre…” Gondoljunk a Kárpát-medence, Erdély, Bánát, Barcaság, Szatmár, Bukovina, Dobrudzsa földrajzi tájainak a sorsára, a deportálásokra, az üldöztetésekre, valamint arra, hogy a szász, a sváb és a cipszer németek Izrael, Amerika, sőt egyenesen Kína távoli vidékeire voltak kénytelenek menekülni és ott letelepedni. A Kárpát-medence legrégebbi germán lakói a gótok és a gepidák voltak, de még emlékük is elhomályosult, s a 12. században a Barcaságba érkező német lovagrend, illetve a Mosel vidékéről hívott németek, szászok 850 éves közös erdélyi múltja után a jelen, a 900. esztendő megünneplése okafogyottá vált.
Ám ennek a kulturális szótárnak a közel 600 szócikke mégis azt bizonyítja, hogy az erdélyi, majd a romániai német kultúra sokszínű és gazdag maradt. „A fogalmakhoz kapcsolódó képzetek, érzelmek, értelmek és tradíciók kontextusukban jelennek meg, reprezentatív kép alakulhat ki a kultúrájukról, segítheti az olvasó tájékozódását. […] A szótár központi kérdése Erdély és Románia geográfiai szemantikájának a német kultúrában megjelenő objektivációja, ugyanis Erdély – minden párhuzam ellenére – másként mítosz, érzelem és racionális fogalom a német kultúrában, mint a magyarban vagy akár a románban. Erdély a németek számára azt az »édes hazát« jelenti, amely örökre elveszett, ám az NSZK területén tovább él egy »deterritorizált« identitásban, példát mutatva szorgalomból, pontosságból, kitartásból, munkaerkölcsből, összetartozásból, amely a történelem során mégsem volt elegendő a megmaradáshoz” – fogalmazta meg a szerkesztő. Sajnos! – teszem hozzá.
A szócikkek az alábbi témaköröket ölelik fel: írók, költők, irodalmi művek, események, irányzatok, sajtó, nyomdászat, sajtóban tevékenykedett személyek, lapok, folyóiratok, könyvtárak, múzeumok, a tudományos kutatás forrásai, természetes táj, régiók, kitüntetett jelentőségű helyek, emlékművek, építészeti műemlékek, ének, zene, kórusok, karnagyok, művészek, egyházak, vallás, vallási vezetők, intézmények, egyesületek, hiedelemvilág, mondák, előítéletek, hétköznapi élet, viselet, népcsoportok, népmesék, nyelvjárások, oktatás, művészet, események, személyiségek, történelmi személyek, tudományok, tudósok, kutatók – ezek közül akármelyikhez több-kevesebb példát említhetnénk.
Nem tudom elkerülni ebben az ismertetésben, hogy ne idézzem fel az erdélyi szász költészet egyik gyöngyszemét, azt a megragadó dalt, amely költői szövegével és dallamával ma is lenyűgöző: lendületes himnuszként az örökszép emberi vonások, a szülőföld, a vallás és a szabadságszeretet hangjai szólnak belőle. (A szövegét írta: Maximilian Leopold Moltke [1819–1894]; a dallamát szerezte: Johann Lukas Hedwig [1802–1849].)
Német–magyar kulturális szótár
Leopold Maximilian Moltke:
Siebenbürgenlied – Szép Erdély, te régi templom
Szép Erdély, te áldott föld, mely
Kinccsel, mézzel telve van,
Dús kalász kél itt a völgyben,
S a Kárpátok bércölében
Szőlőnedv és színarany.
Szép Erdély, egy tova zajlott
Tengerárnak medre rég,
Most vetések rengő árja,
Őserdőktől szegve, zárva,
Melyet keblén tart az ég.
Szép Erdély, ki romban hirdetsz
Egy erős, nagy múlt időt,
Mely átélt egy ezredévet,
S melyből most is sok emléket
Buja szántók hantja föd.
Szép Erdély, hol annyi égöv
Fut keresztül gazdagon,
S benne népek tarka serege,
Miket közös, meghitt körbe
Egy haza oltára von.
Szép Erdély, te régi templom,
Zöld hegyeknek oszlopán,
Hol – ha ima kél a szívben,
Annyi nyelven s annyiképpen
Egy Istenhez száll csupán.
Szép Erdély, hol minden korban
Erős várra lelt a hit,
Bár az idők jönnek-mennek,
Szabadságnak, türelemnek
Sziklavára légy te itt.
Szép Erdély, te édes otthon,
Szálljon áldás, béke rád,
S bárha viharok szakadnak,
Szívét minden hű fiadnak
Egyetértés fonja át.
Bárcsak ez a kívánt egyetértés – utólag is – valóra válna!
Megj.: A szerző Málnási Ferenc ny. magyartanár (Kolozsvár), a szöveget szerkesztette: Mayer Péter
0 hozzászólás