KOVÁCS ANDRÁS FERENC EMLÉKÉRE. KAF (1959. július 17. – 2023. december 30.) Kossuth-díjas, erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Látó szépirodalmi folyóirat volt főszerkesztője. Emlékét  idézem… Pár éve még felhívhattam  diákjaim  figyelmét költészetére,  és megmutathattam az „Adyt orzó Ady-torzó (Kifakult Ady,  fénykép)”  című versének fénymásolt  kéziratát, beszélhettem a két költő  életéről, verseikről.  KAF  szövege Adyról  szóló lírai vallomás. Őszinte tisztelet szólal meg  soraiban. A megszokott központozású  alkotásban pontok helyettesítik az eredeti  Ady-vers  (Őrizem a szemed…) néhány szavát. Ezek a szavak a költemény kulcsszavai, segítenek a szövegértésben.

A költemény 2019 januárjában szület(het)ett,  ekkor jelent meg a  Várad  folyóirat Ady-különszámában.

KAF szövege valóságos és elképzelt elemekből álló világkép, egyrészt az Ady, másrészt a Kovács által elképzelt világkép. Mindkét  szövegben  jóhangzású,  de szomorkás  hangulatú szavak sorakoznak, a sorok  rímelése: a b a b, /  a b x b.

A szavak elsőleges szótári jelentésére ráépülnek a szövegösszefüggésből eredő másodlagos, érzelmi többletjelentések. A szöveg jellemző nyelvtani kifejezőeszközei a cselekvő igék: fogom meg, őrizem, űz, érkeztem,  várok, maradok; a közös főnevek: kezemmel,  kezedet,  szememmel,  szemedet,  világok,  rettenet; és a jelzős szerkezetek: vénülő kezemmel,  vénülő szememmel. A szóképek közül kiemelem a metafora felé mutató szavakat: kezemmel fogom meg a kezedet,  szememmel őrizem a szemedet.

A vers igei állítmányai túlsúlya miatt verbális stílusú verbális stílusú szövegként olvasható. Ady Endre verse  és  Kovács András  Ferenc  verse  is!