BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN (Monaco) írót kérdezi BIRTALAN ANDREA (Budapest)

 

Böszörményi Zoltán, Magyarország Babérkoszorúja- és József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, az Irodalmi Jelen folyóirat főszerkesztője.

 

Az 1981-ben megjelent verskötete, a Címjavaslatok miatt elmenekült Romániából. Kanadába kapott bevándorlási engedélyt. Hogyan boldogult angol nyelvtudás nélkül, huszonöt dollárral a zsebében?

 

Negyedszázaddal ezelőtt az érdekfeszítő „kalandra” még fájdalmasan emlékeztem. A nyers, lélekbe markoló történetek megérintettek engem is. Később sikerült kiírnom magamból a sztorikat, de nem úgy, ahogyan átéltem őket. Hérakleitosz egyik töredékében azt írta, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, hasonlóan nem térhetsz vissza ugyanúgy kétszer ugyanabba az emlékbe sem. A Regálban és Az éj puha testében beszámoltam erről a tapasztalatról. Az utóbbit szeretném a közeljövőben átírni. Miért? Míg a Regálban sikerült felülről látnom, láttatnom az eseményeket, a másik regényben nem. Azért, hogy érzékeltessem az idő múlásának hatását tudatomra, legközelebbi példám az erdélyi Előretolt Helyőrség tavaly decemberi számában megjelent ausztriai menekülttáborban írt versem. Mintha nem is én írtam volna. Furán hatott rám, színei elmosódtak, az illata is megváltozott.

 

 

Később, természetesen megtanult angolul, a Torontói York Egyetemen szerzett diplomát. Hogyan viszonyul az anyanyelvéhez más nyelvek tükrében?

 

Az egyetemen remek professzorok tanítottak. Morris Engel, logikatanárom, például, a híres Kaliforniai Berkeley Egyetemről érkezett. A világszerte ismert Stanley Tweyman pedig bevezetett bennünket Descartes, Hume, Spinoza filozófiájába. Jó ideig messze kerültem anyanyelvemtől, hiszen az angol irodalmi és filozófiakurzusok lefoglalták időm nagy részét. De, hacsak tehettem, felütöttem egy-egy Arany János-, József Attila-, Kányádi Sándor-, Csoóri Sándor-verskötetet. Erről jut eszembe, Márai Sándor, aki hosszú évtizedekig messze a magyar hontól, az Egyesült Államokbeli San Diegóban élt, egyik naplóbejegyzésében azt írta: Este Arany János-verseket olvastam. Belaktam anyanyelvvel.

 

Úgy tudom, angol nyelven is írt. Talán a franciával is megpróbálkozott.

Van néhány angol nyelvű rövid novellám és versem. Az utóbbiak közül az egyik megjelent a torontói Sun napilap legolvasottabb rovatában, háromszáznyolcvanezer példányban. Még ma is őrzöm fakszimiléjét. A The Club at Eddy’s Bar (Az éj puha teste) Dublinben kiadott regényem oroszlánrésze elsősorban Sohár Pál munkáját dicséri. Román nyelven egész kötetnyi versem veszett el a sok költözködésben. Ami a francia dolgaimat illeti, azok csak próbálkozások, csuklógyakorlatok. De fordítottam angolból, románból. Franciából egész verskötetnyit. Meg is jelent az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban.

 

Számos művét lefordították. Milyen volt ezeket más nyelveken újraolvasni?

Orosz nyelven, Jurij Guszev tolmácsolásában mind a négy regényem és egy válogatott verskötetem látott napvilágot. Angol nyelven eddig három regényem és egy versválogatás jelent meg Sohár Pál fordításában. Németországban pedig Hans Henning Paetzke ismertette meg regényeimet és verseimet az ottani olvasókkal. Franciául egyelőre csak a La peau de rien-t (A semmi bőre) adta ki a L’Harmattan. Sajnos oroszul nem beszélek, németül is csak egy keveset. A román, angol és francia nyelvű fordításokat viszont igen szeretem. Kutatok, „járkálok” a szövegekben, hogy felfedezzem, mi az, ami más – szín, hangulat, képzettársítás. Román nyelvű könyveimet magam is korrektúrázom, bár Foarță Gábos Ildikó munkája kiváló, kevés javítanivalót találok.

 

Felgyorsult időnkben az okostelefonok használata, a világháló információáradata, hogyan hat nyelvünkre, az irodalomra?

Erről profi nyelvész jobban beszámolhatna. Arról tudok, hogy az SMS-eknek külön nyelvezete van. A fiatal generáció ezt használja. Orbán János Dénes még évekkel előtte forgatókönyvet írt e témában. Kapkodtam a fejem a különböző szórövidítéseken, és igen furának, de ugyanakkor találékonynak véltem ezt a stílust. Hogy rontja a nyelvet? Ma már minden rontja. Sietve hadarunk, felületesen fogalmazunk, nem figyelünk arra, hogy a szavaknak jelentése, értelme, hangulata, súlya, illata van. A legnagyobb gond viszont az, hogy manapság többen írnak, mint olvasnak. Az utóbbi elengedhetetlen feltétele anyanyelvünk megőrzésének. Diákkoromban tanórák alatt is olvastunk, még akkor is, ha egy-egy fülhúzás, dorgálás járt érte.

 

Mint az Irodalmi Jelen főszerkesztője, nagy hangsúlyt fektet a fiatal alkotók felkarolására. Mi a háttere ennek a küldetésnek?

Jövőre húszéves lesz az Irodalmi Jelen. Lászlóffy Aladár egyik verssorát idézve: vihetik katonának, / megszállva tart majd egy domboldalt…, továbbgondolva, vagy egy tenyérnyit a magyar irodalmi lapok palettáján. Indulásunk hajnalán, Hudy Árpád nyelvész barátommal – aki első főszerkesztője volt a lapnak –, azt a célt tűztük ki, hogy Debüt rovattal támogatjuk a fiatal tollforgatókat. Erre szükség is volt. (Egyetlen irodalmi havilapnak sincs Debüt rovata.) Teret szerettünk volna nyújtani azoknak, akik be akarnak mutatkozni, és elindulni az írói pályán. Manapság az igen népszerű rovatunkat évekkel ezelőtt Varga Melinda versszerkesztőnk élesztette újra. Az ő kitartó, lelkiismeretes és odaadó munkájának is köszönhető, hogy a világhálón a legolvasottabb magyar nyelvű irodalmi lap vagyunk. A fiatalokkal való törődés emberpróbáló, de ugyanakkor hálás feladat. Varga Melinda volt az ötletgazdája A költészet trendi címmel, a történelmi Magyarország területén tavaly novemberben kiírt, középiskolásoknak szánt Irodalmi Jelen vers- és prózapályázatának. Ezzel is anyanyelvünk fontosságára, az irodalomnak a társadalomban betöltött szerepére, az írás szeretetére hívjuk fel a magyar gimnazisták figyelmét. Lehet, mi fedezzük majd fel a leendő Kosztolányit, Weöres Sándort, Pilinszkyt, Nagy Lászlót vagy Kányádi Sándort.

 

Névjegy. Böszörményi Zoltán 1951-ben született Aradon. Huszonegy éve Monacóban él. Tavaly megjelent kötetei: Soha véget nem érő szeretkezés (versek), Sóvárgás(kisregény), mindkettő a KMTG kiadásában.

 

Az írás az Édes Anyanyelvünk 2020/2. számában is olvasható.