MNYKNT, Budapest
 

 

Szomorú hírt kaptunk Kassáról: „Ma délelőtt meghalt Kolár Péter (1947 – 2017). Isten nyugosztalja – nyugodjék békében”. Kolár Péter a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának meghatározó személyisége volt, évekig elnökségi tagunk, mostanáig: tiszteltbeli felvidéki alelnökünk. Legutóbb novemberben találkoztunk vele, amikor eljött az MNYKNT 56-os konferenciájára. Péter nagy odaadással igazgatta a kassai Thalia Színházat, nyugdíjba vonulása után pedig fölelevenítette, életben tartotta a Kazinczy-napokat. 

 

A tagság körében szétfutott hírre többen azonnal reagáltak. 
 

Drága Barátaim! Kolár Pétert igen nagyra becsültem, nehéz időkben is szívós és példamutatóan szerény, sok eredményt elért elkötelezettje volt a kisebbségi magyar kultúrának. Sok közös, jóízű munkában volt vele részünk. (Ráadásul egy évben és egy napon születtünk…) Legyen áldott emlékezete. És legyen áldott a Fennvaló, aki ilyen embertestvérrel ajándékozott meg bennünket. Fájdalommal, mert szegényebben lettünk távozásával, ám a boldog feltámadás és az ígért viszontlátás reményében köszönt mindenkit, aki még az eföldi zarándokúton baktat kisebb-nagyobb terheket cipelve ama végső feloldozás s egyben a Történelem Ura új világának nyitott kapuja felé, Attila
 

 

Szomorúan és megdöbbenve olvasom Kolár Péter barátom halálhírét. Évtizedek óta dolgoztunk együtt, nem csak az anyanyelvi mozgalomban, hanem a kisebbségvédelemben és az irodalmi életben is. Mindig meggyőződhettem arról, hogy egyrészt igen széleskörű ismeretek és szakmai felkészültség birtokában vállalta és végezte feladatait, másrészt olyan felelősségtudattal és áldozatossággal tette ezt, ami mára már szokatlanná vált. Ha egyszer megtervezzük az anyanyelvi mozgalom Pantheonját, Péter helye bizonyára ott lesz Lőrincze Lajos, Imre Samu, Nagy Károly és Dobos László mellett. Sokasodnak a feladataink és szomorú módon fogyatkozik az a közösség, amely ezeknek a feladatoknak a méltó és eredményes elvégzésére hivatott és vállalkozott. Számomra Péter távozása személyes veszteség, hiszen évtizedeket töltöttünk el barátságban, közös munkában, beszélgetésekben és tervezgetésekben. Felejthetetlen számomra az a testvéri fogadtatás, amelyben mindig részesültem, amikor Kassára látogattam: mindig ő volt az első, akit felkerestem, aki fogadott, aki gondoskodott arról, hogy ottani tartózkodásom szép emlékeket hagyjon maga után. Ez úton is szeretném kifejezni részvétemet családjának, barátainak, az anyanyelvi mozgalom résztvevőinek és mindnyájunknak, akik számára a magyar nyelv és kultúra életünk legnagyobb értékét és értelmét jelenti. Isten nyugosztalja békében. Emlékét meg fogjuk őrizni. Pomogáts Béla

Kedveseim!  Nagyon megérintett a szomorú hír. Péter kiváló, áldozatkész szervező volt. Szinte nem ismerte azt a kifejezést: lehetetlen. Én nem hallottam Tőle azt, hogyan és miért nem lehet megcsinálni, csak azt, hogy megpróbáljuk, meglesz. Tavaly az 50. Népművészeti Fesztiválon, Zselízen egy szobában volt a szállásunk. Nem panaszkodott, nem árulta el, hogy milyen beteg. Eljött, hogy láthassa a fáradságos munkájának egy értékes megújult eredményét. Együtt örültünk a sikernek, a rendezvényt visszafogadó tömegnek. Aztán elsietett, mert Neki Kassán volt rendezvénye. Péter, most is elsiettél. A gondokkal itt hagytál bennünket, felvidéki magyarokat, meg a Neked nagyon kedves szűkebb társközösségedet, és  a Családodat. Péter, önző leszek, és kérlek – segíts nekünk onnan fentről is, mert nagy szükségünk van rá. Te, ilyenkor mindig készen álltál. Köszönöm/köszönjük Neked, hogy nekünk is voltál. Nyugodj és pihenj békében. Takács András, Bandi bácsi, Pozsonypüspöki – Sajótiba

 

Kedves Barátaim, én is megdöbbenve olvastam Kolár Péter halálhírét. Nagyon sok rendezvényen, kulturális eseményen, színházi előadáson voltunk együtt vele, a kassai programokat rendszerint ő szervezte, segítette. Az ő meghívására számos rangos programon vettem részt jómagam is, ami meghatározta mély érzelmi kötődésemet Kassához, Máraihoz stb. A Muravidéken is nagyszerűen csengett a neve, hiszen szervezőként, Csemadok vezetőként és színházi emberként egyaránt óriásit alkotott az egyetemes magyarságért! Sajnos nem csak a felvidéki magyarságban maradt távozásával betöltetlen űr, hanem az egész nemzet, sőt a tágabb régió testén is! Az egyetlen pozitív érzés, ami e szörnyű hír után eszembe jut: a sors ajándékai közé tatozik, hogy közelebbről ismerhettük Pétert… Isten nyugosztalja! Göncz László   

Megdöbbentett Péter távozásának híre. Egymás után hagynak itt kortársaink. Az  elmúlt hét napban is két temetésen kellett részt vennem. Kitűnő ember, jóbarát távozott közölünk. Többször is megtisztelte jelenlétével, előadásával az általam szervezett rendezvényeket. S én is (amikor tehettem) részt vettem az általa vezetett színház bemutatóin és a Kazinczy Napokon. Úgy terveztük: itt lesz novemberben az Ady születése 140. évfordulóján. Most már beváltani nem tudja  ígéretét. Nyugodjon békében! őrizzük közösen emlékét, példamutató tevékenységét! Muzsnay Árpád Szatmárnémeti, 2017. március 30.
 

Szörnyen megrázott a hír. Március 12-én kellett találkoznunk Magyarbödön. Oda már nem jöhetett, mert megmütötték. A CSEMADOK-ban eltöltött sok-sok év nem csak kollegiális kapcsolatot szött közöttünk, de jó barátit is. Péter, nyugodj békében (Ripcsu Rudolf)
 

Tornalján is gyászoljuk Pétert, mert egy kicsit (az itteni iskolás évei hatására) kassaiként is megmaradt tornaljainak. Különösen végtelen szerénységét és alázatát tiszteltem Benne; azt, hogy az életében betöltött magas tisztségeit szolgálatnak vette, és akként is végezte. Tábornokként sem átallotta elvégezni a sorkatonai teendőket sem. Legutóbb szeptemberben találkoztam Vele Tornalján: a Fejedelem plakátjait és szórólapjait hozta személyesen…  Részvéttel osztozunk családja gyászában. Balajti Lajos

Én is Tornalján ismertem meg a „KIS HEGEDŰST”.  A gimnázium tánccsoportja Pásztortáncot tanult be. Meghívtak, hogy segítsek, elmentem. Több napon át, naponta órákon keresztül a tánctanításomnál, – a meglevő részbeni gondolat, részben tánc vázlat egészbe formálásánál Ő volt a hegedűjével a korepetitor, a zenész rabszolga. Talán ezerszer is eljátszotta a dallamokat, – lehet,  kicsit sokat mondtam. Több százszor biztosan.  Ha nem emlékszem rosszul Szigotszky Kornélia volt a felügyelő, a táncosokat is vezető tanár, aki később Szepsiben tanároskodott. A  tornaljaiak szorgalmasak voltak, eljutottak Kokavára, Besztercére magyar tánccsoportként tudomásom szerint elsőként, és magyar vonalon is országos sikereket értek el. Ebben az ő, a Péter munkája is – jelentősen – benne volt. Az édesapja –  talán -, akkor volt iskola igazgató Tornalján. (…) Legyen az érdem azoké, akik Péter szárnyalását mindenkor segítették. Nagy büszkeségünknek nőtte ki magát. A pihenése legyen áldott. Takács Bandi, Péternek Bandi bácsi.