Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Mennyire változik a magyar helyesírás?

2013.03.24. vasárnap, 17:58

4 465 megtekintés
Beszélgetés Balázs Géza egyetemi tanárral, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetőjével, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport alapítójával. A kérdéseket a magyar sajtó munkatársai tették föl az elmúlt hetekben, a válaszokat a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda összesítette.
A magyarországi közélet fölbolydult: állítólag elkészült az új magyar helyesírás, és nem lehet róla sokat tudni. Mi lesz most? A kérdésekre Balázs Géza egyetemi tanár válaszol, aki 2011-ig a helyesírást is gondozó MTA Magyar Nyelvi Bizottságának alelnöke volt.

– Miért zajlik titokban az új szabályzat előkészítése?
BG: – Nem zajlott titokban. Kb. 2003 táján indult a munka, rengeteg nyilvános ülés, vitanap, sokszorosított előtanulmány született. A munkát az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága tagjai társadalmi munkában végezték, s valamikor 2006 táján létrejött egy szűkebb helyesírási munkabizottság is. Az elnökök Nyomárkay István akadémikus és Keszler Borbála professzor emeritus voltak. A szabályzatot az MTA-nak kell kihirdetnie. Mivel ez nem történt meg, csak ezért nem nyilatkoznak róla.
– Helytállóak-e az internetes fórumokon megszellőztetett értesülések a várható változásokról?
BG: – A tervezett változtatások nem lényegiek. Az előtanulmányok és a lista soha nem volt titkos. Nálam vagy tízféle változat van. Mivel 2011-től nem vagyok a bizottság tagja, a végső változatot nem ismerem.
– Miért nem tagja a bizottságnak?
BG: – Nem tudom. 1992-ben választottak taggá, vagy tíz évig titkár, 2005-től két cikluson át alelnök voltam, de a helyesírás munkálataiban nem vettem részt. 2011-ben értesítettek, hogy már nem vagyok tag.
– Mi az új szabályzat kiadásának menetrendje?
BG: – Az MTA-nak kell jóváhagynia. A magyar helyesírás nem törvény, nem jogszabály, hanem akadémiai ajánlás.
– Indokolt lenne-e szélesebb körben, nagyobb nyilvánosság előtt végezni az előkészítést, és ha igen, kiket kellett volna mindenképp bevonni?
BG: – Igen, indokolt lett volna. A munka indulásakor, 2003 táján felszólaltam, azt mondtam, két út áll előttünk: vagy egy részletesebb, az új világ nyelvi jelenségeit jobban leképező, bonyolultabb szabályzat készül, vagy egy egyszerűsítő, megengedőbb – de mindenképpen szükséges közvélemény-kutatást és felméréseket készíteni. Az 1984-es szabályzat előkészítése széles megkérdezésen (kérdőív) alapult. Például én mint középiskolás kaptam kérdőívet, kitöltöttem, és érdekes, egy-két éve egy kollégám visszaadta a 18 éves Balázs Géza válaszait. Ma is tökéletesen egyetértek vele, a kitöltött kérdőív megvan. Ám 2003-ban és azóta sem, senki egyetlen forinttal sem támogatta ezt a munkát. Egy kérdőíves felmérés sok pénzbe kerül, intézményi háttér is kell hozzá. Igaz nem többe, mint egy éppen aktuális felmérés arról, hogy hány százalékon áll egy párt, vagy mennyi az államadósság. Őszintén mondom, egyetlen fillért nem kapott a Magyar Nyelvi Bizottság, amelynek egyébként sincs költségvetése. Mindenki hobbiból dolgozott, dolgozik. Ezt tudva nem csodálkozom, hogy nem volt lehetőség széleskörű igényfelmérésre. De nyelvészeket, könyvkiadókat stb. megkérdeztek, s véleményük beépült az új helyesírásba.
– Tapasztalja-e egyetemi tanárként, hogy romlik az új generációk helyesírása, és érzi-e ebben helyesírási szabályaink „bonyolultságának” felelősségét?
BG: – Nagyon romlik a helyesírási műveltség, kultúra. Pedig 1984 óta nem változott a helyesírás, és a mostani új változat sem bonyolítja a helyzetet. Az egyetemre kerülő mai korosztály alig ír, alig fogalmaz. Azt írja, hogy „Ötvös Lóránd” és azt, hogy „Tanárúr” … Oka lehet az alapkészségek (ilyen az olvasás-írás) rossz, hanyag elsajátítása, a kevés és felületes olvasás és írás, és nyilván az új technológiák hatása. Nem felelős ebben a magyar helyesírás, mert 1984 óta nem változott, s korábban jobb volt a helyzet. A magyar helyesírás egyébként csak „felsőbb” (szaknyelvi) szinten bonyolult (pl. a több szóból álló összetételek, összetett tulajdonnevek és szakmai kifejezések leírásában). De a hibázás már a „tanárúrnál” megjelenik…
– Egyetért-e azzal, hogy „bonyolultak” és „elavultak” a szabályok?
BG: – Sokáig én is úgy véltem, hogy a szabályok bonyolultak. Az egyszerűsítésre is akartam javaslatot tenni. Hozzá is láttam, de hamarosan elakadtam. Tudni kell, hogy a magyar helyesírás minden pontja összefügg. Ha valahol egyszerűsíteni akarunk, bomlik az egész – grammatika alapú – rendszer. Ötven szabály vonatkozik az egybe- és különírásra. Ezeket a szabályokat most pontosabban fogalmazzák meg, de a szabályok mögötti logika marad. Nem elavult a magyar helyesírás! Nem tudok egyszerűbb rendszert elképzelni. De aki tud, álljon vele elő! Volt egy ötlet, hogy a külön- és egybeírás bonyolult szabályait töröljük el, s csak azt kelljen egybeírni, amely szókapcsolatnak az élén nyomaték van. Tessék kipróbálni, hogy működik-e! Én kipróbáltam, káosz lenne. Soha nem felejtem az előző helyesírások „atyjának”, Fábián Pálnak a kérését: „Ne hagyjátok szétszedni a magyar helyesírást!” Bevallom, tíz éve ezt az idős nyelvész érzelmi kitörésének véltem. Ma már tudom, hogy logikailag is meg volt alapozva!
– Szükség volna-e átfogó helyesírási reformra, ahogy azt egyes nyelvészek hangoztatják?
BG: – Módosítást, néhol egyszerűsítést, esetleg további finomítást, korszerűsítést el tudok képzelni, de a magyar helyesírás eddigi logikájának megzavarása, felrúgása totális zűrzavart okozna. A reformért kiáltók nem tudják elképzelni, hogy milyen össznépi tiltakozást jelentene, ha a szabályokat radikálisan megváltoztatnák! Gondoljanak csak a német helyesírási reformra, amely egyébként végig volt gondolva, meg volt alapozva, ráadásul nem is tűnt akkora reformnak!
– A kiszivárgott módosítások a laikus szemében apróbb toldozgatás-foldozgatásnak tűnnek – tényleg csak ennyi változtatásra van szükség közel 30 év után az azóta végbement változtatások (pl. internet) tükrében?
BG: – A magyar helyesírás szabályai a köznyelvre vonatkoznak, és csak alapvető szabályokat fogalmaznak meg. Ebből levezethetők a bonyolultabb formák. Nem lehet és talán nem is szabad minden részletet szabályozni… Az élet megoldja, illetve segítünk, ha kell. Ha minden részletet szabályozni akarnánk, akkor nem 300, hanem 1000 szabályra lenne szükség.
– Mit vesznek majd észre a változtatásokból a nyelvtanórán a gyerekek?
BG: – Ezen én is gondolkodtam, meg a tankönyvszerzők, meg a tanárok is. A jelen – nem hivatalos – listát ismerve, nem lesz nagy változás, szerintem nem is kellene új szabályzatnak nevezni, csak korszerűsítésnek, vagyis lehet, hogy nem 12. kiadás lesz, csak átdolgozott-korszerűsített 11. Aki eddig tudta a helyesírást, azt nem fogja nagy meglepetés érni, aki eddig se tudta, annak pedig mindegy. Talán a szabályzat világosabb, egyszerűbb nyelvezete könnyebbé teszi a szabályok megismerését.
– Mi akadályozza a reformereket vagy a kritikusokat abban, hogy leüljenek, és kialakítsanak egy alternatív rendszert az akadémiaival szemben? Az akadémiai szabályzathoz tudtommal semmilyen jogi norma nem kötődik, nem kötelező a használata.
BG: – Tessék leülni és letenni az asztalra egy jobbat. Ahogy említettem, én megpróbáltam tíz éve a korábbi kritikáim alapján egy egyszerűsítést. Beletört a bicskám. De ne erősítsük azt a véleményt, hogy a magyar helyesírás bonyolult. A magyar helyesírás a helyesírások mezőjében közepesen nehéz. Vannak ennél nehezebbek és vannak egyszerűbbek (ez utóbbiak újabbak és kiejtés közeliek). Persze, hogy egyszerűbb lenne ez: „etyszerüb lene esz…” Én így hallom, és így írom, de más másként hallja és másként is fogja írni? Mi lenne, ha csak a kiejtést követnénk? És mi lenne, ha elhagynánk a hagyományt, ha fölrúgnánk a szóelemzés és nyelvtan logikáját?
– Nem terjed-e ki olyan részletekre a szabályzat, amelyekre fölösleges? Helyesebb vagy helytelenebb lesz-e a nyelvhasználatunk, ha a dátumok között tapad a nagykötőjel vagy sem?
BG: – Ezzel egyetértek. A szabályzatban vannak logikus és fontos, de a nagyközönség számára talán mégsem lényeges kérdések. A nagykötőjel ezek közé tartozik. A kiadványszerkesztésben fontos, de a mindennapi magánhelyesírásban nem. Az összetett tulajdonnevek (fekete-Körös-völgyi stb.), a díjnevek, intézménynevek, rendezvénynevek, márkanevek stb. írásmódja tényleg rendkívül bonyolult. El tudom képzelni, hogy a hivatalos és magánhelyesírás kettészakad (egyébként ez már megtörtént, csakhogy a magánhelyesírást úgy nevezik: internetes helyesírás, sőt, öniróniával: hülyesírás). Vicc nélkül: jó lenne, ha egy egyszerű, a mindennapi életben használatos helyesírást mindenki elsajátítana, s a bonyolultabb nyelvi formákat pedig hagyjuk az írással profi módon foglalkozókra. Ám ennek is megvan az előzménye. Fábián és Deme tanár urak sokszor elmondták: van az iskolai, van az akadémiai és van a szaknyelvi szint…
– Köszönöm a beszélgetést.
BG: – Elnézést, én is kérhetnék valamit? Ha megjelenik az új helyesírás, kérem a döntéshozókat, hogy tegyék nemzeti közkinccsé! A helyesírás tényleg össznemzeti ügy, és ne legyen kereskedelmi termék. Vagyis: mindenki, akit érdekel, ingyen kaphassa meg. Legalább a szabályzatot bő példatárral. A helyesírási szótárak értelemszerűen maradhatnak kereskedelmi termékek.
(Manyszi-infó)

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu