TUBA MÁRTA (BUDAPEST, ÉRD)

A feladat

A téma a tavalyi középszintű írásbeli érettségi feladatlap választható szövegalkotási feladatainak egyike volt.

A vizsgázók az érvelést Csoóri Sándor Nomád napló című művének részlete segítségével írhatták meg, a műelemzés Tamási Áron Szerencsés Gyurka című elbeszélésének értelmezése volt, a harmadik feladatban pedig Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez és Illyés Gyula Bartók versét lehetett összehasonlítani. A feladatlapot Arató László, a Radnóti Gimnázium tanára, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a következőképpen értékelte (http://www.nlcafe.hu/ezvan/20160502/magyar-kozepszintu-erettsegi/ Utolsó letöltés 2017. július 22.):

(1)   „Tűpontos kérdés, remekül megfogalmazva, az idei novellaelemzés sokkal könnyebb volt, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti. A novellában könnyen észrevehetők a népmesei jellemzők, jó választás volt, biztosan sokan ezt is választották. A novella humoros, könnyen emészthető, ezzel a feladattal minden rendben volt. Én már beszélgettem a diákokkal a folyosón, simán meg tudták oldani a feladatokat. Persze mi egy kiemelten jó iskola vagyunk, de nem hiszem, hogy ezzel a novellával más iskolák tanulói nem boldogultak ugyanilyen jól.”

 
Tuba Márta a 2. Bihari Nyári Egyetemen (Kép: BG).

A 27 fős osztályomból heten választották a Tamási Áron-mű elemzését. Kíváncsian vártam a dolgozatokat, mert a négy év folyamán nem tanítottam nekik sem mesét, sem pedig Tamási Áron nem tartozik a kötelező tananyagba. A nemzeti összetartozás napján sem beszéltünk az Ábel-trilógiáról. A meseiség Mikszáth Kálmán elbeszéléseinek tanításakor került szóba.

Előadásomban először ismertetem a tanulók feladatmegoldását: milyen szövegtípusba sorolták a szöveget, milyen értelmezést adtak, melyik mesei kelléket ismerték fel, milyen módosulást vettek észre. (Az anonimitás megőrzése érdekében a vizsgázók nevét választott betűkkel helyettesítem.) A tanulók tudásának feltérképezése után úgy tekintek a Tamási Áron- elbeszélésre mint mesére, és összehasonlítom a prototipikus mesével, a tündérmesével. A két leírás segítségével megfogalmazom a szövegtípus tanítására vonatkozó javaslataimat.

A feladat megoldása: a mese szövegtípusa a diákok szerint

A diákok a szövegtípus fogalmát ismerik, idegennyelv órán és magyar nyelvtanórán sok gyakorlati szövegtípus jegyeit elsajátítják, ezeket használva szövegeket alkotnak. Magyar irodalomórán azonosítjuk a szövegtípus fogalmát a műfajjal, a megbeszélések folyamán a műfajok ismertetőjegyeivel, stílusjegyeivel dolgozunk.

Az érettségi dolgozatokban megjelenik a szövegtípusra vonatkozó holisztikus és morfologikus tudás (Tolcsvai Nagy 1996:105). Mind a hét dolgozatíró műfajba sorolta a szöveget, és értelmezni is tudta. Egy diák vette népmesének (J), egy írta, hogy népmesére épül (KÁ), kettő mesének vette (F, KV), egy modern mesének (E), egy olyan elbeszélésnek, amelyben megjelenik a népmesék világa (KZS) és egy novellának, azaz furcsa mesének (T).

A tanulók holisztikus értelmezései szerint a prototipikus mese olyan szöveg, amelynek hőse eléri célját, beteljesíti álmait, és a hallgatóság is azonosul vele. Ha a szöveg másfajta hatást gyakorol a befogadóra, akkor nem prototipikus:

(2) Gyurka hiába éri el a célját, bennem mégsincs meg a teljesség érzése. (T)

(3) A parasztfiú beteljesíti álmait (vö. Kis János a Tragédiában), vagy az egész egy álom, zavaros, mint egy álom – az olvasóra hárul az álomfejtés feladata. (KZS)

(4) Azt is elérte az író, hogy a mese elolvasása után az olvasóban mély gondolatokat, kérdéseket ébresszen fel, amely nem minden tipikus mesére jellemző. (F)

(5) Valójában ez egy modern köntösbe húzott mese, annak minden csodálatos mesei motívumával, de mégis más, gondolatokat ébreszt az olvasóban, hogy vajon jó, ha mindenhonnan kirekeszti magát az ember, megéri lustának lenni, hogy utána senkinek semmit ne érjen? (E)

(6) Az ember számtalanszor szeretne valaki más bőrébe bújni, de ez nem minden esetben végződne pozitívumként. Mindenki legyen önmaga, ne más elvárásainak megfelelően éljen, hanem úgy, ahogyan egyetlen életében tenné, hogy minden percre, amire a végén visszagondol, arra büszke legyen. (J)

 

A tanulók az analitikus értelmezésekben azt emelték ki, hogy miért nem tipikus a hős. A főszereplőnek mindennapi problémái vannak, csak annyiban csodás lény, hogy át tud változni; nem sikeres, hanem kudarcos ember; nem tevékeny, hanem lusta; nem küzd, hanem menekül; nem a boldogság a célja, hanem a lustaság:

(7) A szegény legény vándorútra kel, hogy megismerje a világot, mert kicsiny faluja nem nyújtott számára semmiféle kalandot. Az átváltozás és az időbeli túlzás mesékből elhagyhatatlan mozzanat. (J)

(8) A főszereplő kudarcos ember, aki alakot vált, hogy be tudjon illeszkedni. Nem akar semmit tenni azért, hogy előrébb jusson, de jól akarja érezni magát, vagy az egész egy álom. (E)

(9) A főszereplő az életben céltalanul vándorol, az álomvilágba való meneküléssel bújik el a mindennapi problémák elől. Azért szerencsés, mert álomfejtő. (F)

(10) Gyurka elvesztette a hitét abban, hogy a tökéletes helyet az emberek világában találja meg, ezért megpróbálkozott a vízi élettel, a nyulak közé beilleszkedéssel. Azért szerencsés, mert a végén megtalálja a helyét. (KÁ)

(11) Gyurka vándorútja folyamán nem találta meg a boldogságot (lustaságot), kivéve az utolsó állomáson, ahol fecskemadárként eléri a célját, és aki eléri célját, az szerencsés, viszont elmenekült az akadályok elől. (KV)

 

Egy dolgozatíró adott olyan definíciót, amely általánosan, a szövegtípusok felől közelít ehhez a szövegpéldányhoz, és egy tanuló írt szűkebb értelemben vett, az irodalmi szövegekre illő műfajmeghatározást:

(12) A mesét elalvás előtt olvassák. Minden nemzetnek vannak népmeséi, minden magyar ember el tud mondani egy mesét. A népmesék az „Egyszer volt, hol nem volt…” mondattal kezdődnek. A szájhagyomány útján terjedő mesék sok szerzőnek szolgáltak mintául. A legkisebb fiú elindul szerencsét próbálni, vagy a királyfi elindul megmenteni a királylányt, tudatosan teszik. Gyurka is elér egy célt, csak nem ő tett azért, hogy így történik. (KZS)

(13) A mű egy cselekményszálon fut, központban a főszereplővel. A téma, hogy Gyurka szerencsét próbál a világban. Van emberi létet meghaladó tulajdonsága, pl. átváltozás állattá. (KV)

 

2016-ban, városi diákok szerint mesei vagy népmesei szövegtípusjegy-e a népnyelv, tájszólás? Nem egyértelmű a válasz. Egy diák szerint a népnyelv mesei motívum (F), egy másik diák viszont azon tépelődik, hogy a népnyelv hozzátartozik-e a népmeséhez vagy nem, mert a dolgozat elején azt írja, hogy a mű „egy régi népmesére és beszédstílusra épül”, a dolgozat végén viszont kiemeli, hogy „a beszédstílusnak egy népmesei szövegben nem ilyen típusúnak kellene lennie” (KÁ). Egy tanuló kijelenti, hogy a népmesét a mesétől egyértelműen a népnyelv különbözteti meg (KZS).

A hősön kívül mely mesei elemeket, motívumokat nevezik meg típusjegynek a diákok? A legjellemzőbb a hármas szám (KV), a megpróbáltatásokkal teli vándorút (KZS, E) és az átváltozás (E). Egy vizsgázó szerint a két világ köztiség is motívum (F). Három elemző szerint a vándorút motívum azonosítható az út, utazás toposszal (E, KÁ, KZS): a főszereplő vándorútja átvitt értelemben életutat jelent, hiszen Gyurka azért indul útnak, hogy megtalálja magának a tökéletes helyet, azaz hogy minél többet megtudjon a világról. Egy műelemzés említi a naplopó ember típusát (toposzát), de nem ad irodalmi példát (F).

Egy diák figyelt érdemben a szöveg megalkotottságára és kapcsolataira. Véleménye szerint a népmesék, mesék mintája él az olvasó fejében, él az író fejében is, mintául szolgált neki. Elemzésében Gyurka életét Kis János életéhez hasonlítja, sőt a móriczi narrációt is felismerni véli. Kiemeli, hogy az elbeszélőnek időnként furcsa a hangja („lebutított”), mert a szöveg a fiú jelleméhez igazodik (KZS).

Összefoglalva: a tanulók szerint ez a köznyelven és népnyelven írott szöveg lehetne mese, mert tartalmazza a legjellemzőbb mesei motívumokat. A főszereplőnek van csodás tulajdonsága, vándorútra indul, megpróbáltatásaiban megjelenik a hármas szám, és eléri célját. Azért nem mese, mert hatásában nem megnyugtató, hanem kérdéseket ébreszt az olvasóban.

A mese szövegtípusa „szakértői változatban”: a prototipikus mese

A prototipikus mese a tündérmese, annak is a mesekatalógusokban 300-as számmal jelzett típusa, a Sárkányölő. Megvan benne a 31 funkció (Propp 1928/1995), illetve alkalmazható rá az Algirdas Greimas megalkotta 7 szereplős szemiotikai modell (Greimas 1966). A leggyakoribb mesedráma a „megszerez”. A mesedráma jellemző menetekből, vagyis mondatláncokból szövődik össze: a szubjektumnak az indító célt tűz ki (objektum), a szubjektum az adományozó segítségével legyőzi az ellenfelet, megszerzi az objektumot, és mindketten jutalmazottá válnak. A menetek ismétlődő mondatokból, a mondatok ismétlődő vonzatos igékből állnak: a szubjektum él, elindul, találkozik, megküzd, legyőz, megszerez, stb. (Tuba 2016: 66).

Az 1. táblázat a Sárkányölő vitéz mesetípus és a meseként értelmezett Tamási Áron-elbeszélés szövegszemantikai elemzését mutatja be:

1.      táblázat

	Sárkányölő vitéz	Tamási Áron: Szerencsés Gyurka
Szubjektum:	I-III. hős	I-IX. Gyurka
Indító:	I. király/— II-III. —	I-V. – VI. kutyák VII-IX. –
Adományozó:	I. állatok, sárkánynyelvek/körmök, királylány + gyűrű/kendő II-III. állatok	I-VII. – VIII. (nyúl) IX. –
Ellenfél:	I. sárkány II. királylány, Vörös Álnok Vitéz III. Vörös Álnok Vitéz	I. egyik ház II. másik ház III. harmadik ház IV. vén székely V. egy úr VI. gazda VII. halak VIII. vadász IX.     –
Objektum:	I. királylány II. — III. királylány	I-VIII. munka IX..lány
Jutalmazott:	I-III. hős	I-IX. Gyurka

 

Tamási Áron elbeszélése értelmezhető kilenc menetes meseként. Az I-VIII. menetben a hős célja az, hogy munkát szerezzen, a IX. menetben pedig az, hogy megszerezze a lányt:

(14) Vándorlásra adta magát. De csak akkor látta meg, hogy milyen a világ. Az egyik háztól ugyanis elküldték (I. menet),

(15) a másiknál nem adtak neki enni (II. menet),

(16) a harmadiktól dologgal riasztották el. (III. menet)

(17) Még egyet-kettőt mondtak egymásnak, de nem találtak össze, s tovább mentek. (IV. menet)

(18) Erre otthagyta őt is s elment (V. menet) s lefeküdt az erdőben egy fa alá.

(19) – Isten maradjon veletek! – köszönt az ebédelő kutyának és a két ökörnek, s ismét elbaktatott a világba. (VI. menet)

(20) – Isten veletek! – köszönt a halaknak is, majd ismét hátratette a karjait, hogy kitaláljon valami egyebet, s megindult. (VII. menet)

(21) Ő pedig megmozgatta kacagva a bajuszát, rögtön két lábra állott s kivetette a mellét is, mint aki legény a talpán. (VIII. menet)

(22) Aztán végső helyet keresett magának. Amikor azt megtalálta, lustán magára húzta takarónak a szerencsét és álmodozni kezdett. (IX. menet)

 

A szubjektum és az objektum szerepkörök minden menetben be vannak töltve szereplőkkel. Az ellenfél szerepkör az I-VIII. menetben be van töltve, az utolsó menetben nincs. Indító és  adományozó szerepkörbe csak egy-egy menetben sorolható szereplő. Az I-V. és VII-IX. menetben Gyurka egyszerűen vándorlásra adta magát, majd minden háztól továbbállt. A VI. menetben a kutyákat sorolhatjuk az indító szerepkörbe, akik felébresztik Gyurkát, hogy menjen tovább. Az indító szerepkör hiánya a hős céltalanságát, kevésbé tudatos keresőútját jelenti. Az I-VII. és a IX. menetben nincs adományozó. A VIII. menetben egy nyúl betölthetné ezt a funkciót, mert Gyurka mellé szegődhetne, segíthetné a vándorúton, de elfut a vadász elől:

(23) Örömében toppantott a jobbik lábával s erre nyomban egy másik nyúl került valahonnét melléje. Éppen javában barátkoztak, amikor feltűnt egy fegyveres ember. – Gyere, fussunk! – szólott Gyurkának a másik. – Fusson más – mondta Gyurka, mert nem szerette pazarolni az erejét. Erre a másik elfutott, ahogy csak tudott. Ő pedig megmozgatta kacagva a bajuszát, rögtön két lábra állott s kivetette a mellét is, mint aki legény a talpán.

 

Az adományozó szerepkör betöltetlensége azt eredményezi, hogy Szerencsés Gyurkának segítség nélkül, varázseszköz nélkül kell megküzdenie az ellenféllel. A munka világában és az álmaiban is vannak ellenfelei, a lány megszerzésekor nincsenek. Az ellenféllel vívott küzdelem-győzelem funkciót menetenként egyre részletesebben mondja el az elbeszélő. Az egyik, másik, harmadik házzal vívott küzdelmet és kudarcot (I-III. menet) egy mondatba foglalja össze:

(24) Az egyik háztól ugyanis elküldték, a másiknál nem adtak neki enni, a harmadiktól dologgal riasztották el.

A IV-V. menetben a hős beszédbe elegyedik az ellenfelekkel, a vén székellyel és az úrral:

(25) Valami vén székellyel találkozott egyszer.

– Hó! – mondta neki kurtán, mert fárasztotta a sok beszéd.

Az öreg megállt s ráhunyorított:

– Te ki vagy, hogy nekem úgy „hógatsz”?

– Én álomfejtő.

– Álomfejtő? No ügyelj, mert attól büdösödik a hal – mondta a székely.

Még egyet-kettőt mondtak egymásnak, de nem találtak össze, s tovább mentek.

Ekkor egy úr jött s Gyurka felbiztatta:

– Ejtsen el egy piculát, hogy kapjam meg!

– Eredj s dolgozzál! – felelte az úr.

Erre otthagyta őt is s elment s lefeküdt az erdőben egy fa alá.

 

A tipikusnak mondható ellenfelek – akikkel a hősnek küzdeni kell és akik üldözik – a VI-VII-VIII. menetben jelennek meg: a gazda, a halak és a vadász. Gyurka megtapasztalja az elutasítást, de meg is erősödik: a gazda a kutyájával űzeti el, a halak marni kezdik, viszont a vadász elől már nem fut el, hanem visszaváltozik emberré, így megmenekül:

(26) Ő pedig megmozgatta kacagva a bajuszát, rögtön két lábra állott s kivetette a mellét is, mint aki legény a talpán.

Gyurka saját képességét használja fel a VIII. és IX. menet küzdelem-győzelem funkciópárjában: átváltozik. A VIII. menetben emberré, a IX. menetben madárrá. Csirikoló fecskemadárként közelít a lányhoz, így szerzi meg.

A mese szövegtípusának tanítása

Az érettségi dolgozatok áttekintése után megállapítható, hogy ezt a feladatot a vizsgázók valóban sikeresen meg tudták oldani. Felismerték a szövegtípust, és megfogalmazták a legjellemzőbb eltéréseket a mese és a Tamási Áron-elbeszélés között. Ismernek meséket, ám a dolgozatok tükrözték a tudásukat befolyásoló szociális különbségeket. Az a vizsgázó adta a legtartalmasabb definíciót, akinek vélhetőleg sok mesét olvastak gyerekkorában, aki tanítóképző főiskolán folytatta tanulmányait, és erre (is) felkészülendő szabad idejében gyerekeket táboroztatott – ott vélhetően mesélt nekik, vagy történeteket mondtak egymásnak. Az a vizsgázó sorolta a népnyelvet a szövegtípusjegyek közé, akinek a családja Erdélyből származik. Az a vizsgázó írt közhelyes értelmezést, akinek „kicsiny faluja” szintén „nem nyújtott elég kalandot” 18 éves koráig.

A mesei funkciók közül felismerték az elindulást, a „próbákat”, a menekülést, a megérkezést. A küzdelem funkciót nem tudták megnevezni, de arra egy diák felfigyelt, hogy rövidek a párbeszédek (F). A szerepkörök közül a szubjektumot és az objektumot felismerték, adományozót vagy segítőtársat nem neveztek meg: „Gyurka szüleit csak megemlítik, a többiek, akikkel találkozik, fontos szereplők: a vén székely, egy idősebb úr, egy másik úr, állatok” (KÁ). Ellenséget csak két tanuló nevez meg (T).

Helyesen különítik el a főszereplő mesei és nem mesei tulajdonságait. Gyurka fiatal fiú, épphogy felnőtt, elindul vándorútra (J), illetve elindul munkát keresni (T). Rendelkezik némi ésszel és tudással, de a legjellemzőbb tulajdonsága a lustasága, amelyet az apjától örökölt (KV). Álmodozó személyiség, ideje nagy részét a természetben tölti (T). Megfogalmazták a hős céltalanságát és fejlődését is, de állításukat nem tudták a mesei funkciók módosulásával alátámasztani: Gyurka sodródik az úton, a szerencse viszi, nem az akarat (KZS); az álomvilágban képes kiteljesíteni akaratát, ő irányít mindent (F).

Kell-e középiskolában is a mese szövegtípusát tanítani? Igen, mert a diákok szociokulturálisan meghatározott tudását morfológiai szempontból bővíteni szükséges.  Tamási Áron elbeszélése alkalmas a meglévő tudás mozgósítására. Ha elvégezzük a Szerencsés Gyurka című elbeszélés és egy prototipikus mese szövegszemantikai leírását, majd összehasonlítását, óra végére minden bizonnyal mi is célba érünk.

Irodalom:

Propp, Vlagyimir Jakovlevics 1928/1995²: A mese morfológiája. Osiris-Századvég Kiadó. Budapest.

Greimas, Algirdas-Julian 1966: Réflexions sur les modèles actantiels. In: Sèmantique structurale. Recherche de méthode. Larousse. Paris. 172–186. Orosz fordítását l.: A.-Ж. Гpeймac: Рaзмышления oб aктaнтных мoделях. Вестник Мoсковсково Универсиmетa. Серия 9. Филoлoгия 1996. No. 1. 118–135.

Tamási, Áron: Szerencsés Gyurka. In: Kányák a templomban. http://mek.oszk.hu/01000/01093/html/03.htm#cim17 (utolsó letöltés 2017. július 31.)

Tolcsvai Nagy, Gábor 1996: A magyar nyelv stilisztikája. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

Tuba, Márta 2016: A tündérmese szövegtípusa. 3BT Kiadó. Budapest.

 

Előadásként elhangzott a 2. Bihari Nyári Egyetemen (Berettyóújfalu, 2017. július 25.)