Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

„Mikor elkezdtünk beszélni: mintha gereblyével fésülködtünk volna…”

2020.10.12. hétfő, 14:54

848 megtekintés

MÁLNÁSI FERENC (KOLOZSVÁR)

 

Sütő András jellemezte így szülőfaluja, Pusztakamarás magyarjainak beszédét, az  Anyám könnyű almot  ígér (Kriterion. Bukarest, 1976.)  című könyvében. Magam is tapasztaltam mezőségi, Kolozsváron tanuló diákjaim közében, hogy Gyeke, Magyarlégen, Magyarpalatka, Magyarszovát, Mezőkeszü, Pusztakamarás, Vajdakamarás és Visa  magyar református és katolikus lakói nyelvhasználatában olyan nyelvi érdekességekre, fordulatokra figyelhetünk föl, amilyenek lényegesen különböznek  a megszokottól, de azért túlzottnak tartom  a „gereblyével történő fésülködést”.

 

Málnási Ferenc az MNYKNT nagyváradi konferenciáján, 2018. (Kép: BG)

 

A Szabadság kolozsvári napilap, 2019. december 24-i számában Sófalvi Krisztina hosszabb tanulmányban példákat sorol fel, ezekből ismertetek néhányat olvasóimmal.

 

Az anyanyelvi kommunikáció lehetőségeink fokozatos beszűkülésével (főleg a magyar nyelvű oktatásra gondolok)  sorvad a magyar szókincs és állandó átjárás van a magyar és román nyelv között. Marad az otthoni környezetben beszélt nyelv, a templomban hallott igehirdetés. De a szegényesnek tartott szókincs a megszokottnál sokkal változatosabb formában jelenik meg, kihasználva a szavakban rejlő lehetséges jelentésárnyalatokat, és sokszor gazdagabbá, metaforikusabbá, képszerűbbé téve a beszédet. Jelentéstani, szintaktikai szerkezeteket hallhatunk, s módosulhat a szórend is.  Mezőségi, Kolozsvárra járó diákjaimtól hallottam:

 

  • járja a landarist
  • öreg trotty
  • szekeret kell tákolni
  • Ha a gyermek szépen növelkedik, nagyon oda van nőve az anyjához.
  • A kisgyereket a Mezőségen megügyelik.
  • Ha az iskolában fegyelmesség van,  akkor  fegyelmezik a gyerekeket.
  • Ha nem tudott továbbtanulni, a családnak nem volt tehetsége.
  • A gyógyuló beteget hazahagyják a kórházból, azzal a reménységgel, hogy nem sokára kijavul a betegségből, vagy legalább elhalad tőle.
  • Szülői látogatáson engem is kínáltak étellel-itallal, használjon belőle.
  • Előfordul, hogy valaki
  • felmászik az autóbuszra, a biciklire. (Máshol – mondjuk Pesten –  felszáll az autóbuszra,  leszáll  az autóbuszról,  mintha szárnya volna.)

 

A magyar közösségekben az egyház megtartó erő ma is, s hívek a mindennapi beszédét átszövik a templommal, a gyülekezeti élettel kapcsolatos szavak:

 

  • ha az Isten is úgy akarja
  • emberé a munka
  • Istené az áldás, áldott templom
  • A konfirmálásukra is így emlékeznek: mük úgy  megtanultuk annak idején,  hogy mind a mái napig nem felejtettük el.

 

Anyanyelvünket többféle változatban beszéljük, köznyelvi, nyelvjárási, csoportnyelvi  (pl. diáknyelvi)  szinten. Mindegyik változat más és más, de a maga helyén értelmes, helyes, ha szolgálja a kommunikációt.

 

Üzenem hajdani tanítványaimnak, a mai szülőknek, a jövendő szülőknek, gyermekeiket adják magyar iskolába!  A néhány éve indult Szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceumba, de több kolozsvári, nagy múltú schola is várja őket.

 

„Mert a hol magyar még a lélek, és szittya ajakon kél a szó,

ott hervadásról nem mesélhet / a bús tavaszi-faló……

Mikor az élet messze késztet, / s ezernyi titkos csábot ád,

Szeressük ezt a régi fészket: a régi iskolát!” (Wass Albert)

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu